Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-15 / 266. szám

2 » """ ' ' vényt, nem (helyeznék vissza az esküdtszéket eddigi jogarba, a közigazgatás központosításáról se mondanának le. Épensóggel .nem. Sőt lellenlkfezőTeg, élnének mindezekkel a „hatalmi eszközökkel", „alaposan kihasználnának" mindent, amit úgyis ők •csináltak, ami ellen komoly harcot nem folytattak soiha ós amiről — ugy-e (most már mindenki láthatja? — csakis taktikai fogásból állítják, hogy (merénylet a „közszabadságok" ellen. t Annyi bizonyos, 'hogy a koalíciós urak sohase foginak menekülni a rájuk nehezedő dilemma súlya elől. Vagy a közszabadságokat rombolja .most a munkapárt vagy nem. Ha nem, hát miért használják ezt, rnifert .akarnak a rágalomból megélni éts miért bontják meg az ország közbékéjét? Ha igen, akkor ezt a „közszab a d'ságokat romboló" munkát miért kezdték ők, [miért "nem akadályozzák meg és miért készülnek máris arra, hogy „alaposan kihasználva" az annyira bevádolt hatalmi eszközöket — folytatni fogják azt? -oaBBBaaaaaBaBaaadBaaBaaiftasaBaaaaaaaaaaaaaaeaasaaaa Kormánybiztos Galíciába. A Reichsrathan tovább tart a rutének ohstriikciótja. A folyókákon egész komoly ifotnmiában elterjedt irta áz >a .hir, hogy Iha a lengyel-rutén. ,békéltető-tár,gyalásolk eredménytelenek maraSdnak, akikor Galíciába kormánybiztost nevez ki a kormány és .a kormánybiztos nem lesz más, minit Károly István főherceg, aki 'Zaybuschbaií lakik, teljesen- lengyel környezete van és nagyon népszerű a lengyelek között. A parlamenti őrség Bécsben. Tudvalévően elhatározott .dolog, hogy a delegáció 'bécsi üléseire fö'iwiszik a magyar képviselőház parlamenti őreit is. Ma annak viasszűk a hirét, hogy husz parlamenti őr már vasárnap Bécsbe utazik Horváth parancsnok vezetésével. Gerő százados itthon marad. DEEMAQYARORSZXÖ A képviselőház ülése. — Andrássy kontra Tisza. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház piai ülésének végén az ellenzék ujabb ostrommal próbálkozott meg a kormány ellen. Vezérszónokul Andrássy Gyulát állitották ki, aki' beszédében oda konkludált, hogy fontos törvényjavaslatokat ez az országgyűlés imár nem tárgyalhat, hanem a kormánynak kötelessége lenne az országra appellálni. A kormányéinak ezt az argumentumot lerombolta, amikor rámutatott arra, hogy az uj választási törvény alapján az előmunkálatok még ötnegyed évet vesznek igénybe, addig tehát az országgyűlés föl nem oszlatható, az pedig abszurd kívánság, (hogy ennek .folytán a magyar törvényihozás több mint egy évén át teljesen meddőségre legyen kárhoztatva. • A többség nagy tetszése mellett jelentette ki a miniszterelnök, hogy a kormány meg akar oldani minden kérdést, amelyek megoldásra érettek. Az ellenzék mindenképen igyekezett zenebonát támasztani, de az elnök erélye 'folytán ez az iparik ad ás sikertelen maradt. A kisebbség a mai ülés lefolyását bizonyára nem fogja a sikerei közé számítani1. A képviselőház mai üléséről /részletes tudósításunk alábbi következik: J (A folyosón.) Mindössze husz-huszonöt ellenzéki képviselő sétál a folyosón, köztük Károlyi Mihály gróf is és Désy Zoltán. A többie(k még ráérnék, mert 'hiszen csak a sajtótörvény tárgyalásánál van dolguk. Itt van Szterényi is, aki egy társaság ellőtt a 'maga vagyoni állapotáról tart előadást. — Ami vagyonom van, — mondja, — bárkinek félmillióért eladom. Siessenek azok, akik oly roppantul gazdagnak tartanak, a maguk hite szerint a legjobb üzletet csinálhatják. 1913. november 15. A jobboldali folyosón már tiz órakor ott látták Tisza István grófot, Balogh igazságügyminiszterit, Hazai Samu bárót. Nagy társasága volt Lukács Lászlónak. Főképen a sajtótörvény néhány módositott szakaszáról esett szó. Vojnich báró ma is szigorúan jegyzi a megjelentek neveit és igy nem eshetik hiba a statisztikában. Ezen a részen már meglehétősen informálva vannak az ellenzék közelebbi > szándékairól. Azt ii!s tudták —és ezt az értesülést a bal folyosón sem cáfolták, — hogy áz ellenzék az interpellációk egész 'tömegét jegyezte be és ezek valamennyije a sószerződ-ésre, a zalaitnai házra és a margitszigeti kaszinóra vonatkoztak /mindenféle variációban. Tettek ezenkívül, Illetve ebből kifolyóan egész sereg összeférhetetlenségi bejelentést is. Ezek az interpellációk ugyan arra nem áik/a'lmasak, Ihogy a sajtótörvény tárgyalását elhúzzák, mert hiszen az üléseknek csak az utolsó félórájában kerül a sor rájuk, de arra mindenesetre alkalmasaik, hogy ,az ellenzéki akciót hangossá, rikítóbbá tegyék. i(Az ülés.) /A mai ülés a tegnap tárgyalt törvényj a vasiatoknak íharmadlik olvasásban, való megszavazásával kezdődött. Ezután pedig választások /következték. A jelenvolt munkapárti képviselőik egyszerire adták be szavazataikat a delegáció tagjaira és /a polgári törvénykönyv tárgyalását előkiészitő bizottság tagjaira. A delegáció tagjai lettek: /Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gráf, Beöthy László, Berzeviczy Albert, Dániel Ernő báró, Dániel Gábo/r báró, Danvai Fülöp, Erdély Sándor, Hegedűs; Lóránt, Issekutz Győző, Kabo/s Ferenc, Kam/merer Ernő, Karácsonyi Jenő gróf, Károlyi /Mihály gróf, .Héderváry Károly gróf, Láng Lajos báró, Lovászy Márton, Lukács György, Lukács László, Melzer Vilmos, Nagy Ferenc, Okoilicsányi László, Papp Géza báró, lfadiicsevies Lőrihic, Ralko/vsziky Béla, Rakovszky István, Rosenberg Gyula, /Serényi Béla gróf, Soly/mosy ödön báró, Spevecz /Ferenc, Svindterman Balázs, Szeiknlios Lázár, íSz/ül/lö Géza, Talüáu Béla báró, Telegdy József, Vázsonyi Villmas, VojűM'ts István báró, Vojnich Sámdor báró, Weav ner Gyula, Zsilinszky Mihály; póttagok: Alménnybéli összes szentek mind félig öltözetlenül vágy rongyosan járna! Elbeszélek én nektek majd valamit, mert itt az ideje, hogy vége szakadjon a ti alávalóságtoknak és bűneiteknek. Az éjszaka láttam az édes Üdvözitőt, szerfölött nagy volt a haragja s ligy szólott hozzám: — Uj zászlót akarok, érted, pokolbéli kutya. Szép, dúsan aranyozott zászlót, legalább negyven (frankost. Jean Marié ad hozzá tiz sout, Pierre Kernouz legalább husz söut, Tobias anyó, a fukar és gaz tolvaj nő, legalább két frankot. Dantu, aki a ürült Ihéten adta el a borját, három sout, egy font vajat, egy tucat tojást és egy fazék zsirt fognak hozni. — Most legalább 'tudjátok, mit mondott nekem ,a jó istenke. Kis szünetet tartott1 itt. A hívőkön nagy volt a rémület. Egy sem mert a főtisztelendő úrra nézni, aki igy folytatta beszédét: Véssétek emléktekbe, amit még ezenfelül /mondott nekem az jó isten. Megmondotta nekem — s én most az ő saját szavaival adom ezt nektek tudtotokra — meghagyta nekem a következőket: „5 ha netalántán vonakodnának megadni, amit kivánök tőlük, akkor mifiden dolgukban nagy ífogyátkozásuk leszen. Veszett kutyákká, döglött borjukká, denevérékké változtatom á't s a poklok mélyébe juttatom őket . . ." A templom valamelyik sarkából gúnyos nevetés hallatszott. Az öreg határőr állott az ajtónál, ide-oda hajladozott, simogatta a kecske-szakállát és hitetlenül, gu'nyosan nevetett. A főtisztelendő urat elfogta a düh, habzott a szája s rákiáltott: — Mit nevetsz, te szakállas eretnek, te pokolbéli fajzat? Azt hiszed, nem tudja az Ur, ki vagy te? Azt hiszed, nem tartja számon gazságaidat. Rólad i's /megemllékezett, amikor velem beszélt, eképen: „Az a kecske-, szakállas lator bejár a városba, ott eladja az összeraolott holfnkut és ezt a sátánpénzt megosztja a csempészekkel. De imajd rájár arra is a rud: iHa ide nem ad négy frankot, előbb tömlöcbe, majd azütán a pokolba jut . . ." Ugy-e, élment a kedved a nevetéstől, te istentelen! ? Majd üjból a hivőklhöz fordult s igy fejezte be .szavait: i — Hallottátok, mi1 az Isten akarata. A mise után mindenki elhozza kegyes adományát a plébániára. Jaj annak, aki nem lesz ott! A főtisztelendő ur összecsavarta a lobogót, a szószék mögé rakta s megtörölte verejtékes homlokát. Kis szünet után újból beszélni kezdett: — Még valamit akarok mondani: A megyefőnök meghalt. Ez a gazember is azok közül a köztársasági disznók /közül való, a kik a főtisztelendő testvéreket kiűzték. Ha valaki közületek imádkozni akar a lelke üdvösségéért, azt megteheti, az nem bün. Én azonban most majd egy Miatyánkot és egy Ave Máriát mondok el, hogy szent királyunk 'minél előbb visszatérjen. Erre megint a határőr felé fordult a főtisztelendő ur; ennek már elment a kedve a nevetéstől. A főtisztelendő ur nagyot -ütött 'ölével a szószékre si dühös hangon/ kiáltotta: — Igenis, visszajön ... a mi szent királyunk. Ezután (letérdelt, /keresztet vetett magára és alig hallható hangon .mormogta: In nomine patri, et filiis, ét spiritus isanti, Amen! Ott künn pedig elnyúlt a meddő és szegény pusztaság és az ösztövér juhok, az árnyékszerű, keshed't lovak, a kilátszó bordájú teheneik, rovar-fölimarta bőrrel legelték le a tövises cserjék szúrós gyümölcseit. Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan * « . f felszerelt raktárunkban kizárólag sa- Qf)]f {SUlt jflfi3$Zt3l050K ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban 0UlOrrBl}»ara — kedvező fizetési feltételek mellett « . j _ m,. t-.a. ÚM - is kerülnek eladásra. ÜWi £áj«S-l(Orflt 19 (Xertíjz pflftel szentes.)