Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-04 / 231. szám

4. DEÖVLAQYARORSZÁO 1913. október 4. J-íogy születik a szinügyi-bizottség ? Már nem sztrájkol a gólya színházi körökben, sőt, azt lehetne mondani, nagyon is fő a feje. Azon gondolkozik, • bogy mikor és milféle formák között hozza világra az uj szinügyi bizottságot, mely hetek óta vajúdik s már a tejkútban azon a mélységesen nagy horderejű problémán tanácskozik, hogy tudna-e megszületése ellőtt kisded botrányt rendezni? Persze, hogy tudna. Csak szólná kell a Gólya-mamának. A Gólya-mama szerepét ezúttal elegáns világfi tölti be, kinek fogyó hajszálaival együtt nő a hölgyvilág ellőtt való ázsiója. Amott az élet-előtti világiban ez a fess gavallér a, kultúrügyek lelkes szenátora. Mert hiszen abban az embrió-világban is van érdeklődés a közművelődés iránt. És a kultúra vezére ott is csak olyan súlyos kötelezettségéket hord a vállán színésznői és tanítónői körök irányában, mint akárhol másiutt a világon. A Gólya-mama-kii'ltiu'fértiií tehát hanyag mozdulattal felrakja monokliját és körülkélepel a tej kúti korzón. Neveletlen suhancok futkosnak körülötte és lielecsimpaszkodnak a feketefrakkoS' tollazatúba. — Vigyél Iföl magaddal a felső világra, édes Gólya-mama! Meglásd, soha. se fogom kifogásolni a műsort, mindig kedvedre szavazok! A színésznők közül is csak azt választom ideállomnak, aki már csak anyaszerepeket játszhat. Jó fiú leszek, édes mama! A platánok alatt hirtelen csődület támad. Két kis fiú összeveszekedett és most lelkes igyekezettel püföli egymást. A kúltúrgólya hirtelen szétválasztja őket: — Szedtevette kölykei! Min vesztetek össze, hadd halljam!? — Azon, hogy ki legyen szinügyi bizottsági tag közülünk? De én nem megyek ezzel a kópéval, vagy ő, vagy én! — Én se megyek ám teveled, jómadár! — vágta ki a másik nagyreményű csemete. — Akkor kimaradtok mind a ketten! Punktum. Egy félénk kis fiú szótlanul felnyújtotta két ujját. Mások tülekedve rohantak Gólyamama felé és téptek, cibálták elegáns tollazatát. Néhányan letaposták a hosszú piros lábát, mire a kultúrgólya felhúzta egyik lábát a szárnya alá. Pár perc múlva felihúzta a másikat is. Ugy állt ott, a levegőben, egyedül rendüli etetien színházi meggyőződésére támaszkodva. Azután szétnézett a tolakodók nagy seregén és félhangosan igy elmélkedett: — Van itt köztetek néhány alkalmas csemete, szó sincs rólía, ihogy van. Bizonyára akad köztetek olyan is, aki jelen volt Shakspeare Vilmos úr első premierjén, a diákhelyen. No, majd szólok az érdeketekben Aknássynak. (Mert csak nem hozhatok javaslatba olyan embereket, akikkel például Almássy nem szimpatizált Hogy ülnétek ott a. bizottságban egymás mellett, mint a fancsali feszület? Aztán szót, értek még a kávéházban is, hogy mit szólna a közvélemény egyik-másik kedvencemhez. Téged már ajánlottalak is, Bélácska, Vajda Bélácska, csak jól viseld magadat. Mi az? Hogy te is szeretnél, Nándi fiam, kis tanárom? Qno jure? Hogy rokonod a Vigszinház? Igaz biz a, erről majd hogy el is feledkeztem. Igazad van, első diák vagy a szinészet terén . . . Biztos a tagságod. Ide a sorba, Elemér fiam, te is ott ülsz mindig a zsöllyében, kisujjadban van a művészet? Miii? . . . Hogy nem alkarsz? Nem addig van az! Akit én kijelölök, az bizottsági tag lesz, akár akaródzik neki, akár nem. Melléd adom íme Sanyikat is, a Vajda Sanyikát, ő fogja képviselni a bizottságban a szolid családi elemet. Csak nyugodtan, gyerekek! Majd előbb szólok annak a fránya Almássynak, nehogy megharagudjon reánk és becsukja a színházat. Mert akkor 'aztán mehetünk zabot hegyezni. iNem lesznek kóristalányok és nem lesznek kultúrviták. IMár ' pedig akkor mi dolgom lelhetne énnekem?... I ; SEHaaMHuaaaaaBHaHaDSHiiaaaBaBaBMaBaiiBigaBaBaiaHaB I SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET. ! I Színházi műsor: l S SlZOIMIBAT: Boszorkányvár, operett, Pá,, ratlan V«VASÁRNAP délután: A kaméliás hölgy f dráma. VASÁRNAP este: Boszorkány vár. Balázs Béla: Az utolsó nap. : , A szegedi író darabjáról, melyet Pia : mutatott be a Nemzeti Szinház, a kis isI mertetést közölte Az Esí-ben B. S„ akiben j | Bródy Sándort sejtjük: Miút a csinált faternuimi bor, olyan a f Nemzeti Szinház mai darabja, „Az utolsó I nap". Szerzője, Balázs Béla müköltő, aki is| meri a reneszánsz-dráma minden ingredáen} ci'áját, müveit, ügyes, sőt ravasz férfiú, ©l!ég j csinosain hamisít. Nekünk, valljuk be, im| ponál is, főkép az akaratereje, szívóssága, a j mellyel e darabját elő tudta adatni a Nemj zeti Színházban. Mondják, immár harmadik | esztendeje, hogy vár erre, de nem összetett 1 kezekkel, tétlenül. Végre is ott van; a nagy sae| rü színpadon, az első, a legjobb előadásban, f miatta és érette megöli Paulay Erzsit Vára! di Aranka, Beregi magát, mást, amit és akit • akar, szóval a mi jó és drága. Szindus és | grandiózus képeket okozhatott, cochenill, krij zokrás, ásványi ós növényi színfoltokat alkalmazhatott ós ehhez való muzsika szólt, a mig vibrált és vihráltatott. Győzött! Hiszem, hogy boldog is' vólt a livornói reneszánsznak ez alacsony növésű különösen szemes hőse, Maeterlincnek, D'Annuziónalk, sőt Hugó Victornak, Marii ownak és minden svádás, zengzetes és hangulatos köttőhek a tanítványa. Szóval: az ember maga nekünk némi fen tartással tetszik és nagyon megérjtük, ha a Nemzeti Szinház kísérletezik vele, joga és kötelessége ,is, hogy ilyesmit cselekedjen: ki foglalkozzék a nagy stíllel, ha nem ő? De fentartás nélkül nem szeretjük a darabot, mert se a (meséjében, se az alakjaiban, sőt a megírásában és technikájában is nincs semmi is, aminek ne lenne meg a szándékolt szaga, a csináltság vad ize, a régi lomok pállott ós hervadt illata. Az turbinái Raffael, a ki meghalt hallatlan genieje ás halhatatlan — ós sok — szerelme miatt, — erről, többek között erről ir tirádát Balázs Béla. De ő nála egy nyávogó macskakedvelő nagy siheder ez a saját tüzétől megemésztődött csuda. És itt nem értem a dolgot: szerző tanár is és igy tudja, hogy bensőségre, kitalálásra és jeTlemzetasségre 'is szükség van az ilyen romantikus drámában. Ezek is ingrediencják, mért nem állította ezeket is elő vegyileg és mért nem tette "bele a munkájába? Majd jövőre, majd máskor, :E szerző nem elveszett ember és nem lehetetlen, hogy a mai est közönsége kegyelmes lesz iránta, mart a nehéz ós csúf modern életből kivezényelte őket abba a korszakba, amikor mindenkinek sok ós könnyű pénze volt és egy városban egy vagy legfeljebb két bankdirektor élt ... A színpad szép, nagy tűzzel ós hittel játszanak ma a Nemzeti iSzmháizban, Éjszaka telefonálja tudósítónk, hogy a mai premiérre szép közönség gyűlt egybe a Nemzeti Szinházban s ugy a szereplőket, mint Balázs Béla szerzőt többször kihívták. * Zátony és Virányi. Ezzel a két névvel néha-néha a Vigszinházzal kapcsolatban találkozunk. E két s'zinésfct ügy vitték fel Budapestre Szegedről, hogy szenzációs sikereket várnak tőlük. Na ós Virányi Sándor eddig csak egy kisebb szerepet kapott, hisz be kéllett mutatni a közönségnek is. De e bemutatáskor teljesén elejtették, annyira, hogy egyetlen egy szerepet se adtak ujabban neki, sőt abszolúte nem emlegetik 4üár> nriint egy leendő Csörtost. Veié szemben (Zátony Kálmán mégis még-megszólal a színpadról, kisebb iszétefvet majd minden darabban játszott eddig is, most pedig a legújabb Bemsteiwrd'arabban 'főszerepet kapott. (Erre volna t-kozólag ia fővárosi lapoknak a Vigszinház igazgatósága kommünikét is adott ki: ,;A Vigszinház most készül a legújabb Bermstein drámára, a „Titok"-ra, amely a legutóbbi párisi. szezon nagy eseménye volt. Egymagá töltötte ki a szezónt a Boulffes Parisionbeft, ahol a terem átépítése iitán aft id'én csak á „Titok" lesz a miiSorön. A Vigszinház -terűiéSzeteSen ezúttal is művészi erőinek javát küldi sorompóba a siker érdekében. Góthné Kertész Ella, Varsányi Irén, Haraszthy Hermin, Góth Sándor, Fenyvesi 'Emil ós Zátony Kálmán játsszák a főszerepeket." Ugy látszik. Zátony Kálmán mégis csak rendesen foglalkoztatott művésze lesz a Vigszinlháznak. * Október 6. a színházban. Az aradi vértanuk emléknapját megünnepli a Sziühá'Z is. Földes Imrének nagyhatású drámája, Á császár katonái kerül színre. Á darab előtt Turányi Alajos elszavalja Zivuska Andornak, a jónevü poétának ihletett alkalmi költeményét. ' * A villámhárító. A szinházi iroda jelenti: A szinház legközelebbi újdonsága a Villámhárító cimü francia vigjáték lesz. Szerzői — Monézykon 'és Nancey élőkelőségre törekszenek bohózatos kellékek, goromba tréfák, szemérmetlen szituációk nélkül, jóllehet a, gell szellem most is az elmaradhatatlan házasságtörést viszi színpadra. A könynyü kéz, a sima technika és főleg a szerzőik jó ízlése az o'ka, hogy a négy felvonásos vígjáték előreláthatólag Szegeden is a megérdemelt sikeTÍbez jut. A szerzők egyetlen célja a mulattatás és kedvesek ia figuráik, ákik elkalandoznak ,a.z erkölcs útjáról, de 'megbűnhődnek a frappáns fordulatok ágas-bo gas útvesztőjében. A szinház vígjátéki együttese révén kitűnő előadásra van kilátás. A próbákból máris kidomborodik a premiér képe, amely harmadfél óra alatt pergeti le a derűs négy félvonást. * A bolygó Puccini. A Tosca, Bohémélet és Pillangókisasszony mindenütt népszerű komponistája, legutolsó "darabjának, a Nyugat lányának sikere óta, ugy látszik, kizárólag .a, reklámnak él. Bizonyos szomorúsággal kell ezt megállapítani, mert a külső körülmények arra vallanak, hogy Puccini is nagyhírű kollégáinak, Mascagninak és Leoncavallónak sorsára jutott: kiapadt zeneszerzői vénája. Ma már csak Puccini tervbevett, de soha el nem készülő operáiról olvashatunk, vagy pedig arról adnak számot a külföldi lapok, hogy a komponista operái bemutatóira utazik. Igy bukkan fel egyre a