Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-26 / 250. szám

delmaoyarorszag 9. taná a népet? Van-e egyáltalában bár mi féle iparuk, édes szenátor ur, mert itt mem tud­nak róla a tanácsosaim semmit; Szeged itt ugy van elkönyvelve, minit alhol jó kis nyári k arcost lehet inni, ha meg nem itta előbb a peronoszpóra, meg ahol borzasztó nagy pa­lotákban borzasztó tömeg hivatalnok lakik, akik méregdrága piacon drága mérgeket vá­sárolnak és boldogok, hogy a nemzeti fővá­rosban lakhatnak. Irja meg hát, kedves sze­nátor ur, hogy mindez nem igaz (és Szegednek igen is van virágzó ipara, — azonnal meg­kapják a felügyelőséget, hadd ügyeljen fel kedves egészségükre. íme, csak egy levélbe kerül már az uj hivatal. Koezor János szenátor uram azon­ban nagyon húzódozik attól a levéltől, ö tud­ja, miért? . . . A képviselőház ölése. (Ellenzék nélkül. - Tisza miniszterelnök beszéde. — A játékbank ügye helyes meg­világításban ) (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék kon­zekvens volt — ha nem is önmagához, de a legutóbbi határozatához: a szombdti ülésről távol maradt. De .annál nagyobb számmal gyűlt össze a munkapárt. Az ülésnek két kiemelkedő mozzanata volt: a sajtótörvény beterjesztése és Tisza István gróf miniszterelnök beszéde, amely­lyel a margitszigeti kártyabank ügyét ismer­tette. Ez a beszéd azonban más célt is elért annál; hogy magát az 'ügyet tisztázta és pe­dig azt, hogy a munkapártot is félszabadi­totta egy kellemetlen gondolat vagy föltevés lidércnyomásától. Megcáfolta ugyanis azt a föltevést, hogy Tisza és Lukács közt ellentét volna és a gyakran fölhangzó zugó tapsok jelezték, hogy ennék a kérdésnek a tisztá­zásával sem végzett fölösleges munkát Ti­sza. A szokás szerint a délelőtt tiz órára hir­detett ülés ma is csak háromnegyed tizenegy órakor kezdődött meg. A munkapárti képvi­selők igen irtiágv számban jelentek meg ez alkalommal a Házban, kétszáznál többen vol­tak és a karzatok is egészen zsúfolásig meg­teltek. Az ellenzék részéről Győrffy Gyula és Hartner Géza, továbbá Sándor 'Pál és néhány nemzetiségi képviselő völ't jellen. KEZDŐDIK AZ ÜLÉS. (Az elnök bejelentése.) Az ülésen Beöthy Pál elnökölt, aki elő­terjesztette a képviselőház szünete alatt be­érkezett iratokat. Bejelentette az elnök azt is, hogy ami­kor a mai ülés összehívása iránt már intéz­kedett az elnökség, négy képviselő a Ház összehívását kérte. Ez a kérés már egészen •tárgytalan völt és a kérvény különben sem felelt meg a házszabályoknak, ennélfogva a kérvénvt egyszerűen az irattárba kettc. (He­lyeslés.) (Uj törvényjavaslatok.) Harkányi János báró kereskedelmi mi­niszter 'törvényjavaslatot 'terjesztett elő a londoni nemzetközi táviró-egyezmény becik­kelyezése tárgyában. Junkovich Béla vallás- és közoktatás­ügyi miniszter jelentésit1 tett a nem állami ta­nitók ellen indított fegyelmi eljárásokról. Sándor János belügyminiszter törvény­javaslatot terjeszt be a községi és körjegy­zők. valamiint a sepéd.iegvzők illetményeinek* 'Szabályozásáról (Éljenzés és taps), a vár­megyei tisztviselők megbízatásának egy év­vel való meghoss zabbit á sár ól (Éljenzés és1 tans), valamint több vármegye pótadóügyé­nek rendezéséről. Balogh Jenő igazságügvminiszter ter­jesztette ezután elő a sajtóról szóló törvény­javaslatot. amelvét a Ház igen nagy éljen­zésset és tapssal fogadott. (A játékbank dolga.) Ezután felállott Kostyál MüMós és az el­nök engedelmével szóba hozta a margitszige­ti játék bank ügyét. — Egyes lapok, mondotta, ebből az ügy­ből kifolyólag olyan riasztó képet festettek a kormányról és a kormány pártjáról, de álta­lában az ország közállapotairól, mintha eb­ben az országban nyoma sem volna erkölcs­nek, tisztességnek, becsületnek, Sajnos, a bot­rányba j.h ászá.sna k ez az esete a mi politikai életünkben nem áll magában. Mivel m.eygya­núsítás történt, óhajtandó, hagy a ténválláisr megiviilágitsák és ezért bizalommal kéri a mi­niszterelnököt, liogy itt az ország színe előtt tárja föl az, ügy igaz részleteit. TISZA BESZÉL. (Fölmentésre nincs szükség.) Tisza István, gróf miniszterelnök nagyon köszöni Kostyálnak. hogy alkalmat nyújtott arra, hogy ,e kérdésben a tényállást előad­hatja. Nagyon köszöni azt is, hogy erre nem az interpelláció formáját választotta, hanem olyan formát, amely a Ház határozatát nem provokálja. Helyesli, hogy a Ház nem hoz határozatot, mert még a látszatát is kerülni akarja annak, mintha a kormánynak vajanl fölmentésre volna szüksége. (Személyes természetű dolgokról.) /Előbb egy személyes termiészíetü, meg­jegyzést akar tennü. Nem ez az első eset" a mikor az ellenzék azt hangoztatja, bogy az előző kormány ezt vaigy azt tette és erről Tisza Istvánnak tudóm,ássál kellett bírnia. Ezek az uirak nagyon hibásan képzelik e] a dolgokat, ha azt hiszik, liogy a munkapárt előbbi vezetői eltűrték volna, hogy valaki az ő dolgaikba belekalapáljon, másrészt neki sem volt kedve iához, hogy a mások dolgába beleszóljon. Neki mindezekről az ügyekről csakis véletlenül lehetett tudomása. Ugy érte­sült, az előző kormány lemondása előtt pár héttel arról, amit .széltében: beszéltek, ihoigy a Margitszigeten játékbankot épitenek. Azon­nal levélben, majd szóban kérte Lukács Lász­lót. hogy gondolja meg még egyszer ezt a dolgot, mert igen kellemetlen következmé­nyei lehetnek. Az ő szereplése akkoriban csak ebből állott, de az ügy részleteibe bele­tekinteni nem volit alkalma. E közben az előb­bi kormány beadta lemondását és a szóló került Lukacs helyébe. Ekkor, junius 10-én este, azon az estén, amikor az uj kormány tagjai Bécsbe mentek esküt tenni, adta Lu­kács a megbízást Jeszenszky állambitkárnak, hogy közölje a barik tervezőivel, hogy a látta­mozott alapszabályokat át fogja adni az uj belügyminiszternek. Az államtitkár azt a megbízást, amit kapott, teljesítette, de azután nem is volt az egész ügybe alkalma beleífoly­ni. A védőik egész özöne zuidul Jeszenszky ellen és szemrehányást tesznek a kormány­nak, hogy Jeszenszkyt e miatt nem bocsátja el. A légink orrektebb dolog volna a kormány részéről, ha ilyesmit megtenne. Jeszenszky nem politikai államtitkár, hanem állandó jellegű tisztviselő, akinek sorsát nem lehet a politikától függővé tenni. Nem is tett egye­bet, mint főnökének utasítását teljesítette. Szemrehányást tenni neki azért, mert a mi­niszterelnök rendeletét teljesitette, lehetetlen­ség. Ennélfogva, eszeágábam sincs Jeszenszkyt hivatala elhagyására bírni. (Tisza, Lukács és a játékbankosok.) Junius 12-én, az uj kormány bemutat­kozása után Lukács László csakugyan átad­ta az alapszabályokat láttamozva Sándor Já­nosinak azzal a kéréssel, hogy kézbesítse az iratokat. A belügyminiszter átvette az egész ügy iratcsomót, közölte velem is a kérdésit és még aznap értesítette Lukáos Lászlót, hogy az alapszabályokat kiadni nem fogja. Az il­lető kaszinó alapítói tehát már az étlsö órá­ban tisztában voltak azzal, hogy az engedel­met nem kapják meg. Juiniüs 13-án vette át a szóló a minisz­terelnökség ügyeit. Lukács László ielőhozta akkor a játékbaink ügyeit és csak akkor érte­sült arról, hogy az alapítók egy millió négy­százezer koronát adtak pártcélokra. Rögtön kijelentette a szóló, hogy ez igen nagy baj, mert nem fogja a játékát megengedni, ennél­fogva természetesen az illető urak rendelke­zésére bocsátja azt az összeget, amelyet az illető urak a párt céljaira fölajánlottak. A kormánynak erről: az állásfoglalásáról a bel­ügyminiszter személyesen is értesítette az il­letőket. — Én, — úgymond a miniszterelnök, — nem beszéltem az illetőkkel, merít az egész ügyhöz semmi közöm, én velük nem tárgyal­tam és nem tárgyalok. Azt az ös'szeget, amit pártcélokra adtak, visszakaphatják, de amig egyebet is követelnek és botránnyal fenye­getőznek, addig egyáltalán' szóba- sem állok velük semmiféle utón és módon. Miután: kez­dettől fogva igy volt a kérdés beállítva, ha át nem vették az összeget, amit megkaphat­tak volna, ennék az a magyarázata, hogy más hihetetlen: követelésekkel is állottak elő. Hogv iez a tisztelt kompánia, amely játék­bankkal akarta boldogítani a fővárost, hol és miként veszti el a pénzét, a hoz nekem sem­mi közöm. (Taps és éljenzés.) Lukács Lászlónak az az eljárása, hogy engedélyezni akarta a játékbankot és hogy ugyanazon uraktól pártpolitikai célokra te­temes összeget fogadott el, teljesen önzétle­nül, minden csúnya egyéni momentum nélkül közérdekű cselekmény volt. Az ő egyéni be­csületét ez az ügy nem érinti és az ügyet er­re kihasználni valóban' a legfölháboritóbb je­lenségeik egyike. Lukács egy hoisszu életen át fényes szolgálatokat tel.iesit.ett, amikor most visszavonul a hatalomtól, akkor 'ily csúnya támadást intéznek ellene. (Taps.) (Elismerésről lehet szó.) Ezzel az ügy egészen tiszta, amennyiben a mi szereplésünkre vonatkozik. Abból a 'kö­rülményből, hogy az előző belügyminiszter rendelkezését niem hajtottuk végre, azt lábét látni, hogy az egész vonalon, a legszigorúbb erkölcsi szempontokat követtük és a közérdek­hez hajthatatlanul ragaszkodtunk. Mindazért amit tettünk és nem tettünk ez ügyben, ríem gáncs, de elismerés illet meg bennünket min­denkitől. Én a felelősségérzet fanatikusa va­gyok, de azért ennek a megvilágításával nem végeztük feladatiunkat. AZ ELLENZÉK BÍRÁLATA. (Rendszeres botrányhajhászat.) Meg kell világítani azt is, hogy az ellen­zékuiek mi a magatartása ebben a-z ügyben? Ez a magatartás- egyik láncszeme annak a rendszeres botrányhajhászatnak, ami az el­lenzéknek most már utolsó reménysugara. Nincs nap, amelyen, föl: ne robbantsanak va­lami büzboimbát. Az, hogv az ily hazug dol­got azonnal agyoncáfolják, ezeket az urakat a legkevésbbé sem zsenirozza. Nem törőd­nék azzal sem, ha a nemzetre is tapad a rá­galom, mert vigasztalja őket az a tudat, hogy valami az ellenfelek testére is tapad belőle. Az ellenzék távolmaradt a parlamenttől1, több, mint egy év óta. Ez idő alatt nagy poli­tikai problémák merültek föl, maid nagy ka­tonai terhek jöttek és az ellenzék még min­dig nem mutatkozott, hogy eljárásunkat szá­mon. kérje tőlünk. Az ország gazdasági hely­zete oly szomorú, hogy parancsoló köteles­sége mindenkinek megkettőzött figyelemmel ellenőrizni a kormány gazdálkodását. Az el­lenzék elvonul mindeme kötelességek elől, mert hiszen' itt állanak a palotaőrök sisakkal a fejükön.. (Derültség.) A kormány konfis­kálja az esküdtszéket, megrendszabályozza a sajtót és 'fenyegeti a vármegye létét. Az el­lenzék még mindig nem jön ide be, hogy mindezeket a dolgokat megakadályozza, nem jöhet, mert nem érvényes a házszabály és mert itt palotaőrök vannak. (Derültség.) De most egyszerre egy kis parázs botrányra van kilátás. -Egyszerre elfelejtik a házszabályo-

Next

/
Thumbnails
Contents