Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

1913. november 9, DÉLMAGYARORSZÁQ 65. Sár Sándort őrizetbe vették. (Saját tudósítónktól.) Ma nyolc napja, íhogy Sár Sándor, szegedi rongy nagykeres­kedő ellen a törvényszék saját kérelmére elrendelte a csődöt. A szimpatikus fiatal ke­reskedő hónapok óta fizetési zavarokkal küz­dött. Ugy mondják, vállalkozásánál elszámi­Itotta magát és közibejöttek a szerencsétlen pénzügyi viszonyok, amelyek együtt telje-' sen felborították minden üzleti kalkulációját. A csőd elrendelése után a hitelezők (bizal­matlansága erős gyanúvá érlelődött és Sár ellen csalásért és sikkasztásért bűnvádi föl­jelentést tettek. A rendőrség ismételten ki­hallgatta Sárt, kihallgatott több tanút 'is, a nyomozást vezető Szakáll József dr. alkapi­tány mára ismét beidézte a kereskedőt, ki­hallgatta és utána tudomására hozta, hogy őrizetbe veszi a lakásán. Sárnak a rókusi fekelteföldéken van. földje, erre építette vállalatát 100—150 ezer korona költséggel. Fizetési jzavarai során több izben /'kísérelte meg hifelezőivel az egyezkedést, de az nem sikerült, annak elle­nére, hogy csak prolongációt kért és apósa, meg anyósa kezességét is felajánlotta. A (hi­telezők nagy bizalmatlansággal voltak irá­nyában, aminek oka az, hogy zavarainak elkövetkezése idejétől állandóan olyan üzleti tranzakcióikra vállalkozott, amelyek az/t a látszatot keltették, hogy ki akarja hitelezőit játszani. És moslt azon fordul meg a (külön­ben törekvőnek ismert ember sorsa, hogy valónak bizonyul-e ez, vagy pedig jó szán­déka nyer igazolást. Üzleti válságának beállta óta Sár több izben igénybe vette apósát, Adler Bernát voillt dorozsmai kereskedőt. Mintegy nyolc héttel ezelőtt Ad'ler 'bérbe vette vejétől a gyárat évi 3600 korona bérért és ugy a szerződést, mint a vejéneik hitelezett 40.000 koronát be­táblázhatta. A hitelezők azt hitték, hogy ez az ő jogaik kijátszásáért történt. Ezzel szem­ben Faragó József dr., Sár ügyvédje kijelen­tette munkatársunknak, hogy ő maga értesí­tett minden számottevő hitelezőt arról, hogy Adler betáblázásával szemben készséggel nyújtanak nekik elsőbbségeit. Létre 'is jö'tt ez alapon egyik szegedi hitelezővel Erdélyi Ig­nácnéval egyezség. Sár ellen még október elején csődöt kért egyik hitelezője. A csődtárgyalást a felek beleegyezésével két izben elhalasztották. Az elhalasztáshoz azért járultak hozzá .a hite­lezők, mert Sár ismétélten időt kért ügyei rendezésére. Most az a vád van ellene, hogy ezt a haladékot csak azért kérte és eszkö­zölte ki, hogy nagymennyiségű árut szállít­hasson el és amikor ez megtörtént, önmaga ellen megkérte a csődöt. Ennek megállapítá­sa céljából a rendőrség Szeged-Rókus és Dorozsma állomásom vizsgálatot tar tolt t és állítólag megállapította, hogy a két állomás­ról részinlt Adler, részint Sár nevén 20—22 vaggon árut szállítottak él. Eszerint ,az infor­máció szerint az Adler nevén elszállított áruk 20,000, a Sár nevén elszállított áruk 7000 koronát reprezentálnak. Sárék ezzel szemben azt adják elő, hogy Adler köztudomás szerint vagyonos, dorozsmai kereskedő volt. Üzletét beszün­tette, házát eladta, beköltözött Szegedre és a vejéhez, hasonló üzletet nyitott. Hogy a saját és nem vejének áruit szállította el, bi­zonyítani tudja azzal, hogy csupa uj árut szállított és azokkal a számlákkal, amélyeket ezékért az árukért 20—21 nagy cégnek kifi­zetett. Adler egyébként be is akarta cégét jegyeztetni, de cégkérvényét valami forma­hiba miatt elutasították. Ez az oka annak, hogy még nem bejegyzett cég. Hogy Sárnak a csődmegnyitás elhalasztására komolyan szüksége volt, bizonyltja az is, hogy jómódú rokonai mintegy tiz nappal ezelőtt Szegeden, jártak, megvizsgálták a státuszát, hogy meg­állapítsák, lehet-e segíteni rajta. Sár azután az ő kérésükre kérte meg önmaga ellen a csődöt. Följelentést tett Sár éllen csalásért a bécsi és budapesti Bunzl és Biach cég.. En­nek a cégnek Sár 53.000 koronával tartozik. Negyvenezer korona készpénzt kapott, ame­lyet a cég ingatlanára a második helyen be­táblázott. Az első helyre May R. Miksa bankháza nyert 25.000 koronás betáblázást. A többi 13.000 korona tartozás pedig áru­differenciákbál állt elő. 'Ez a följelentés is a már ismertetett bérleti szerződés körül' fo­rog. A tömeggondnok ez ideig nem tett föl­jelentést Sár ellen, aki az októberben, kiszál­lított áruk fejében 3200 koronát beszolgálta­tott a tömegnek. Ezen az ingatlanon, a gép­fél szereléseken és az irodai berendezésen kí­vül körülbeiül 6000 korona áru áll a csőd rendelkezésére. Egy verzió szerint bajok . vannak a könyvek körül is. Ez azonban csak I később tudható meg, amikor a csődbejelen­tések határideje lejár; ez 1914. január 10-én lesz. I <i:iivBaaaaaaaaaaaaBaaB!ia»98BaaKaaaBaaaaaaBBaaBeufiaaReBaaiisaaiiaaaa.;a3i£as* A drinápolyi győző Herkulesfürdőn. — Ivanow tábornok utja. — (Saját1tudósítónktól.) Tegnapelőtt éjjel a iherkulesfürdői állomáson egy szálas, szé­les vállú férfi ugrott fel a keleti expresszre, melynek hosszú vasteste kísértetiesen raj­zolódott be a villamos lámpák fényétől át­szűrt éjszakába. A hatalmas vállú férfi egy pillanatra megjelent a vasulti kocsi ablaká­ban, egy pillanatra látni engedte napbarní­tott, fekete szakáiktól övezett arcát, izzó, hipnotikus erejű szemeit egy pillanatra rá­szegezte az állomás perronján fél- és lesé­táló (tömegre, mely szokatlan kiváncsisággai nézett rája, azután megfordult és eltűnt. A férfi Ivanow volt, Ivanow tábornok, a driná­polyi győző, akinek nevéhez a legújabb kor egyik legvéresebb várostroma fűződik, aki egy fényes, a világtörténelemben szinite pá­ratlanul ál'ló haditettével könnyekre fakasz­totta a legszimpatikusabb s egyszersmind a legszerencsétlenebb balkáni fejedeLmet, Fer­dinánd cárt, aki egész Európát lázba hozta és aki tegnapelőtt éjjel négy hétig tartó üdü­lés után visszatért Bulgáriába. Ivanow tábornok nem egyedül jött. Ti­zenkét bolgár tiszt volt vele. Egy külön koló­niát alkottak Herkulesfürdőn, amelyet meg­közelíteni nagyon nehéz volt. A drinápolyi győző szigorú inkognitóban érkezett, de már étkezése után az első nap egy névtől vissz­hangzott az egész fürdő: itt van Ivanow, a drinápolyi győző! Egy zsombolyai építész, ki akkor törté­netesen Herkulesfürdőn üdült és akinek al­kalma volt a bolgár tábornokkai, beszélni, igen érdekes és a tábornokot frappánsul jel­lemző dolgokat mondott el a Délmagyaror­szág tudósítójának: — Ivanow tábornok — igy kezdte az építész — roppant szimpatikus, férfias jelen­ség. Én ugy vettem észre, hogy ez a iérfi, ki a szenvtelenségnek nikarnációja, nagyon szomorú lehet. Nem is lehetett vele Bulgá­riáról beszélni. Én is nagyon kíváncsi vol­tam az ő véleményére, én is szerettem az ő személyes és bizonyára rendkívül nagy ér­dekességü tapasztalatairól egyet-mást meg­ni, de ez sohasem sikerült. Ilyenkor a tábor­tudni, de ez sohasem sikerült, ilyenkor a tá­bornok elhallgatott, ajkai összeszorultak és — Entschuldigen Sie, sprechen wir von anderen Saöhen ... — Nem is mertem többé bulgáriai vonat­kozásokkal előhozakodni és csak közömbös dolgokról folyt ezután a társalgás. — A tábornok a Rezső-udvarban lakott a többi bolgár tiszttel együtt. Természetesen valamennyien polgári ruhát viseltek. Egy külön csoportot alkottak, hol a némaság honoli és csak nagy ritkán röppent el az aj­kakról égy futólagos megjegyzés. — Tanuja voltam a következő jelenet­nek, amelyet sohasem fogok elfelejteni: Vacsoránál ültünk. Ivanow és kísérete egy külön asztalt foglalt el, én több ismerősöm­mel egy szomszédos asztalnál ültem. A bol­gár tiszteket egy uj pincér szolgálta, ki pár nap volt mindössze Herkuilesfürdőn. Való­színűleg románoknak nézte a bolgárokat, mert román nyélven, mély hajlongások köze­pette intézett a tábornokihoz egy (kérdést. Egy percre megszűnt az evőeszközök disz­krét csörömipölése, egy pillanatra lángvörös­sé izzott tizenhárom bolgár arc és a szinte döbbenetes csendben megszólalt a tábornok: — C'est la langue des bandits, ne nous en parlez pas plus! (Ezen a rablónyelven ne beszéljen többé hozzánk.) Csendesen mondta ezt, de igy is lesújtó hatása volt. Mert a tábornok szemei ráme­redtek a zavarában iruló-piruló pincérre, aki érezte, hogy súlyos hibát követéit el, habár akaratlanul is. Egy pár bocsánatkérő szót hebegett és szinte futva távozott. Ennek 'az incidensnek nagy hatása volt a bolgár kolóniára. Nem is lehetett azon az estén velük beszélni. A vacsora Végeztével azonnal visszavonultak szobáikba. A bolgá­rok feltűnően elkerülték a román fürdőven­dégeket, kik pedig mint mindig, az idén is túlnyomó többségét alkották az üdülő kö­zönségnek. Nem is 'beszélhetett egyetlen egy román sem a tábornokikai, sem a kíséretével, ölk tisztán csak a magyar fürdővendégekkel érintkeztek. Igy jutottam én is abba a sze­rencsés helyzetbe, hogy a tábornokkal na­ponként társaloghattam. A társalgási nyelv legjobban és legolcsóbban :: az újonnan megnyílt :: Bútorokat ^^ ^ bútor és szönyegházában és mindennemű lakáaberendezési cikkeket szerezhetők be. Bárá;z-u.7. SZEGED.

Next

/
Thumbnails
Contents