Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-07 / 233. szám

DEEMAOYARORSZXü 1913. október 10. dig olykép, hogy -a kulturális és gazdasági életet meg ne csorbítsák, a hadsereg követelményeiért. A pártkassza dolgát Lukács csinálta, de Tisza rosszabbat tett, mint Lukács, mert nem engedte, hogy a munkapárt lelkiismerete fölszólaljon. E rendszerrel nincs kibékülés, se kompromisszum, hanem harc a letörésig. Ez majdnem meglepő. Szóval Apponyi kimondja, gerinces határozottsággal leszögezi, hogy mindenkorra kell gondoskodni a véderőről. Csak legalább azt is hozzátette volna, ha egyszer olyan nagyon de, nagyon hazafi, hogyan kellene megcsinálni ezt a csudálatos jót. Igaz, hogy Apponyi azt is hozzátette: „olykép, hogy a kulturális és gazdasági életet meg ne csorbítsák a hadsereg követelményeiért", — dehát Apponyi, a szürkülő szakáll mint koaliciós, bebizonyította már, hogy mit ért ő kultura alatt, meg gazdasági élet alatt. Szóval: a három vezér megegyezett abban, hogy nem békülnék és harc lesz a letörésig. Viszont hogyan lehet majd komoly harc, mikor az egyik ellenfél már nagyon is le van törve . . . Hogy mennyire vannak letörve, azt elmondották ők, — a három vezér — a fenti idézetekben. A trónörököspár az angol királynál. Ferenc-Ferdmónd királyi herceg ndvemiber elején nieje, Hohenberg hercegnő tánsasálgában eleget téve az angol király meghívásának, az angol királyi pár látogatására Windsorba utazik. Ez alkalommal vadászkirándulások lesznek. Az angol királya pár meglátagatása után. a királyi hercegi pár a portiandi hercegi pár meghívására, látogatást fog tenni a Welbak-kastélyhan. Arról, hogy a királyi herceg és neje résztvesz a német császár társaságában ,a német udvari vadászatokon, mitsem tudnak. A Balkán felé. Irta: Tonelii Sándor. Vasárnap egy félhivatalos közlemény jelent meg a bécsi és budapesti lapokban, a mely alkalmas volt arra, hogy -a legnagyobb érdeklődésre tarthasson számot egész gazdasági közvéleményünkben. (Hivatalos bejelentése volt a közlemény annak, hogy -a monarchia és Szerbia között a kereskedelmi szerződés megújításának a tárgyalásai legközelebb megindulnak és ezt gyors tempóban követni fogják a többi balkáni államokkal megejtendő tárgyalások is. Pasics szerb miniszterelnökinek bécsi látogatása alkalmával is mind két részről hangzottak el nyilatkozatok, amelyek szerint ugy Szerbia, mint a monarchia két állama őszintén kívánják, hogy kereskedelmi téren közeledés jöjjön létre és hogy 1917. a kereskedelmi szerződések megújításának esztendeje, -ne uj gazdasági harcoknak, hanem béke-peniodusna'k legyen a kezdete. Sajátságos, Ihogy a jelszavakra nagyon könnyen kapható közvéleményünkben épen ezzel a híradással egyidejűleg olyan vélemények is hangzottak el, hogy a magyar ipar és kereskedelem szempontjából a Balkán nem olyan fontos, mint hirdetni szokták, jelen tőségét túlbecsülik és a Balkán helyett tanácsosabb volna kereskedelmi politikánkat más irányba terelni és más piacot keresni a magyar ipari kivitel számára. Okul hozzák föl a Balkánon .az utolsó évek folyamán nagyon megerősödött idegen versenyt, amelylyel csak nehezen lehet megküzdeni, a Balkánnak viszonylag gyenge felvevőképességét és végül a balkáni államoknak ellenünk irányuló politikáját, amely a gazdasági kapcsolatok szilárdságát is károsan befolyásolja. Kétségtelen, hogy ezekben az érvelésekben van valamelyes igazság, különösen igaz zott szabadulni. Nem is tehette volna könynyea Keze bilincsbe volt és a gallérját szorosan tartottam, egy pillanatra sem tévesztve szem elől . . . Hogy nem volt kedvem beszédbe ereszkedni vele, azt könnyen elgon^ dollhatja uram, ugy-e? De egy gázlámpa előtt hirtelen megállt, elém toppant és igy szólt: — Nem ismersz meg? Egy fejmozdulattal ledobta magáról sapkáját, mely szemére volt húzva és . . . Az én fiam volt! Jean! Az ördögbe is! Bár éveken, keresztül nem tettünk volt egyebet, mint az utca söpredékét ellenőriztük, az ember mégis csak ember marad, nemde, uram? A vér meghűlt ereimben . . . Fölnéztem ... ö volt valóban. Tétova tekintettel, nyitott szájjal imbolygott ide-oda, aztán nehezen tagolta a szókat, beszélt: — Apuskám, hiszen neked nem vétettem semmit . . . pedig téged is megölhettelek volna . . . ugy-e, most nem hagysz elveszni . . . ugy-e, nem? Miiért is nem haltam meg abban a pillanatban, vagy miért nem tört ki rajtam a téboly, máig se tudom. Mert ez lett volna a legtermészetesebb. De más történt . . . csoda .. . Éreztem, amint a jéghidegség szivemről agyamra tóiul; egy pillanatban ezerféle elmúlt dolog volt előttem: az a nap is, melyen ez a szerencsétlen a világra jött . . . a keresztelése . . . kicsiny, kedves, arcocskája a pólyavábkos fodrai között ... az iskolában láttam, ahol könnyen és gyorsan tanult . . . szegényes lakásunkat a hatodik emeleten . . . szerencsétlen anyját, amint a kis ágya fölé hajolt . . . első tipegő lépéseit . . . az örömöt e fölött, oh, uram, el nem képzelheti. Aztán, mikor nagyobbacska lett és csákómat titokban elcsente, hogy fejére próbálja . . . Aztán elképzeltem a rettenetes katasztrófát, amit ez az eset előidézne: anyja élettelenül esne össze a hir hallattára . . . és a lapok cikkei! Becsületes nevünket láttam a fertőbe taszítva . . . Hogyan magyarázzam meg önnek, hogy a borzalom mellett akaratom ellenére milyen határtalan gyöngédséget és részvétet éreztem a boldogtalan iránt, aki a fiam volt! . . . Megszabadítottam kezét a kezétől és halkan mondtam: — Lásd, hogy eltűnjél. Sohasem láttam viszont. Ha rosszat tettem, bocsáisson meg érte az igazságos Isten . . . Nem bírtam másként cselekedni . . . Az utolsó szóknál Ullmann, a derék elszászi kertész lehajolt, hogy a nagy csigát levegye egy kelkáposztának leveléről. pedig az, hogy odalenn nem túlságosan lelkesednek érettünk. De ha higgadtan, körültekintéssel vizsgáljuk egész kereskedelmi politikánknak az állapotát, mégis az derül ki, hogy több ok szól' a Balkán mellett, mint ellene és kiderül az is, hogy gazdasági expanziónknak természetes útja csakis a Balkán felé keresendő. A politikai és külkereskedelmi viszonyoknak sajátságos összefonódása a Balkánon arra az eredményre vezetett, hogy odalent a legerősebb gazdasági harcot épen politikai szövetségeseink, Németország és Olaszország folytatják ellenünk, mig nagy politikai ellenfelünkkel, Oroszországgal gazdasági érdekellentéteink a balkáni államokban egyáltalán nincsenek. Ha tehát mi a Balkánról visszahúzódunk, akkor nem ellenfeleink, hanem a saját szövetségeseink elől vonulunk vissza. A helyzetnek ilyetén alakulását az okozta, hogy Németország 1879-től kezdve fokozatosan áttért a magas agrárvámok rendszerére és egyre jobban megnehezítette a mi mezőgazdasági kivitelünket nyugat felé. A magyar mezőgazdaság igy abba a veszedelembe került, hogy a keleti nyerstermények .az ő piacát özönlik el és őt döntik válságba. Védekezésre kényszerült tehát, keresztülvitte a mezőgazdasági vámok emelését és megakadályozta, hogy a balkáni államok ide hozzák be termeilésük fölöslegét. Ezek viszont retorziókkal feleltek, nehézségeket támasztottak a magyar és osztrák ipari kivitelnek. Az eredmény végeredményben az lett, hogy helyünkét a balkáni piacokon nagyrészt az a Németország foglalta el, amely bennünket ebbe a vámpolitikai dilemmába kényszeritett. Ez a/ helyzet a Balkánnal szemben. Már most mi következik ebből: adjuk oda máris meggyengült pozíciónkat egészen Német- és Olaszországnak, vagy a helyzet világos felismerése alapján igyekezzünk menteni azt, ami még menthető és igyekezzünk visszaszerezni azt, ami már elveszett? Azt hiszem, csak az utóbbit választhatjuk, annál Is. inkább, mert 1906. óta, mikor Szerbiával a teljes szakítás megtörtént, politikailag romlott ugyan a helyzetünk, gazdaságiákban ellenben számos jel arra utalt, hogy a nehézségek egy része megszűnt nehézség lenni. Kiderült /a többek között, hogy a közös vámterület gabonát exportáló államból, gabonát importáló állammá kezd átalakulni, kiderült az is, hogy élőállat és husföiöslegünk, amit mi vihetnénk ki nyugat felé, alig van, tehát a Balkán behozatala alig ronthatná a különben is világszerte szokatlan magasra emelkedett árakat. Épen a jelen, pillanatban pedig a területileg erősen megnövekedtett Balkán államok annyira el vannak foglalva az uj területek gazdasági berendezésével, saját állatállományukra/ annyira szükségük van, hogy állatbehozataluk, még ha jelentékeny engedményeket teszünk is nekik, veszedelmet reánk nézve nem jelent| het. Ezeknek az engedményeknek csak az le, het az eredményük, hogy egyidejűleg ellen! szolgáltatásokat kérhetünk tőlük, kívánhatBttionfálárlól Telefon 515. BwHBffliMHHBi Tisztelettel meggyőződhetnek arról, hogy dúsan m 2211 V 1 1 felszerelt raktárunkban kizárólag sa- stfJfCSIllt JflÍÍ3SZlfll0S0l( ját készítésű, elsőrendű bútorok, - - ' minden versenyt felülmúló árban, — kedvező fizetési feltételek mellett - * . . .„ - is kerülnek eladásra. 11523 E8J05-|(Ífttt 19 (Xtrtíjz pflftcl szemben.) ButorraKtfira