Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-27 / 276. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6-— egy hónapra K 2 — Egyes száai ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Egyes szám ára 18 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca fi. Telefon-szám: 965. Szeged, 1913. H. évfolyam 276. szám Csütörtök, november 27. Tragikumtól a humorig. Még a 'kedélyes császárvárosban is rég kacagtak olyan nagyokat, mint a magyar ellenzők kudarcán. Az emberek nevetve újságolják egymásnak, hogy mi történt délelőtt a magyar delegáció „teljes" ülésén. És látván, hogy az ellenzék marcona, támadó csapatából rövid pár perc alatt hogyan lett egy maréknyi felsült ember: hálából elnevezik a bécsiek a tegnapi eset főrendezőjét, gróf Tisza Istvánt „VitzKaiser"-nak . . . Az ellenzéki delegátusok Andrássy és Károlyi kezdeményezésére tudvalevőleg teljes ülésre hivatták össze tegnap a delegációt. Csak épen azt akarták szóba hozni, hogy mért vannak fenn a bécsi Magyar Házban a képviselőházi palotaőrség emberei. Ebből egy kis heccet akartak rendezni. Egyúttal pedig meg akarták zavarni a képviselőháznak előre megál'apitott munkarendjét és mintegy ellenzéki parancsszóra Bécsbe akarták utaztatni a kormányt és a delegáció kormánypárti tagjait. Andrássy, Károlyi és társai mindenáron meg akarták mutatni Bécsnek és a külföldnek, hogy ők milyen botrányt tudnak rendezni és hogyan megtudják táncoltatni a többséget, a kormányt, sőt még a közös minisztereket is. A munkapárt egyszerűen azzal védte ki az ellenzéki urak trükkjét, hogy nem ment föl Bécsbe. Szépen, nyugodtan itthon maradt. Rábízta az ülést összehivő ellenzőkre, hogy ő biztosítsa ennek az általa egybehívott ülésnek határozatképességét. Mivel pedig a tizenegy ellenzéki delegátus erre természetesen képtelen volt, tehát a nagy garral hirdetett és viiágrengető szenzációnak beállított esemény öt perc alatt véget ért, mindenfelé köznevetséget keltvén a koalíciós urak felsülése miatt. Alig három percbe telt és a nagy elienzéki szenzációnak beigért „teljes" ülés már csak — volt. A delegáció elnöke és a jelenlevő munkapárti tagok elhagyták a termet. Az első délutáni vonattal valamennyien haza is utaztak. Az elienzéki delegátusok egy darabig még ott álltak a padsorokban és egymásra bámultak. Vártak ugyan valami efélét, de azt mégse hitték, hogy töltetlen puskájuk ilyen érzékenyen sülhet el — visszafelé. Lassankint aztán ők is magukhoz tértek és fölmenték Windischgraetz Lajos herceg lakására tanácskozni. Valami sokat ott se sütöttek ki. Egy darabig arra gondoltak, hogy ujabb tél'jes íiiés összehívását kériik. De mivel ettől az ismétléstől úgyse várhattak jobb sikert, tehát elejtették ezt a gondolatot. ElhatáA halál kutyája. Irta: Heltai Jenő. — Látja azt a nagy fekete kutyát? — kérdezte az öreg doktor s fekete botjával egy hatalmas ebre mutatott, amely a tengerparlon föl-alá szaladgált. — Mit akar vele? — Ma meghal valaki. Ez a (halál kutyája. — Megdöbbentem és aggodalmas csodálkozással néztem az öreg úrra: — Kedves doktorkám, tudja-e, hogy maga .nagyon furcsán beszél? •— Meglehet! Talán rosszul is tettem, hogy figyelmeztettem. — Nem vágyók babonás. — Nem babona az kérem. Tizenkét év óta figyelem ezt a kutyát. Mikor először megláttam, mindjárt gyanús volt. Senki sem tudta, hogyan jött ide, ki a gazdája? Csa'k jött és aznap meghalt a fürdőigazgató fiatal felesége. Ez ugvan véletlen is lehetett, de •másnap a kutya eltűnt. Vagy tiz map mu'llva bukkant föl újra ugyanazon a helyen, ahol most látja. Izgatottan szaladgált ide-oda, néha megállt, a tenger felé fordult és keservesen vonított. Hosszan elnéztem, valami gyötrő félelem kezdett' kínozni. Mire sétámból hazatértem, nagy ijedten újságolták, hogy az öreg ezredes, aki reggel 'érkezett, hirtelen meghalt. Azóta látom az összefüggést a fekete kutya és a halál között. Tizenkét év óta, mindig meghalt valaki. — Furcsa! — Inkább rettenetes! — Jó, hát legyen rettenetes ... de, az igazat megvallva, még sem tudok ebben a kutyahiístóriában hinni. A doktor ámulva nézett rám: — Nem hisz benne? Ha én mondom.? — Édes doktor, ha azt fogja mondánk hogy a tüdőm minden kritikán alul vain és négy ,nap múlva meghalok, alkalmasint hinni fogok önnek. De amikor azt mondja, hogy innen félórányira ma meghal valaki, azért •mert lift1 a tengerparton! egy fekete kutya-, szaladgál... — Jó, jó, nevessen csak! Ebben a percben a kutya megállt és rozták, hogy ők is hazautaznak, itt a parlamentben hozzák szóba „sérelmüket", a palotaőrségi heccet pedig a hétfői rendes delegációs ülésre halasztják. Ezenkívül még csak abban állapodtak meg, hogy valami tiltakozó kommünikét fognak közzétenni, amit az első délutáni órákban meg is cselekedtek. Természetesen nincs benne semmi lényeges dolog, az egész csak annak a hiu kísérletnek van szentelve, hogy „alkotmánysérelem"-riek, „erőszakának tüntessék föl azt. ami nem volt egyéb, mint egy erőszakos ellenzéki lépésnek tréfás ellenlépése, egy támadásnak szellemes lefegyverzése a humor ártalmatlan eszközeivel. Igazán csak az ellenzék helyzetének komikumát fokozzák azok a följajdulások, melyeikben most Andrássy, Károly és társai maguknak tetszelegnék. Nevetséges dolog azt mondani, hogy a munkapárt azért maradt el az ülésről, mert nem tudott volna helytállni az ellenzékkel szemben. Ugyan hány ülésről maradt már el az ellenzék? Hát eszerint ő is mindig azért maradt el, mert képtelen volt a munkapárttal szemben helytállani? Igazán kacagtató lenne, ha azok az urak, akik másíé1 esztendeig abszentáltak ott, ahol komoly országos munka folyt, egyszerre csak fölfedeznék, hogy az abszentálás, vonítani kezdett. Lompos farkát behúzta, fejét a magasba emelte és olyan keservesen, olyan borzalmasain üvöltött, hogv a hátam borsózott bele. Alkalmasint el is sápadtam egy kicsit, mert a doktor diadalmasan nézett .rám: — No, ugy-e? — Mit ugy-e? — pattantani íöi dühösen. Lelkem mélyéig szégyellem gyöngeségemet. — Mit bizonyit ez a rémes vonítás? Semmit, semmit, semmit! — De mégis megijedt tőle! — Megijedtem? Nem! Csak kellemetlen volt; Mint váratlan pointe egv rémhistória végén . . . Elbúcsúztam a doktortól és a 'kutya felé siettem. A doktor utánam kiáltott: — Mit akar? — Közelről is látni akarom a kutyát —. fejeltem. A doktor vállat vont, megnézte az óráját és visszament a fürdőbe. Gyors és határozott léptekkel mentem a kütya felé, de nem tagadom, a szivem hevesen dobogott. A doktor szavai fölizgattak. 1913. évi december hó 15-én. Jegyek kaphatók VÁRNAY L. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN SZEGEDEN, Kárász-utca 9. Telefon: 81. szám.