Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-23 / 273. szám

wmmmeammm Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K 12negyedévre K 6-— egyhónapra K 2Egyes szán ára 1® fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.— negyedévre K T— egyhónapra K 2*40 Egyes szán ára 1§ fillér. Kiadóhivatal Káféaz-olca S. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. I). évfolyam 273. szám Vasárnap, november 23 Földanyánk. Nagyot nézett Szeged város gazdagsági tanácsnoka, mikor az alsótanyai földek árverésén váratlanul közel ezer százalékkal felszökkent a bérföldek átlagos árendája. Ez negyvenötezer korona évi jövedelememelkedést jelent, — állapította meg az érdemes férfiú s mint aki dolgát jó! végezte, csodálkozását íejezfte li a sajtó előtt, hogy a magyar paraszt utolsó csepp vérével is ragaszkodik a földjéhez. Ez a csodálkozás és a földárverés- | nek meglepetésszerű eredménye, melyet a j helyi agrárviszonyok ismeretével rendelkező bármely laikus előre kiszámíthatott, jellemzi legjobban azt a politikát, mélynek terhe alatt a város teherviselő polgársága a fellélegzés legkisebb reménye nélkül görnyedezik. Ebben a csodálkozásban, mint valami erős domJborulatu torzitó tükörben, szélesre húzott ábrázattal mosolyog a hozzánemértés és a közigazgatási felületesség. A város tehát ismét egy halom pénzhez jutott anélkül, hogy az ujját megmozdította volna; a viszonyok kényszerítő nyomása folytán ölébe hullt a kész eredmény, melyet előrelátó gondoskodással fölidézni soha sem lett volna képes. Negyvenötezer korona évi bevételi többlet! Ez szolid év járadék alakjában annyit jelent, mintha egymillió százhuszonötezer korona értékű aranykincs szállott volna ki az ásotthalmi határban, a Kelj felbegy 1 szőlőik megnyílt talajából és minden -további huzavona nélkül betelepedett volna a város acélszekrcTiyeibe. És mindezt nyolcszáz hold föld okozta, nyolcszáz hold süppedős, nehéz homok, melyhez hozzátapadt egy emberöltő népének verejtékes munkája és szerető gondoskodása. Hol van rnlég a többi hetvenezerkétszáz hold? Hol a paprikatermö fekete föld, az életetadó, por hanyós humusz? A közöny és tudatlanság nehéz átka pihen rajtuk, mint a novemberi köd, mely megdermeszti .a puha rögöt és visszaszorítja benne az életet. Nincs a világon annál természetesebb valamii, mint hogy a szegedi nép ragaszkodik a földhöz és minden árat megad érte. Megadott volna az árendánál kétezer százalékos emelkedést is, megadná a földnek örökárát is, mert a szegedi nép nem vándorol ki; ennek a népnek sorsa, boldogulása, reménysége hozzá van fűződve a földhöz, melyet rajongással szeret. Ha nem jut örökföldhöz, bérel a várostól, vagy elmegy felesnem, harmadosnak, a legszegényebbje zsellérnek is, csakhogy keze munkáját rápazarolhassa a földanyára. A Délmagyar ország hasábjain nem először figyelmeztetünk erre a sajátságos jelenségre, mely különben az alföldi földbirtokviszonyok jellemző 'kísérője s nem először mutatunk rá arra a kívánalomra, hogy Szeged város hatóságának gazáálkoáási módszere megváltoztatásával olyan birtokpolitikára kell áttérnie, mely a lakosság szociális igényeivel és a város jövőbeli föladataival egyaránt számolni képes. Holt bizonyos, 'hogy amennyiben a város törvényhatósági bizottsága egy napon a városi ingatlanok egy jelentékeny részének örökáron ,való eladását kimondaná, a végrehajtandó parcellázás alkalmával olyan eladási árat érhetne ei, amilyent csak akarna. Az a paraszt, aki harminc év óta gazdálkodik az árendált földön, még százszorta nagyobb áldozatra képes akkor, ha nem ujabb harminc éves Haszonbérletről, hanem az ő megtámadhatat'lam egyéni tulajdonjogáról van szó, a mely családjának elkövetkezendő generációit van hivatva ősi vagyonhoz juttatni. A föld, elenyésző csekély kivétellel, azok kezébe menne át, akik ma is rajta élnek. Csak a kishitű elzárkózottság állíthatja azt, hogy a földek áruba bocsátása alkalmat nyújt nagybirtokok keletkezésére, mert épen ellenkezőleg: a szegedi ,magyar paraszt földszerzése mindig családi jellegű vagyon maradt, mely az utódok szaporodásával osztályos egyezség utján törpe birtokokká oszlott szét. A külterületi földbirtokok fokozatos áruba bocsátása tehát azt eredményezné, hogy amig egyíészt örökföldhöz juttatná a munkás kezű tanyai lakosságot és ezáltal annak életképességét, gazdasági jelentőségét biztosabb alapokra fektetné, addig másrészt saját magának olyan tekintélyes anyagi értéköket és a hitelgazdaság korszakában annyira jelentős, forgatható tőkéket teremthetne, melyeknek segítségével a városias fejlődés igényeit mintegy játszva elégi thetné ki. Egy pillanatig sem szeretném, ha valaki a követett eszmemenetből azt a szándékot hámozná ki, hogy ezek a sorok a földárak mesterséges fölverését és a kényszerhelyzetben levő tanyai nép kiuzsorázását célozzák. A nép megköszönné az ilyen gondoskodást! Kecskemét városának egyébként :a legnemesebb intenciók által vezetett parcellázási mozgalma ellen is egyedül csak azt az egyetlen kifogást lehetne fölhozni, hogy túlságosan magasra verte az árakat és az egyik célért majdnem hogy föláldozta a másikat. Pedig a kettő között nem nehéz választani; a főcél mindig csak a nép szociális helyzetének megjavítása lehet, mint ahogy az adott viszonyok mellett is, — mikor az egyik paraszt lebunkózza a másikat, aki lába alól a földet kihúzni akarja, — Szeged városának a saját népével szemben fönnálló elsőrendű kötelességéről és csak másodsorban a saját jól félfogott üzleti politikájáról van szó. A figyelemztetés azonban ezúttal post festa érkezik, amennyiben előbb elhangzott figyelmező szavunkra a kényelemszerető maradjunk a régiben! elv elég tekintélyes helyről, a pénzügyi tanácsnok ékesen szóló ajakáról érkezett meg. A bérföldek bérbeadása foly tovább, csöndben és nyugalomban, mintha nem is arról volna szó, hogy az eddigi tehetetlen gazdasági politika további 25—30—40 esztendőkre szóló bérleti szerződésekkel meghosszabbittassók. Csak egyszer próbálnák meg legalább, egy öt-hatszáz holdas birtokrészlettel, a parcellázást! Látniok kel* lene, hogy a föld népe hűséggel fizetné a i kamatot és törlesztési részleteket, épen * clyan hűséggel, mint ahogyan ma a bérieti összeget fizeti. És látniok kellene, hogy akarat, kezdés és elhatározás nélkül nagy dolog sohaSem jött létre; munka és fáradtság nélkül csak az ilyen negyvenötezer koronás alamizsnák hullanak az égből, megszégyenítéséül annak a politikának, mely saját polgárainak élete körülményeit anynyira sem ismeri, hogy kénytelen csodálkozni fölötte, ha beléjük botlik. A tanyai nép azonban és a tanyai nép szavában a mostoha sorsban részesi-