Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

1913. november 9, DÉLMAGYARORSZÁQ 65. Sár Sándort őrizetbe vették. (Saját tudósítónktól.) Ma nyolc napja, íhogy Sár Sándor, szegedi rongy nagykereskedő ellen a törvényszék saját kérelmére elrendelte a csődöt. A szimpatikus fiatal kereskedő hónapok óta fizetési zavarokkal küzdött. Ugy mondják, vállalkozásánál elszámiItotta magát és közibejöttek a szerencsétlen pénzügyi viszonyok, amelyek együtt telje-' sen felborították minden üzleti kalkulációját. A csőd elrendelése után a hitelezők (bizalmatlansága erős gyanúvá érlelődött és Sár ellen csalásért és sikkasztásért bűnvádi följelentést tettek. A rendőrség ismételten kihallgatta Sárt, kihallgatott több tanút 'is, a nyomozást vezető Szakáll József dr. alkapitány mára ismét beidézte a kereskedőt, kihallgatta és utána tudomására hozta, hogy őrizetbe veszi a lakásán. Sárnak a rókusi fekelteföldéken van. földje, erre építette vállalatát 100—150 ezer korona költséggel. Fizetési jzavarai során több izben /'kísérelte meg hifelezőivel az egyezkedést, de az nem sikerült, annak ellenére, hogy csak prolongációt kért és apósa, meg anyósa kezességét is felajánlotta. A (hitelezők nagy bizalmatlansággal voltak irányában, aminek oka az, hogy zavarainak elkövetkezése idejétől állandóan olyan üzleti tranzakcióikra vállalkozott, amelyek az/t a látszatot keltették, hogy ki akarja hitelezőit játszani. És moslt azon fordul meg a (különben törekvőnek ismert ember sorsa, hogy valónak bizonyul-e ez, vagy pedig jó szándéka nyer igazolást. Üzleti válságának beállta óta Sár több izben igénybe vette apósát, Adler Bernát voillt dorozsmai kereskedőt. Mintegy nyolc héttel ezelőtt Ad'ler 'bérbe vette vejétől a gyárat évi 3600 korona bérért és ugy a szerződést, mint a vejéneik hitelezett 40.000 koronát betáblázhatta. A hitelezők azt hitték, hogy ez az ő jogaik kijátszásáért történt. Ezzel szemben Faragó József dr., Sár ügyvédje kijelentette munkatársunknak, hogy ő maga értesített minden számottevő hitelezőt arról, hogy Adler betáblázásával szemben készséggel nyújtanak nekik elsőbbségeit. Létre 'is jö'tt ez alapon egyik szegedi hitelezővel Erdélyi Ignácnéval egyezség. Sár ellen még október elején csődöt kért egyik hitelezője. A csődtárgyalást a felek beleegyezésével két izben elhalasztották. Az elhalasztáshoz azért járultak hozzá .a hitelezők, mert Sár ismétélten időt kért ügyei rendezésére. Most az a vád van ellene, hogy ezt a haladékot csak azért kérte és eszközölte ki, hogy nagymennyiségű árut szállíthasson el és amikor ez megtörtént, önmaga ellen megkérte a csődöt. Ennek megállapítása céljából a rendőrség Szeged-Rókus és Dorozsma állomásom vizsgálatot tar tolt t és állítólag megállapította, hogy a két állomásról részinlt Adler, részint Sár nevén 20—22 vaggon árut szállítottak él. Eszerint ,az információ szerint az Adler nevén elszállított áruk 20,000, a Sár nevén elszállított áruk 7000 koronát reprezentálnak. Sárék ezzel szemben azt adják elő, hogy Adler köztudomás szerint vagyonos, dorozsmai kereskedő volt. Üzletét beszüntette, házát eladta, beköltözött Szegedre és a vejéhez, hasonló üzletet nyitott. Hogy a saját és nem vejének áruit szállította el, bizonyítani tudja azzal, hogy csupa uj árut szállított és azokkal a számlákkal, amélyeket ezékért az árukért 20—21 nagy cégnek kifizetett. Adler egyébként be is akarta cégét jegyeztetni, de cégkérvényét valami formahiba miatt elutasították. Ez az oka annak, hogy még nem bejegyzett cég. Hogy Sárnak a csődmegnyitás elhalasztására komolyan szüksége volt, bizonyltja az is, hogy jómódú rokonai mintegy tiz nappal ezelőtt Szegeden, jártak, megvizsgálták a státuszát, hogy megállapítsák, lehet-e segíteni rajta. Sár azután az ő kérésükre kérte meg önmaga ellen a csődöt. Följelentést tett Sár éllen csalásért a bécsi és budapesti Bunzl és Biach cég.. Ennek a cégnek Sár 53.000 koronával tartozik. Negyvenezer korona készpénzt kapott, amelyet a cég ingatlanára a második helyen betáblázott. Az első helyre May R. Miksa bankháza nyert 25.000 koronás betáblázást. A többi 13.000 korona tartozás pedig árudifferenciákbál állt elő. 'Ez a följelentés is a már ismertetett bérleti szerződés körül' forog. A tömeggondnok ez ideig nem tett följelentést Sár ellen, aki az októberben, kiszállított áruk fejében 3200 koronát beszolgáltatott a tömegnek. Ezen az ingatlanon, a gépfél szereléseken és az irodai berendezésen kívül körülbeiül 6000 korona áru áll a csőd rendelkezésére. Egy verzió szerint bajok . vannak a könyvek körül is. Ez azonban csak I később tudható meg, amikor a csődbejelentések határideje lejár; ez 1914. január 10-én lesz. I <i:iivBaaaaaaaaaaaaBaaB!ia»98BaaKaaaBaaaaaaBBaaBeufiaaReBaaiisaaiiaaaa.;a3i£as* A drinápolyi győző Herkulesfürdőn. — Ivanow tábornok utja. — (Saját1tudósítónktól.) Tegnapelőtt éjjel a iherkulesfürdői állomáson egy szálas, széles vállú férfi ugrott fel a keleti expresszre, melynek hosszú vasteste kísértetiesen rajzolódott be a villamos lámpák fényétől átszűrt éjszakába. A hatalmas vállú férfi egy pillanatra megjelent a vasulti kocsi ablakában, egy pillanatra látni engedte napbarnított, fekete szakáiktól övezett arcát, izzó, hipnotikus erejű szemeit egy pillanatra rászegezte az állomás perronján fél- és lesétáló (tömegre, mely szokatlan kiváncsisággai nézett rája, azután megfordult és eltűnt. A férfi Ivanow volt, Ivanow tábornok, a drinápolyi győző, akinek nevéhez a legújabb kor egyik legvéresebb várostroma fűződik, aki egy fényes, a világtörténelemben szinite páratlanul ál'ló haditettével könnyekre fakasztotta a legszimpatikusabb s egyszersmind a legszerencsétlenebb balkáni fejedeLmet, Ferdinánd cárt, aki egész Európát lázba hozta és aki tegnapelőtt éjjel négy hétig tartó üdülés után visszatért Bulgáriába. Ivanow tábornok nem egyedül jött. Tizenkét bolgár tiszt volt vele. Egy külön kolóniát alkottak Herkulesfürdőn, amelyet megközelíteni nagyon nehéz volt. A drinápolyi győző szigorú inkognitóban érkezett, de már étkezése után az első nap egy névtől visszhangzott az egész fürdő: itt van Ivanow, a drinápolyi győző! Egy zsombolyai építész, ki akkor történetesen Herkulesfürdőn üdült és akinek alkalma volt a bolgár tábornokkai, beszélni, igen érdekes és a tábornokot frappánsul jellemző dolgokat mondott el a Délmagyarország tudósítójának: — Ivanow tábornok — igy kezdte az építész — roppant szimpatikus, férfias jelenség. Én ugy vettem észre, hogy ez a iérfi, ki a szenvtelenségnek nikarnációja, nagyon szomorú lehet. Nem is lehetett vele Bulgáriáról beszélni. Én is nagyon kíváncsi voltam az ő véleményére, én is szerettem az ő személyes és bizonyára rendkívül nagy érdekességü tapasztalatairól egyet-mást megni, de ez sohasem sikerült. Ilyenkor a tábortudni, de ez sohasem sikerült, ilyenkor a tábornok elhallgatott, ajkai összeszorultak és — Entschuldigen Sie, sprechen wir von anderen Saöhen ... — Nem is mertem többé bulgáriai vonatkozásokkal előhozakodni és csak közömbös dolgokról folyt ezután a társalgás. — A tábornok a Rezső-udvarban lakott a többi bolgár tiszttel együtt. Természetesen valamennyien polgári ruhát viseltek. Egy külön csoportot alkottak, hol a némaság honoli és csak nagy ritkán röppent el az ajkakról égy futólagos megjegyzés. — Tanuja voltam a következő jelenetnek, amelyet sohasem fogok elfelejteni: Vacsoránál ültünk. Ivanow és kísérete egy külön asztalt foglalt el, én több ismerősömmel egy szomszédos asztalnál ültem. A bolgár tiszteket egy uj pincér szolgálta, ki pár nap volt mindössze Herkuilesfürdőn. Valószínűleg románoknak nézte a bolgárokat, mert román nyélven, mély hajlongások közepette intézett a tábornokihoz egy (kérdést. Egy percre megszűnt az evőeszközök diszkrét csörömipölése, egy pillanatra lángvörössé izzott tizenhárom bolgár arc és a szinte döbbenetes csendben megszólalt a tábornok: — C'est la langue des bandits, ne nous en parlez pas plus! (Ezen a rablónyelven ne beszéljen többé hozzánk.) Csendesen mondta ezt, de igy is lesújtó hatása volt. Mert a tábornok szemei rámeredtek a zavarában iruló-piruló pincérre, aki érezte, hogy súlyos hibát követéit el, habár akaratlanul is. Egy pár bocsánatkérő szót hebegett és szinte futva távozott. Ennek 'az incidensnek nagy hatása volt a bolgár kolóniára. Nem is lehetett azon az estén velük beszélni. A vacsora Végeztével azonnal visszavonultak szobáikba. A bolgárok feltűnően elkerülték a román fürdővendégeket, kik pedig mint mindig, az idén is túlnyomó többségét alkották az üdülő közönségnek. Nem is 'beszélhetett egyetlen egy román sem a tábornokikai, sem a kíséretével, ölk tisztán csak a magyar fürdővendégekkel érintkeztek. Igy jutottam én is abba a szerencsés helyzetbe, hogy a tábornokkal naponként társaloghattam. A társalgási nyelv legjobban és legolcsóbban :: az újonnan megnyílt :: Bútorokat ^^ ^ bútor és szönyegházában és mindennemű lakáaberendezési cikkeket szerezhetők be. Bárá;z-u.7. SZEGED.