Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-26 / 250. szám

12. DfilMAQYARORSZÁQ 1913. október 26. KAL&IDQÖZÍSÖP Szeged, /október 25. ÖREG DOKTOR A TANYÁN. Pattog az ostor, zörög a kerék, két csenevész lovacska poroszkál a homokos dűlőúton. A gubás paraszt -utánanéz az ördög tailyigájának: kihez megy vaijjon az öreg doktor? Ki1 az a bolond, aki nem tud magában meghalni? Mindegy már az, ha egyszer ellőtt az ideje. Bizony kár a szóért, meg azért a pocsék orvosságért. Piócát kell rakni a betegre, ez még csak ér valamit s azon felni pénzbe sem kerül, mert a vándorcigányoktál repedt fazékért Isi könnyen, kaphat az ember. Ha aztán a ipióca nem segít, akkor meg tiszta vétek orvosságért pénzt adni. A zörgős kis koési azonban megáll a nyárfás tanya irányában, Hujántás ballatszik befelé: — Ki van ittbon., hé! Bekötött fejű, rosszul táplált, leromlott asszony suhan ki a sövényajtón. Karján ott van a gyerek, három nagy kendőbe bugyolálva. Sápadt kis arcából kivillan két ökölnyi szem bágyadt ragyogása. » — Mi baj, no? Tán megétették a gyereket? — Tudja a teremtő, ml baja van az ártatlannak! Csák ellepi a forróság, oszt nem marad benne semmi. Adjon, mán neki a ténsur valamit, hogy mög ne büntessenek . . . Nem nagyon keli ezt feszegetni, hisz tiszta sor: bélhurut j,a van a kicsinek. A tanyai nép újszülöttjeinek jó fele ebben; pusztul el. Mire való volna hát kikászofódni a lábzsákból meg báránybőrös bekecsből, mikor a tapogatással sem lesz okosabb az ember. Az ülés alatt ott van a gyalog-gyógyAz asszony: Ne merjen gúnyolódni. Én összetörtem. Én most leugrom az emeletről. (Csöngetés). Az asszisztens (kirohan ajtót nyitni). A tudós (dult arccal beront és minden bevezetés nélkül beszédbe kezd): Az a nyomorult asszony visszament a majorba. Nem lehetett kiparancsolni. Az asszony: Nos és elpusztult? A tudós: Senki sem pusztult el. Ez borzasztó. Semmi sem történt. Halálosan kompromittáltam magamat. Leugorhatom az emeletről. Az asszony: Szégyeld magad. Talán haragszol, mert nem dőlt össze a világ? örülj, hogy elmaradt az a rettenetes istencsapása. Az asszisztens: Vigasztalódjék, tanár ui. Bizonyosan a műszer volt hibás. A tudós: Újra kezdhetem az egészet. (Hirtelen elhatározással): És újra is kezdem. Nem tágítok. Meg kell oldanom ezt a problémát. Az asszony: És én? Mi lesz velem! Mi lesz a második nászutunkkal? A tudós: Eh, hagyjál békében a bolondságaiddal. Most azonnal munkához kezdek. Szétszedjük az egész készüléket. Az asszisztens (habozva, akadozva): Ha megengedi, tanár ur, eddig nem mertem figyelmeztetni ... hiszen annyira bízott... én már tegnapelőtt észrevettem egy áttételi hibát... (Az asszonyra néz.) én nem biztam a jóslatban... hibás volt egy egész számcsoport ... tessék ezt megnézni. A tudós: Igaza van. Itt lehet a hiba. Azonnal átvizsgáljuk. Szegény feleségem, csak téged sajnállak. Mennyire megijesztettünk ezzel a földrengéssel. Az asszony: Engem? Légy nyugodt én miattam ... (Az asszisztensre néz.) Egy pillanatig se hittem az egész komédiában. szertár, akad még benne digitális, vagy aszpirin; — hiába no, aki otthon, van. a mesterségében!, az csak ugy ránéz a betegre félszemmel .és már azt is meg tudja mondani, hogy este lesz-e nagyobb forróságban: a hitvány kis féreg, vagy reggel? De szép is az az orvosi tudomány, csak uraknak való, nem szegény embernek. — Itt van ,1a, fogja kend. Egy pengő jár a porért, fél a taksa. Három korona mindössze, Nem lehet, lelkem Kotogámymé, magamnak is többe van, aztán meg mind kiszáradt már Argentináiban, az a fa, aminek a .gyökeréből ezt csinálták; magamnak még van egy marékravaló a tavalyibut. — Hogy 'ép másfél pengő jár a ténsorinak! Ejnye, no, ép annyi van a zsebkendőm sarkában, pedig ezör helye vóna . . . — Haj, lelkem-galambom, ha doktort hivat kend, fizessék kend! No, isten megáldja . . . Igaz fs a! Hát abbul a tavalyi fcarco-sbul van-e még az ászok alatt? Jó kis borocska volt, biz'is'ten,, most is itt van még az ize a szájaimban . . . Az .asszony kihúzza a hóna alól a literes üveget. — Üsmerszök még a ténsur szokására, tót kihoztam mindjárt magammal. Eljön egésséggél. Egy hét múlva Kotogányné állit be az öreg doktor rezidenciájába. A gyereket otthon hagyta. Nincs már annak semmi baja. — Irja már mög a ténsur a levelet a kis -ártatlannak . . . I-gön, ténimap este. Igy aztán ,a port se adtaim be neki, Öltöttem a sublótba, jó lösz szaggatás ellen. Nem szólt az kérőm egy jajszót se, csak ugy elnyúlt a padkán . . . Holnap temetjük . . . * A KULTURA SIVATAGJA. Kétszer hirdettek pályázatot külterületi orvosi állásra és' a pályázat mindannyiszor eredménytelen ..maradt. Vájjon kinek is volna kedve hétszáz és egynéhány forintért eltemetkezni -a kultura sivatagjába, ahol -orvos nélkül halinak meg az emberek és ahol nem marad meg imás, csak a nép jámbor együgyiiségét kihasználó sarlatán-ság? Siralmasan fizeti a város a külső terület doktorait és olyan viszonyok -közé állítja be őket, amelyek lelkiismeretes ember számára 'elviselhetetlenek. A nép anitipátiája végtelen nagy az orvosok iránit. A tanyai ember csak -akkor szalad kirurgusért, ha attól fél, hogy a beteg már egészen a végét járja. Ilyenkor büntetés áll a házhoz, amiért gyógykezelés nélkül engedték kimúlni a beteget. Ha aztán megjelen a doktor, az majdnem kénytelen .megzsaroltai, a háznépet, hiszen élni csak kell . . . Nem igy kellene megoldani ezt a kérdést. Az analfabéta, és előítéletes tanyai nép, •mely a sertésorbánoot és a nagyon is gyakori hastífuszt egyformán elháríthatatlan istencsapásnak tekinti, igy soha sem fog közegészségügyi nívóra jutni. Tessék ellátni azt a külterületi orvost tisztességes fizetéssel és annak fejében- ingyenes prakszisra utasítani. A doktorok házi patikáját pedig, mely ma méregdrága és ellenőrizhetetlenül ki v.an szolgáltatva a sarlatánság kísértéseinek, tessék ingyen gyógyszerkiszolgáltatási kötelezettséggé kifejleszteni. El kellene oszlatni a köznép nagy bizalmatilan-ságá't az orvosi tudomány ellen. Ismételjük: végtelenül szomorú közegészségügyi viszonyok vannak odakünn -a sivatagban-, ahol az alföldi magyar nép virága terem. A gyermekhalandóság rettenetes borzalmait esaik az ismeri, aki alaposain belenézett az életnek ebbe a fertőjébe. Mindent az ős butaság szelleme hat át, a vadembon ösztönszerű idegenkedése a -kultu-rától. Elhagyatottság, nyomor, előítélet, betegség mindenütt. Igy nem- iléhet ezt a népet elveszni hagyni . . . Jön a tél, elhal a inótás mezei munkában tavasszal felpezsdült élet ... A -tanya el van szakítva egy fél-esztendőre a világtól. A szegény, sivatag tanyavilág megérdemelne némi áldozatot, némi szeretetet a cifr-álkodó várostól, -mely gummiseprős gépekkel mossa te aszfaí'ttestéröl a könnyű cipellők porát. s TESSÉK GYÁRAKAT ÉPÍTENI. Az igen érdemes Koczo-r János szenátor, kinek tekintélyes külseje mindig Papirius konzulra emlékeztet, egy reggel azt olvasta lapjának személyi hire-ket tartalmazó rovatában, hogy a inagybecskereki pénzügyőri felügyelő Szegedre érkezett. A szenátor urnák szinte kiesett a pipa a szájából. Mi dolog ez, hogy nem a szegedi felügyelő érkezett Nagybecskerekre, -mi dolog -egyáltalában, Ihogy Szegednek nincsen felügyelősége? Nosza pennát ragadott Koczor Ján-os és megírta panaszát a pénzügyi főminiszternek Budára. M-ert az -bizony még sem járja, ho-gy mindenféle hatodr-endü kis városka lefőzze Szegedet, -mikor a tiszaparti metropolisz, vagy, amiimt mondani szokás: „városunk" élhal egy uj hivatalért. Magvizsgáló állomás, vagy szeizmográfiai központ, madármegfigyelő vagy teng-erinyul akadémia, — mindegy már -az, csak állami hivatal legyen-, mert hiszen csak tenni kell valamit „vár-osunk" érdekében; . . . Ennélfogva hát csak ide azzal a finánc-felügyelővel, mert amúgy is nagyon -égető szükség volt -már rá. A pénzügyi főiminiszter ellenben Budáról — bizonyos Teleszky nevezetű — igen udvarias, mondhatni kedves hangú .levélben, fügét mutatott a kis stréber metropolisznak. Azt irja levelében, ez a Teleszky, hogy felügyelőre csak ott van -szükség, ahol van mire felügyelni, ahol állami -eíllenőrzés alatt álló nagy ipartelepek sorakoznak ia város alján. Vajjo.ni megtainiitották-e már az urak a tanyai népet cukorrépa-termelésre, fölépittették-e az első cukorgyárat, mely ezer meg ezer szegényemb-ermek biztosítana megélhetést? Vájjon van-e már szeszgyáruk az uraknak, mely feldolgozná a huiladé-kgyüimölcsöt és törkölyt, mely ellátná mütrágyáv-al a vidéket? Fütyül-e már a tanyai vasutjuk, mely •naponta friss élelmiszerrel látná el piacukat? Van-e szövőgyáruk, meily kara-kull-juhászatra és se-lyem-bogá r- tenyésztésr-e szorikiváló bór- és 9 lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukoroetegségnéJ, vSrhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurntjalnál kitűnő hatású. — Természetes vasmenies savanyaviz. * "»•» sagsssr*- * schultes; ágost i