Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-12 / 263. szám

1913. november 12. DÉLMAQYAROR3ZÁQ 1 Szörnyű vértócsában, összeszabdalt testtel, összöhasogatott fejjel találták az ágyán a postamesternőt, aki csodálat ősképen még élt és alható hangon az anyjiáórt könyörgött: — Ne bántsák. Csendes őrült volt mindig a szegény! Azután lehanyatlott, Götzl Gyula jánosházai körorvos már eszméletlen állapotban találta. Az orvos bekötötte sebeit és édesanyjával együtt a celldömölki kórházba szállította. — Kossuth jobban van. A nagybeteg Kossuth Ferenc javulását az éjjel kissé viszszavetette egy heves ájulási roham. Szerencsére az ájulás nem volt tartós és reggelre elmultak a rohatmok. Azóta állandóan javul a beteg állapdta. Ereje növekszik, szívműködése, mely laz éjjeli rohamok következtében meggyöngült, ismét rendes. Kossuth ma jókedvűen ébredt és jó étvágygyal reggelizett. Mellette van állandóan öcscse, Kossúth Lajos Tódor és Pallay dr. titkára, akikkel a beteg derűsen elbeszélgetett. Látogatókat csak korlátolt számtán bocsátanak be a beteghez, akinek állapotáról ma is igen sok előkelőség érdeklődött. — Tisza gyásza. Féllizenegy táján érk: zett meg Tisza István a Ház folyosójára. Halálos csönd fogadta, csaik legbizalmasaibb emberei siettek hozzá, hogy káifeijezzék neki részvétüket. A miniszterelnököt roppant megviselték a közelmúlt napok, kedvelt leányrokonárnak halála annyira leverte, liogy sápadt, szomorú és ideges, ugy néz az emberekre, ,mintha minduntalan sirás szorongatná a torkát, — Nagyon .szerette a kis kom teszt, — mondja egy beavatott — aki ápolója volt, betegsége idején felolvasója és áfeit nála szokatlan érzékenységgel 'becézett. Nem lehet beszélni vele róla, mindjárt elönti a szemét a könny. Nagyon türelmetlen, ihogy itt kell lennie; alig várja, hogy délután legyen és utazhasson Bethlenibe a temetésre. A miniszterelnök sietve bement az üléstereimbe, nagy bőrtáskáját letette maga elé és némán üdvözölte minisztertársait. Harkányit, Hazait, Baloghot, akii előtt szintén nagy iratcsomó volt. Tiszáák gyásza meglátszott a karzaton: egy hosszú idő óta megszokott állandó vendég hiányzott ma onnan, a miniszterelnök felesége, aki ma reggel érkezett Münchenből. — Skerlecz Iván báró Budapesten Skerlecz Iván báró horvát királyi biztos tegnap este Budapestre érkezett. Délelőtt fenn járt a képviselőházban, ahol Pejaosevieh Tivadar gróf horváfminiszterrel és Tisza. István gróf miniszterelnökkel tárgyalt, — Vázsonyi kontra Polónyl. A ma reggeli lapok megitták, hogy a függetlenségi párt tegnap a munkapárt elnökségének felszólítására négy delegátust jelölt, közöttük Vázsonyi Vilmost. A munkapárton nagy meglepetést keltett ez a jelölés, mert Iléderváry Károly gróf, a munkapárt elnöke az ellenzéki pár tokihoz intézett fölhívó levélben a többi között azt irta, hogy a saját pártjuk kebeléből 'jelöljenek tagokat. A függetlenségi párt e fölhívás szerint tehát nem -volt jogositva más pártból való képviselőt delegátusnak jelölni. A munkapárton rnosit azon tanakodnak, hogy miképen világosítsák föl a párt elnökségét arról, ho»gy más pártbeli tagot ne(m jelölhet és ihogy a munkapártnak nem kötelessége olyan képviselőre szavazni, akiit nem a saját pártja jelöl. Hogy mikép fogják elintézni ezt az ügyet, még nem tudják, de valószínűen fölvilágosítást fognak kéfni a függetlenségi párt elnökségétől, hogy belépett-e Vázsonyi a függetlenségi pártkörbe, vagy pedig ha nem kapnak rá választ, akkor nem fognak Vázsonyira szavazni a delegátuisi tagok választásánál. Egyébként Vázsonyi jelölése miatt leginkább Polónyi Dezső és Polónyi Géza haragszik, akiik e jelölés miatt be sem jöttek a Házba és nem vesznek részt az ellenzék hadviselésében. Polónyi Géza különben már a tegnapi esti értekezleten tiltakozott az ellen, hogy Vázsonyit jelöljék. — Eötvös széruma. Csöndesen félrevonulva a. nyilvánosságtól, pipaszó mellett éldegél a budai Lovas-ut egyik barátságos villájában Eötvös Károly, az utolsó magyar táblabíró. Délben felkel, fejébe nyomja báránybőr .sapkáját, botot ragad s kimegy a parkba, ahol napsütésben ós virágok között órákat eltölt a zőltd folyondáros lugasban. Itt [fogadja a barátait, itt olvassa a lapokat és ha jó kedvé van, hát órákig elbeszélget emlékeiről. Mennyi sziporkázó ötlet, mennyi érdekes reminiszcencia vonul fel ilyenkor! Persze mostanában leginkább a kiewi vérvádról folyt a szó. A vajda olvasta a nyilatkozatok özönét s csóválta a fejét, hegy csűrik, csavarják, bogozzák ezt. a csúnya vádlat. A napokiban látogatóban volt nála az orvosa. Reiner Ede dr., akivel elbeszélgetett az öreg ur •a vérvád meséjéről. Fejtegetéseit ezzel a lakonikus kijelentéssel fejezte be: — Azt hittem, hogy a 'butaság ellen ötven esztendőre beoltottam a világot, de ugy látszik, csak harminc évig használt a szérum . . . — Könyvet a katonáknak. a kaposvár kaszárnyából indult el a mozgalom, hogy a egénység három esztendejét valamiivei tűrhetőbbé tegyék. A tisztikar felhívást intézett a közönséghez, hogy adjanak 'kölcsön könyveket a katonáknak. Regényék, ismereteket tartalmazó könyvek kellenek a laktanyákban, hogy a semmittevő délutánok, a szalmazsákon való beverés unalma enyhüljön s a katona tanuljon is valamit a szolgálati idejében. A klaposivárii közönség siet eleget tenni a humánus fölhívásnak és mosit máir valószínű, 'hogy a mozgalom átragad a többi heíyőrsé'gilakta városba is. Ha általánossá válik ez az okos dolog: közelebb jut a katonaság a civilhez s a katonák is gyarapodni fognak egy kevés tudással, ismerettel. Igaz ugyan, hogy a regényolvasás megöli a mesemondást, de egy csomó durva vaskos kaszárnyaviiooet is száműz a laktanyák legénységi szobáiból. — Skarlátjárvány dühöng Londonban. Londoni jelentés szerint az angol fővárosban aggasztó skarlát járvány pusztít. Ez idő szerint háromezerhdtszáz skarlát beteget kezeinek. a kórházakban már alig van hely. — A bácsmegyei kolera. Szabadkáról jelentik: Szond községet még mindig katonaság őrzi és a koleraveszedelem egyre terjed. a járvány, mely eddig csak a sokácok között pusztított, átcsapott a község magyar félébe is. Vasárnap is két, hétfőn pedig három megbetegedés történt. a magyarok közül pedig Kurucz Lajos, Kuruicz Lajosné, Rurucz György, Rokovics Józsefnlé betegedlek meg. Dunacsép községben is veszedelmesen terjed a kolera. a község elzárása végett a hadtestparanűsnokság utasította a sza'bad. kai 86. gyalogezred parancsnokságát, hogy félszázad katonát azonmal indítson útnak Dunacsépre. a katonák hétfőn délután indultak el Szabadkáról. a dunacsépi járvány veszedelmét növeli az a körülmény, hogy a kolera főfészke a dumai ár'mientesitő társulat munkástelepén van, ahol az ország 'miniden részéből több száz munkás lakik együtt fabarakkokban. Dunacsépen a kolera már 4—5 nappal ezelőtt lépett föl, de csak most tették róla jelentést, amitkor már két haláleset történt. — Színes parókák divatja Párisb* A divatőrület, ugy látszik, nem ismer határt és kreálói minden nap más szenzációkon törik fejüket. Az ckkénsárga és viola szlnii arcszín után, amely a ddvataugurok kijelentése szerint szebib az ifjúság rózsaszín pírjánál, most a tarka parókák divatja járja. Nem lehetetlen, hogy ennek gondolatát a hóbortos Baudelaire tréfája keltette fel az újdonságokra áhítozó lelkekben, aki egyszer zöldre festett bajjal jelent meg barátja, Maxiimé dm Camp előtt, ennek nem csekély rémületére. A modern parókáknak legkedveltebb szine tényleg a zöld, de kék és rózsaszínű is akaid szép számban. Gustave Téry e tarka parókákban uj nemzeti veszedelmet lát és igy kel ki ellenük: — E kifejezés: nemzeti veszedelem, nem is elég erős az ilyen extravaganciák kárhoztatására, amelyek helyrehozhatatlanul kompromittálják a francia ízlés és a párisi divat jó hírnevét. A legborzasztóbb, vagy legkómiikuísabb az egész dologiban az. hogy e divatspeciálisták erősen igyekeznek bennünket arról meggyőzni, hogy a valódi haj csúnya, felesleges és nevetséges. És ugyanabban a pillanatban, amikor a női divat egy másik ágának szakértői kizárólag arra törekszenek, ihogy mennél tüübeit lássunk meg a női testből, e hajmüvészek tarka-lbarka parókák alá rejtik a nők természetes haját. Ha e divat el találna terjedni, a költők nemcsak az ében, vagy aranyfürtöket fogják megénekelni, de hasonlataikat a szivárvány valamennyi színétől vehetik kölcsön. — Tilos, de — kötelező. Debrecenben sok bajt okozott már eddig is a vízvezeték. A városban pár hét óta tömeges- tifuszmegbetegedések történték s a vizsgálat megállapította, hogy ezt is az uij vízvezeték okozl ta. A csövek nem voltak eléggé tiszták s a vízben paratifusz-'bacillusok hemzsegtek. A megbetegedések nagy riadalmat okoztak a hajdúság metropolisában és Kovács József polgármester plakátokon figyelmeztette a közönséget, hogy a vízvezeték vizét ne használja. Rendben van. A szódavizgyárosokat ezzel szemben Rostás István főkapitány szigorú rendeletben utasította, hogy szódásüvegeket csakis vízvezetéki vizzel szabad öbliteniök. A szódások most dilemma előtt állanak: járjanak-e el a polgármester fölhívása szerint és ne használják a vízvezeték vizét, avagy tartsák be a főikapitány intézkedését és csak a vízvezeték vizét alkalmazzák az üvegöMitésniél? Egyelőre a főkapitány rendelete a döntő, mert ez erélyesebb, de félnek a szódavizgyárosök, hogy a gyakorlat a polgármesternek ad igazat. S a tífusz nemhogy szűnne, de erősebb mértékben kellemetlenkedik a hortobágymenti városnak. — A zsablyai földesúr. Két héttel ezelőtt *a bácsalmási határban egy ismeretlen iférfilhoilttestet találtaik. A hullát lefényképezték és eltemették. A fénykép után tegnap Koszorús János zsablyai gazdag földbirtokos két fia a halottban atyjára ismert. Elmondották, hogy atyjuk különc ember volt és állandóan sok pénzt hordott magával az ingbe varrva. Két hét előtt elment azzal hazulról, hogy Mélykút községben rokonait meglátogatja és töibb száz koronát és bort vitt magával. A halottnál sem pénzt, sem ibort nelm találtak. A halottól visszamaradt rulbák. valamint a sapka sem volt atyjluké. Az ügyészség nyomozást indított, hogy nem-e mérgezték meg az öreg Koszorúst? — Nyolcvankilenc leánykereskedő egy csomóban. Egészen természetesnek tartanok, ha ez a hir, amely nyolcvankilenc leánykereskedő elíogatását jelenti, magyarországi esetről szólna. Nem azért, mert a leánykereskedőket elfogták, hanem m'ert tömeges leánykereskedésről van szó és ebben mi vagyunk nagyok, világhíres magyarok, de csak a hungaráról — külföldre eladott magyar leányokról — híresek. A nyolcvankilenc ieáinykereskedű elfogatása Varsóban történt, egy éjjeli kávéházban, ahol a leánylhus-ügynöklök börzéztek. Ahogy az ékszerügynökiök vagv kölcsönközvetitők összeülnek a maguk kávéházában, ugy gyűltek egybe a világ minden tájékáról Varsóban a leánykeres'kedők, hogy az éjszaka leple alatt üzletet kössenek a különböző országokban összevásárolt leányok fölött. A különféle nemzetiségű leánykereskedők biztosságban érezték magukat a zajos kávéiház márványasztalai mellett, egyesek mulattak is, nyilván a jó üzlet örömére, — de rosszul tették, hogy nem vol-