Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-20 / 270. szám

Szeged, 1913. II. évfolyam 270. szám Csütörtök, november 20. , -AíííJCfHJ IOKK?3lfJPí> eSí ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24— félévre . . K tónegyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— Egyes SEám ára 18 fiUér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 - félévre . . K 14.negyedévre K 7 — egy hónapra K 2 40 Egyes szára ára 18 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca S, eeeáf Telefon-szám: 305. Telefon-szám: 305. :>f?f)f R kVTílOSfi IrviTi*:VS +?Arrr n Szerkesztőség Kárász-utca 9. A trónbeszéd.*) Meleg köszönettel és őszinte megelégedéssel fogadom Hűséges ragaszkodásuknak imént elhangzott biztosítását. A balkáni háborús bonyodalmak, amelyeknek kitörése az önök ifigyeimét az országos bizottságok legutolsó ülésezése aih kalmáival foglalkoztatta, a második Balkonháború befejeztével lezárultak. Kormányom törekvése a válság folyamán odairányult, hogy a monarchia politikai és gazdasági1 érdekeit károsodástól megóvja és hogy ia közel Keléten a lehetőségig megállapodott helyzet kialakulását .mozdítsa elő. | Figyelemmel arra a nagy jelentőségre, amellyel az Adria-tenger, mint tengeri kereskedelmiünknek egyetlen kivezető útja, a monarchiára nézve bír, kormányom különös gondot fordított az albán-kérdés megoldá, . - " '»ér* -ifeseTn sqra. , i _ Teljes egyetértésben a szövetséges olasz kormánnyal a londoni nagyköveti értekezleten javaslatba hoétuk a független albán fejedelemség megalkotását és ehez sikerült megnyernünk a többi hatalom hozzájárulását és támogatását. Viszonyunk az összes hatalmakkal tartósan barátságos. A szövetség, amely népeink üdvére évtizedek óta fűz bennünket a német birodalomhoz és Olaszországhoz, komoly időbeni újólag az európai béke szilárd bástyájának bizonyult. ö Felségének, a német császárnak engem Igen megörvendeztető legutóbbi itteni látogatása a köztünk és a német birodalom közt fönnálló szoros barát! kötelékről ujabb tanúságot tett. Hadi kormányzatom félévi rendes költségvetése normális keretek közt mozog. A fokozott hadikészenlét az elmúlt télen tetémes kiadásokat okozott. Ezek mint több követelések terjesztetnek önök elé. Fígyélembévételüket az önök isimért hazafias' áldozatkészségébe ajánlom. Fegyveres erőm a balkáni komoly események következményeként ráhárult fáradságteljes föladatot, nehéz viszonyok közt a legodaadóbb kötelességtudással, legteljesebb megelégedésre oldotta meg. A hadsereg, a haditengerészet és a két honvédség kipróbált harc képességére 'támaszkodva Kormányom részére lehetővé *) A király a magyar delegáció elnökének hódoló beszédéire mondatta el. vált, hogy a maga elé kitűzött céloknak békés eszközökkel szerezzen érvényt. Bosznia és Hercegovina kulturális és gazdasági fejlődésében a szomszédos országok háborús állapota elleniére zavar nem állott be. A vasutépitésekről szóló 'törvénynek a bosnyák-hercegovinai tartománygyülés által való elfogadása, amely törvény hivatva van biztosítani e két ország számára a politikai és gazdásági okokból sürgősen szükséges forgalmi összeköttetéseket, tanúsága annak az érettségnek, amellyel ez a népképviseleti testület a monarchia nagy érdékeit fölfogja. Föladatuk megoldásánál belátásukra és hazafias buzgalmukra számítva, szívből üdvözlöm önöket. sasa.........aaiB........................... A nyomor réme. A ködös, hideg november, a közelgő té' nemcsak az állami és társadalmi politika minden hivatásos tényezőjén dk, de minden érző emberndk emlékezetébe idézi minden idők legnehezebb szociális problémáját: ia munkanélküliséget. Télen kevesebb a munka és nagyobb a nyomor, mert az ember éknek melegre, jobb táplálékra, jobb ruhára vain szükségük. Ilyenkor a szegénység még ijesztőbb, az éhség és hajléktalanság még kínzóbb, minit más időszakokban. Ez az esztendő még nehezebbé teszi ezt a problémát. A rossz gazdasági viszonyok redukálják az emberek szükségleteit, még jobban gyöngítik az üzleti forgalmat. A rossz pénzviszonyok, a kölcsönök megszerzésének nehézségei mindenhol, igy Szegeden i's redukálták az állami és községi beruházásokat, amelyek jobb időkben legjobb ellenszerei a munkanélküliségnek. Ez a nehéz probléma természetesen elsősorban és legsúlyosabban a proletariátust érinti, bár nagy gondja az állatni ügyek intézőinek és az érző, gondolkozó társadalom minden tagjának. Teljesen értjük tehát, hogy a proletariátus politikai és szakmabeli szervezetei most a nagy munkahiányon keseregnek és a proletárok nyomorus ágával foglalkoznak, keresik a segitséget és az orvosszereket. A magyarországi szakszervezeti tanács decemberre rendkivüli szakszervezeti kongresszusra hivja össze a szakszervezeti küldötteket, amely kizárólag 'a munkanélküliség (kérdésiével foglalkozik. Teljesen jogosnak, helyesnek, sőt szükségesnek tartjuk a.proletárságnak ezlt a mozgalmát 'akkor, ha ez a kongresszus a kérdéssel komolyan foglalkozik és segítő eszközöket és orvosszereket komolyan vitatja meg és komolyan keresi. Szóval, ha nem olyan politikai izgatásra használja föl ezt az ügyet, mely eziidő szerint nemcsak nem segit a bajokon, hanem azokat még jobban elmérgesitá. Most, amikor a tömegnyomoruság olyan fenyegető, nem lehet másról szó, mint arról: miként lehet ezeket az akut bajokat lehetőleg gyorsan és hatásosan enyhiteni. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy a munkásszervezetek keressék a békés érintkezést a kormánnyal, esetleg a törvényhozással, a városi hatóságokkal, a munkaadó szervezőtekkel .és a polgári társadalom egyéb szervezeteivel. A viliágért se azt akarjuk evvel mondani, hogy a prolietárság mondjon le a maga világnézeteiről, mely nem palliativ eszközökben, hanem gyökeres átalakulásban, intézményeikben keresi a szociális problémáik megoldásának eszközeit. Még azt se kívánjuk tőlük: hogy a szociális nyomorúságot ne használják általában izgatási anyagul és fegyverül a magúik programjuk mellett és a mai társadalmi rend ellen. Mi ezidőszerint azonban ugy véljük, gondolják meg, hogy ma, az adott helyzetben mivel szolgálják jobban a proletariátus céljait és érdekeit? Avval-e, ha a didergő, éhező, nyomorgó munkások rongyait fegyvernek nézik a maguk pillanatnyi érdekeik előbbrevitelére vagy pedig akkor, ha avval a kérdéssel foglalkoznak: mint lehet ezt a sok nyomorgó, éhező, fázó embert hajlékhoz, élelemhez, ruhához ! juttatni. Ez nehéz gondja a közügyek minden intézőjének, minden érző, emberiesen gondolkodó embernek, de legnagyobb gondja azoknak kell, hogy legyen, akik a proletárság politikai és gazdasági mozgalmait vezetik. Most a tél küszöbén kivételesen súlyos gazdasági viszonyok és kivételesen nagy munkanélküliség és proletárnyomoruság közepette e kérdéssel kapcsolatban igazán .nem lelhetne másról szó, mint a mennél gyorsabb, mennél intenzivebb közvetetten segitségrőil. Hiszen gazdagabb, haladottabb viszonyokban vannak már olyan állami és városigazgatási intézmények, melyek állandóan intézményesen foglalkoznak a munkanélküliség enyhítésével. Ám a szociális haladás eszközeinek a megvitatását i's későbbi, boldogabb, nyugodtabb időkre kell halasztani. Most igazán nem lehet másról szó, mint az akut bajoknak tehető legnagyobb fokú enyhítéséről. Ezt érezni kell minden érző embernek, de érezni kell elsősorban a munkásság vezetőinek.