Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-30 / 253. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12 — negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 — Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K 7-— egyhónapraK 2-40 Egyes szám ára 10 fillér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szegőd, 8913. 11. évfolyam 253. szám Csütörtök, október 30 Eihangzik az expozé . .. Teleszky János pénzügyminiszter ma délelőtt fogadta Popovics Sándornak, az Osztrák és Magyar Bank kormányzójának a látogatását és hosszabb ideig tanácskozott vele. A pénzügyminiszter ma déli tizenkét órakor külön kihallgatáson jelent meg a királynál, hogy az 1914. év első felére vonatkozó állami költségvetési előirányzatot előterjessze. A pénzügyminiszter egyszersmind jelentést tett a magyar kölcsön legutóbbi aláírásának eredményéről, Teleszky dr. az első délutáni vonattal hazautazott. Bécsből jelenti tudósítónk teljesen megbízható forrásból, hogy a magyar pénzügyminiszter előterjesztését az uralkodó jóváhagyólag vette tudomásul. Semmi akadálya nincs már annak, hogy nyilvánosságra Ikerüljenek az állami költségvetés előirányzatának részletei. A holnapi — csütörtöki — napnak lesz egy jelentős eseménye, amely azonban már senkit sem fog meglepni: a pénzügyminiszter a képviselőházban ismertetni fogja az ország pénzügyi helyzetét. Teleszky János, pénzügyi tudományát és államférfiúi képességeit nagyon tiszteljük, de mégse hisszük, hogy ezúttal olyasmit fog mondani, amit mi, sajnos, már régóta ne tudnánk, sőt éreznénk. Károlyi Mihály gróftól kezdve, aki kétségbeesésében már belépett a demokrata-párba, le egészen az üzlettelenséget leginkább megsinylő sarki hordárig, mindenki érzi, hogy bár sohasem voltak rózsásak gazdasági állapotaink, — ennyire szűkös viszonyok között még sohasem voltunk. Mit tud ilyenkor egy pénzügyminiszter egyebet, mint — takarékosságra inteni bennnüket? Minél inkább nincs pénz, annál jobban intenek bennünket, hogy ne pazaroljuk pénzünket. Ezt már megszoktuk, de az a rettenetes, hogy senkinek nincs egy ideája se, hogy ezen a helyzeten változtatni hogyan lehetne és hogyan kellene? Mintha lassankint meg akarna állani ennek az országnak a vérkeringése. Ha csak vérszegény volna az ország, még hagyján, — de mintha erőtlenné válnék maga a szive: a törvényhozás. És ennek még örül az állami szervezet többi része, a munkára teremtett keze és főként a —- szája. Vannak pártok, amelyek azzal mulatnak, hogy a képviselőház összehivását kérik, szigorú ünnepiességgel, — amikor az ülést már össze is hívták. És kijelentik, hogy nem hagynak békét a kormánynak, újra meg újra kérni fogják a Ház összehivását, ha kell, akár százszor is. Azt a csekélységet, hogy az ünnepnapokat nem számítva, most már naponkint lesz ülés e nélkül is, — ők nem veszik tudomásul. Ellenben követelik, hetven aláírással ellátott kérvényekben és deputációk utján, hogy hivják össze a Házat. És amikor már-már sir az ország a közelgő gazdasági veszedelem láttára, a mikor már szinte a kövek megszólalnak az útszélen, hogy végre történjék már valami, — akkor országos zenebona készül a sajtójavaslat miatt. De csak amiatt és minden egyéb ügy ezúttal mellékes. Jójó, a sajtóreform tényleg fontos dolog (nagyon is fontos!) — de ép ezért ne csinálnának ebből is párt- és politikai kérdést. Igen, ezt csinálják most is, amikor az exisztenciák tízezrei mennek tönkre — akkor a helyreigazitási kötelezettség és a rágalmazó cikkek megtorlása miatt csapnak nagy lármát. Nagyon hasonlítunk Bizánchoz, melynek utcáin és terein, palotáiban és kunyhóiban teológiai vitába volt elmerülve mindenki még akkor is, amikor a török már a város falait bontogatta. Szinte észre se vették, hogy a hatalmas kelet-római birodalom bukásától1 már csak órák választják el őket. A mi közéletünk intézői se akarják észrevenni, hogv ha ez igy megy tovább is, rajtunk is mihamarabb ur lesz és tökéletesen legázol bennünket nem a török, de ami még ennél is rosszabb: a szegénység, a nyomorúság. Azt hisszük, Teleszky pénzügyminiszter expozéjában ez az érzés lesz a vörös fonál. Nem is lehet más, hiszen a mi drámai felvonásokban bővelkedő életünkben már a szegénység és nyomorúság a vörös fonál.. . A szenzációs film. Irta: A. Dorrington. Az Atlantic Ciuiematograph Go. igazgatósága tudomására hozta Kenyon Vancenak, hogy a Mackenzietől és a Eisili Riverstől északra eső terültetek a gépe rendelkezésére állnak. Azonkívül közölték vele, hoigy nagy örömünkre volna, ha azonnal útra kelne és néhány vadállat életéről készítene stádiumot. Kenyámnak feleséige és egy egyéves kis gyermeke votl. Az igazgatóság, — aki már tapasztalatból tudta, hogy házas operatőrök milyen boldogtalanul érzik magukat, ha egyedül vannak, — felszólította Mrs. Kenyon! is, hogy kisérje el az urát. Nyár volt... és Kenyon fantáziája lángba bonnit. Már előre látta a jövő ragyogó képét, — a szerencsés dőrehaladást. Mrs. Kenyon örömmel fogadta el a társaság ajánlatát. Egy kis kirándulás a városból a hűvös Északra, — ez csak kellemes és egészséges lesz, különösen a kis babának. A 'következő héten már észak fellé robogott velük a vonat' és csakhamar egy őserdő szélén álló, két szobás házikóban ütötték fel tanyájukat... Messziről a <M1 Laké harsogó vízesése dübörgött feléjük. A házikó valamikor Jefferies-é, a molnárié volt. Mrs. Kenyon egész barátságos otthonná varázsolta át, mert tudta, hogy férje szerencsecsillaga most van virradóban és- addig nem térhetnek vissza a civilizációba, a mig Vanee valami szenzációs fűimet nem készít. Kenyon minden reggel, a gépével fölpakkoltan, kilovagolt és mohón teste az iramszarvasok lábnyomát... Majd lóról szállt,an, nesztelen1 lépésekkel kutatta az erdőt és lesve várta a pillanatot, amiikor egy bagolynak a fészkét, mókusnak vagy rókának odúját észrevétlenül megközelít,heti. Rendesen kimelegedve tért haza és boszszankodotit, hogy az allatok és madarak milyen udvariatlanul, kerülik a gépet. Egy hónap mailt el— és husz mérföldön belül egyetlen szarvas vagy medve nem jelentkezett. Halálos unalmában Vanee indián kunyhókat fotografált és képeit be is küldte a oégnék. Csakhamar megjött a válasz, hogy ott, ahol Vanoe tanyát ütött, talán akad legalább egy eleven medve?... A társaságnak nem csendéletre, hanem az erdő éhes vadjai életéinek jeleneteire van szüksége és h,a Kenyon nem tud eleget tenni vállalt kötelezettségének, azonnal visszahívják, Kenyon lehangoltan ment haza a postáról. Mrs. Kenyon a misszió-háziba készült délelőtti látogatására és- amikor férje 'hazatért, igy fordult hozzá: — Vigyázz, kértek, egy kicsit a gyerekre, — szólt, miközben a keztyüjét gombolta. — Nemsokára itthon leszek. — Természetesen, — felelte Vanee és karját nyújtotta ,az aranyhajú csöppség felé... Mrs. Kenyon megcsókolta a férjét és még, egyszer lelkére kötötte, hogy a gyerekre vigyázzon, nekiindulva a keskeny ösvénynek. Vanee egy ideig fel s alá járkált a verraindán és miközben gyerekét ringatta,, a ima kapott levél tartalmán rágódott. — Lehetetlen, — gondolta magában, — hogy továbbra is állásában maradjon, hacsak ki nettn elégíti a film-éhes vezetőséget. Majd lassan megfordult a háló-ágy felé, amely nem messze a házikótól, két fatörzs között kifeszítve tengett. Az alvó kis babát gyöngéden belefektette és halkan elringatta. Abban a reményben, hogy most egy órán belül nem fog fölébredni, visszatért a verandára és olvasni kezdett. Hirtelen fölpillantott... A reggeli nap néhány sugara a gyerek arcára tévedt. Odament a, még mindig, lengő hálóhoz és szorosabbra vonta a takarót a ki* baba köré. A levegő ragyogóan tiszta volt. az őserdőbal vadvirágok illata tengett. A fák sürü lombjai között ezer kedves kis madár dalolt. Most egy mókuson akadt meg á szeme ... Vigyázva lopózott előre a kis állat a harmatos fűben. Vanee gépét gyorsan működésbe hozta, a haszontalan imőlkus azonban előbb eltűnt, mielőtt megörökítették volna ... Nesztelenül megkerülve a házikót, egy széles fatuskó mellé telepedett te, ahonnan a hálót kitűnően figyelemmel kísérhette és rágyújtott a pipájára ... Végül is egészen