Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-06 / 258. szám

66. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. november 9. német volt. Egy vidéki hirlapitó szintén élvezhette a tábornok trsaságát. ö,k ketten franciául beszélgettek, merít a hírlapíró, egy alföldi magyar, nem tudott németül. A tábornok kitűnően beszélt franciául, szinte öröm volt hallgatni. A foirlapiró ép ugy megjárta, mint én. ö is szeretett volna a tábornok háborús élményeiről egyet-mást megtudni, őt is érdekelte mindaz, amit lvanow a háborúval kapcsolatosan mondo t volna, de kudarcot vallott. — Beszéljünk másról, ha ugy tetszik, - csak ennyit felelt a türeimctlen kérdezősködé_sekre és azt annyi parancsolással, ellenkezést nem tűrően és autoritással tette, hogy az újságírónak — bármennyire is fájhatott neki — le kellett imondani szándékáról. — A tábornok délutánonkint a garabosi biróval billiárdozott. Az egyszerű földmives — ki mellesleg megjegyezve nagyon gazdag — és a tábornok igen jól megértették egymást. Keveset beszéltek és a játszma ideje alatt nem hallatszott írnás, imint az élefántcsontgolyók halk összekoccanása. A tábornok kitűnően kezelte a dákot és rendszerint megnyerte a játszmát. Eddig az építész előadása. lvanow tábornok pedig időközben megérkezett már Szófiába. A vonat román földön is átvitte őt, román, azaz ellenséges földön száguldott át vele. Nem láthattam ezt az utazást, de nekem ugy rémlik, hogy addig, mig elő nem tiimt a bolgár határ, lefüggönyözött ablakok mellett folyt az utazás és tizenhárom bolgár agyvelőben, ott izott, perzselődött a reváns gondolata, mely a románokat, a Balkán franciáit és a bolgárokéit, a Balkán poroszait minden nap közelebb Ihozza a leszámoláshoz. Hogy is mondta egy bolgár tábornok, talán Szavow generaliszimus: — iNégy év múlva visszafoglaljuk azt, amit a románok tőlünk elraboltak, sőt még ennél is többéit. Négy év nem nagy idő és a bolgár nép sebe be nem gyógyul1... fotyésitását megkezdettük. 1 évtől 35 évig terjedő előnyös törlesztéses kölcsön ket folyósítunk. — Megbízásokat kizárólag földbirtokokra fogadunk el. 9 Szegedi Altalános Bank Rudolf-tér 5. szám. Szeged akciója a kulturáért. — Mezalakult a szabadoktatási-bizottssg. — (Saját tudósítónktól.) A népkultura szempontjából kiváló fontosságú ügyben hivta össze szerda délutánra Jánossy Gyula királyi tanfelügyelő Szeged közéletének azokat a tényezőit, akik a különböző iskolák, és kulturális intézmények élén állanak s azokat is, akik a város minden irányban való fejlesztése körül tevékenyen munkálkodnak. A meghívottak lelkes hangú értekezleten kimondották, hogy megalakítják Szegeden a szabadoktdtási bizottságot, amelynek az lesz a célja, hogy a népet az iskolai oktatáson kivül, a rnüvéiődés és a kültura minden ága iránt fogékonnyá tegye. A magybizottság tulajdonképen egy erős •társadalmi szervezet lesz, amely programot fog adni arra nézve, hogy milyen módon és eszközökkel mozdítsa élő a nép kulturális •előrehaladását. Az értekezleten a következők jelentek meg: Bokor Pál helyettes polgármester, Jánossy Gyula királyi tanfelügyelő, Faragó Ödön dr. tiszti főorvos. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány, Balogh Károly pénzügyi tanácsos, Tóth Antal, Firbás Nándor. Lantos Béla, Kovács József, Nemecskay István, Gallér Kristóf, Vicsay Árpád, Homor István, Tóth József, Fülöp József, Obld.h Lipót, Ligeti Béla, Nyári György, Kiss Ferenc, tKövcssy József, Klucsik István, Somlyóéi István, Gurgulics Antal, Teleky László, Rósa Izsó dr., Tóth Károly, Wimmer Fü'löp, Vajda Béla, Szabó János, Turcsányi Imre dr., Klng Péter és Kiss Gyula. A királyi tanfelügyelő folkérésére Bokor Pál helyettes polgármester elnökölt az ülésen. Előadta, hogy az értekezlet egyedüli tárgya a szabadoktatási bizottság megalakítása. Közgyűlési határozat van arra, hogy a kül- és beltrületen az iskolán kivül való s a gazdasági tanítás céljait szolgáló berendezkedéseket létesítsen a város. Ez a közgyűlési határozat most a minisztériumban jóváhagyásra vár. A miniszter azonban leirt a városhoz, ihogy a határozatot csaik abban az esetben hagyhatja jóvá, ha az országos közoktatási tanácsnak megalakul a szegedi szerve, a helyi közoktatási bizottság, A királyi tanfelügyelőnek volt a terve, hogy ezt a bizottságot társadalmi erőkből kéli öszszehozni s ecélból hivták össze az értekezletet is. Ezután Jánossy Gyula királyi: tanfelügyelő köszöntötte a szép számban egybegyűlt érdeklődőket. Kulturális föladatnak tekinti azt, hogy Szegeden is intézményes garanciákat nyerjen az iskolán kivül való oktatás. Ezt a célt szolgálják már a patronázs, a (különböző körök s egyéb közművelődési intézmények. A kultuszminiszter ímegbizta őt, hogy az országos szakoktatási tanács szegedi szervezetét alakítsa meg. Ez ,a szervezet a szabadoktatási bizottság lesz, ímelynök kötelességévé teszik egyelőre a kulturház, továbbá a tanyai népházak megalakítását. Minderre anyagi támogatást is ad a kultuszkormány s remélhetőleg a IDMKE, azutáni egyéb kulturegyesűletek is. Magáévá teszi az elnök inditványát, hogy tudniillik a szervezés előmunkálatainak végzésére és az alapszabályok elkészítésére egy szőkébb körű bizottságot küldjenek ki. E bizottság tagjaiul. ajánlja: Tóth Józsefet, Singer Kornélt, Kárpáthy Károlyt, Homor Istvánt, Gallér Kristófot, Nemecskay Istvánt, Gurgultís Antalt, Klucsik Istvánt, Veszprémy Vilrmost, Vékes Bertalant, Somlyódi Istvánt, Kiss Gyulát és Turcsányi Imr dr.-t, — Jánossy Gyula királyi tanfelügyelő elnöklésével. Obláth Lipót felszólalása után Somlyódi István érdekes eszméket ajánlott a szabadoktatási bizottság figyelmébe. Többek között beszélt arról, milyen üdvös volna fölállítani1 Szegeden egy alkoholmentes vendéglöt, ahol esetleg tanulságos mozielőadásokat is lehetne tartani. Ezután az értekezlet kiküldte az ajánlott bizottságot azzal a megbízatással, hogy az előkészítő munkálatokat harminc nap alatt fejezze be és azok eredményéről tegyen jelentést a most megalakult szabadoktatási bizottságnak. Ezzel az ülés véget ért. Diákok vegyeskereskedése. — Beadvány a szegedi középiskolák igazgatóihoz. — (Saját tudósítónktól.) Több szegedi kiskereskedő között szinte páratlanul álló mozgalom indult meg, melynek részletei és célja egyaránt élénk világot vetnek a kereskedők küzködéseire, másként érdekesen és — mondhatni — újszerűen tárják fel a diák-élet pazar szineiit, gondtalan bohémiáját ép ugy, mint találékony élelmességét. Több kereskedő ugyanis rájött arra, hogy majd valamennyi középiskola egyikmásik tanulója nemcsak cukrokat, de élelmi szereket is nagyban vásárol. Van a diákok között olyan is, aki egyszerre tiz-tizenöt korona értékű cukorkákat vesz meg és az igy angróbam beszerzett árut detailban árusítja osztálytársai, sőt más diákok között is. Nyilvánvaló, hogy a merkanti'l-szeliemnek ez a korán való és majdnem imponáló agilitása csak kis mértékben lépi tul a diákok között szokásos „gsciheftelések" korlátait. De már igy is — mondják a kereskedők — az iskolák fegyelmi szabályaiba ütközik. Ránk nézve azonban — folytatódik ,az érvelés — mám is ez a fontos. A fiuk dolgát intézzék el az erre illetékesek: a tanárok és a szülők. Tessék azonban elhinni, hogy közöttünk, kis-kereskedők között, nagyon sok van olyan, aki nem vásárolhat egyszerre tizenöt korona áru cukorkákalt. Pénzünk lenne talán annyi, de oly sok idő telik el, amig ennyi cukrot eladunk, hogy ekkora mennyiséget meg se vehetünk egyszerre. Már most gondolja el bárki: itt állunk a bolttal, mely egész megélhetésünk forrása. Fizetjük a drága hábért, a nagy adóit, dolgozunk hajnaltól késő estig. Fillérekből és krajcárokból tevődik össze az :a haszon, a nap huszonnégy órájából majd tizenhatot dolgozunk, megérezünk minden legkisebb veszteséget, amelyet illetéktelenül okoznak nekünk. Az egyik kereskedő, aki a mozgalom élén áll, ezeket mondlta: — Értesülésük helyes, beadványunk rövidesen ott lesz minden középiskola Igazgatójánál. Ezt tessék hangsúlyozni: beadványunk, mert mi nem feljelentést teszünk. Nevek említése nélkül egyszerűen /tudomására hozzuk a dolgot a középiskoláik és a konviktusolk igazgatóinak. Azon a véleményen vagyunk ugyanis, hogy a diákok részéről az egész ártatlan élelmesség. A kis-kereskedő szempontjából azonban ez az ártatlan élelmesség fontos érdekké növi ki magát. Egyszerűen azt akarjuk (tehát, hogy az igazgatók tiltsák be ezeket a diák detai'l-üzleteket. Tudjuk azokat az üzleteket, amelyekben, az apró bevásárlások történtek. De ezeket sem nevezzük meg. Beadványunk tartalma és formája annyira komoly, hogy — véleményem szerint — nem fognak elzárkózni az igazgatók attól, ihogy annak tartalmát egy körözvényben tanulóik tudomására hozzák és a dolog folyltatásától őket eltiltsák;