Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-15 / 266. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szán Ara 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Káráaz-otca 8. Telefon-szám: 305. Szeged, 19(3. II. évfolyam 266. szám* Szombat, november 15 Nehéz dió. Andrássy Gyula gróf tegnap este megint megnyilatkozott pártjának lapjában. Ebben a megnyilatkozásában 'sajátkezűieg leleplezi az egész ellenzéket, elárulja titkos terveit, hátmögötti szándékait. Andrássy Gyula gróf ebben a cikkében azokról a reformokról beszél, amelyeket a mai rendszer megalkot. Azt mondja, hogy ezek mind a közszabadságok ellen irányuló hatalmi eszközök. De azután még hozzámondja, hogy: bár az ellenzék elitéli a hatalmi eszközökkel való visszaélést, mégis emberfeletti erény fog kelleni ahoz, hogy megsemmisítésük előtt ne használjuk ki legalább egyszer alaposan az annyi szorgalommal ellenünk összeszerzett fegyvertárt. Azt már sokszor hallottuk az ellenzéktől, hogy minden, amit a kormány most csinál: a közszabadságok lerontására szánt hatalmi eszköz. Ezt mondták a parlamenti reformról, az uj házszabályról, a fegyveres őrségről, a választási törvénykezésről. Ezt mondják az esküdtbirósági eljárás reformjáról, az uj sajtótörvényről, a tervbe vett közigazgatási reformról. Ezt mondták annak idején a védőerőreformról, valamint a háború esetére szóló kivételes intézkedések törvényéről is. Valami nagyon komolyan eddig se lehetett venni az ellenzéknek ezt a vádját. Hiszen a védőerőreformot a koalíció vállalta el, ő készítette élő, a provizóriummal pedig iaz ellenzék a kormány javaslatára még rá is licitált. A mai sajtójavaslat nem egyéb, mint a koalíciós reformtervezet javított kiadása. Az a bizonyos háborús törvény is tudvalevőleg meghozta a koalíciós vezéreknek azt a „kis klapsz"-ot, hogy teljesen -azonosnak bizonyult az ő hasonló javaslatukkal. Nagyjából tehát el lehet mondani, (hogy tulajdonlképen maga a koalíció tervezte és kezdeményezte mindazt, amit most a közszabadságok ellen irányuló merényletsorozat gyanánt állit be. Nem lehetett valami nagyon komolyan venni az ellenzék vádját más okból sem. Hiszen, iha minden, amit a kormány icsinál, csakugyan közszabadságokat rombolna le, alklkor a tisztelt ellenzék talán még se mulatna taktikai fogásókkal, babaparlamenttel, macskaz'enével, künn a farkas, benn a bárány-játékkal, hanem megtenné .a kötelességét abban az irányiban, hogy megvédelmezze a közszabadságokat az állítólagos mernéyletektkel szemben. Nem igen (lehetett tehát eddig se elhinni', hogy az ellenzék csákugyan, komolyan a íközszábadságók veszedelmét látja azokban ia tényekben, melyekét ő maga kezdeményezett és amelyeikikel szemben a nemzetet komolyan megvédelmez| ni fölöslegesnék tekinti. De ha eddig még * akadt is valaki, aki elhitte az ellenzéki frázisokat, Andrássy Gyula gróf fölidézett kijelentése után okvetlenüil ki kell, hogy nyíljon a szeme annak is. Mert mit mond Andrássy Gyula gróf? Azt mondja, hogy ők, a koalíciós pártok, a jelenlegi ellenzék, ha bejutnak a hatálomba, „alaposan 'ki fogják használni azt a fegyvertárt", melyet a jelenlegi rendszer összegyűjtött. Használni fogják tehát a választójog reformját, a választójogi bir ásk odafel, az uj házszabályt, a fegyveres őrséget, a sajtóreformot, az esküdtbirósági rendszer átalakítását, a közigazgatás államosítását, a kivételes ostromállapotot . . . Mindent, mindent, a mit most a közszabadságok romlásának neveznek, mindent, amiről most azt hirdetik, hogy (merénylet a szabadságjogok ellen: mindent „alaposan ki fognak használni, ha netalántán az ő kezükbe jut a hatalom!" Andrássy Gyula gróf jóelőre alibiről gondolkodik. Ha ő és ellenzéki társai netalán még egyszer abba a helyzetbe jutnának, hogy ők lelhessenék a „bécsi parancsok engedelmes végrehajtói", akkor ezek a derék férfiak éppenséggel' inem csinálnának uj választójogot, nem szednék vissza a fölemelt számban beszolgáltatott ujoncokat, nem semniisitenék meg az „érvénytelen" -házszabályokat, nem kergetnék el a palotaő-rséget, nem állítanák vi'szsza a mai sajtótörvényt, nem törölnék el a kivételes ostromállapotról szóló törA főtisztelendő ur. Irta: Octave Mirbeau. Br-eno a neve Mo-rbi-hanmegye egyik kicsiny, pusztaságövezte falujának. Az alacsony, szennyes, zsúpfödeles házikókból álló fálu körül o-tit nyújtózkodik a komor síkság, amelyben a vadvirágok egy-egy csoportja fest bele itt-ott színfoltokat. Ösztövér juhok, lovak, amelyek olyanok, mintha önmaguknak volnának árnyékai, kiálló bordájú, kecskemódra szőrösorru tehenek, amelyeknek bőrét véresre marta a sok rovar: szomorúan tengődnek a rekettyebokrok szúrós sarjai között. Itt-ott egy-egy árva erdei fenyő nyújtogatja az ég felé görcsös ágabogát. 'Mindannyi északkelet félé hajol. Néhol a rekettyebokrok közül kikandikál egyegy frisebb zöld színével kitűnő négyszögletes földdarab, amelyet fehér falazat övez körül. Hitvány búzával, sovány takarmánynyál bevetett nyomorult szántóföldek, amelyeket a meddő, barátságtalan földtől keserves munkával hódított el ennek a vidéknek parasztsága. Balfelé, ahol a felhők ráhajolnak a földre, keskeny, hálotltastakaró színére emlékeztető tengersávot léhet látni. Alig lehet -ennek az elátkozott földnek a lakóit emberi lényeknek tartani. Büdös cafatjaik, (fakó, éhség és lá z-m art a arcuk, hajlott derekuk: mindez beteg állatokra -emlékezteti az embert. Aludt tej és poshadt viz az élelmük. Egyszer-egyszer, Iha bőven ereszt a halászás, szárított halat is esznek, amelyeket hosszú póznákon előbb megrothasztanák. Éjszakáikat az istállókban töltik el és barmaikkal együtt hálnak a trágyán és almon. Ennek ellenére mégis sikerült idegen segítség nélkül keresztülvivni e népen korlátlan hatalommal uralkodó plébános urnák, hogy ötvenezer frankos uj templomot építtetett a fálu. A rózsaszín gránitból készült, arany kereszttel ékes torony vidáman és gondtalanul nőtt ki az emberi nyomorúságnak ebből a mocsarából. Rezes, himlőhelyes arc, amelybe kócszinü hajcsomó lóg bele; fogatlan, gonosz, elrándult száj, amelynek egyik szögletéből 'reggeltől estig bagölé't eresztő pipa lógott ki; ösztövér, púpos, ferde test, amelynek görbeségét és hajlását az összefoltozotlt -csuha még erősebben kiemelte; ilyen volt a plébános ur. Nappal ajtóról-aj'tóra, egyik földdarabtól a másikig jár, koldul az egyik helyen, követel a másikon, összeszed tojást, vajat, tejet, száraz venyigét, nyomkodja a lányokat, elveri a gyermekeket, mindenkit megfenyeget a pokol tüzével vagy káromkodik, mint valami kocsis s mindennek ellenére nagyobb a becsülete, mint a szent Tugen képének, aki a veszettséget gyógyítja vagy a szent Iwoénak, aki halottakat támasztja iföl. Itten- csak u-gy emlegetik: Valóságos apostol. i Valamelyik vasárnapon, a szent beszéd ideién, fölment a plébános ur a szószékre és -megrázta a templom zászlaját, öreg, fakult, rojtos lobogó volt: tulajdonképpen niagy Ihasitásoktó'l megszaggatott rongydarab. A nyele, amely valamikor - rózsaszínű volt, meggörbült. A végén ülő aranyozott galambnak imár nem volt se szárnya, se lába. A plébános -ur elsőben keresztet vetett, majd a hivők fölött -meglengette a nyomorult lobogót és ágy szólt: — Nézzetek ide! Ez a szép pir-o-s selyem dancsosabb most, mint a Tóbiás anyó kötője. Disznók v-agytok, mindannyian 'disznók vagytok. Azt hiszitek, hogy ezért mór jussotok van arra is, hogy a szent jószágokat, Istennek és a boldogságos Szüzn-ek a jószágát is ilyen állapotban tartsátok? Avagy talán azt gondoljátok, hogy én megengedem majd, hogy Űrnapján a körmenet ólén ilyesmit vigyenek? Hiszen még fazekaimat sem engedném ezzel letörülni. Naplopók, dologkerülők, eretnekek, farizeusok vagytok mind, akik csak a Ihasotokat tömitek és telesz-opjátok magatokat! Oh, borjukká, denevérekké fogom átváltoztatni őket s valamenynyft alá küldöm a poklokra . . . A templom hátsó sarkából gúnyos nevetés hangzott. Az öreg -határrendőr az ajtó mellett állott, rengette a testét, simogatta az ősz szakállát és hitetlenül, gúnyosan nevetett, Megátalkodott bűnösök! Ti azt sem bánnátok, ha a jó (Isten, a boldogságos Szűz s a