Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-27 / 276. szám

DfiDMAÖYAUORSZÍ®Q 1913 november 27. (Benedek János.) Az igazaágüigyimiiiii.isizter után Benedek János állott fel szólásra. Nem, fogadja dl a sajtó javaslatot. ViMlaitja a javaslat pontjait, részletesen igyekezett cáfolni annak hely-ősségét, majd Balogh igazságügy-miniszter mai beszédének pcintjaiiina reflektált, ós rnegj,fcigyezte, hogy hiába .giunyolödik a mmisater, mert gúnyolódással nem1 liehct eliintézni se az elIcnzéíket, se a javaslatot. Benedek János hoszszn bőbeszédtiiséggel fért ki azokra a dolgokra, amelyekkel imiáír minden1 eHlen,zéki felszólaló imendótt véleményt. Félhat 'áraikor még mindig iBenedek beszélt, majd leült és az elnök a holnapi najpirendre nézve tette meg Midit vány át, Majd interpellációra került a sor. (A horvát megoldás.) Beöthy László volt kereskedelmi miniszter interpellál, kéri a miniszterelnököt, hogy tájékoztassa az országé a horvátországi ügyek állásáról. Tisza István minisztere!nők azonnal válaszol. Kifejtette, bogy miféle előzmények Járultak hozzá a dolgokhoz, amig a mai helyzet előállott. A horvát pártok viszályai mindinkább tűrhetetlen állapotokat teremtetttik a társországokban. Kezdődött még 1907ben az egész, de addig normális viszonyok 'Uralkodtak. Hivatkozik Tisza miniszterelnök arra, hogy Wekerle, mint miniszterelnök kijelentette, hogy a horvát pragmatikát elintézni riem lehet másként, csak a horvátok megikérdézéséVel. Ez természetes is, ha az 1868. évi törvény rendelkezéseit Horvátországra réz ve figyelembe vesszük. Ez a törvény a nyelvre nézve intézkedik és körvonalaz mindent, ugy, hogy amikor aíz utóbbi időben precizirozni kellett a megoldás pontózatait, nem lehetett Horvátországra nézve ridegen elzárkózni, ha azt akartuk, hogy béke legyen.. Már pedig, azt akaróik és csakis ez lehetett az igazi ok és cél s a tárgyaiásók során engedmények elkerülhetetlenné váltak. A vasúti pragmatika kérdésében a főéi v az lesz, hogv a csak horvátok vezető állásba a magyar nyelv írásban és olvasással való tudása nélkül nem kerülhetnek. A vezető állásoknál tehát a főelv az, hogy az illetők föltétlenül beszélik a magyar nyelveit. A kisebb állásoknál ezt nem okvetetlenül követelik meg. A felírásokra nézve a miniszterei nők megjegyzi, hogy ez a kérdés. Horvátország belügye. Kérte válaszának .tudomásul vételét s ugy Beöthy László, mim a Ház többsége tudomásul vette a miniszterelnöki választ. kamaraénekes 1913. december hó 15-én tartia egyetlen HANGVERSENYÉT Szegeden, a KORZÓ-mozgószinház helyiségében, a következő MŰSORRAL: I. LOEWE: a) Der seltene Beter; b) Gutmann und Gutweib. II. SCHUBERT: a) Litonel; b) WohLn; c) Erikönig. III. LISZT FERENC 2-ik balladája. Zongorán játsza: Manelbord John. IV. HERMANN: n)Salome; b) Der alte Herr; c) Drei Wanderer. V. Német népdalok: a) Phyllis und die Mutter; b) Das zerbrochene Ringlein; c) Hans und Liesel. Jegyek kaphatók: VÁRNAY L. hangversenyirodájában Szeged, Kárász-utca 9. ===== Telefon: 81. k aleid q5zkqp Szeged, november 26. A KÓCZÁN-DIJ a magyar irodalomnak az a sízégyenköve, melyen évenkint egyszer fölbukük az Akadémiának ugyancsak megtépázott jó 'hirneve. A Kóczán-dij élő bizonysága annak a tragikus félreértésnek, mely az élő irodalom és. a holt irodalmi hagyomány között fönnáll s melynek terhén keserű szemrehányással szoktak könnyíteni az akadémikusok is., az irók is. Itt van egy gazdag, adomány a sok közül, egy tiszteletreméltó szándék abból a korból, melyet Széchenyi szelleme termékenyitett meg s tett a hazafias fölbuzdülás klasszikus epodhájává. Teíeky László Kegy enc-e volt a példa s a nemzeti hősök gyakrabban szerepellek az akkori színházak jájékrendjén, mint mai napság a naiváik és énekes, buffók. Katona Józsefet nem vették észre, mert 'nem- tudta a hivatalos helyesírást és mert ősi dicsőség helyett emberi szenvedélyek mélységeit rajzolta bele drámájába, ellenben' lelkesen megtapsolták azt a sok Kemény Simont, Hunyadit és Dugonics Tituszt, aki az .akkori magyar színpadi drámák hazafias rakétáit esténkinf a kivilágított rivalda előtt elszavalta. Katona maga írja, hogy a hazafias kiszóláso'knái a közönség „'teli tarokkal és. botok dörömbölé'sével adja ki megelégedését", — tehát az írónak, ha dicsőséget akar szerezni nem jó alkotású, hanem dicsekedése!' teljes hazai drámát kell 'irnia. Ebben az irodalmi biedertrájeiban tette letétbe jelentékeny adományát Koczán Ferenc, azzal a rendeltetéssel, hogy annak kamataiból éVenkrnt száz kemény arany adassék a magyar történelem egyes korszakait egészen a negyvennyolcas időkig tárgyazó színjátékok szerzőinek. Az persze nem tüint föl az adományozó korában sem, hogy már maga az adományozó levél a fogalmak tökéletes eltolódásából származó gondolatzavar képét mutatja, mert a történelmei nem lehet tárgyazni költői műben, legfeljebb miliő gyanánt választani, aminek édeskevés jelentősége van a drámai mű valódi értéke szempontjából, Olyan volna ez, mintha például alapítványt tennék olyan, pályamüvekre, melyék a kémiai anyagcserét vagy a tömegvonzódást kórjaimbusokban lenne hivatott tárgyazni. A biedermá'jer azonban elmúlt, a történelmi drámák kiikoptak a színpadról s most olt áll sziklánál réndületlenebbül az a száz arany, melyet, — 'törik, vagy szakad — minden évben, ki kell adini valamely történeti kor drámán: földolgozásának. Az üdén I. Ferdinánd volt sorom kit lelkes magyar drámairóik annyiszor megbolygattak már sirjukban Fráter Györgygyei és a jó Zápoiyával együtt. És ha. elér a tudós Akadémia, a negyvennyolcas időkig és kihalászott már minden drámai hőst abból a történelemből, melyet korszerűen és a modern históriairás követelményei szerint még maguk a történetírók sem írtak meg tökéletesen, egyetlenegyszer sem, nem hogy a drátnáirók, — akkr r majd u'jra elülről; (kezdi a sort Árpáddal, vagy a lebediai sivataggal és végignyargal újra a daliás időkön., miközben a mindenki kicsiny heinrichgusztávok sohasem fogják elmulasztani, hogy az irodalom élő és elismert szmmtüiró nagyságain akadémikus fölénnyel ne rúgjanak egyet, mint ahogy a VojnitSrdij alkalmából Molnár Ferencen, Bródy Sándoron, Lengyel Menyhérten és Biró Lajoson rúgni szoktak. S ha végignézünk az Akadémia hatodfél,milliót' kitevő vagyonán meg évente kiosztásra kerülő alapítványi kamatainak hosszú során, másfélül pedig a napilapok szerkesztőségeiben nyomorgó', kiadók által kiuzsorázott, kopott kabátos élő magyar irodalmon, azt keli gondolnunk, hogv nem igy gondolták ezt a Mariczabányiak. Bésáuok, Bulyovszkyak, Karácsonyiak, Péczelyek, Kóczánok, Széchenyiek, Oorovék. Wo* dianerek és az ország első kultur intézményének- nagynevű alapi'tványtevői ... A közhangulat rég hangoztatja már, amit a dünapartii palota csöndes zugolyában ülésező üreg urak nem akarnak soha meghallani: hogy az Akadémia vagyonát arra a célra kell fordítani, amire rendeltetett, nem a szók elavult betűszerinti jelentésében, bauem az adományozók nemes intencióinak szellemében és akaratuk lelkéhez mérten: a mindenkori élő irodalom hathatós támogatására és az érvényesülés eszközei hijján szűkölködő tehétségek istápolására! Az állami igazgatásnak kellene kezébe vennie az ügyet, melyre közpénzekből évente mintegy százezer 'koronát áldoznak s melyre az Akadémia a saját dus jövedelméből még háromszázezret fordít. Évente négyszázezer koronát költ el ez az intézet és alig van látszata' A 'francia Institut is HflUHWSMIBffiPffillHRSHffiffi • Feketesas- és Csekonlcs-u. sarok. UJ tulajdonoson: LEOPOLD 68 HERBST. kizárólagos joggal CsiM, meder vzhi. Merész ugrás Nagyhatású amerikai dráma 3 felvonásban. Natoosa Dráma és a változatos szórakoztató műsor!! Előadások d. u. 5 órától. WWW a Ülés a páholyban 1 kor. . Fentartott hely 80 fillér. 2- Első hely 60 fllkr. Második hely 50 flll., Harmadik hely 30flll. a m • 3 m