Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-14 / 291. szám

1913. december 14. BÉLMA GY ARORSZÁG I ni a fejedelmi alamizsna, vájjon mit fognak vele kezdeni? Ágai Adolf, ha talán ő lesz a szerencsés, beleteszi a takarékpénztárba. Eötvös Károly jutalomdiját gondozás alá veszik irodalmi hirességü házi tündérei, kik ugyan senki előtt sem nyitnak ajtót, de a pénzes levélhordó előtt bizonyosan kinyitják. És Kiss József? Talán hozományul adja a lányának. Egy szóval: az irodalom mindenképen igen jól jár a Wahrmann-dijjal, vagy legalább is az irodalom családtagjai szivük minden melegével üdvözölhetik. Más bolond országokban mindez egészen másként van. A párisiak például kiosztogatják a tízezer frankos Goncourt-dijat kezdő tehetségeknek, akik külföldre mennek vele, vagy könyvet vesznek rajta, vagy kifizetik az adósságukat. , Nem nevetséges? minek annak tízezer frank, akinek égető szüksége volna rá? Az irodalmi dij el van vonva eredeti rendeltetésétől: hogy tőkepénzesek figurás vállveregetéssel illethessék a szellemi élet büszke és elismert óriásait. Ez a fő. A Wahrmann-dijnál is. Szerbia szerződésszegése. — Németország csatlakozott a monarchiához. — (Saját tudósítónktól.) A győzelmes háborúk óta a szerb önérzet egyenesen beteges méreteket kezd ölteni, amivel ha bajt nem is, de kellemetlenséget mindenesetre okozhat a szomszédainak. Ennek az önérzeti tullengésnek a legújabb tünete az, hogy Szerbia szerződésszegésre ragadtatta magát, amivel Ausztria és Magyarország és Németország fontos gazdasági érdekeit fenyegeti. A szerződés, amelyet most Szerbia önhatalmúan fölbont, 1883-ban jött létre Ausztria és Magyarország, Bulgária, Szerbia és Törökország között. Ebben a szerződő államok többek között arra kötelezik magukat, hogy az áruküldemények tarifája és kezelése dolgában egymásnak kölcsönösen azt az elbánást biztosítják, melyet saját alattvalóik élveznek. Magyarországra, Ausztriára és Németországra ez a megegyezés lehetővé tette direkt tarifa megállapítását Kcfpstwldnápolyig és Szldnokiig. Néhány napja aztán a szerb államvasutak igazgatósága ennek a szerződésnek a nyilvánvaló megsértésével hirdetményt tett közzé, amely szerint Uj-Szerbiába, igy Monasztir és Szaloniki városokba stb. irányított küldemények Belgrádban és Pirptban más szállító okmányokkal szerelendők föl, ami kétségtelenül hátráltatja a szerződésben garantált tranzitó forgalmat. A hirdetmény megjelenése után megindult a tárgyalás az osztrák, magyar és német kormányok között és monarchiánk támogatásával a keleti vasutak igazgatósága is lépést tett Belgrádban. Bécsből ma azt jelentik, hogy Németország teljesek csdtlakozótt Ausztriának és Magyardrszágnak a szérb fölfogás ellen, vagyis az 1883. évi vasúti egyezmény megszegése ellen való tiltakozásához. GieRsl báró altábornagy, belgrádi követünk már támogatta a keleti vasúttársaság követeléseit a szerb kormány előtt. A bécsi külügyminisztériuim hivataláé lépése a legközelebbi időbe vágható. L_ Négyezer munkás maradt kenyér nélkül Biharban. — 15 ezer ember inség előtt! — (Saját tudósít ónktól.) A Bihari Erdőipar és Mészégető Részvénytársaság Vércsorogon, Dobrosdon és Meziádon levő hatalmas gyárüzemeinél alkalmazott összes tisztviselőinek, gyári és erdei munkásainak, összesen körülbelül 4000 embernek fölmotidétt december 20-ára. Ezen a napon megállítják az üzemet, a rengeteg ember kenyér nélkül marad télviz idejére, csupán annyit tett meg a cég a munkásokkal szemben, hogy megengedte, hogy tavaszig eddigi lakásaikban maradhassanak. A fölmondás hire a munkásság között óriási konsternációt keltett, mert a három telepen rengeteg székely, hőrvát és németországi munkás dolgozik, akik most kénytelenek hazájukba vissmtéfni. De a hárOm gyárban szerzed keresményből él az egéSz környék lakossága is. Az apró román falvak minden munkabiró tagja gyermekkorától a gyárak alkalmazottja. Gabonatermés a zord éghajlat alatt alig van, az idei nyáron pedig semmi sem volt s igy érthető a munkásság siralmas helyzete, amelybe a legszigorúbb télnek idején került. A biliarmagyei fakereskedők (koréban izgatottan tárgy,alják a Bihari (Erdő-ipar üzemeiben történteket és nem tudnak elfogadható indokot találná arra, liogy mi indította a céget hatalmas üzemének és vállalatainak ily gyors megállítás ára, A részvénytársaság elnöíkigazgatőja, Lamarch belga vállalkozó az üzemeket a mult héten felülvizsgálta és napokat töltött minden telepén. Az ő eltávozását követte a. nagyszabású felmondás, a mely a három óriási üzem teljes beszüntetését jelenti. A kétségbeejtő felmondási bírt Miloh Oszkár igazgató hozta a munkások ós alkalmazottak tudomására. Óriási jelentősége van ennek az üzembes'züntetésnek nemcsak Magyareséke, Belényes és Vasköb vidékére, de az egész környék lakosságára és a nagyváradi fapiacra, hanem a magyar faikereskedelimre is. Hogy fogalmat nyerjünk a három hatalmas gyártelep méretéiről, elég ha tudjuk, hogy összesen közel 4000 munkást alkalmazott. Ezen kirvül a számos alvállalkozó szintén több ezer munkásnak adott kenyeret. Az üzemek szünetelése lehet lioigy ©sak hónapokra szól, ami azonban, sajnos, a lényegen nem változtat. Mind a három telepen hat keretes fürész üzem, painkettgyár, keményfa deszka gyár, dongagyár és kefegyár van berendezve. Ezt természetesen kiegészíti az erdőüzem, az erdőkitermelés. A kefegyárban főleg németországi szakavatott munkásokat alkalmaztak. Rengeteg embert foglalkoztattak az ipar,vasútüzemek ós a tizenkét kilométeres sodrony-pálya, melyet az idén akarták még hat kilométerrel meghosszabbitani, de az építés elírniaradt, továbbá a negyven kilométeres hosszú lóüzemü vasút ágazik szét a gyáraktól a havasokba. Fennállása óta a ©ég letarolta. a gróf Tisza Kálmán és a gróf Batthány uradalom hat-hatezer holdas erdejét a tizfal.usi határiban. A kincsíliázi erdő tízezer holdját. A káptalan és a nagyvárad i latin szertartású püspökség óriási erdőségeit. Jelenleg a görög katholikus püspökség erdejét tarolták. Lamarchnak Romániában még több nagyarányú gyárüzeme van, ahová elszerződtette már több átt alkalmazott tisztviselőjét. A részvénytársaságot a Budapesti Belvárosi Takarékpénztár finanszírozta és a részvénytársaság központja is Budapesten van. A 4000 munkás elbocsátásának indoka felől érdeklődtünk -és a gyárvezetőségek részéről közvetve azt a felvilágosítást nyertük, hogy ©sak időleges üzembeszüntetésről van szó, mert leltározni akarnak és a gépeket kij a vitani. Ez az állítás azonban aligha födi a teljes valóságot. Egyfelől mert a cég üzletéve 1914. junius 30-án ér véget, tehát nagyszabású leltározásra nincs szükség s álhoz a tisztviselők és munkások elbocsátása éppen nem szükséges, A gépjavítás pedig ugy történik minden gyárban, bogy egy gépet javítanak ós a többi négy dolgozik. Ezzel szemben arról értesültünk, bogy mióta Lamarch dúsgazdag feleségétől elvált, jobban igénybevette a Belvárosi Takarékpénztár hitelét, amely — mint mondottuk — hat év óta finanszírozta Lamarch vállalkozásait. És amily mértékben Lamarch igénybevette ,a Takarékpénztárt, az olyan mértékben folyt be mind jobban-jobban a vállalat vezetésébe, mig1 most egyszerre az üzemek megállítását határozta el. Az üzemek megállása az ©gész környéket végtelen súlyosan érinti, mert a lakosság teljesen az erdőüzemekben végzett munkából élt, a földmávelést elhanyagolta, készpénzen vették legapróbb házi szükségleteiket, élelmüket is ós igy a gyárakban és erdőüzemben, alvállalkozóknál dolgozó kenyér nélkül maradt emberek s azok nagyszámú hozzátartozóinak száma 15 ezer lélekre tehető. Érthető izgatottsággal várja most a rengeteg munkás és az egész vidék népe, hogy tényleg ©sak ideiglenesen, vagy véglegesen fosztották-e meg őket munkájuktól, megélhetésüktől. Le sem irható a rettenetes nyomorúság és szenvedés, mely a végső kétségbeesés előtt álló több ezernyi munkásra vár, ba a bihari erdőipar és mészégető erdőiparvállalatait téli időben végleg, vagy csak bősz szabb időre is megszűnik. aaBaaaKBBBaaBBaaBiaBBaasaaaBacaasBaaBBaaBHaaaBaaaaa Miért lopták el a Mona Lizát? — Vallott a tolvaj. (Saját 'tudósítónktól.) Tegnap már hiriil adta a üélmagyarország, hogy Liowtrdo da Vinci nagyszerű alkotását, a Mona Lizát, a mely 1911. augusztus 23-án olyan rejtelmes körülmények között tünt el a Louvreböl, Firenzében megtalálták. A tolvaj egy olasz ember, aki a képen tul akart adni, de rajtavesztett, mert a műkereskedő fölismerte a festményt és értesítette a rendőrséget. A firenzei rendőrség Ricci dr.-hoz, a római szépművészeti muzeum főigazgatójához fordult, aki megállapította, hogy valóban a Louvreböl ellopoft kép került meg. A kép megtalálásáról ujabban a következő táviratokat kaptuk: Párisból jelentik: Nemrég az a hir érkezett Párisba Firenzéből, hogy egy ott élő magánzónál van a Mona Liza. E hiradás alapján a francia rendőrség teljes csöndben tárgyalást kezdett az olasz rendőrséggel. Három francia titkos rendőr egy művészeti szakértő társaságában Firenzébe ment, hogy megbizonyosodjék arról, hogy csakugyan az eredeti képről van szó és nem másolatról. Nemsokára táviratban értesítették a francia kormányt, hogy csakugyan a hirós festmény került meg. Rómából .jelentik: Néhány héttel ezelőtt arról értesitették a római régiségmuzeum és szépművészeti csarnok főigazgatóját, Ricci dr.-t, liogy egy ember különböző értékes dolgokat kinál eladásra a régiségkereskedőknek és van két kis miniatűrje, amelyek a müncheni muzeumból tűntek el. A inagy eseményről legelőször a párisi külügyminisztérium kapott Ihirt Barriére róimai nagykövettől. Doumergue miniszterelnök azonnal értesítette a köztársaság elnökét, Poincarét, aki rendkívüli örömét fejezte ikii és értesítette Tittoni párisi olasz nagykövetet. Tittomt megkérték, bogy a francia kormány nevében mondjon hálás köszönetet azoknak az olasz hatóságoknak, a melyek a kép megtalásában közreműködtek. Credaro Ikul tu sámáni szüer, ta Giornale d'ltalia egyik szerkesztőjének a következőket imondotta: