Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-07 / 259. szám

2 Jfll — Tg'iinnil iwiii i —*»'••» séget, — mondj áik — amikor erre sem a kormány, seim a Ház elnöksége nem aid okot. Helyes volt, amikor bennünket zak­lattak és ellenünk támadtak, de minek do­bassuk ki magunkat a Házból akkor, ami­kor tárgyalni akiarunk, vagy tárgyalás vé­gett jövünk a parlamentbe? Mindezzel szemben a kormánypártiak igy okoskodnak: — Elismerjük, hogy az ellenzéknek Oka van panaszra, mert hiszen elnökség és többség szokatlan eszközöket használt ellenök. De nem mi provokáltuk, nem kedvtelésből csináltuk. A kényszerűség, az örökös obsitruikció, az állandó parlamenti izgalom^ vitt rá bennünket a féktelenség megrendszabályozására és a parlament munkaképtelensége, a többség tehetetlen­sége volt a hajtó erő, mely a parlamenti rend intézményes bitzositását követelte tőlünk. Sokat elnéznénk, sok panaszt or­vosolhatnánk, sok sebet meggyógyíthat­nánk, ha az ellenzék is komolyan akarná. De ma a gyűlölség és személyes hajszára való törekvés uralkodik az ellenzék vezé­reinek lelkében és ezen csak az idő és az ujabb csalódások segíthetnek. Ez ma a helyzet. Hogy sokáig ez maradjon, kötve hisszük. Valahogy csaík el kell dőlni. Hogy mikor és miképen, azt senki se tudja. Talán nem terv szerint, ha­nem 'hirtelen kényszerűségből virradunk rá egy bizonyára áldásos fordulatra. Szavazni fog a francia asszony. Pátis' hói jelentik: A kamara választójogi 'bizott­sága elhatározta, hogy olyan törvény javas­latot ajánlj elfogadásra, amely a nemek kö­zött a választójogi különbséget megszünteti és a választójogot minden huszonegy éves franciának megadja. A nőik azonban csupán a községtanácsosok és a kerületi tanácsosok választásánál szavazhatnak, képviselő vá­lasztásnál nem. mentünk egy kalitka előtt, amelyben egy öreg fülemile énekelt, azt mondtam: — Nekem odahaza vaim két nyulacskám és egy báránykám! Amire maga ezt felelte: — Nekem pedig vannak barátaim ott­hon:, akiket te nemi is ismersz! — Én emlékszem, — mondotta1 Marié Anne mosolyogva, — Ihogy maga: azt mond­ta: „Nekem odahaza van egy élő teknős^ békám" és amikor én áteii akartam, pirulva azt felélte: „Már a múlt Ihéten meghalt." — Neon tudtam akkor sem hazudni és azóta sem tanultam meg. De ettől a .perctől kezdve maga fölényben volt felettem mind máig. A következő évben Olaszországban voltunk a szüleinkkel. Maga ott csak „a kis uraim"-nak Ihivott és én azt gondoltam, hogy nászúton vagyunk; én tizenkét, maga tiz éves volt akkor. Ahogy megérkeztünk egy városba, maga megkérdezte a _ papájától: „Hány lakosa van a városinak?" Ö komolyan felelt magának, de engem bántott ez a kér­dés, mert engem mindenütt csak maga ér­dekelt, Egyszer aztán megkérdeztem: „Ugyan mi közöd íhozzá? Maga keresztül­szúrt a pillantásával és olyan hangon., me­lyet sohasem fogok elfeledni, ezt felelte: DEEMAQYARORSZXÖ A képviselőház ülése. - Ellenzék nélkül. — (Saját tudósítónktól.) Az, ellenzéknek ma botrány rendezésre alkalom nem kin átkoz­ván.', az üléstől távol maradt. Munkapárti körökben, egészen kétségte­lenül tudják, hogy a Márniy Samu ellen be­jelentett öss z eférhe te tle iiséig n e'k egyáltalán nincs semmi alapja. Ezt igazolja Lukács László volt miniszterelnök ma közzétett ka­tegorikus kijelentése, ihogy miniszterelnök­ségének egész tartama alatt Máimdy Samu a margitszigeti dologról: egyáltalán nieim iis be­szélit. De kétségtelenül igazolni fogja az ösz­.sze'férhetetlenség teljes hiányát az összefér­hetetlenségi bizottság tárgyalása is. Nagy hatást tett valamennyi pártra, bogy Mándy Samu felajánlotta a mandátumáról való le­mondást airrai az esetre, ha ,a játékbank ügyé­ben bármi kompromittáló része volna. Egy­úttal felszólította Héderváry Lehelt, hogy viszont, ha ő nem tudja igazolni vádjait, ő is tegye 'le mandátumát. Hédenváry ma 'bő­beszédű nyilatkozatbau felel Mándynak, de a kényes felszól,itásr,a nem reagál. Az egyesült fügettenségi párt. Rákóczii­uti körhelyiségében a rendes szokáshoz ké­pest mia reggel kilenc órakor sokan jelentek meg a párt képviselőtagjai közül. Károlyi Mihályi gróf, noha az, éjszaka rendkívül rosz­szul érezte magát, orvosi tilalioim ellenére szintén, megjelent ,ai .körhielyiségben; kívüle a vezetőség köziül ott voltak Szentiványi Ár­pád, Földes Béla, Sághy Gyula, azonkívül mintegy negyven képviselő. Károlyi Mihály gróf csak rövid ideig tartózkodott a körlhelyi'.­Ségbem és tanácskozást folytatott a párt ve­zetőségével. Távozása után Szentiványi Ár­pád vezetésiével .elhatározták, hogy a párt ai többi ellenzéki pártokkal történt megállapo­dás szerint a mai képviselőházi ülésre nem megy be a parlamentbe. Minthogy sokain, az ellenzék tagjai kö­zül a párt uj határozatát nem ismerik, ántéz­1913. november 7. kedés történt arra nézve, hogy a képviselő­ház elé őrt állítsanak, aki közli, az ellenzéki 'képviselőkikel a párt határozatát s mindazo­kat az ellenzéki képviselőket, akik .a mai ülésre a képviselőházba akarnak .menni, et­től a szándékától visszatartja. A határozat csakis a mai ülésre szól, a további taktikára nézve döntés még nem történt s ezentúl is minidig esetről-esetre fogják elhatározni az ellenzék további magatartását. A mai ülésről ez a tudósítás szól: (Az ülés eldit.) A parlament környékén ima már nagyobb a kíváncsiak közönsége, mint volt eddig. Rendőrség is teljesít .szolgálatot Jeszenszky felügyelővel .az élén és minden bejárót egy ajtónálló őriz, két palotaőrrel és egy rend­őrrel,. A munkapárti oldal lassan telik, a folyo­só többi: része pedig teljesen kihalt, elhagya­tott. Az ellenzéket mindössze Székely Fe­renc és Kelemen Samu képviselik. Negyed­tizenegy órakor ért a parlament elé az auto­mobil, aimely Tisza István, gróf miniszter­elnököt hozza tifk'ráá'val. Tisza egy ideig a maga szobájában foglalatoskodott, majd Beöthy elnökké! tanácskozott, később pedig a folyosón; Szász Károly alelnökkel és Har­kányi János báró kereskedelemügyi minisz­terrel diskurált. Ekkor már hírül hozták, hogy az ellen­zék tanácskozásra: ült össze a 'függetlenségi, párt klubhelyiségében. A parlamentben iís hagytak őrt, aki odautasitsa, ha véletlenül, ellenzéki képviselő téved a Házba. — Ma nem fognak bejönni, újságolják & munkapárti oldalon és viszik a hirt a íházel­nökiség és a 'kormány tagjaihoz. — Ugy látszik, meg akarnak lepni ben­nünket, szándékosan rendszertelenné teszik a megjelenésükét, hogy sem az eljövetelükre, sem elmaradásukra ne számíthassunk bizto­san. Meglepni akarnak bennünket, es.a'k az­tán ők ne lepődjenek meg. Háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg. az elnök az ülést és. kihirdette az össze­férhetetlenségi bizottság ma reggel hozott Ítéleteit. 30, 20, 15, 10 napra szólnak ezek az Ítéletet, amelyeket a munkapárt nagy helyes­léssel vett tudomásul & . „Az, hogy tudnom Ikell, milyen ruhát vegyek fel!" — Ez igaz, de maga talán nem tudja, hogy ezen. az utunkon szűnt meg „a kis uram" lenni, Az én emlékezetem épen olyan jó, imiint a magáé. Flórenziben, azon a nagy téren, ahol ebéd előtt szoktak sétálni, amig a szüleink teát vettek az egyik boltban, meg­áUpttunk egy kirakat előtt, amelyben csoda­szép csipkék voltak kiállítva. Alighanem soká álldogáltunk ott, mert amikor megfordultam, a szüleinket már nem láttam sehol, ők előre mentek abban a hiszemben, hogy majd utá­nuk jövünk. Amikor maga megtudta, hogy egyedül vagyunk,, azt Ihitte, hogy már el­vesztünk és sirni .kezdett kétségbeesetten. — Maga erre azt kérdezte: „Hogyan, te fiulétedre sirsz?" — És maga erre elcsukló hangon azt felelte: „Nem ... nem... sírok, csak ... nem tudom visszatartani a könyeimet!" — Arra maga vállat vont és megkérdez­te az utat egy olasz férfitől, aki kézen fogva elvezette. — Igen, őt választottam ki, mert szép ember volt: a vőlegényem hasonlít is reá kissé. — Maga neim is törődött velem, aki né­hány lépéssel hátrább követtem: és ha az­előtt ugy éreztem, hogy elvesztünk, de most elhagyatva éreztem magamat. Gyakran gon­doltam azóta arra a percre és ugy hiszem, hogy attól a perctől kezdődött az én szeren­csétlenségem. — Ez igy is van, szegény Antoíneom, többé soha sem hivtam magát „kis uraim"­nak, többé nem tudtam íhinni magának, mert sirni láttam. De... csak ném kezdi el most is Antoine? Fojtsa el a könyeit, hiszen férfi és figyelnek bennünket. Marié Anne felállott és részvétteljes han­gon szólott: — Ne szomorkodjék barátom, én nagyon szeretem magát és hogy szívesen gondoljon reám mindig, tartogatok valami kellemes meglepetést a számára. — Micsoda kínzó játékot talált ki még? — Nem játék barátom, hanem különös kegy. Felállott és már távozóban folytatta: — Vőfély lesz az esküvőmön, ugy-e el­fogadja? HiryiU;MHbárttaK*Wfizdftrti; ff ATiO^f !g Telefon 1203. sz. 1 Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javitások jótállással szaksze­:: rüen és olcsón eszközöltetnek. :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents