Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-30 / 253. szám

12. egyetlen elejtett szóval, vagy valamiféle magyarázattal, vagy csak egyetlen mozdu­lattal is elfogulttá tegye az esküdtelket. A saj-tóreformról szóló törvényt szintéin sérel­mesnek tartja, mert az az 1848-iiki sajtótör­vényhez viszonyítva határozottan vissza­esést mutat. Nemcsak a gondolat szabadsá­gát akarja korlátok közé szorítani, de a la-' poík utcai elárusitásáról szóló rendelkezésé­vel a lapok egzisztenciális érdeke ellen tör. Mindezek után elfogadás végett a 'következő indítványt terjeszti a közgyűlés elé: Tekintettel arra, hogy az „esküdtibinó­ság előtti eljárásra és a semimáségi panasz­ra vonatkozó rendelkezések módositásáró 1" szóló, a képviselőházhoz benyújtott és en­nek igazságügyi bizottsága által már le is tárgyalt törvényjavaslat az által, liogy a ténykérdést elválaszt ja a jogkérdéstől, hogy az elnököt belevonja az esküdtek tanácsko­zásába, hogy a tónykórdósek egy rósizét el­vonja az esküdtek döntése elől, hogy a bí­róság- a vádlott javára hozott határozatot is* .felfüggesztheti; azt célozza, hogy az. es­küdtbirósági eljárás során a szak bíróság jogi felfogása érvényesülijön, miáltal az esküdtsféki intézmény lényege teljesen megszűnnék; tekintettel arra, hogy a sajtó törvényjavaslata a kaució felemelésével, a hir lapok utcai' elárusdtásának .a lapok eg­zisztenciáját veszélyeztető intézkedésével és némely indokolatlan büntető hia.táiroza­távail az 1848. évi sajtótörvényihez képest visszaesést mutat; és tekintettel végül ar­ra, hogy eme két törvényjavaslat a képvi­selőház elé való terjesztése előtt közzé -nem tétetett, ebez a szakkörök és szakértők nem szólhattak .és igy eme organikus ós fontos törvényeik előzetes, alapos megvitatása el­maradt, mondja ki a köztörvényihatósági bizottság, hogy feliratot intéz a képviselő­házihoz ezen törvényjavaslatok tárgyalásá­nak felfüggesztése tárgyában. Balassa Ármin dr. beszélt ezután. Azt hangoztatja, hogy több őszinteség van a 'kormányban, akkor, amikor nem törli' le az esküdtszéket, hanem 'korrigálja, mint azok­ban, akik azt mondják, hogy a kormány az esküdtszéket meg akarja fosztani tulajdon­képeni jellegétől. A kormány csupán az es­küdtszéki' intézmény tévedéseit akarja hely­rehozni és ezért köszönettel tartozik a köz­vélemény az igazságügyminii'szternek. Ami pedig a sajtóreíormot illeti, ez meg ugy jött létre, hogy maga a sajtó ihivta föl az illetékes körök figyelmét arra, hogy a sajtótörvényt reformáltam kell. Csak amióta ez a terv föl­merült, máris megváltozott a sajtó egyes orgánumainak a hangja, modora és mond­hatni, hogy ez a reform mozdította elő azt, liogy a sajtó most már sokkal kulturáltabb fokra emelkedett, imint azelőtt. Wimmer Fülöp szerint a leghelyesebb ut ebben, a kérdésben az, almit a tanács követ. Mielőtt felírnának a kormányhoz, adják ki az indítványt a jogügyi bizottságnak. Ha egy alaposan megindokolt félirat ímegy a kormányhoz, annak föltétlenül, nagyobb sú­lya és eredménye lesz, mintha egy általános vonatkozású fölterjesztést küldenének. A jogügyi bizottság gondoskodni fog .mind­azoknak az ellentéteknek az elsimításáról, a melyek itt a közgyűlésen felmerülitek. Nem akar — úgymond — a kérdés jogi fejtege- . lésébe belemenni... Kormányos Benő dr.: Mert nemi is ért hozzá! Wimmer: Tisztelt közgyűlés! Én a leg­kisebb ügyvédet, sőt a legkisebb joggyakor­mokot is fölöttem állónak tartom jogi tekin­tetben, de annál az urnái, aki most felszólalt, több jogi 'tudásom van a csizmatalpamban! Kormányos dr.*. Majd válaszotok erre. Elnök: Felkérem Wiimmer bizottsági tag urat, hogy a jövőben tiszteletteljesebb han­got és kifejezéseket méltóztassék használni. Wimmer: Én tisztelettel meghajlok az DfilMAQYARORSZÁq elnök ur utasítása előtt, minidig is 'meghajol­tam, de amit mondtam, azt meggyőződésből mondtam. Isimét hangsúlyozza, hogy a ta­nács javaslata jár a leghelyesebb utón, ímert végeredményében még többet akar, mint az inditványoizó. A tanács azt akarja elérni az­zal, hogy az inditvány a jogügyi bizottság­nak adassék ki, hogy a kormányhoz menesz­tendő föl iratnak ímeg legy en az óha j tott ha­tása. Kéri a tanács javaslatának elfogadását. Kormányos Benő dr. személyes kérdés­ben kér szót. Azt mondja, hogy Wimmer Fülöpöt nem: rendreutasítani, hanem szék­sértésért büntetni kellett volna. Elnök: Ne tessék bírálni az én intézke­déseimet ! Arról beszél ezután Kormányos, hogy kinek van nagyobb erkölcsi súlya a közgyű­lésben, néki, vagy Wímimerneik. (Nagy de­rültség.) Wimmer: Senki se veszi komolyan! Elnök: Figyelmeztetem Kormányos urat, hogy ez nem személyes kérdésben váló föl­szólalás, hanem személyeskedés. Kormányos dr.-oak azonban nem hasz­nál az elnöki intés. Tovább személyeskedik, •majd azzal a kijelentéssel, hogy a közgyűlés szivesebben látná, ha Wimmer ur nem járna be... Fölkiáltások: Inkább Kormányos! .. .leül. Rósa Izsó dr. szólalt fel az incidens után,. Előre is 'kijelenti, hogy Reinig-er indít­ványa mellett fogtál állást. Hegy az indít­ványt pártolja, ennek az első o!ka az, hogv7 •abból minden pártpolitikai kérdés ki van kapcsolva. A másik ok: hogy az esküdtszéki reformról és, a sajtóreformról szóló törvény­tervezetek ne váljanak minden előzetes szak­szerű megvitatás nélkül törvénnyé. Föltétle­nül helyeselné at tanács javaslatát, hogy adják ki Szivessy dr. indítványát a jogügyi bizott­ságnak, — ha nem állanánk a tizenkettedik órában. Másrészt neim akarja fölkelteni azt a gyanút, hogy a tanácsi javaslat elfogadá­sával az ügyet csak elodázni kívánják. Becsey Károly dr. rövid felszólalásában kijelenti, hogy magáévá teszi Reiniger indít­ványát. Taschler Endre reflektál ezután az el­hangzott beszédekre és a tanács javaslatát ajánlja elfogadásra. Azt hangoztatja, hogy igenis szükség van. a jogügyi bizottság véle­ményére, mert más szempontokból bírál az ügyvédi kamara és más szempontokból a jogügyi bizottság, imint a város közigazgatá­si szakbizottsága. Misem bizonyítja szerinte ékesebben a tanács álláspontjának helyessé­gét, mint az, hogy három ügyvéd szólt hozzá a közgyűlésen a tárgyihoz és mind a három imás-más véleményen- volt. Ezért ajánlja az indítványnak a jogügyi bizottság elé való utalását. Taschler Endre szavai után Szivessy Leheti a zárszó jogával élvén előadja, liogy miután Reiniger Jakab biz. tag álláspontja az ő álláspontjával teljesen egyező és a határo­zati javaslat okfejtésében, ugy az írásbeli indítványának, mint a sízóbeli indokolásának megfelel, teljességében magáévá teszi és ké­ri annak elfogadását. Ezután az elnök elrendeli- a szavazást. Az eredmény az lett, hogy a közgyűlés — hét szavazat kivételével — Reiniger indítvá­nyát fogadta Becsey Károly dr.-nak azzal az indítványával kiegészítve, hogy a határoza­tot minden fölebbezésre való tekintet nélkül foganatosítják. Bemegy az ellenzék a Házba. A kép­viselőház holnapi, csütörtöki ülésén az ellen­zék is megjelenik. Az ellenzéki pártok vidé­ken tartózkodó tagjait táviratilag hívták Bu­dapestre s igy 'bizonyos, hogy az ellenzék teljes számban vesz részt az ülésen. Értesü­lésünk szerint a parlamenti ellenzék a poli­tikai eemények homlokterében ilévő dolgok­ról vitát fog provokálni. Az ellenzék külön­ben holnap délelőtt, közvetlenül a parlamenti bevonulás előtt ülést tart. 1913. október 30. Szeged, október 29. A NÉMET KAMATLÁB immár megunta a nagy 'lábon élést 'és kezd visszatérni a ren­des- formájára-. Két évi kétségbeesett erő­feszítés és élethalál-küzdelem után tehát is­mét egy könnyebb pillanat, melyben a toitel­katodáöa szárított kispolgári társadálom szabadabb lélekzetet vehet és némi- bizalom­mal tekinthet a következő napokra. Tehát nem veszik, kii feje alól, a párnát még sem! Tehát van még visszatérés, újjászületés, to­vább folytatás! Amit az elmuílt két év alatt a jegybankok harácsoltak, az igen ífigyeletmreméító kis összegecslke lehet. Mikor fuldofctók az egész kereskedelmi világ 'és a 'nagybankok Ihitel­.megvoinása folytán öngyilkosok és szürke­ruhás rabok, vagy Amerikába vitorlázó buj­dosóik lesznek a kis intézetnek magukat el­számított vezetiőii, azalatt a jegybankok a magas kamatláb folytán bőségesen szüretel­nek és aranyhegyekkel: töltik meg érckama­ráikat. Próbáljuk meg hozzávetőleg megállapí­tani például -az Osztrák-Magyar bank egy évi háborús nyereményét. Épen imost ter­jesztették be az átmeneti bu-digetet az osztráK képviselőház elé, melyből kitűnik, hogy az osztrák pénzügyminiszter a jegyibank folyó évi bevételiéből 14 millió kilencszázezer ko­rona haszonrészesedést remél kapni. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a banktör­vény értelmében ,a két állaim pénztárába be­fizetett ötszázalékos adóból 70 százalék illeti meg az, osztrák és 30 százalék ,a magyar ál­lamot, ha továbbá arra is -gondolunk, hogy az ércfedezet nélkül kibocsátható négyszáz millió korona értékű bankjegyen felül min­den kibocsátott bankjegy értékének öt szá­zaléka adó fejében fizetendő, könnyen kiszá­míthatjuk, hogy az osztrák-magyar bank a megengedett négyszáz millióin felül még ujabb négy,százhuszonhat milliót hozott for­galomba az ércfedezet negyven, százalékos felemelésével. Tehát rendkívüli mértékű és igen tekintélyes. ércIhairácsoTásii politikát kel­lett kifejtenie, hogy a kibocsátott bankjegyek törvényszerű ércfedezetét előteremthesse. Ilyen nagyarányú hitelmegvonás hosszít ideig éreztetni fogja hatását. Eh! Elmúlik majd' ez is, csak'ki .kell vár­ni a végét. Az osztrák-magyar bank főtaná­csa október harmincadikán fog ülésezni és ezen a napon ezer meg ezer adós várja, majd •szívszorongva a 'határozatot. Mit fog gon­dolni az osztrák kamatláb? Fogja-e követni nagynéniét kollegája el lágyulását? Amint mi a bank főtanácsát ismerjük, erre semmiféle remény nincsen. Majd tavasz felé. Addig még lehet egy kicsit feszíteni az íjat. Még nem elegen bolondultak ímeg, nem elegen gyilkolták ímeg magukat és döntötték nyo mórba családjukat. Ráérünk még arra a nagy örömre s ha ímeg sem érjüík. az se baj. Meg éri majd a jegybank. Neki nem árt semmi * Á SZÉP, NAGY FÁK már megint sze­met szúrtak valakinek s ennélfogva pusztítás lesz o-daát 'Újszegeden. Emlékezünk még, mikor az újszeged! sétány főfasorának pla­tánfáit ültették. Nincs több húsz esztendejé­nél, de talán tizenötnél: sem. Azelőtt csuda­szép, nagy sudár jegenyék voltak a fasorban. Mennyire -sajnáltuk azokat -is! De öregek voltak már, 'elgyengültek, azonfelül nem is

Next

/
Thumbnails
Contents