Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-28 / 251. szám

dbbmaöyar01szx0 1913. október 2S. csontjait. Nemcsak a mártírok városa Arad, de a mártírok országa Magyaror-' szág. De ki meri :azt mondani, hogy ez a martiramság a 'halál?! Ez a martiromság a nemzetért, nem a halál, hanem az élet. Nyissuk meg hát e palotát és szólitsuk őket, szólítsuk ta mi martirjain'kat, hogy jöjjenek ide, lebegjenek körülöttünk, lás­sák ezt az ünnepet, lássák megnyílni ezt a palotát ugy, mint én az ő misztikus kö­dükben látom Áriad városát fölemelkedni a nemzeti kegyelet, ia nemzeti eszme, a nemzeti szabadság zarándok városává. —Nyissuk /meg ezt a palotát és hív­juk ide mindazokat, akik szomjúhozzák a világosságot, az igazságot és a tudást és akik ez ellen kezet emelnék, hasonlatosak ahoz a gonosztevőhöz, aki ,a- sötét éjszaká­ban a fáklyavivő kezéből kiüti a fáklyát. — Ez a ház lelki és szellemi táplálé­kot kínál azoknak, akik szomjúhoznak az igazságra és éheznek az igazságra. Ebben a házban slütiík mindennap Krisztus öt misztikus kenyerét. Jöjjenek százak, jöj­jenek ezrek, jöjjenek milliók, itt részesül­hetnek abbam ia táplálékban, mely az egyént derékká, jelessé, kitűnővé, a nem­zetet pedig naggyá és dicsővé teszik. Visszamentek a szerbek Albániából. Bécsből jelentik: Belgrádi távirat sze­rint Stefanovics, a külügyminisztérium fő­titkára, megjelent Storch belgrádi osztrák és magyar diplomáciai ügyvivőinél és közölte, bogy a szerb csapatok már szombaton dél­ben visszavonultak Albániából a londoni nagykövéti reunió által megállapított határ­ra. Ugyanékkor ugyanezt közölte Joanovics bécsi szerb követ Berchtold gvóí külügymi­niszterrel. Uj kabinet Spanyolországban. Madrid­ból jelentik: Alfonzo király tegnap délután megbízta üátot, a konzervatív kongresszus volt elnökét uj kabinet-alakítással. Dáto ma terjesztette a király elé a javaslatait, amiket a király változatlanul elfogadott. Azonnal állítsák föl a bejelentő-hivatalt. — Inditvány az •któberi közgyűléshez. — A közgyűlés egyéb tárgyai. — (Saját tudósitónktól.) Szerdám délután négy órakor kezdődik az októberi rendes közgyűlés, amélynek a programján több ér­dekes tárgy szerepel. Tóth Imre dr. a beje­lentő hivatal ügyében interpellál a polgár­mesterhez, azt kérdezi, mi azt oka annak, hogy Becsey Károly dr. fölebbezését a ta­nács imég minidig nem terjesztette föl a mi­niszterhez. A szeptemberi közgyűlés tudva­levőleg elhatározta a bejelentő hivatal föl­állítását és utasította a tanácsot, ihogy a bejelentő hivatal költségvetését pót tárgyiként illessze bele a szeptemberi közgyűlés pro­gramjába. Az ügy azonban nem került újból a szeptemberi közgyűlés élé, mert Becsey dr, aki a bejelentő hivatali ellen foglalt állást, minit emlitéttükj, ímegföllebbezfe a közgyű­lés határozatát. Az interpelláción kivül Tóth Imre dr. ugyancsak a bejelentő hivatal ügyében indít­ványt is terjeszt az októberi közgyűlés elé. Kéri, hogy ezt az ügyet tűzzek ki az októ­beri közgyűlés napirendjére, rendelje el a törvényhatósági bizottság a bejelentő hivatal haladéktalan fölállítását és ezt a határozatot minden fölebbezésre való tekintet nélkül haj­tassa végre. Az inditvány egyébként igy szól: / Nagyságos Polgármester Ur! Szeged' szabad királyi város törvény hatósági bi­zottsága már több Íziben kimondotta, hogy Szegted város belterületén bejelentő hivatalt állit (fel. Dacára annak, hogy éhez a Nagy­méltóságú Belügyminiszter Ur is hozzájá­rulását adta, a kérdés ia mai napig sem került a kivitel stádiumálba. (Minthogy pe­dig Szeged város közönségének minideri irá­nyú érdeke megköveteli, hogy a már el­határozott beljelentő hivatala mielőbb léte­_sittessék, azt a tiszteletteljies indítványt terjesztem a ff. hó 29-én kezdődő .közgyűlés elé: méltóztassék a bejelentő hivatal ügyét a f. hóban megtartandó közgyűlés napirend­jére kitűzni s kimondani, hogy a 'bejelentő hivatal a legsürgősebben felállíttatik s az ahez szükséges intézkedések megtételére a város Tanácsa utasittatik s egyúttal iki­mondatik, hogy a hozandó határozat f eleb­bezésre való tekintet nélkül végrehajtatik. Palócz László a balkáni exportunkra vo­natkozólag járul figyelemre méltó inditvány­nyal az októberi közgyűlés elé. Indítványoz­za, hogy azok után az áruk után. amelyeket Szegeden keresztül szállítanak a Balkánira, a kereskedelmi miniszter ugyanazt a szállí­tási kedvezményt adja meg, amély a Fiúmén, át exportált áruk után érvényben van. A ta­nács az indítványt pártoló javaslattal ter­jeszti a közgyűlés elé, de kiegészíti még az­zal, hogy a kereskedelmi miniszterhez 'inté­zendő feliraton kivül a város hasonló szelle­mű akcióra kérje föl a Kereskedelmi és Ipar­kamarát, a Lloyd-Társulatot és a szegedi Ipartestületet. Kormányos Benő dr. a Föltámadás- és a Hétvezér-utcákba gázvilágítás bevezetését javasolja indítványában:. A tanács pártoló­kig terjeszti az indítványt a közgyűlés elé. A városi szolgák a tanácsnak egy eluta­sító határozata miatt fölebbeznek az októberi közgyűléshez. A szolgák a nyomasztó drá­gasági viszonyokra való hivatkozással tud­valevőleg fizetésük 25 százalékának pótlék; cimén való kiutalását kérték, a tanács azon­ban a kérelmet elutasitotta. A szolgák most íelebbezés utján a közgyűléshez fordulnak a kérelmükkel. A tanács elutíisitó Javaslatot terjeszt a, közgyűlés elé is s azzal argumen­tál hogy a pótlékok kiutalása körülbelül nyolcvanezer koronával terhelné meg a vá­ros kasszáját, ekkora összegre rug ugyanis 485 városi szolga évi fizetésének 25 száza­léka. A szegedi kereskedelmi ifjak egyesü­lete 200 koronát kér a közgyűléstől évi se­gély cimén. A tanács a kérelem elutasítását javasolja. ' Jelenti a tanács a közgyűlésnek, hogy a városi szegényalap pénze az utolsó fillérig kifogyott, itt a tél és a város szegényeit nem tudják miből segélyezni. A tanács ötezer koronát kér a közgyűléstől a szegényalap részére. Két kisegítő dijnokra van szüksége az: adóhivatalnak. A tanács kéri a közgyűlést, járuljon hozzá a két dijnók felvételéhez. A kis elefánt örömmel hallotta nyugodt, benső érzésű hangját. A nő hangját is hallotta az előcsarnok­ból: hangosan ós nyersen félnevetett. A kandallóban fellobogott a láng. Resz­kető árnyak tévelyegték a japán tea asztal­kán. Az asszony finom ujjaival rakott cukrot a csészékbe és kristályüvegből öntött rumot az unnak. Ez láthatólag nyomott kedélyű vollt s bár .szótlan ajakkal, de kutató tekintet­tel egyre keresett valiamit a szobában. Aztán megindult nehéz, súlyos, fáradt léptekkel ki a szobából. A kertajtó tompán csapódott be. A kis elefánt odaadta volna kicsi ara­nyos szomorú életét azért, ihogy a csalódott 'emberrel mehessen. Az egész idő alatt meg­tanulta szeretni. És ólyam nagyon1 szerette, sokkal jobban/, mint előbbi előkelő helyét Mister Davids vitrinájábaini. iö tehát elfeledve és vigasztalanul állt az Íróasztalon. Senki­sem törődött vele. Egészen árván, csak épen a portörlő kereste fel pontosan minden 'reg­gelen. A fcrizántémumokfcal barátkozni rang­ján alul valónak tartotta. Ezek már nem az ő hazájabeli virágok. Ezeknek nincs semmi joguk exotikus szülőföldjükhöz, ö azonban, jogosan, szenved hazájáért. És eztt sokkal ne­hezebb elviselni, semmint elgondolni lehetne. Egy reggélen az úrnő elegáns öltözék­ben jött be. Leült a gömbölyített faragású Íróasztal elé. ö félénk, barátságos fényt árasztott a gyorsan iró kézre. Az urraő nem is vette észre. Felemelte a telefonkagylót és mikor megkapta az összeköttetést, messen* ger boyt rendelt. De rögtön jöjjön... Idege­sen várta a belépő küldöncöt. Nagyon fontos lehetett neki, hogy a levél azonnal a címzett­hez jusson. És egyre türelmetlenebbül vára­kozott ... Vagy tiz perc után csengettek. Vörös­egyeniruhás halvány fiu sietve lépett a szo­bába és átvette a megírt levelet. Az úrnő pe­dig azután fdkelt pompás, ezüstszürke öltö­zékében és kisuhogott a szobából. Édes par­fümitat töltötte be az egész szobát. Autótülkölés riasztotta fel álmodozásá­ból. Uj, ismeretlen férfihangot hallott, mely hangosan1 és fölényesen beszélgetett. A nyi­tott ajtó kis résén kitekinthetett a hallba. És akkor egészen megrémült. Mert amit ott látott... Két fehér női kar izmos barna férfi­nyakra fonódva. És igy összeölelkezve tűn­tek el az asszony szobái felé. Aztán finom tányérok, evőeszközök, kristályüvegek csen­gése hallatszott, hangos beszéd, kacaj, amely egyre halkabbá vált, utána suttogás, aztán csend... Órák múlva bejöttek ebbe a szobába, a, hol ő volt. A nő járása már nem' vollt merev, ünnepies és aroa nem halvány fagyos. A férfi , mosolyogva nézett szemébe. Aztán gunyo­I* san intett. A kis elefánt érezte, hogy tüzes, nedves fehér kéz átfogja, ö kábultan s ihalálraszán­1 tan terült el a szétfeszített ujjaik között. Az asszony is kacagott, aztán haragosan dobta szőnyegre a kis elefántot, a másiknak aján­dékát. A férfi pedig hizelegve ölelte át ,a nőt. Másnap reggel még mindig a szőnyegen hevert. Akkor bejött a szobaleány, felvette és a zongorára tette. Azóta itt áll és gyá­szolja elrontott életét. Elfeledve, lebecsülve, elhagyatva. Ezt az állapotot nem lehet soká elviselni. A rideg szivek közönye megöli őt, akit a messze Indiában a sok ragyogó kincs között is szeretve csodálták. És ekkor én, minden lelikiismeretfurda­lás nélkül felvettem és zsebredugtam a kis elefántot. Értesítés m Telefon 1203. sz. Kárpitos m bárHineK részkifizetésre is Dús választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javitások jótállással szaksze­:: rüen é» olcsón eszközöltetnek. :: BALOG, :: kárpitos-üzlet :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám, m

Next

/
Thumbnails
Contents