Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-28 / 251. szám

1913. október 2 . dbcmaqyarosü8zxq A korzó réme, a vörös galléros kapitány. — Köxvesxélyes őrölt volt éx ma délbea rendőrök |fogták le. — A katonai parancsnokság a temesvári csapatkórháxba sxálllttatta. — (Saját ^tudósítónktól.) Ma délben egy órateor izgalmas látvány tárult azok élé, a kik a Széchenyi-téri korzón sétáltak. Három polgári ruhás rendőr Bokor Antal rendek-biztos vezetése mellett egy századost cipelt a városháza felé. A rendőrbiztos a százados fejét a hóna alatt fogta, két lábát egy-egy rendőr fogta, kezeit pedig két munkásember szárította magához. A szerencsétlen katonatiszt ilyén groteszk, vízszintes helyzetben is rettenetesen, kapálódzott. A kardját már előzőleg elvették tőle, a hüvely igy üresen csörömpölt a földön, a sipkája leesett útközben, hosszú haját pedig félelmetesen lengette a szél. A századost végre is nagy ügygyeibajjal bevitték a városháza udvarára, ahoí kényszerzubbonyt húztak rá és a közben előhívott mentők elszállították a katonai csapatkórházba. Ennek a nem mindennapi jelenetnek különös előzményei vannak: Erdélyi Eelemérnek ihivjáik az elmebajos katonatisztet, akit ilyen, furcsán tettek ma délben ártalmatlanná. Erdélyi Elemér fia a felsővárosi kántornak, Erdélyi Sándornak. Szegeden a közösöknél kezdte meg katonai pályáját. Fiatalabb korában nagyon ambiciózus ember volt és a mainiaikusságig lelkiismeretes katona. Beszélt olaszul és franciául, ezenkívül: egyébként is több esetben nagy képzettségének és kiváló intelligenciájának ad'ta tanújelét. Ennék következtében nagyon gyorsan haladt a katonaságnál. Mint főhadnagyot Kassára helyezték, a hol már azonban feltűnt excentrikus viselkedésével. Tulnagy vonzalmat árult el a nők iránt, csakhogy az a vonzalom nem volt kellő arányban a szükséges tisztelettel is. A nőket mindég a legfeltűnőbb módon fikszirozta, sőt annyira ment vakmerőségében, hogy úriasszonyokat az utcán megszólított. Emiatt Kassán több afférja is támadt, aminek az lett a következménye, hogy mint századost Budapestre helyezték a 86-ik gyalogezredhez. Erdély in akkor már az elmebaj mindjobban elhatalmasodott. Budapesten a legnagyobb botrányokat inszcenálta ugy, hogy tiamarosan szabadságolták, mert nyugdíjazni még nem, lehetett. Kikötötték kivételesen, hogy az uniformist nem szabad neki viselni. Erdélyi azonban ezzel a tilalommal nem sokat törődött. Budapesten a Kossuth Lajosutcában vett ki lakást és állandóan korzózott. Feltűnő viselkedését még jobban a túlzásba vitte. Séta közben a kardját a nők elé tartotta és mindenkire hangos megjegyzéseket tett. A rendőr-poszt ezért egy alkalommal felelősségre vonta, mire a százados kardot rántott >és nekitámadt a rendőrnek, aki a járó-kelők segítségével csak nehezen tudta lefegyverezni. Ekkor a katonai hatóság megvizsgáltatta elmeállapotát és az orvosok meg is állapították, hogy elmebeteg. Ennék dacára szabadom hagyták. Ilyen előzmények után. került Erdélyi Elemér mintegy '{félévvel ezelőtt Szegedre. Apjánál lakott felsővárosom, azonban visel-* kedése -nem változott meg,, sőt az elmebaj mindég jobban elhatalmasodott rajta. Szegeden' is állandóan ia korzón tartózkodott. Itt azonban sokáig civilben járt, mert a katonai hatóság budapesti afférja óta szigorúan megtiltotta neki az egyenruha viselését. Erdélyit azonban föltünösködésében ez csöppet sem akadályozta. Minden, délelőtt pontosan megjelent a korzón 'és: belekötött a sétáló közönségbe. A nőkre hangos megjegyzéseket tett és különösen, a kis varróleányofcat rémítgette viselkedésével. Néha előfordult, hogy úriasszonyok, akiik nem isimerték még viselkedését, mellé ültek a bérszékre. A százados ekkor feléjük se fordult, csak a fogai között mormolva szólt oda: — Ugy látszik, nagyon tetszek maguknak, hogy épen mellém ülnek. Rendelkezésükre állok. A nők természetesen ijedten ugrottak fel mellőle és jól megjegyezték az amúgy is morózus külsejü embert. Most Erdélyin, az első látásra észre lehetett venni, hogy nem normális. Hosszú hajat viselt, szőke, nagy bajusza gondozatlanul! lógott le és tekintetében volt valami homályos borzalomra, elrettentő kegyetlenkedésre emlékeztető sugár: az elborult elmének féliremagyarázhatatlan ismertető jele. Az utóbbi időben .már valóságos réme lett a korzónak. A nők, férfiak egyaránt kerül t'ék. Ugyanis a férfiakra nagyon haragudott, ha köhögtek. Ez már egy ujabb fejleménye volt agybajának. Azt hitte, hogy mindenki azért köhög, hogy őt boszantsa. A köhögő emberekkel szemben nem ismert kimélétét. A legdurvábban támadt rájuk, kivált azóta, mióta ismét egyenruhát viselhetett. Egy héttel ezelőtt ugyanis lejárt két évi szabadsága és kapitányi uniformisban, vörös szegélyes gallérral jellenit meg a korzón. A testtartása -olyan volt, mint a „cövek" és még szigorúbb arcot vágott. A feljebbvalóinak nem köszönt, az alattvalóinak üdvözlését nem viszonozta, ellenben: a nőknek ismét., nekiütögette a kardját, 'ha pedig egy férfi véletlenül elköhintette magát mellette, akkor féktelen dühében: kardot akart rántani. A katonai hatóság csakhamar értesült Erdélyi ujabb viselkedéséről. Szombaton például az egyik szegedi moziban megjelent a legelső helyen egy útcai leánnyal és az ott levő tisztek feleségeit is folyton fikszirozta. Ezért aztán ma délelőttre beidézték a 46-os laktanyába azzal a szándékkal, hogy innen egyenesen elmegyógyintézetbe szállíttassák. Erdélyi azonban tizenegy óra után megszökött a kaszárnyából és a legparádésabb .ruhájában megjelent a korzón. A katonai parancsnokság megtudta eltűnését, értesítette a rendőrséget erről és kérte, hogy támogassák .ártalmatlanná tevésében. Bokor Antal nagyon tapintatosan akarta elintézni a kényes megbízást. Két civilru'hás rendőrrel megjelent a korzón és ügyesen a két rendőrt Erdélyi mellé ültette, aki épen egy bérszékein szemlélődött. Aztán ő maga odalépett a századoshoz és a következőket mondta: — Legyen szíves kapitány u.r a városházára fáradni, a telefonhoz hivják az 54-es számtól. Erdélyi dühösen: förmedt rá: — Engem nem hivhatnak telefonihoz. Takarodjék innen. A rendőrbiztos erre megint akart udvariasan mondani valamit, de ekkor a kapitány már a kardjához kapott. Ami ezután következett, az egy pillanat müve volt. Bokor intett a két rendőrnek. Azok elkapták a kapitány két lábát, a rendőrbiztos megfogta a kezét és kihúzta hüvelyéből a kardját, aztán fölemelték és vitték a városházára, honnan a szerencsétlen ember tovább folytatja útját az élőhalottak szomorú hazájába..." Bogdanovics patriárka holttestét megtalálták. (Saját tudósítónktól.) Negyvennyolc órával a hivatalos fölhívás után íme engedelmesen jelentkezett a patriárka: Bogdanovics Lucián., hogy elfoglalja helyét nem ugyan f jpapi trónusán, hanem a kripta márvány patkáján, aranyos érckopor sóban, halott elődjei sora végén. Akit a hatóság emberei és sirató hivei hasztalan kutatnak, de már rideg rossz szándékkal szőtt legenda ködében az óceánon tul élőnek hirdeted egy ármányos képzelet: tegnap kikelt az Ache tajtékos vizéből, amely hónapokon át görgette, zuzia sziklás medrében szegény összetörött testét. Kikelt, hogy bár némán és halottan az élő bizonyosság szavával végét vesse minden: rejtelemnek, kétségnek, sápadt reménynek és nekihangosodó ármánynak. Megtalálták Bogdanovics Lucián holttestét és vele, ha még nem is szörnyű vége teljes magyarázatát, de a teljes bizonyosságot, hogy a boldogtalan' főpap valóban halott. Gasteinból jelentik: Az Ache vízállása az elmúlt napokban nagyon kicsiny volt és ezért a pátriárka hozzátartozói ismét megkezdték a holttest után való kutatást. Vaszilievics dr., Bogdanovics sógora, aki Ismét Gasteinban van., expedíciót küldött ki, amely a többi között Rlammsteluba is eljutott. Az expedíció tagjai voltak Wallner kerületi biró, Schneider csendőrőrimester és több gasteini lakos. Délután félkettőkor Schneider csendőrőrmester a iklammsteini bid közelében a part mellett észrevett egy összekuporodott holttestet. Azonnal odahívta az expedioió többi tagjait és hozzáláttak a holttest kiemeléséihez. Ez mem járt különös nehézséggel. A pátriárka Böc'ksteim mellett zuhant a folyóba nyolc héttel ezelőtt és addig a helyig, ahol megtalálták, a holttest huszonhat kilométernyi utat tett meg. Igen sok rajta a horzsolás, sérülés és már oszlásnak is indult, de semmiféle jelet sem találtak, amely támogatná azt a föltevést, hogy az egyházfőt meggyilkolták. Teljesen meztelen volt a pátriárka holtteste, csupán az egyik lábán volt egy fűzős cipő. Feje majdnem egészen hiányzott és a fölismerése nem ment valami könnyen. Megállapították, hogy a cipő egy budapesti üzletből való. Azonkívül teljesen épen maradt az alsó állkapcsa és ebben találtaik egy sajátságos, rendkivül jellemző arany fogtörrtést, amelyről Vasziilievits dr. azonnal megállapította a személyazonosságot. A holttestet lefényképezték ott, ahol megtalálták és azután Gastein faluba szállították. ,0'tt ma délután volt a halottszemle. Karlócáról jelentik: A város gyászol. Külön küldöttség Gasteinba utazott, hogy a patriárka holttestét beszentelje és idehozza, a hol ünnepiesen eltemetik. A temetés valószínűleg vasárnap, november 2-án lesz. Joanovics kormánybiztos mult éjszaka Budapestről ideérkezett, hogy a metropoliai vagyon leltározását folytassa. A patriárka holttestének megtalálása következtében folyamatba tett ediktumi eljárás kárgytalanná vált és a kongresszus előmunkálatai immár sürgősen megtehetők.