Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-26 / 250. szám

ri díjnak, Csiky Lajos volt napMijas, tía- | lul2l-» 'uy&v a nuauűaim a «uu» s» : ihj i I c,A/tm/jlhostínb T-.KWU ccilO o VTO-H I r8*, I \ SZEGEDI SPORT szerkesztőség: kflrrsz-ütcb 9. HinDOHiuninb: kdrösz-ütcr 9. TELEFONSZÁM: 305. IJOLMuiMUKJ/MII TELEFONSZÁM : 305. megieüen: minden uiisdrnflp. SPORT LAPJA. mebteleh: minden uhsíírníip. Szeged, 1913. Ára 4 fillér. Október 26. A labdarúgás rehabilitálása. A sportágak versengésében már régóta a labdarúgást illeti az elsőség, de csak a népszerűség dolgában. Az atlétika tartalmasabb volt és ezért a futball fölött állónak érezte magát. Most már ez is másként van. A pontversenyek botrányai után irányzatának nemesebb voltára sem hivatkozhat többet az atlétika. Kitűnt, hogy a szenvedelmek elfajulása ugyanolyan botrányokat idézhet elő az atlétikában, mint a futballban, csakhogy ami a futballban érthető, megmagyarázható jelenség, az az atlétikában már elitélendő. Ezt a különbséget tárja föl az alábbi cikk, amelyet Csányi József dr., az MLSz. főtitkára irt a Szegedi Sport számára : A futballsport népszerűségének mindinkább növekedő irányzata sem tudta megakadályozni, hogya fotballnak ne legyenek ellenségei, akik minden alkalmasnak látszó körülményt jobb ügyhöz méltó buzgalommal használnak föl, hogy a fotballnak a többi sportággal nem egyenlőrangu voltát bizonyítsák. Sőt a fanatikusabbak nem egyszer odáig mentek, hogy a fotballnak egyenesen karos voltát, a nemesebb emberi érzésekre romboló hatását hirdették. Érveik között előkelő helyet foglalt el annak hangoztatása, hogy az a sok durvaság és botrányos incidens, amely az utóbbi időben a futballmérkőzéseket jellemezte, legjobban bizonyltja, hogy a futballsport szelleme általában a durva emberi indulatok jegyében fogantatott és igy nem méltó, hogy nemesebb érzésekre hajló egyének űzzék. Szinte divatszámba ment egy idő óta, a futball erkölcsileg alacsonyabbrendü voltának hangoztatása és sok sportágnak már érdemül tudták be azt is, hogy állítólag mentesek az ilyen tünetektől. Nos, az atlétika legutóbbi eseményei ugyancsak megtréfáltatták az atlétikai sport nemesebb voltának szószólóit. A legutóbbi atlétikai versenyek ugyancsak bő botránykrónikát szolgáltattak. A versenyzők viselkedése a külteleki futballmérkőzések jellemző jeleneteit juttatják eszünkbe, a közönség magatartása semmivel sem maradt a futballmérkőzések közönségének botrányokkal telitett viselkedése mögött, a versenybíróság működésének megkritizáiása pedig szintén egyenlőrangu volt a futballbirónak kijáró „pfuj biró"-féle kedveskedésekkel. Szóval kitűnt, hogy az atlétika — bizonyos körülmények között — ép ugy tud durva, botrányos jeleneteket produkálni, ép ugy fölkelti a közönség nem egészen nemes indulatait és igy a könnyelmű következtetés számára ép ugy tud elegendő anyagot nyújtani, akár a futball. Önmagát cáfolta meg az az állítás, hogy a sportágak hierarhikus sorrendbe sorozhatok, ahol egyeseket a nemesi korona illeti meg. Ugyanaz a szellem hatja át az atlétikát is, mint a futballt, a különbség csak az volt, hogy az egyiknek intenzivebben történt üzésének előbb voltak bizonyos, mindenesetre sajnálatos tünetei, a melyek lehetősége azonban a másiknál elvben épen ugy eleve megvolt. Minden sportág ki van téve az elfajulásnak, ha kellő önfegyelem nélkül űzik. Bizonyos, hogy a futball nagyon rászolgált arra, hogy ezt az igazságot minél gyakrabban eszébe juttassák, de az atlétikának sem fog . ártani, ha fölhagy azzal a téves hittel, hogy az ő rá nem vonatkozik. FUTBAH* Per-döntés. A régi nagy per, melynek annyi sok szereplője állt már azon a fórumon, ahol a sport igazságot döntik el, hosszú, meddq küzködések után újra oda kerül, a szegedi hatalmas sport közönség birói széke elé. Páratlan izgalom előzi meg ezt a találkozást. Csak ugy izzik a hangulat mindkét oldalon. Mivé fejlődött a még csak néhány évvel ezelőtt nagyon szerény keretek között lezajlott futball torria nálunk is. Ma már szinte felbecsülhetlen a száma annak a nagy tömegnek, mely az izgalom tetőpontján várja a két szegedi csapat döntő — hiszem — klasszikus közdelmét. Ki hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy Szegeden két helybeli csapat találkozása a legnagyobb sporteseménye az évnek? Megmosplyogták volna aki ezt állítani meri. És ime bekövetkezett. Hetek óta a legizgalmasabb viták, tippelések, találgatások folynak a közönség körében. A két klub vezérkara pedig állandó permanenciában van és mint egy döntő ütközet előkészítését ugy, avval a komoly megfontolással, szigorú kezekkel intézik a perdöntő ütközet utolsó részletét. Titok födi a két csapat tényleges összeállítását. Alig szivárognak ki hirek a rutinorozott taktikásoktól az éhes publikum részére és a nagy csöndesség, a bizonytalanság izgalma még inkább növeli az amúgy is végletekig felcsigázott izgalmakat. Lépten nyomon találkozik az ember kisebb csapatokkal, kik elmerülve a vitába a nagy eseményt tárgyalják. Csak egyes hangosabb szavak, nevek és futball kifejezések azok, amelyekből megtudjuk, hogy miről van szó. A benfentesek is állandó ostrom alatt állnak a publikum részéről és az öreg rókák legtöbbször orakulumi választ adnak vagy csak egy-egy suhanó mosolylyal felelnek. Mindkét csapatnál kétségtelen, hogy sok ismeretlen körülménynek kell még tisztázódni, hogy a tényleges helyzet kialakuljon. Egyik részről az utóbbi időben a játékosok kondíciójáról terjedtek el kedvezőtlen hirek, a másik részről meg beszélik, hogy a nehezen összegyűjtött fővárosi játékosok egy része a jó öreg vidéket megunta és vissza ment tényleges hazájába, Pestre. Most a régi kimustrált játékosokat keresik és kapacitálják, hogy újra játszanak a büszke, őket kivetett klubban. Szállnak ezek a hiilonfl<5a írtam íj. m ., .„ , . | I Imi •