Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

1913. november 1. DÉLMAGYARORSZÁG 13. Páter Tomcsányi és a vérvád. (Saját tudósítónktól.) A napokban Páter Tomcsányi nyilatkozatát közölte valamelyik lap, s ennek a nyilatkozatnak megjelenése után a magyar Sajtóban annak a hire terjedt, hogy Tomcsányi hisz a vérvádban. Ezzel a nyilatkozatta]! kapcsolatban tudósítónk is felkereste Tomcsányit, aki azonban — nem akarván ujabb nyilatkozattal ujabb félreér­tésre okot adni — elhárított magától minden a vérvádra- vonatkozó kérdést. Azonban fnégis módját találta annak, -hogy megcáfol­ja a róla elterjedt azokat a híreszteléseket, a melyektől — mint mondta — az ő egyénisé­ge tévdl áll. Hogy miképpen, azt Franki Adolf dr., az orthodox .izraelita hitközség el­nöke -mondja el a következőkben: A vezetésem -alatt álló iroda megbízásá­ból Kuba Vilmos dr. jogtanácsosunk tett lá­togatást' a retrográd és reakciós nyilatkozat elolvasása után Tomcsányi jtezsuit-a rendház­főnök urnái. Kaba dr.-t régtől barátságával A diák-proletárok. — A péntek esti nagygyűlés elmaradt. — (Saját tudósítónktól.) Pénteken kellett volna a régi országháziban összegyűlni a budapesti főiskolai -hallgatóknak, de a ter­vezett nagygyűlés elmaradt. Az egyetemnek is meg vannak a maga proletárjai. Klinn az -életben is lesznek sokan-, akik soha sem tudnak zöld­ágra vergődni. Ma már olyan keservesen rosszaik minden pályán a megélhetési fölté­telek, hogy a d'ipiöimu megszerzése egyálta­lában- nem jelenti még a biztos kenyeret, ha­nem jelenti a tovább küzdést, nehéz vereke­dést a mindennapi kenyérért. Vannak sokan, akik egész életükön át nem érnek el1 eredményt ebben a kemény verekedésben, vannak, -akiket holtukig elkísér az a n-yomoruság, arníi diiák-koruk.ban osz­tályrészük volt. Ez azonban ezúttal kikap­csolható a megítélésből. Az, hogy az egye­temek és főiskolák Magyarországon tul van­nak zsúfolva, hogy különösen a jogi szakra kétszer annyi diák szokott beiratkozni, mint amennyi a megszerzett jogi diplomával ke­nyérhez juthat Magyarországon, immár köz­hely és benne van a köztudatban. Messzire vezetne, ha ennek az okait és ennek a ikövetkeziméniyeit kutatnák, marad­junk annál a ténynél, mely a diákgyülés­nek a témája; annál a ténynél, hogy a buda­pesti főiskolán, különösen a budapesti egye­temen igen sokan vannak azok a diákok, a kik átnyomorogják egyetemi éveiket és akik koplalnak és nélkülöznek. Számtalan diák már az egyetemi évek alatt az 'élet legnehe­zebb megpróbáltatásain megy keresztül. Az már egészen gyakori jelenség, hogy az egye­temi -hallgató amellett, hogy tanulmányait folytatja, irodai állást, vagy másfajta kere­setet vállal. Most azonban egy-egy diáknak már nem is egy, -hanem két-háromíéle kere­seti forrása van, mindannyija olyan- szegé­nyes és olyan nyomorúságos, hogy a legna­gyobb mértékben kiuzsorázza annak a fiatal gyereknek a munkakedvét iSs imurtkaener­tisztelte meg Tomcsányi s felesleges mon­danom, hogy követünket lekötelező szivé­Jyességgel fogadta. Kijelentette Toímes-ányi, hogy -a közölt interview egyáltalán nem fedi az ő vélemé­nyét. Soha nem mondotta, hogy saját kuta­tásai alapján győződött meg a vérvád le­hetőségéről. Tény az, hogy volt néki egy rendtársa, Rohling tanár, laki, amint ez köz­tudomású, ráfogta a vérvádat a zsidókra. Hogy saját lelkiismeretét megnyugtassa, kérdéssel fordult Bickel dr. rendtársához s ez a hires hebreista kijelentette, hogy sehol semmiféle zsidó Írásban még csak nyom sincs, amely támpontot nyújtana a vérvád meséjéhez, sőt a legzordabb parancsok nyo­mulnak mindenfajta embergyilkosság ellen. Felkérte Tomosányi ipáter az izraelita ortho­dox iroda követét, hogy ezt a véleményt, a -melyét a magáénak is vall, a legszélesebb körben ismertesse és terjessze, mert -keresz­tény érzületét sértené, 'ha föltételeznék róla, ihogy hisz a vérvád' gonosz meséjében. És ez nem csak ezeknek a szegény fiuk­nak a baja, 'erre nézve meghallgathatjuk azt, amit Schwarc Gusztáv egyetemi tanár mon­dott egy újságíró előtt., — Sajnos, a diákok legnagyobb része megélhetési szempontból kénytelen elhanya­golni egyetemi tanulmányait. Irodákban gör­nyednek, tanítással, éjszakai másolással ke­resik a kenyerüket, — túlnyomó részben oly intenzív szellemi és idegmunkát (fejtenék ki, 'hogy mire a doktorátust megszerzik, ron­csolt, fáradt emberek lesznek belőlük. „Mire a doktorátust megszerzik ..." Nem rémesen 'hangzik ez? Amikor a doktorátust megszerzik, fiatal emberek, alig multak busz évesek, ugy kellene, -hogy ak­kor nyiijék meg előttük -a világ, hogy akkor kez-d'jenek tul aj donképen élni. Ugy kellene, -hogy akkor lépve ki az iskolapadból, friss erővel, és acélos munkakedvvel akció erővel vágjanak néki az életnek, az élet föladatai­nak. És egyike azoknak, aki legjobban ismer1! őket, akinek a szeme előtt érkeznek meg pályájuknak ebez az állomásához, azt a bi­zonyítványt állítja ki róluk, hogy amikor a doktori diplomát kiállítják nekik, a legtöb­ben már fáradt, roncsolt idegzetű ember-ék. Akkorára már megőrölte őket a küzdés és a nehéz életlent a rtá si harc. Pedig az a jo­gász még csak ezután lesz ügyvédjelölt, hogy aztán három esztendeig idegen irodák­ban dolgozzék, három év múlva levizsgáz­zék s vizsga után még két évig ügyvédhe­lyetteskedjók. Csak azután, csak öt év múl­va nyithatja meg saját ügyvédi irodáját, csak azután, csak öt év múlva jutott el oda, hogy megkezdheti a tulajdonképeni pályáját: a további vergődést és kínlódást a megélhe­tésért. És a többi pályán sincsen, jobban, az orvos, amikor megkapja azt a doktori diplo­mát, -még -nincsen biztos betevő falatja, még előbb segédorvos lesz valamelyik kórház­ban, miég előbb egész sora a kálváriának vár rá addig .amíg a diploma megtermi gyümöl­esét. És a mérnök -is. a tanár is, még csak most kezdi az igazi küzdelmet és az egye* temi tanár azt mondja róluk, hogy mind va­lamennyien majdnem kivétel nélkül roncsolt fáradt emberek ... Hát ezért tervezték ezt a pénteki nagy­gyűlést és azért maradt az -ma el, mert sokan vidéken tartózkodnak, hallottak ünnepére készülnek. Ilyenkor az emberek nagyon el­fogódott állapotban vannak. Vagy talán az­ért maradt eil a mai nagygyűlés, mert ezek­ben az ifjú emberek-ben már annyi energia sincs, hogy szabadon tiltakozzanak a lehe­tetlen helyzetük miatt?! Kristóffy és Mándy. — Látogatás a Forgalmi Banknál. — (Saját tudósítónktól.) Mándy Samu or­szággyűlési képviselő a Ház tegnapi lésén összeférhetetlenségi bejelentést tett Kristóffy József ellen. Mándy azzal vádolta Kristófíyt, hogy a margitszigeti kaszinó alapszabályai látt-amo­zásának, illetve megengedésének ikiesZközlé­sére vállalkozott és ezért a kijárásért a ma­ga részére pénzt kötött ki és fogadott el. Más képviselő — mondotta -a Ház ülé­sén Mándy — ez ügyben tudomásom szerint érdekelve nincs, sem ellenzéki képviselő, sem munkapárti. Ha én nem fogom bebizonyít­hatni az összeférhetetlenségi bizottság elötr, hogy ez állitásom való, akkor tisztelt ké-p­viselő-társamnak a legmesszebbmenő, általa választandó elégtételt fogom szolgáltatni. Mándy bejelentésére a ma reggeli la­pokban megnyilatkozott Kristóffy is és ki­jelenti, hogy Mándy Samu óriási tévedés ál­doztíta, vagy talán akaratlanul eszköze egy nemtelen boszunak. Két nyilatkozat áll szemközt egymással. Vájjon melyikben keressük az igazságot? Korábbi nyilatkozataiban Kristóffy maga sem tagadta, hogy az alapszabályok ügyében el­járt, a kérdés csak az, hogy ezért a fárad­ságáért kért és kapott-e pénzt. Erre a kér­désre pedig ma alig lehet világot deríteni, mert Mándy bizonysággal be akarja várni a parlamenti bizottság eljárását a nyilatko­zatra illetékes -másik két tényező pedig a vé­letlen összejátszása folytán ma nincs Buda­pesten. (Mándy nyilatkozata.) -Mándy Samiu a következőket mondta tu­dósítónknak, aki meglátogatta: — Sajnálom, de ebben az ügyiben nem nyilatkozhatom, mert -nem vághatok elébe az eseményeknek. Én a bejelentésit megtettem, természetesen azzal a szándékkati, hogy állí­tásomat föntartsam és bizonyítsam. A hizo­nyitásnak (pedig ebben a fontos ügyiben ille­tékest helye van és ezért a hirlaipi nyilatko­zásnak m-a még nincs értelme. — Gl-v-asita képviselő nr Kristóffy ma reg­geli nyilatkozatát? — kérdezte tudósítónk. — Olvastam. Ő azt hiszi, hogy engem fél­revezettek. Én azonban már tegnap kijelen­tettem, hogy ha állításom valóságát nem tu­dom bebizonyítani, akkor Kristóffynak min­den általa választandó elégtételt megadok. Meglátjuk, kerülhet-e erre sor. — Egyenesen azt állítja képviselő iur, hogy Kristóffy a kijárásért pénzt kapott? — így mondtam. Tessék olvasni a tegna­pi beszédeim hiteles szövegét. 'De, ismétlem, ma még semmi további nyilatkozattételt nem tartók helyénvalónak. (Kristóffy elutazott.) Mándy titán természetesen Kristóffynak kellene következnie. Budán i-afciik az Attila­körut 2. számii házában. Itt kereste tudósí­tónk, de azt a választ kapta, hogy a kegyel­mes ur nincs itthon. — Hol van? — Nem tudjuk. Ma reggel váratlanul elutazott és nem mondta meg hová. — És mikor jön meg? — Azt mondta: talán csak este. Az Általános Forgalmi Részvénytársa^ ságnak a címjegyzék szerint a Nádor-utca 34. számú házban a második emeleten van a helyisége. Meg is találta tudóéitónk hátul, az udvarban. Van talán három-négy szobája. Benyitott az egyikbe: — üres. He akart men­ni a másikba: se kilincse, se csengője. Be van zárva. Végre a harmadikban talál -egy fiatal­embert és egy kisasszonyt. Az aMaknál ál', beszélget. Olyan ez az egész bánik, mint egy patak medre, amelyből — lecsapolták a vizet. Hogy ragyogna itt minden, ha azokról az alapszabályokról nem hiányozna egyetlen aláírás! — Zimonyi Sohwarz igazgató urat kere­sem — mondta tudósítónk. — Nincs itt. — Hát nem az önök igazgatója?

Next

/
Thumbnails
Contents