Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-01 / 255. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1913. november I. ben telefonon közölte a provokálást hirt Jléíh Gyulával, aki a következőket mondta: • — Nem tudok róla semmit. Arról ter­mészetesen, hogy milyen választ adok az uraknak, h-a hozzám jönnek, most nem nyl­latikozhatom. Justh Gyula, már jobbam van és ma dél­ben-már annyira jól érezte magát, hogy hosz­szabb sétát tett a tornyai kastély kertjé­ben. ;ztó3 2;zaaEa»«8«aBBfiBE3BaBK3B3«aHe»8BBBaBa0aBa«HaBiisflBHa Hires bűnperek. — Előkelő vádlottak.*) — Irta: Zsoldos Benő. Nem a manapság annyiiiria divatossá vált mozid r ámáik kereteibe illő bűn ügyekről fo­gunk ez alkalommal szólani. -Vádláttáink hír­neves emiberek, előkelő államférfiak, kiket a mindnyájunkkal közös emberi gyarlóságok és kedvezőtlen körülmenyek juttattak a biró­ság ítélőszéke elé. Időben és térben kissé tá­vol estnek tőlünk: egyéniségük az angol kul­túrtörténeté. De esetük mindenkoron jellelm­ző s talán el is gondolkozhatunk felettük egy keveset . . . Általánosan ismert szólás-mondás, hogy akiinek hivatalt ád a gondviselés, aninák rendszerint kiuitalvahyoziza az észt is. Igy volt ez valahogyan Sir Francis Baconnak, Verutam hatalmas lordjának, Sz.-albansi v,i­comte-nak. Angolország hajdani félve cso­dált lord-kancellárijának az esetében is, csak­hogy bizonyos lényegesebb módo-sit ásókkal, amennyiben neki legelső sorban is szellemi tehetségekből jutott ki jókora adag, hivatal dolgában pedig -akkor is a legelőkelőbb mél­tóságokra -emelkedik -vala, ha történetesen nem dicsekedhetett volna -oly kápráztatóan fényes családi összeköttetésekkel. Tudnunk kell ugyanis, h-ogy náluk a legmagasabb an­gol polgári méltóság, a lord-kancellárság szinte — családi betegségazámba -ment. Lord­Kanieallár volt -az apja, Sir iNüöhölais Bacon az a-ny-j-a pedig AngoJ-ország együk másik nagy befolyású lord-kaneellárj ánlak: Lord Burleigh-ne-k volt a nővére. Predesíináliva volt tehát arra mindenféleképen, hogy vala­mikor ő miaga is — kancellár legyen. Verulam ismert nevü lordja, a hírneves­bölcsész, essiay-iró és -államférfiú, ötvenhét esztendős- korában, 1618-ban üilt ibale a kan­cellári székbe, bőségesen fürödve urának, I. Jakabnak kétséghevonhatalan kegyeiben. Ek­kor ugyan -már teljes- 34 esztendei parlamen­ti szereplésire tekinthetett vissza, mert 23 éves korában már az -alsó házban ült. -Káp­rázatos pályafutásának -delelőjén aztán, 1621-ben m-i-koron az épen újjáalakult parla­ment összeült: rémségesen nagy baj esett álm vele. Az akkori egész müveit világnak egy­szeriben leesett a,z álla az elképedéstől. Nagy sora van ennek. Mégis csak lehet abban va­lamelyes sovány igazság, liqgy a lángész vagy -utat. vagy nyakat tör. Lord Bacon, a széltében-bosszában irigyelt lángész, ez utób­bit (választotta. Tört ő utat is, az igaz, de utoljára a nyakát is kitörte . . . Épen akkoriban bocsátotta kőarc egyik, manapság is alapvető filozófiai munkáját, a „Nov-um Orga:nu,m"-ot, ugy 1620 körül, — mikor egyszerre, -hogydrogy nem, v-alami szenzációsan furcsa dolgokat ,kezdett rebes­getni a 'fáma. Eleinte csak suttogva, majd egyre bang-osabban. Akkorában ezt az úgy­nevezett -fámát, mely mindenkor oly jelen­tős szerepeket játszott az emberi pály-afutás­*) Felolvastatott a szegedi Dugonics-Társaság- ] nak október ?6-án tartott felolvasó-ülésén, ban, korántsem holmi villamos rotációs lap­óriások képviselték. De azért ekkortájt is tü­neményes gyorsasággal terjedt el a bár, út­jában folyton gyarapodva, részletekben és szenzációban. Mikor elindult, sovány „reind>­őri hir" volt, — a végállomáson már hajme­resztő irémregónmyé duzzadt, A minthogy ez, ha jól mieggonld-oljuk, — mai nap sincsen kü­lönben. Hát még a XViII-ák század elején . . . Bacon esetében egyébként az Angiusszemü fá­mának sajnálatosan sok igaza volt. A kávé­éi egyéb nénikéktő-1 kezdve fel a legfelső po­litikai -körökig Lord Bacon volt az általános szóbeszéd tragikus hőse. Hogy ez a félve tisztelt, gazdag ifőu-r, a hozzáférhetetlenn-ek hitt hatalmas lord-kancellár, — a király meghitt embere, közönséges emberi gyarló­ságoknak esett áldozatául: — megveszteget­ték. Hagy tekintélyes sommá pénzeket foga­dott el ez -a lángeszű szellem-óriás olyan -elő­nyökért, amiket fényes állása révén köny­nyü szerrel biztositihatott a szerencsés kezű megv-es-zteget-őn-ek. Hát ez bizony olyan,-horri­bilis vád volt, amelyet tisztába kellett hoz­ni minél előbb. S az angol alsó ház-nak a szükséges vizsgálat megej té-séne kiküldött bi­zottsága -nagyon is épületes dolgokat -olva­sott rá a hírneves lord-kancellár fejére. Bizonyos Aubrey nevezetű amgol -alatt­valónak -egy sürgősebb természetű pere folyt akkoriban a méltányossági bíróságnál: a öou-rt cf Ghancerynél, hol Bacon idejében még a lord-kancellár egymaga -gyakorolta a bíráskodást. De hát a szegény Aulbrey se­ho-gysem győzte kivárni a pöre v-égét. Aztán meg szurkolt is az istenadta, mert mintha a perbeli tényállás nem mutatkozott v-olnia mindenben a szája ize szerint valónak. Ta­nakodott tehát: hcigyan lendíthetne egyet, -a per során. Valamelyik zugprókátor aztán azt találta neki javasolni, hogy ha már nehezen forog a földi igazság kerek-e, hát kenje meg egy keveset. Aubrey uram telhát bekopogtatott egyik London szerte ismeretes uzsora-kapacitáshoz s mik-or kijött ettől a hiénától, kerek 100 guinea csörgött a zsebében. Meg sem állt kincsével a York-Hoiuse-ig. Itt lakott ugyan­is akkortájt B-aeon lord, a Chaneery nagytu­fi-ásn birája-. Az annyira éles eszű, de lám meggondolatlan lord pedig a diskurzus vé­gén miniden látszólagos lelkiismereti, furda­lás nélkül seperte be -mind a 100 gui-neát, mely akkor a XVII-ik század eleji pénzér­ték szerint ikit-ehetett -egyre-másra ugy 3000 koronát, ami elvégre nem is olyan nagy összeg egy fejedelmi javadalmazásai lard­kancellárnak. Aubrey auráim hatványozott diadal érzet tel robogott hazafelé aznap a York-Houseból. Szent volt a hite, hogy ezek­nek utána a Justitia istenasszony mér-legje csakis az ő javára billenhet, És k-i tudja, ta­lán mindörökre a véka alá rejtőzik ez az egész csinos kis epizód, ha történetesen nem Aubrey barátunk veszíti vala el a pert. De bizony elveszítette ő derekasan, amiért is bcissznállásképen napfényre tálalván a dol­got, keményen megtorolta- az -odaveszett 100 guineáját. A másik aset, mert több volt a vádpont -- -emennél annyival keményebb, hogy itt már kerek 400 font sterlinggel (5600 korona) szedték le a nemes lordot -az ő egyébként is roskadozni készülő lábairól. S a nagy buzga­lommal folytatott vizsgálat tartama alatt ékes rendben bukkant elő a -fentiek után még a többi egynéhány eset, aimik közt itt-ottt némi okmány hamüsitáflféle is foglaltatódott Nem tehetett mást csakugyan az -alsóház: Bacon lordot vád alá helyezte. 1621. március 19-én közölték Lord Bacon n-al a terjedelmes vádünditványt. Ugyanazon a napon értesítették a vádirat főbb pontj-ai­ról a nemes lordokat ,is, kiket ez ügyben sür­gős tanácskozásra MvUk egybe. Meg -kellett volna ézen jölennle magának lord BaetntV -nak is. Öt azonban teljesen leverte a lábá­ról ez az eset, — ámbátor nean állott módjá­ban tagadnia sem az eléje tálalt bünl-ajstro­mot. Macolay szerint a vádlott főúr, eltelve szégyennel -és lelki furdalással, elhagyva mindazoktól, akikbe ő, oly gyengén, bizalmát vetette, — szobájába zárkózott -az emberek szemei elől. Majd beteg lett testileg is. Az egész bűnvádi eljárás alatt végtelenül sokat szenvedett. Április ,17-én újból összeült a kettős -par­lament, Lord Bacon nem bírta, tovább. Ter­jedelmes bűnbánó iratot intézett a Lordok házához, tö-redaltmesien1 beismerve a bűneit. — „Nyíltan és önként -bevallom, — -irja, — hogy vétkes vagyok a megvesztegetésiben, s lemondok minden védelemről." Mikor pe­dig a Lordok házának egy bizottsága megje­lent nála, kihallgatása végett, -a testiben, és lélekben egyaránt beteg államférfiú reszkető hangon mondotta környezetének: — „Uraim, az a beismerő nyilatkozat az ón tényeim, ,az én kezem, az ón szívem. Kérve­kérem lordságotokat: legyenek irgalmasok egy törött ny-il — iránt!" És a parlament 1621. április 18-án törte el -a pálcát Lord Bacon fölött, Atz itólet a inagyhatalmu lord-kancellárt 40.000 font sterling (960.000 -korona) pénzbírság megfize­tésére kötelezte, a „Király tetszéséig" a lon­doni Tower.be -rendelte zárni, minden állami hivataiI, vagy parlamenti tagság viselésére képtelennek nyilván,i-totta, végül padig egy­szersmindenkorra száműzte a királyi -udvar­ból, Eléggé súlyos volt tehát a büntetés1. A -nagy fényességből oly hirtelen a imély-be zu­hant főurait, teljesen megtörve a Tówer-be záriták. De I. Jakab király nem tudott megfelejt­kezni hűséges emberéről. Sürgős rendeletére 2 naip múlva már szabad volt az előkelő fo­goly. Nem kellett megfizetnie a csaknem egy millió koronányi .pénzbírságot sem, -a mint­hogy — ugyancsak Királyi kegyelem révén — az itólet egyéb rendelkezéseit sem hajtot­ták rajta végre. Életének hátralévő ,öt esztendejét szom-o­ru visszavonultságban töltötte el. Lord Bacon. Volt miből magélnie: az embersége* érzületű kormány 1200 fontnyi (18.000 koro­na) évi nyugdijat biztosított neki . . . (Folyt. köv. Husz milliárd államadósság. Szófiából jelentik: A török-bolgár (háború 'kitörése előtt hétszáz millió frank volt a bolgár állam­adósság, mely a 'hábor-u folyamán természe­tesen megnövekedett. A háború alatt a bol­gár állam háromszáz millió frank ért'é'kü bonnal operált, ugy hogy az uj nyolcszáz 'millió frank kölcsönnel ezernyolcszáz millió frankra emelkedett a bolgár állam adóssága. Mivel azonban egész sereg száilliité nem kap­ta meg a pénzét és a hitelezők mindjobban szorítják a bolgár -kormányt, Bulgária még kétszáz millió frank kölcsönt fog felvenni s ezzel husz milliárd frank lesz a bolgár állam­adósság.

Next

/
Thumbnails
Contents