Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-12 / 263. szám

2 DELMAQYARORSZXü 1919. no vem bt r 12. bi városatya-választások napját, a közgyűlésnek erről a részéről azonban külön tudósitásban számolunk be. A köz,gyűlésen Bokor Pál helyettes pol- ! gármester elnökölt. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző, Fermczy Béla ós Rack Lipót aljegyzők voltak. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után a közgyűlés áttér a póttárgyak folytatólagos tárgyalására, Tasehler Endre főjegyző jelenti, hogy a,z igazoló választmány összeállította a legtöbb adót fizetők névsorát és azt tudom,ásni vétel céljából bemutatja a közgyűlésnek. Tudomásul vették. Ezután ördög Lajos dr. előadó az 1914— 16. évre megállapított kövezés! programot terjesztette elő azokkal a módosításokkal. a melyiket pótlólag kívánt a programiba belefoglalni a kövezés! bizottság. A tanács, miután a program megvalósítására három millió helyett csak egy millió korona áll rendelkezésre, javasolja, mondja ikii a közgyűlés, hogy a hiányzó összeget kölcsön utján fogja fedezni. Kéri ezután, az előadó a közgyűlést, hogy a három éves programot ugy általánosságban, mint a részleteiben fogadja el. Firbás Nándor elfogadja a. tanács által beterjesztett programot, de két dologra kivárja fölhivni a közgyűlés figyelmét. Az egyik a Mádáelnntoa rendezése, amit még 1914-ben kell befejezni. A másik a Dugó nios-utca azon szakaszának a ki aszfaltozása, amely az Osztrovszlky-utca és a Nagykörút között van. Bokor Pál kijelenti, hogy minidkét utca rendezését a lehetőség szerint soron kiviil fogják elvégezni, Firbás Nándor a választ tudomásul vette. Kováts József dr. ,Felsőváros érdekeit teszi szóvá. A Marosutca kikövezését sürgeti annál is inkább, mert ha ezt az utcát rendezik, akikor a villamos-társaság egészen Tápéig építi ki a villamos-vonalát. Somlyódi István ugyancsak azt kéri, hogy a Maros-iutcát a legelspsorban rendezendő utcák közé ivegyék föl. Azt mondja, hogy Felsőváros a legelhanyagoltabb része a városnak, ahol sokkal több a kövezetlen, bepe-h/upás utca, mint bármely részében a vá rosnak. Papp István szerint Alsóvároson is van annyi elhanyagolt utca, mint Felsővároson. A Boldogasszony-sugiárut végéig rendezettek ugyan az utcák, de azontúl annál tarthatatlanabb állapotban vannak, pedig ott lakik az alsóvárosi nép zöme. Kéri a tanácsot, hogy Alsóváros érdekedre is nagyobb gondot fordítson. Ottovay István nem helyesli, hogy elsősorban a Maros-utcát, rendezzék, mert ez maga fölemésztené az első évre előirányzott összeget. Bokor Adolf szerint a Kossuth Lajos-sugárutat kell rendezni mindenek előtt, mert ez fő forgalmi útvonal. Ajánlja, bízza a közgyűlés a tanácsra, hogy milyen sorrendiben rendezik majd az utcákat, A közgyűlés ezután mindlen változtatás nélkül ugy általánosságban, mint a részleteiben elfogadta a három éves városrendezési programot. Gaál Endre dr. a köakÓrház jövő évi 'költségvetését mutatja be, amelyet a közgyűlés változatlanul elfogadott Balogh Károly pénzügyi tanácsos a vágóhíd kibővítése ügyében tett előterjesztést. Az iparosok az eddig tervbe vett kibővítési munkálatokon kivül ujabb kibővítéseket, átalakításokat és hiánypótlásokat sürgettek a városnál, A mérnökség pótterveket és pótköltségvetést készített, eszerint az ujabb kibővítési munkálatok 35193 koronát igényelnek. Kéri ehez a közgyűlés hozzájárulását az építkezés sürgős megkezdésének kimondásával. A közgyűlés igy határozott. Majd a kender- és len termelési szakintézet dolgáról referált a pénzügyi tanácsos. Közölte a közgyűléssel a miniszter ujabb terület átengedésére vonatkozó .kérelmét, melyhez a pénzügyi bizottság megfelelő garancia ellenében hozzájárult. Kéri az előadó a közgyűlést, hogy a javaslatot egész terjedőiméiben fogadja el. Weiner Miksa azt kifogásolja csak, hogy a tanácsi javaslat a telkek átengedését ajándékozásnak nevezi. Kéri, hogy ezt korrigálják, mert a kikötött feltételeket tekintve a telkek átadását egyáltalán nem lehet ajándékozásnak tekinteni. Elnök, minthogy idegen tulajdon átengedéséről van szó, névszerinti szavazást rendel el, amelynek eredménye az lett, hogy a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult a földmivelésügyi miniszter kérelméhez. Ezután az elnök a közgyűlést berekesztette. hármat és — Vázsonyii Vilmost, akiről pedig tudva vain, liogy demokrata. Ebben az esetben még a forma kedvéért sem ragaszkodnak a formához, Vannak meddő asszonyok, meddő állatok, meddő fák, csak egy valami van, ami nem meddő: a hazugság. Egyik hazugság okvetlen szülőanyja egy másiknak. Igy adja, a függetlenségi párton egyik hazug helyzet a másikat mindaddig, amig végre magia a nemzet meg nem unja a sok hazug helyzetet és le nem számol magával a függetlenségi párttal a választási urnáknál. bsstiaaaaasbh«baasabeflasmbbasbnbflabbflabbbbbasbabbbbbi Városrendezési vita a kőzgyiilésen. — Ujabb földei adtak a kenderakadémiának. — (Saját tudósítónktól.) Kedden délután folytatták és befejezték az októberi rendes közgyűlést. Bár több fontosabb Városi iigy volt a műsoron, nagyobb vita csak a városrendezési program körül támadt, amelynél csaknem minden városrész küldöttje fölszólalt, hangoztatván, hogy a program nem gondoskodik eléggé az általuk képviselt városrészek utcáiról. Végre aztán, Bokor Adolf bizottsági tag vetett véget a meddő vitának, a miikor azt mondta, 'hogy miniden érdeket kielégíteni, minden utcát rendezni azok között az anyagi keretek között, amelyben a három éves, program mozog, lehetetlenség. Minden, más utcánál —- mondotta — előbbváló például a Kossuth Lajos-sugárut rendezése. Szégyen Szegedre, hogy amikor a rókusi állomásról idegen a városba érkezik, micsoda állapotban, látja a Kossuth Lajos-sugárut felső szakaszát. Erre aztán elhallgatták a szószólók és a közgyűlés általánosságban és részletesen változtatás nélküli elfogadta a tanácsi javaslatot. Hozzájárult imég a közgyűlés a kender- és lenterimelési szakintézet céljaira ujabban kért területek átengedéséhez is, megáliapitotta továbbá a legközefeblelt és nem tudott betelni a villa, fényűzésével és kényelmével, ami szintén az újság ingerével hatott rá. A herceg családias bizalmassággal bánt vele, őrizkedve minden kacérságtól és szelid megadással tűrte a bájos teremtés apró szeszélyeit. De azokban a percekben, melyeket nem töltött unokahuga társaságában, komor és hallgatag volt és olyannyira elmélyedt gondolataiba, Ihogy Don Annibale, alkit barátja bizarr viselkedése nyugtalanított, elhatározta, hogy megkérdi tőle, mik okozza szomorúságát. Leste az alkalmat a bizalmas beszélgetésre, de a herceg megelőzte vallomásaival. Egy este, miután Donna Anna visszavonult lakosztályába és ők ketten a parikban, a Vénusz-templom közelében sétálgattak, a herceg hirtelen megállt és megragadta Don Anniibale karját. „Kedves barátom, nézz rám, a fölltí legboldogtalanabb embere áll előtted. Szeretem Donna Annát, meglátnom őt és megszeretnem egy pillanatnak müve volt. Nem nyitnám ajkaimat fájdalmas panaszra, ha ez a szerelem, amit Donna Anna iránt érzek, nehi volna egészen más, mint az, amely más asszonyokhoz vonzott; de ugy szeretem őt, mint még soha nem szerettem élő lényt, olyan szerelemmel, mély lekötné I életemet utolsó percéig s amély érzéktelenné J tenne minden má's nő szépsége iránt. Ne hidd, óh barátom, Ihogy bármi is fölszabadíthat engem ennek a szerelemnek rabszolgasága alól. Ha tízszer élhetném végig az életet, e kötelék nem szakadna elT síromig. Donna Annán kivül soha senki mást nem fogok szeretni. Egy változhatatlan szerelem örökös foglya leszek. Annibale, elveszett ember vágyók, végem van, ha csak vallatni váratlan esemény nem jön segitségemre." Don Annibale nem állhatta meg, Ihogy ne nevessen e különös beszéden. Látta, hogy parázna barátja fél a szabadosság lányaitól és ezt meg is mondta neki. Titokban örvendett is, hogy bűnhődik kicsapongásaiért. De nem sokáig csipkedhette incselkedő célzásaival, mert a herceg hirtelen sarkonifordult és magára hagyta. Don Annibale attól tartott, hogy megsértette. Föltette magában, hogy másnap egy kicsit megtleckézteti. S ezzel az elhatározássál aludni fért. Ágyában sokáig gondolkozott a herceg különös vallomásán és bármennyire tudatában is volt annak, hogv emiatt bizony nem I érdemes nyugtalankodnia, mégse bírta álomra hunyni szemét. Ide-oda hánykolódott párnái közt, míg végre bágyadtan lecsukódtak szempillái. De pár pillanat 'múlva fölriadt szunnyadásából, mert pilláin csípést érzett és lélegzetét átható füst fojtogatta. Ugyanebben a pillanatban éles sikoltásokat hallott. Don Annibale kiugrott az ágyból, az ajtóhoz rohant, fölrántotta, de láng csapott feléje, -mely az előcsarnok tapétáit már teljesen fölemésztette. A villában, tüz ütött ki. Don Anniibale csak az ablakon át tudott megmenekülni. Miikor magához tért, egy kőpadon, hova eltört lábbal vitték. Baida már csak füstölgő mágllya volt. A tüz Donna Anna Iákosztálya mellett keletkezett, aki halálát lelte a lángok között. „D'Aléria herceg 'életben maradt, sértetlenül", — tette hozzá Don Annibale mosolyogva, nem akarva többet mondani, de engedve, hogy mindenki gondolhassa azt, ami neki tetszik, egy olyan balesetről, amely ilyen furcsa körülményék közt, mintegy kapára történt, hogy visszaadja a hercegnék féltve őrzött szabadságát. Ebből a mosolyból 'szabad volt arra következtetni, hogy a herceg nem volt egészen ndegen attól a titokzatos és tragikus véletlentől, mely szabadságát megőrizte néki. legjobban és legolcsóbban :: az újonnan megnyílt :: BERHOUICS fiflltil bútor és szönyegházában és mindennemű lakásberendezési cikkeket szerezhetők be. Xárász-uX SZEGED.