Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-26 / 250. szám

ri díjnak, Csiky Lajos volt napMijas, tía- | lul2l-» 'uy&v a nuauűaim a «uu» s» : ihj i I c,A/tm/jlhostínb T-.KWU ccilO o VTO-H I r8*, I \ ­SZEGEDI SPORT szerkesztőség: kflrrsz-ütcb 9. HinDOHiuninb: kdrösz-ütcr 9. TELEFONSZÁM: 305. IJOLMuiMUKJ/MII TELEFONSZÁM : 305. megieüen: minden uiisdrnflp. SPORT LAPJA. mebteleh: minden uhsíírníip. Szeged, 1913. Ára 4 fillér. Október 26. A labdarúgás rehabilitálása. A sportágak versengésében már régóta a labdarúgást illeti az elsőség, de csak a népszerűség dolgában. Az atlétika tartalmasabb volt és ezért a futball fölött állónak érezte magát. Most már ez is másként van. A pont­versenyek botrányai után irányza­tának nemesebb voltára sem hivat­kozhat többet az atlétika. Kitűnt, hogy a szenvedelmek elfajulása ugyanolyan botrányokat idézhet elő az atlétikában, mint a futballban, csakhogy ami a futballban érthető, megmagyarázható jelenség, az az atlétikában már elité­lendő. Ezt a különbséget tárja föl az alábbi cikk, amelyet Csányi József dr., az MLSz. főtitkára irt a Szegedi Sport számára : A futballsport népszerűségének mindinkább növekedő irányzata sem tudta megakadályozni, hogya fot­ballnak ne legyenek ellenségei, akik minden alkalmasnak látszó körül­ményt jobb ügyhöz méltó buzga­lommal használnak föl, hogy a fot­ballnak a többi sportággal nem egyenlőrangu voltát bizonyítsák. Sőt a fanatikusabbak nem egyszer odáig mentek, hogy a fotballnak egye­nesen karos voltát, a nemesebb em­beri érzésekre romboló hatását hir­dették. Érveik között előkelő helyet foglalt el annak hangoztatása, hogy az a sok durvaság és botrányos in­cidens, amely az utóbbi időben a futballmérkőzéseket jellemezte, leg­jobban bizonyltja, hogy a futball­sport szelleme általában a durva emberi indulatok jegyében fogantatott és igy nem méltó, hogy nemesebb érzésekre hajló egyének űzzék. Szinte divatszámba ment egy idő óta, a futball erkölcsileg alacsonyabbrendü voltának hangoztatása és sok sport­ágnak már érdemül tudták be azt is, hogy állítólag mentesek az ilyen tü­netektől. Nos, az atlétika legutóbbi ese­ményei ugyancsak megtréfáltatták az atlétikai sport nemesebb voltának szószólóit. A legutóbbi atlétikai ver­senyek ugyancsak bő botránykrónikát szolgáltattak. A versenyzők visel­kedése a külteleki futballmérkőzések jellemző jeleneteit juttatják eszünkbe, a közönség magatartása semmivel sem maradt a futballmérkőzések közönségének botrányokkal telitett viselkedése mögött, a versenybíróság működésének megkritizáiása pedig szintén egyenlőrangu volt a futball­birónak kijáró „pfuj biró"-féle ked­veskedésekkel. Szóval kitűnt, hogy az atlétika — bizonyos körülmények között — ép ugy tud durva, botrányos jeleneteket produkálni, ép ugy fölkelti a közön­ség nem egészen nemes indulatait és igy a könnyelmű következtetés számára ép ugy tud elegendő anya­got nyújtani, akár a futball. Ön­magát cáfolta meg az az állítás, hogy a sportágak hierarhikus sorrendbe sorozhatok, ahol egyeseket a nemesi korona illeti meg. Ugyanaz a szellem hatja át az atlétikát is, mint a fut­ballt, a különbség csak az volt, hogy az egyiknek intenzivebben történt üzésének előbb voltak bizonyos, mindenesetre sajnálatos tünetei, a melyek lehetősége azonban a másik­nál elvben épen ugy eleve megvolt. Minden sportág ki van téve az el­fajulásnak, ha kellő önfegyelem nél­kül űzik. Bizonyos, hogy a futball nagyon rászolgált arra, hogy ezt az igazságot minél gyakrabban eszébe juttassák, de az atlétikának sem fog . ártani, ha fölhagy azzal a téves hittel, hogy az ő rá nem vonatkozik. FUTBAH* Per-döntés. A régi nagy per, melynek annyi sok szereplője állt már azon a fóru­mon, ahol a sport igazságot döntik el, hosszú, meddq küzködések után újra oda kerül, a szegedi hatalmas sport közönség birói széke elé. Pá­ratlan izgalom előzi meg ezt a talál­kozást. Csak ugy izzik a hangulat mindkét oldalon. Mivé fejlődött a még csak néhány évvel ezelőtt nagyon szerény keretek között lezajlott futball torria nálunk is. Ma már szinte felbecsülhetlen a száma annak a nagy tömegnek, mely az izgalom tetőpontján várja a két szegedi csapat döntő — hiszem — klasszikus közdelmét. Ki hitte volna néhány évvel ezelőtt, hogy Szegeden két helybeli csapat talál­kozása a legnagyobb sporteseménye az évnek? Megmosplyogták volna aki ezt állítani meri. És ime bekövet­kezett. Hetek óta a legizgalmasabb viták, tippelések, találgatások folynak a közönség körében. A két klub ve­zérkara pedig állandó permanenciá­ban van és mint egy döntő ütközet előkészítését ugy, avval a komoly megfontolással, szigorú kezekkel in­tézik a perdöntő ütközet utolsó rész­letét. Titok födi a két csapat tényleges összeállítását. Alig szivárognak ki hirek a rutinorozott taktikásoktól az éhes publikum részére és a nagy csöndesség, a bizonytalanság izgalma még inkább növeli az amúgy is vég­letekig felcsigázott izgalmakat. Lép­ten nyomon találkozik az ember kisebb csapatokkal, kik elmerülve a vitába a nagy eseményt tárgyalják. Csak egyes hangosabb szavak, nevek és futball kifejezések azok, amelyek­ből megtudjuk, hogy miről van szó. A benfentesek is állandó ostrom alatt állnak a publikum részéről és az öreg rókák legtöbbször orakulumi választ adnak vagy csak egy-egy su­hanó mosolylyal felelnek. Mindkét csapatnál kétségtelen, hogy sok ismeretlen körülménynek kell még tisztázódni, hogy a tényleges helyzet kialakuljon. Egyik részről az utóbbi időben a játékosok kondíciójá­ról terjedtek el kedvezőtlen hirek, a másik részről meg beszélik, hogy a nehezen összegyűjtött fővárosi játéko­sok egy része a jó öreg vidéket meg­unta és vissza ment tényleges ha­zájába, Pestre. Most a régi kimustrált játékosokat keresik és kapacitálják, hogy újra játszanak a büszke, őket kivetett klubban. Szállnak ezek a hi­ilonfl<5a írtam íj. m ., .„ , . | I Imi •

Next

/
Thumbnails
Contents