Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-21 / 245. szám

DEcMAGYARORSZxQ 1913. október 18. ban olcsóbb is volna. Ma azonban nem az. Legalább sok árura nézve nem. Akár általános közgazdasági, akár iparfejlesztési, akár fiskális nézőpontból ítéljük meg az áruk testére szabott kiviteli tarifát, az az országnak annál nagyobb hasznára 'lesz, minél kedvezőbbnek, miinél tágabb körűnek fog mutatkozni a mai, hasonló célra alkotott és átdolgozásra szoruló díjszabásnál. iA versenyviszonyokat kellőképen számon tartó kiviteli tarifa haladéktalan megalkotása alapfeltétele a Balkánra irányzott exporttörekvések valóra válásának. Egy kereskedelmi politikánk irányításában szerepet vivő személyiségtől hallottam nem régen azt a gondolatot, hogy a Balkán államaival kötött kereskedelmi szer ződéseink tarifális vívmányai tulaj donképen nagyrészt idegen érdekeket szolgálnak, mert a monarchiának biztosított vámtételeket mindazok az államok igénybe vehetik, amelyek a legtöbb kedvezmény alapján kötötték meg szerződéseiket a keleti országokkal. Mivel a nyugati államok mind ezen az alapon rendezték a Balkánnal való kereskedelmi viszonyaikat, hazánk pedig édeskevés különleges áruval dicsekedhetik, minden nekünk biztosított vámiészállíítás végeredményben külföldi verseny társaink helyzetét könnyíti' meg saját magunkkal szemben. Ebben az okoskodásban kétségtelenül solk igazság van. A kereskedelmi szerződéseiknek már az Ausztriához való viszonynál fogva sem lehet ránk nézve az a feltétlenül kedvezőbb propoziciót teremtő hatása, mint ahogy azt a fejlettebb iparú államok szerződései adják. Ceterum censeo: országunk csak okos vasúti és a' hajószállitásra is kiterjeszkedő díjszabási politikával boldogulhat a Balkánon. be vethetik, kényszermunkára ítélhetik. Sophienak elrejti, eldugja a pénzt . . . Sophie ... csak ő gyógyuljon meg. * Apám! . . . Édes jó apám! A zsandárok durván odább taszítják a lánykát. — Engedjenek ... Az apám megy ott ... A zsandárok nem engednek. — Apukám, nézz rám, ne szegyeid magad, mondd meg nékik, 'hogy csalk értem tetted!' — ... Egy pillanatnyi kegyelet, az a kis lányom ... a Sop'hie-m . . . könyöriil'et . . . A kíváncsi néptömeg, aki a gaz „sikkasztót" látni akarja, összeszoruló szívvel tekint rájuk. Valaki megindultan suttogja: — A lányát megölelheti utoljára. — Persze ehhez joga van, ez gazság, engedje oda azt a Ikis lányt, — ordítozik egy vérmesebb néző. Jaques lábai reszketnék: azt hiszi öszszeeslk. . — Apuskáin, mindent tudok. Majd én beszélők a birókkal . . . Tudom, hogy értem szenvedsz. Felmentetlek, ne félj. Már az utca közepén vannak. Utoljára hatralökve Sophie-t, >a zsandárok megragadják a vállánál fogva a tolvajt és egy kocsiba lökik. A kocsi rögtön elindul;. — Mégse kutya az ember! Hallatlan! - Vájjon bünös-e? A rendőrség annyiszor téved . . . Ki látta? . . . Szegény kicsike! Nyolc nap múlva... (Saját tudósítónktól.) Bécsi jelentés tudtul adja, hogy a hivatalos cs. kir. távirati iroda fel van hatalmazva annak közlésére, hogy Storck osztrák és magyar ügyvivőnek a belgrádi kormánynál tett lépése szombaton délben, történt meg és igy ettől az időponttól számit a nyolc napos 'határidő, amelyen belül az autonóm Albánia területét a szerb csapatoknak teljesen el kell hagyniok. íme: tehát három héttel azután, hogy a belgrádi Bismarck, Ppsics Niköla Bécsben járt és ötnegyedóra hosszat nemcsak esküdözött Berchíold grófnak, hanem a vasárnapi becsületszaván kivül még fogadást is ajánlott arra, 'hogy ezentúl gondosan respektálni fogja ugy a jóbaráíság, mint a londoni megállapodás követeléseit, — három héttel ez lünnepies aktus után megint ott tartunk Szerbiával, ahol ezelőtt nyolc hónappal. Megint Szkutari előtt vagyunk, — azzal a különb-, seggel, hogy nikitát ezúttal Petárnak és Szkutarit Ei-basszánnak hívják. Néhány nap előtt arról volt szó: mikor tiszteleg a szerb király Bécsben vagy Budapesten, ma azon izgul a világ: nyolc nap múlva nem teszik-e tiszteletüket a mi tüzéreink és bakáink a szerb 'király rezidenciájában? Hallatlan és példa nélkül való Szerbia viselkedése azóta, hogy a bolgárok megverték a törököt és a románok hátulról tehetetlenné karolták a bolgárt.Azóta a szerb hazaiiak ugy érzik, hogy csak a tengervíz méltó arra, hogy vele a szomjúságukat olthassák. Miután elsőségük a világ összes szárazföldi hatalmai között immár kétségtelen, illik, hogy Angliát is lefőzzék a tengeren. Jóformán gallért se váltott még Pasics ur hazatérve idegen országból, már rohant a szkupstinába, ihogy ott a földijeinek — egészen mást mondjon, mint amit Berchíold grófnak vallott. De a világnak csak igen rövid ideig kellett törni rajta a fejét: hol hazudott a hires Nikoia: Bécsben-e, vagy Belgrádban? Már kiderült, hogy (Bécsben. Ami nagyon könnyen megérthető. Belgrádban nehezebb lenne neki ez a mesterség: mert otthon — mégis csak jobban ismerik. A politikában, tudjuk, minden lehetséges. Ezért nem szabad kizártnak tartanunk azt a lehetőséget sem, ihogy Pasics Nikoia a .szkupstinában se aka-rt igazat mondani és nem az ö szándékán múlt, hogy ez a dolog mégis megtörtént vele. Mindegy. A helyzet ugy alakult, hogy Pasics igazat mondott Belgrádban: de m-osímár záros határidő alatt ugy kell, alakulnia, hogy igazat- mondott legyen Bécsben is. Szóval: ki fog derülni, hogy igazmondóbb diplomata nincs a világon, mint (Pasics, még akkor is, ha éppen az ellenkezőjét mondja Belgrádban, -mint amire esküdött Bécsben. Szerbia ma egy nagy diadal után van. Legyőzte Albániát. Nyolc nap múlva egy még nagyobb diadal után fog áldani. Mert akkorára legyőzte — sajátmagát. A győzelem annál könnyebben fog menni, mert a szerb körök már ismerik az utat nem-csak be Albániába, 'hanem ki is Albániából. A rettenetes csak az, hogy ezeknek a kéjutazásoknak mindig nekell viselnünk a költségeit. Döntött a közgyűlés a kenwerakadémia ügyében. — Nem ad ingyeníeíket a város. — A városi bérföid ,k hasznosítása. — (Saját tudósítónktól.) Hétfőn délután tartotta ebben a hónapban már a második rendkívüli közgyűlését a város törvényhatósági bizottsága. Amint megírtuk, a közgyűlés programján két tárgy szerepelt: a heuder,akadémia, ügye és mintegy kétezerhétszáz hold városi föld hasznosítása. A kenderakadémia ügyében a közgyűlés végleges határozatot hozott, amely szerint kimondotta, hogy az első izben Ikiért huszonöt hold telket az ismert feltételek szerint hajlandó átengedni, az ujabban kért tizenöt hold ingyentelket azonban már nem, csakis abban az esetben, ha a földmivelésügyi kormány a tizenöt hold becs-értékét hajlandó megfizetni a városnak. Attól a kedvezménytől nem zárkózott el a közgyűlés, 'hogy a Lőwy-féle magántel ékből" kért 1200 holdat átengedje s ha ilyenformán a miniszter belemegy az egyezségbe, nem áll semmi akadály az intézet fölépítése előtt. Ha nem, akkor a város lemond a kenáerakadémiáról. A városi bérföldek hasznosítása tekintetében a tanács előterjesztésére az -eddigi rendszer mellett maradt a közgyűlés, vagyis az eddigi feltételekkel adják bérbe továbbra is a városi földeket. Az ülés lefolyásáról az alábbi részletekben számolunk be. A közgyűlésen Bokor Pál helyettespolgármester elnökölt. A jegyzőkönyvet Taschler Endre főjegyzé és Rack Lipót aljegyző vezették. Az ülés megnyitása után a közgyűlés a napirend tárgyalására tér át. A kenderakadéimia körül támadt, 'bonyodalmakat több izben- ismertettük már. Balogh Károly pénzügyi tanácsos referált érről az ügyről. Ugy volt, hogy a földmivelésügyi kormány ez év őszén már építteti is a kenderaikadémiát, sőt a munkálatókra kitűzték az árlejtést is. Közben azonban a földmivelésügyi miniszter fokozottabb igényekkel -lépett föl a várossal szemben, -amely már arra is hajlandó volt, hogy huszonöt -hold telket — hét holdat teljesen ingyen, a többit évi száz korona 'bérért holdanként — bocsát a kenderakadémia rendelkezésére Újszegeden. Néhány hét előtt a földmivelésügyi- minisztérium arról értesítette a várost, hogy a kender akadémiát csak abban az esetben tudja felépíteni, ha még 15 hold ingyen, tehát öszszesen negyven hold földet ad a város, de az elhelyezés szempontjából a negyven hold keretén- belül szüksége van né'h-ány hold imagántelekre is. Ezeket persze a városnak kész pénzért kellene megvásárolni, amibe már csak a szűkös anyagi viszonyok miatt se mehet bele. De egyébként is, a pénzügyi bizottság, amikor az ujabb áldozatok ügye -egyik nemrég tartott ülése elé került, arra az álláspontra helyezkedett, hogy valamelyes kedvezményről lehet ugyan még szó, de még tizenöt hold Ingyen telket semmiesetre sem adhat. D-e, hogy mindenkáp-en konciliáns legyen a földmivelésügyi kormánnyal szemben, javaslatba hozta, hogy a kért ma-gántelekből 1200 négyszögölet vásároljon meg a város s azonfelül a saját telkéből engedjen még át öt-hat holdnyi területet, de negyvenet s-emmiesetre, még akkor s-elm, 'ha le kell mondanunk a kenderakadémiáról. A tanács javaslata az, Ihogy a földmivelésügyi miniszter kérte ujabb, 15 hold telket a város csak abban az esetben engedje át ha a iminiszter a 15 hold becsértékét hajlandó volna megfizetni, Obláth Lipót, majd So-mly-ódi István bizottsági tagok felszólalása után az elnök minthogy köztulajdon átengedéséről van szó' névszerím szavazást rendelt el. Az ered-