Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-12 / 263. szám

1913. november 12. Megkezdte a Ház a sajtójog reformját. — A képviselőház ülése. (Saját tudósítónktól,) A 'képviselőház ma normális tárgyalásiban megkezdte a sajtó javaslat megvitatását. Az ellenzék mindvégig a teremben tartózkodott. Meghallgatta az előadót, kinek beszéde után Vdzsonyi Vimos -szóloitt. Az ülés végén bebizonyult, hogy az ellenzék minden méltányos kívánsága meghallgatásra számithat, ha az kellő formák között jelentkezik. Amikor ugyanis Apponyi Albert egy junius negyedikének eseményeit tárgyaié hosszú belszéd végén arról is panaszkodott, hogy az igazságügyi bizottság módosításait cstak ma osztották ki ,s igy azokat a Háznak tanulmányozni még alkalma sem volt, Tisza István miniszterelnök készséggel' hozzájárult, hogy holnap más javaslatot intézzenek el és a sajtójavaslatot ilyenlkópen a Ház tagjai időközben tanulmányozhassák. A képviselőház mái ülése rendes tárgyalás benyomását keltette, aminek leginkább az ország közvéleménye fog örülni, mely számos jelét adta annak, hogy abnormális parlamen ti állapotok föl i dézését az ellenzék résziéről nem helyesli. Az ellenzék, amely már tegnap este határozott és ma reggel ujiabb értekezletet - nem tartott, már féltíz óra tájban kezdett gyülekezel. Az első között érkezett Apponyi Albert gróf és; Vdzsonyi Vilmos. Főként Kossuth Ferenc állapotáról völt szó, azután pedig, hogy Károlyi Miiihály gróf is megjött, megint nem a politikáról, hanem a vérvádról, Beilis fölmentéséről beszéltek. Károlyi kijelentette, hogy részt fog venni azon a gyűlésen, amelyen a vérvád ellen tiltakoznak. Vázsoinyi Vilmos egy folyosói pamlagon fekszik végig, mert nem jól érzi magát. Valóban sápadt és fáradtság látszik rajta. Sokan állják körül és Vázsonyi a sajtótörvény néhány szakaszát magyarázza. Arról panaszkodik, hogy fáradt és fájdalma van. Valaki megkérdezi Apponyi Albert grófot, hogy szintén föl fog-e szólaml'ani a sajtótörvényhez. —- Mindenesetre fogok beszélni, azonban a beszédemmel még nem készülhettem el, mert a katholikus nagygyűlés minden időmet leköti, beszélni azonban fogok, — válaszolta Apponyi. Ezután érkezett meg Andrássy Gyula gróf, áki Apponyival beszélgetett hoszszasan. A jobboldali folyosó rendkivül népes, ugy látszik, a munkapárt teljes számmal van jelen. Kezdetben még nem tudták, vájjon Tisza megérkezett-e, azonban tiz óra után tiz perccel megjött és csakhamar utána érkeztek Hazai és Balogh miniszterek is. Tisza a minisztereinaki szobába vonult vissza. A munkapárti folyosóin nagyban tanakodnak azon, hogy az ellenzék hány napig fog megmaradni mai elhatározása mellett, hogy részt vesz az ülésen. Egy képviselő nagy hatást ért el a következő kijelentésével: — Az ellenzék taktikája erősen emlékeztet a törökökére, a balkáni háború megkezdésekor. Azok is minél több pozíciót DÉLMAGYARORSZÁQ adtak föl, annál inkább bíztunk benne, hogy győzni fognak. Azt hittük ugyanis, van egy utolsó biztos poziciójuk, ahová tervszerűen és minél előbb visszavonulni akarnak. Csak mikor azután ez a pozíciójuk is elveszett, akkor volt teljes a törökbarátok csalódása. Az ellenzék is igy hagyta ott az esküdtszék reformját, a melyről pedig azt hittük, hogy hónapokig tartó viharokra fog alkalmat adni. Most ugy fest a dolog, mintha minden erejüket a sajtótörvényre koncentrálnák és ezért sietnek ebbe a pozíciójukba. Csak azután az a baj ne történjék velük, ami a törökökkel . . . A mai ülésről ez a tudósítás szól: Háromnegyed tizenegy órakor megkezdődött és az ülés azzal a meglepetéssel szolgált, hogy az elnöki előterjesztések után az ellenzék nagy része már bevonult az ülésterembe, tehát végighallgatta Hegedűs Kálmán előadásét a sajtótörvényről. Egy ember hiányzik ősapán, akinek távolléte feltűnést 'kélt: Polónyi Géza. Elmaradását okikabe, vagy ok nélkül, de ázzál hozzák összefüggésbe, Ihogy Vázsonyi Vilmost a függetlenségi párt beküldte a delegációba, ami tudvalevően Polónyi akarata ellenére történt. AZ ÜLÉS. (Az esküdtszéki reform.) Az ülést háromnegyed tizenegy óraikor nyitotta meg Beöthy Pál elnök. A munkapárt igen hagy számban, volt jelen, .az ellenzék részéről azonban egyelőre senkisem jeléül meg az ülésteremben. Az elnöki irományok bemutatása után a Ház harmadik olvasásban is megszavazta az esküdtszéki eljárás reformjáról szóló törvényjavaslatot. (A sajtónreform.) Hegedűs Kálmán előadó ismertette ezután a sajtóról szóló törvény javaslatot. A javaslatot elfogádásra ajánlja, mert a sajtószabadságnak sóikkal nagyobb garneiáit foglalja magáiban, mint az az 1848-iki törvény, amelynek helyébe lép. Arra hivatkozik, hogy a 48-iki törvén,nyel sem volt akkoriban, megelégedve az egész közvélemény. Pestmegye és Pestváros1 azonnal állást foglalt ellene, a nép pedig elégette a,z uj törvényt. A népnek nem volt igaza, mert az események megmutatták, hogy a sajtótörvény hosszra időig megállotta helyéit. A javaslat büntető intézkedései enyhéibibek, mint a régi törvény megfelelő intézkedései, sőt az az allap nélkül való lefoglalás esetére megállapítja a kincstár kártérítési kötelezettségét. (Amikor az előadó ideért beszédében, Vázsonyi Vilmos nagy iratcsomlóval megjelent a teremben). A lap tulajdonosát pusztán a nyereség vágya vezérli. 1848-ban erre nem gondoltak a törvény megalkotói. Akkor még nem adták bérbe a lap nyilvánosságát és akkor még nem volt meg mindennapnak a szenzációja, a tömegeket nem akarták akkor még szenzációkkal megnyerni és becsiül et-rablóbaldijáratokat nein intéztek a sajtóban. Ma már senki sem tudja, hogy másnap nem hurcolják-e meg a nevét és a családja becsületét a sajtóban. És ha helyre akar ja igazítani a hazug közleményt, nincs rá semmi módja, (Ugy van! Ugy van! — a jobboldalon.) A mai sajtószabadság nem az iró szabadsága, hogy gondolatait közölhesse, hanem a. kiadó üzleti szabadsága. Vannak kivételek is tiszteletreméltó nagy kiadók, akik nem nyomják le iróik egyéniségét, de a nagy többség csak üzletnek tekinti lapját. A sajtó visszaélései többnyire a kapitalisztikus rendszer nyereségvágyának a fattyuhajtásiai. Minden eszközzel minél nagyobb nyereségeket akarnak elérni, nem törődve azzal, hogy ilyuiódon diszkreditálják a sajtót. I. (Az előadó beszéde alatt az ellenzék lassankint bevonult az ülésterembe.) (A magyar sajtó.) Hegedűs Kálmán előadó nem akar hadat üzenni a tőkének, mert a sajtókapdtalizinusnak fényoldalai is vannak. Csák a tőke tette lehetővé, hogy a magyar sajtó kiállja a versenyt a külföldi lapokkal és hogy nagy lépésekkel haladjunk előre a kultura utján. A többség és a kisebbség egyetért abban, hogy mindkettő a sajté szabadságát akarja védeni, az eltérés csak abban van, hogy ki mii ért a sajtószabadság alatt, A többség az irók sajtószabadságát, a gondolat szabadságát akarja biztosítani. Fájdalmasan látja nap ról-napra, hogy hogy an vészit ia sajtó komolyságából és súlyából. Meg akarják menteni a toll becsületét és meg akarják alapozni a sajtó jobb és szebb jövőjét. M,ost békés időket élünk (Zajos derültség a baloldalon) most kell biztosítani a szabadsajtét. Jöhetnek nehéz idők, amikor a magyar nemzet géniusza csak a sajtóban nyilatkozhatlik majd meg, ezért ajánlja a javaslatot elfogadásra. (Éljenzés és taps jobbról.) (Kapitálisztikus irány.) Hegedűs Kálmán, előadó folytatja a javaslat hasznának fejtegetését. Nagyjelentőségű a javaslatiban, hogy csak a bűnösöket fogja sújtani, ártatlanok megbüntetését pedig kizárja. Az a sajtó, melyet a 48-as törvény szabályoz, nem1 az a szabadsajtó, amelyet mi óhajtunk, (ügy vau! Ugy van! a jobboldalon.) A 48-iki törvény jó volt egy életerős, nagy tettekre hivatott nemzet számára egy időre, de azóta a sajtó birodalmában igen nagy változások történtek. A kapitalizmus is jelentkezett a sajtóban és ura lett ennek. Ott áll a vállalat élén egy nagytőkés, aki az egész vállalatot vezeti és megszabja a lap irányát, az iró jelentősége teljesen elvész. VÁZSONYI BESZÉDE. (48-ban és ma.) — Az előadó ur beszédéből — mondta — uj forradalom szele viharzik elő. Az ö törvényjavaslata fölülmúlja a negyvennyolcas időik alkotásait, sőt fölülmúlja a beszéd az igazságügyminisztert is; mert ő szerényebb volt és nem akart fölülemellkedini a negyvennyolcas javaslatqn. Érdekes az élőadó urnák az a kijelentése, hogy a sajtószabadságot a jövendő zsarnoki kormányok éllen meg fogja védeni a javaslat. LekicsiuyM az előadó a negyvennyolcas tönvényt és azt emlegeti, hogy a tömeg elégette. De megfeledkezik róla, hogy a kauciós rendelkezés miatt égette el, mert a kauciót már akkor sem tartották a szabad sajtó biztosítékának. A paritás a jelenlegi igazságiigyminiszter és az akkori szereplő férfiak 'közt már csak azért sincs meg, mert akkor kapacitálhatok voltak és a közvélemény nyomása alatt hajlandók voltak cselekedni. De a miniszter ur nem kapható arra a gyávaságra, hogy a közvélemény nyomása alatt megváltoztassa álláspontját, öt egyszerűen utasította az ügyészség, Ihogy tegye meg kötelességét. (Nagy taps az ellenzéken.) A Népszava gépfegyverek ellen lázított — mondja Balogh. A részleges beismerést tudomásul veszem. Vázsonyi ezután szatírával beszélt arról a robogó kodifikációról, mely most történik: manapság, ha egy rohanó embert 'látunk az utcán, biztosra vehetjük, hogy egy kodifikátor. Arra a kérdésre: hová, sietve megkapjuk a választ: — a kodifikációba. — A delegációba! — kiáltják a munkapártról. Elnök csendre inti a munkapártot, hogy a szónokolt ne zavarják. (Szép kis hasonlat!) Vázsonyi Vilmos: Régen a ikodifikációihoz nyugalom és higgadtság kellett, egy kodiíikátortól megvárták, hogy meglepetésre nem dolgozik. Balogh miniszter összebújt a