Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-07 / 233. szám

1913. óktober 7. juk, hogy a legközelebbi kereskedelmi szerződést először velünk, a legközelebbi szomszéddal kössék meg és hogy vámtarifájuk megállapításában a mi igényeinikre legyenek tekintettel. Ha ez igy történik — aminthogy igy kell történnie — (kiszabadulunk abból a vámpolitiikailag másodrangú szerepből, a melyben ma (Németországgal szemben vagyunk és véle szemben is sokkal előnyös öbb helyzetben' kezdhetjük meg a kereskedelmi tárgyalásokat. Mint a fentiekből 'kitűnik, a balkáni kereskedelmi viszonyok rendezésének egyik előfeltétele, hogy a balkáni államoknak mezőgazdasági, különösen állatbehozatallik 'terén adjunk kedvezéseket, annál is inkább, mert az a veszedelem, ihogy ez a behozatal a magvar mezőgazdasági termények árát devalválni fogja, már elmúlt. Van azonban egy egészen más természetű érv, amely az élőállatbehozaital megengedése ellen szól és ez a saját állatállományunk egészségügyi védelme. Leküzdhetetlen nehézségek itt sem állanak utunkban. Ha a határszélen létesítendő vágóhidakra zár alatt engedjük be a szerb és román marhát, bizonyára nem kell a mi marhaállományunk megfertőzésétől tartani, valamint abban az esetben sem, ha zárt kocsikban tranizitó forgalmat engedünk neki nyugat felé. Az eddigiekben inkább utalásszerűén jellemeztem azt az irányt, amelyen a tárgyalásoknak haladni kell. Felmerül ezek után az a kérdés, hogy miért kell nekünk mindenáron a Balkánt erőszakolnunk és miért nem követjük a sokkal szebb, sőt hazafiasabb jelszót, hogy elsősorban a belföldi piacot kell meghódítani? Brre is nagyon röviden megfelelhetünk. Azért, mert a belföldi piacnak meghódítása elvnek szép ugyan és évtizedekre elegendő munkát nyújtana a magyar iparnak, de egykönnyen nem vihető keresztül. Egyrészt azok a hosszú, évtizedes kapcsolatok, amelyek a mi kereskedőink és különösen osztrák 'gyárosok között fennállnak, egyszerre nem szakíthatok szét, másrészt igen sok cikkben iparunk nem termeli azokat a minőségeket, amelyekre a magyar piacnak szüksége van, de a balkáni igényeknek igenis megfelel. Ez az ipar fejlődésének az útja és igy képződik egv láncolat, melynek során az egy fokkal fejlettebb termelő terület mindig az alatta állót látja el termékeivel. Ez a helyzetünk a Balkánnal szemben és ezért van rá szükségünk. A másik körülmény, amely ipari szempontból az egész monarchiának a Balkánra utalását mutatja az, hogy az említett érdekellentéteik, 'a (lezajlott váinihálboüuk dacára, amelyek nagyon sokat ártottak nekünk, még mindig mi vagyunk a legnagyobb eladók és vevők a Balkánon és összes kivitelünknek százalékosan .nagyobb részét visszük ki oda, mint Európa bármely más állama. A Balkán e szempontból egyik államra sem oly fontos, mint reánk nézve. Anglia összes 'kiviteléből 1.2—1.5 százalék esik a Balkánra, Franciaországéból 1.0—1.2 százalék, Olaszországéból 4.8—5.0 százalék, Németországéból 1.8— dielmaoyarorszao 2.0 százalék, a monarchiáéból ellenben 11— j 12 százalék. Még feltűnőbb Magyarországnak az érdekeltsége a balkáni kivitelben, különösen ha csupán a vámkülföldi kivitelt veszszük tekintetbe, amely 1911-ben 438.1 millió koronára rúgott és amelyből csaknem hatvan milliót, vagyis egy hetedrészt exportáltunk a Balkánra. Különösen fontos pedig balkáni kereskedelmi relációinknak legalább is a mai arányokban való megtartása azért is, mert a Balkán egyike azoknak a kevés számú területeknek, melyekkel szemben kereskedelmi mérlegünk aktivitást tüntet fel. Mindezeken fölül a magyar iparnaiv érdeke az is. liogy az osztrák iparnak jó exportkonjunktúrái legyenek a Balkánon, mert abban a mértékben, ahogy ott megerősödik, gyengül az a nyomás, amelyet túlsúlyával a fejlődő magyar iparra gyakorol. A közös külügyminisztériumnak és a két kereskedelmi minisztériumnak szándékát tehát, hogy a balkáni tárgyalásokat már most megindítja és nem engedi ismétlődni a>z 1906. évi esetet, mikor a balkáni államok mindenkivel előbb leszerződtek, mint velünk, csaü örömmel üdvözölhetjük. Ezúttal több reményt is füzünk a tárgyalásokhoz, mint 1906. előtt, mert a Magyar Vámpolitikai Közportt buzgón végzi az anyagnak magyar szempontból való feldolgozását. A többi a magyar gazdasági közleményen is múlik, hogy tud-e elegendő hátvédet szolgáltatni a kormánynak a magyar álláspont megvédelmezéséhez és diadalra juttatásához. Ez az álláspont pedig nem lelhet más, minthogy a Balkánon hagyjuk abba a drága és haszonnal nem kecsegtető prestige politikát és helyette teremtsük meg a modern magyar gazdasági expanziónak az útját a régi magyar katonai dicsőségnek egyik nagy szintere, a Balkán felé. Ellenzéki vezérek Makón. - Justh beszámolója. — (Saját tudósítónktól.) Andrássy általános meglepetésre (se Tornyára se Makóra nem jött él. Azt beszélték Makón, ihogy Andrássy meg sem kapta Justh meghivó-levelét, mert még mindig Erdélyben- vadászik és leveleit nem küldeti maga után, de kétségtelen, hogy Andrássy elmaradásának komolyabb okai vannak. Andrássy alighanem nem tudott Just'haí előzetesen megállapodásra jutni és pedig — a taktikában nem. Eljött ellenben Makóra Apponyi Albert gróffal és Károlyi Mihály gróffal Zichy Aladár gróf, ai néppárt vezére. A három gróf vasárnap reggel 'Battonyán találkozott Justh Gyulával és onnan jötték együtt Makóra, a hol ünnepiesen fogadták őket. Justhot a város négylovas, virágos hintaja várta a pályaudvaron, ahonnan az üdvözlés után a vendégek kocsin vonultak be a városba. A közkatonák közül azonban csupán öt képviselő jött el: Barabás Béla, Platthy György, Kun Béla' Ráth Endre és Luehne Hugó, ezek közül is csák kettő a Justh Gyula (személyes hive. | Hogy ily kevesen jöttek, méltán föltűnhetett a makóiaknak, akik élénken emlékeznek még az 1905-iki híres makói gyűlésre, amelyen százhatvanegy függetlenségi képviselő jelent meg, A beszámolón körülbelül1 •ezerötszáz-kétezer főre menő közönség vett részt. Beszélt Justh, Károlyi, Zichy Aladár, a szociálista Bokányi és a szociológus Jászi Oszkár. Hatást jóformán csak Apponyi meg Bokányi ért el. Zichy Aladár gróf délután elutazott Makóról, a többi vezér ott maradt a csanádi függetlenségi párt szervező gyűlésére. A makói pályaudvaron Galambos Ignác polgármester üdvözölte Juislthot; aki megemlítette, hogy őt azzal vádolják, hogy a város érdekeiért semmit sem tesz. .Akkor, amikor ő az egész urálimon lévő bandát bojkottálja, nem állhat szóba a város dolgában se velők. Egyébként pedig a város érdekeit szivén viseli éís ha uj kormány lesz, cselekedni is fog a városért. Szilrássy Alajos megyei pártelnök üdvözlése után és Justh válasza után a vendégek a városháza előtt levő térre mentek, hol. a lueszéinóló gyűlést tartották. Kiss Pál dr. ügyvéd nyitotta meg a gyűlést és üdvözölte Justhot, valamint az ellenzék többi vezérét. Justh Gyula megköszönte az üdvözlést. Erőt akar meríteni, hogy a mai rendszer ellen 'folytathassa a küzdelmet. A mai gyűlés egyik célja a csanádmegyei függetlenségi párt szervezése. Szükség van az ellenzék tömörítésére. Egy hang: Éljen az ellenség! (Derültség) Justh Gyula: Az ellenzéknek küzdenie kell. Alaptalan, hogy személyes'hajszát in álltainak Tisza ellen. Ez távol áll az ellenzéktől, azokat a cselekedeteket üldözik, melyek Tisza és a munkapárt uralmával függnék öszsze. Kérdezi, hogy jöhet Lukács után Tisza, aki pártjának szellemi vezére, aki nélkül most semmi sein történik. Tisza is megérdemli, hogy száműzessék legalább a nemzet szivéből. Tisza azonosította imagát Lukácscsal, tehát neki is buknia kellett vo'lina. Tisza alatt is üldözik az ellenzéket, .mutatják a bihari és aradi választások. A választások után pedig rémuralom van. A .bihari szolgabirák garázdálkodnak és ezért nem bűnhődés, hanem jutalom éri őket, miképp Tiszát is megjutalmazták. Veszedelem a mai rendszer, mindazonáltal sokan támogatják, csakhogy egyénileg érvényesülhessenek. Osztályérdéket és pártérdéket hajszolnak most a választói jogtól a parlamenti őrségig, nem pedig a nép és nemzet érdekeit. A közigazgatást államosítják és uj kerületi beosztást csinálnak, csakhogy több mungó "legyen. A függetlenségi pártok Irányi programja alapján egyesülteik. A függetlenségi párt kormányképteleaisége csak látszat. Oka ennek a látszatnak, hogy nincs kitartás, okai a. renegátok, akik Bécsbe szaladnak és fölfele kínálkoznak. Valóságos licitálás folyik fölfelé a hatalomért. A béke ára: a jogrend helyreállitása, a kormány eltávolítása és az általános titkos választójog megalkotása. András sy pártalakiitásáf csak örömmel veheti, mert reméli, hogy a hatvanhetes táborból annyit, verbuvál, hogy többségre juthat, Andrássy programjának kilenctized része azonos a függetlenségi pártéval, de a függetlenségi pártot fönn kell tartani. Ezután Károlyi Mihály gróf lépett az emelvényre, aki persze rendkívül éleisen támadta a kormányt s ki akarta íejtenli, hogy az országot pusztító mai áldatlan gazdasági helyzetnek is, nagyrészben a kormány az Oka. Miajd áttért annak felsorolására, hogy milyen botrányok pattantak ki nap-nap után. Károlyi beszéde végén kijelentette, hogy az egyesült ellenzék együtt fog küzdeni AndrásÉrtesítés KárpitosirfiÜtlrljiHdirfaUfflatftrtb QÜ.LOG i m Telefon 1203. sz. Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze:: röen és olcsón eszközöltetnek. :: :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám.