Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-07 / 233. szám

4. DELMAOYARORSZAG 1913. október 5. syékkal ós nem nyugszik addig, araig el nem pusztul ez a .kormányrendszer. Majd Apponyi Albert gróf beszélit. Apponyi után Zichy Aladár gróf jelentette ibe nagy tetszés mellett, hogy a néppárt a függetlenségi párttal mindent el fog követni, bogy elpusztítsa ezt a kormányt. Bokányi Dezső a szociáldemokrata párt szónoka mondott ezután nagy lelkesedést váltó, tüzes beszédet. Még Jászi Oszkár és Apáthy István l>eszéltek és ezzel a népgyűlés véget ért. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. Szinháxi műsor: KEDD: Lear király, tragédia. Páros V»SZERDA: A villámhárító, vígjáték. ('Bemutató'). Páratlan 3/s. CSÜTÖRTÖK: A villámhárító, vígjáték. Páros 3/i. PÉNTEK: A villámhárító, vígjáték. Páratlan 1/». SZOMBAT: Buksi, operett. (Bemutató.) Páros 2/a. VASÁRNAP -este: Buksi, operett. Bérletszünet. Régi dal . . . Régi dal a régi dicsőségről ... Ó, milyen kopott, milyen ócska szólam -és Istenem, ezersz-er meg ezerszer, unos-uint-allan eszünkbe Ikell, bogy jussom. Csák siklassuk végig a pillantásunkat a letarolt jelenen, minden téren való bus állapota,in-kon ós léhet-e elnyomni a sóhajt: ihovia tűntek a régi szép, derűs, szelíd és gyönyörű idők? . . . Mennyire mások voltak ezek a napok, mennyi tartalom, élét, érték lüktetett bennük. Élet, tartalom, érték ... — csupa, zengő, diadalmas szó, diadal, ujjongás, nemesség. És ma? Minden férc, szét rágott lom, bearanyozott rohadtság, szenmy és kábitó bűz. Nincs, semmi oku-nk nincs, bogy ne legyünk elkeseredve, h-a arra 'kel! gondolnunk, ami volt és ami van. A szép, tiszta, ezüsthajú múlt és a piszkos jelen: igy, egymás mellé állítva, rettenetes kép. És a múlt — -minden kopott ragyogásával — temetkelznli készül, lassan-lassan -elhal mellőlünk minden, -aimi szép, ami szépet, csillogót és értékeset régi idők megvénhedt emberei ápolni, növelni, megőrizni 'tudtak. Ami -megmaradt: ernyedt semmi. Ez a mi életünlk. Csoda-e hát, ha anynyi fájdalom, auny-i bánat, annyi csapás sujt le ránk? A körülöttünk zugó mocsárból válaszszunk-e ki egy apró szögletet? A neve: szinház. Szinház . . . Valamikor, valahogyan oly nemes, oly megindító csengése volt e szónak. A lelkesedós tüzével vették aj-kukra az emberek, ma már ezüsthajú, sírba készülő véneik, megrokkant, a zenitről rég letért öregek. Valamikor, tiszta, szűz időkben, mint valami pompázó, gazdag koszorú, melléje fonódtak e szónak: izlós, tisztelet, finomság. Voltak nemes lendületek, nagyszerű törekvések, nagyszerű színészek, telte hittel, szeretettel. És milyen szűz volt a talaj, amelyből ez az állatos virág táplálkozott! Milyen rajongó, graeiózuS tudott 'lenni ez a közönség, az ízlése milyen tiszta, milyen feddhetetlen vélt, a lelkesedés, hogy tudta tápláilmi, -rajongásának tűzte hogy meg tudta -tis-ztitlani, szépek szépévé varázsolni a szépet. És ma? Roissz rágondolni. Ma ez a talaj osalk elfajulást tud fakasztani. ízléstelenséget. De nem, nem jó a szó: perverz Ízléstelenségét. Megöl minden nemeset, minden nagyfavágyást, amely a szépségek csúcsai felé törekszik és beletaszítja a szenny örvényébe. Ma nincs irodalom a színházban, ma csak a trükk, csak' a blöff üli orditó orgiáit. iHol van ma a dallamos, gnaciézus fényes operett. Hol van, áki csak bálvány árnyéka lehetne? A „Boccaccio", „Szép Heléna", „Koldus-diák" üde, szivverő melódiái helyett vterklinyikorgásök nyöszörögnek, recsegnek belé a dobhártyákba. Ez kell, ez a szép hajrá, ennék tapsolnak ma az emberek. Minél közönségesebb, minél (fattyubb, annál inkább, j És hova tűnnek a régi idők nagy szinészei? Egymás után hullanak-le a színpadról, vonulmlák el a feledésbe. Utódjuk, követőjük nincs egy se. A Nemzeti Szinház régi, hir-rel, megbecsüléssel övezett serege kipusztult és az utódok -hada milyen gyönge, ernyedt had. Minden, ami régi, ami nemes, ami nagyszabású, ami klasszikusan szép, kivész innen. Hogy igy történik: vessünk magunkra. Ez a generáció, ez a társadalom nem tud értékeset termelni, ijesztően mélyed belé az ízléstelenség, a tartalmatlanság mocsarába. -Mikor dől már össze, ez a korhadt pilléreken épült, erkölcstelenül megalapozott társadalom: — lihegő mellel, sóvárogva várjuk egynéhányan, akiknek a szivében szent tüzeket tud fölgyújtani a szépért, nemesért való rajongás. * Ünnepi előadás. Az aradi gyásznap emlékére Turányi Alajos hazafias verset szavalt a színházban, melyet kisszámú közönség keresett f-el erre az alkalomra. A színpad ünnepi -el-őa-dást hirdetett. Az ünnep kedvé-ért A császár katonái-t játszották, Földes Imrének ezt az -erős antimilitár-ista darabját, mely rendes körülmények között is alkalmat ad -egy kis parázs tüntetésre. A darab megválasztása semmi esetre sem vall túlságos jó ízlésre. Nincs annak ért-elme, hogy a szinház beálljon a hazafias 'tüntetők sorába, annál kevésbbé, mert ma már nem szokás még október hatodikán sem az osztrák ármádia -ellen tüntetni. Az ünnepi hangulatot épen- eléggé kifejezte a hazafias költemény. Szerencsétlen ötlet volt a tendenciózus darabot épen ezen a napon előadni. A közönség azonban szépen kitért az inszcenirozo-tt tüntetés elől: egyszerűen távol maradt a színháztól és ezzel elmondotta kritikáját. * A színügyl-blzottság. A város tanácsa hétfőn, délelőtt -tartott ülésében foglalkozott azokkal a lemondásokkal, amelyeket ujabban jelentett be a szinügyi bizottság háromtagja. Ezek fíecsey Károly dr és Weiner Miksa, akik szóban, aztán legutóbb Wimmer Fii* lop, aki írásban; nyújtotta be lemondását. -A" tanács mind a három lemondást tudomásul vette és 'kimondo-t-ta, hogy a közgyűlés ismeretes határozata folytán a sz-inügyi bizottságot, am-elyu-ek1 most már csupán, három tagja van: Gerle Imre dr, Meák 'Gyula és Palóez László, még ebben a hónapban teljes létszámmal megalakítja. * A villámhárító teljesen készen várja a holnapi bemutatót. A vidám helyzetekkel teli, telivér francia vígjáték, amely azonban emancipált témája, mellett is diszkrét tönus-u, — előreláthatólag -kedves műsor darabja marad a színháznak. * A buksi. A szinházi iroda jelenti: Gilbert Jeannak, akit az utóbbi idők több sikerült -operettje szerzőjeként ismer és szeret a közönség, — legfrissebb munkája A buksi, amely most foglalkoztatja az énekes személyzetet. Egyes áriáit már játszák is a cigányzenekarok, ami magában is bizonyltja népszerűségre számító, melodikus -értéküket. A címszerepet — egy gyerekszámba menő elkényeztetett úrfi — Solymosi Sándor játsza. Angol különlegességek Heller, Gerbaud, Riquet bonbonok Ruff cukorkaüzlet Kárász-utca Ungar-Mayer palota. Denikos (nikotinmentesitett) dciihiyt, szivart, cigarettát, ált. jövedéki és különlegességi gyártmányokat árusít a OENIKÓ részv.társ. főraktára Szeged, Kigyó-u. 6. sz. (Fried-féle ház) K ALBID Q5ZKOP Szeged, október 6A MARAMAROSSZIGETI RENDŐRKAPITÁNY -kitűnő közigazgatási közeg és melegen ajánlhatjuk őt minden illetékes hatóságának szíves figyelmébe. Ment a máramarosi rendőrkapitány iskolát alapított a modern közigazgatás terén és az iskol'aalapitókat, akik uj utakat törnek és uj rendszereket alapítanak, mindig méltányolni1 kell. Amiként a. fagyott embert is hóval dörzsölik újra -életre, Ibrányi nemtudom ur is szalonnával tisztította meg az ortodoksz zsidók mészárszékét . . . Ebben nincs is semmi kivetni -való. -Lehet ugyan némi túlzással: viccnek is neVezni, ha ugyan nem vicc az egész magyar közigazgatás. Mert akkor csak ugy lehetne h-ivni, h-ogy: — hivatalos hatalom. És igy van ez kérem mindig, hogy viccben csúcsosodik ki a közigazgatás, ahol műveletlen és kodifikáció nélküli -embereknek adnak úgynevezett: hivatalos hatalmat. Utóvégre kérem, a tiszaeszlári ügy sem volt más, mint, amit Ibrányi ur csinált: közigazgatási vicc, amin jót nevetnek az igazi urak a kaszinóban. Mert Ibrányi ur rendszeréhez hozzátartozik még, hogy például a. trágyát ő nem fogjia kihordatni az udvarokról: egyszerűen -— 'megteteti a tulajdonossal ... És ml -csak azon -csodálkozunk, hogy ez lett légyen az első eset Magyarországon, hogy a szolgabiráki, rendőrkapitányok és egyéb Ik is istenek között épen Ibrányi az első, akinek híg agyvelejében született meg az: (Esz-me. És h-ogy -feljelentette őt a hitközség, rosszul tette, mert, lőhet, hogy ahol a jelentést olvassák, Ibrányi ur csak emelkedni fog. Hiszen 'Oroszországban is igy csinálják és nekünk -Oroszország a mintaképünk a haladásban. És (hűlsz kopekért arrafelé üdvösséget lehet vásárolni, nemhogy szalonnát ne kelljen kenetni! . . . * ANDRASSY GYULA GRÓF uj pártot alakított, mely arra született, hogy a korrupciót kiűzze Magyarországból . . . Andrássy Gyula gróf nagy fába ütötte fejszéjét és az első ü tésnél már belét őrt, mert a fejszéről kiderült, hogy — papirma.sséból csinálták. A gróf nr kijelentette, ihogy ő sem megy a parlamentbe, -amiként Justh Gyula se -megy, meg Apponyi gróf ur sem megy. ök most megfordítva várnak. Azt várják, hogy Tisza csendőrüket (küldjön értük és erőszakkal viteísste vissza őktet oda, ahonnan ki kellett dobni őket. És ha én Tisza István lennék, biz' Isten megtenném. Sőt kinek-kinek az urak közül saját, egyéni izlése szerint — hangszert is adnék hivatalból, hogy — résztvtehessen a parlament -ülésén . . . Mert íme világos: mikor a tintatartóikat leszögezték 'a miniszteri padokhoz és a törvénykönyveket kicipelték a Ház asztaláról: megfosztották az ellenzéket szólásszabadságától. Ám elmés a magyar és a tintát,artóargnmentum helyét elfoglalta a kereplő meg a réztányér. Tisza gróf azt is elvette tőlük . . . minek mennének hát a parlamentibe Andrássy-J-us|th-Apponyi uramék, ha egyszer se tintatartókkal dobálni, se trombitállni többet nem szabad?! Mire j-ó hát ezenkívül még a — parlament? . . . « A SZEGEDI RENDÖRÖKNEK immár befellegzett. Nem kapják meg szivük, lelkük legfőbb vágyát: a szolgálati érmet Ne tessék mosolyogni ezen, ez sokat jelent. Ez azt jelenti, hogy az a bizonyos értem igen becses