Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-02 / 229. szám

DBLMAGYARORSZÁG 5. Singer Ernő zsarolói a szegedi tábla előtt. — Megváltoztatták a szabadkai törvényszék fölmentő ítéletét. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Ítélőtábla felebbviteli tanácsa nagyon érdekes ügyet tárgyalt ma délelőtt. Sing'r tlrnö, szabadkai bankigazgatónak különös körülmények között történt megzsarolása foglalkozóba ma a táblát, amely ügy annak idején nagy föltűnést keltett országszerte és az öszszes lapokat foglalkoztatta. Singer Ernő, kinek Szegeden a inult év jur.iusában sajtópöre volt az esküdtszék előtt, sajtóperének tárgyalása után — amely békésen végződött, — a fővárosba utazott és a József főherceg szállóban hasbalőtte magát. öngyilkosságának okát sokáig találgatták és először azt hitték, hogy a szegedi esküdtszéki tárgyalással volt kapcsolatban, később azonban kitűnt, hogy a bankigazgató egy súlyos vád elől akart a halálba menekülni, melyet szerinte zsarolási szándékkal emeltek ellene. Ugy történt az ügy, hogy Singer Ernő, a szabadkai Lombard és Zálogkölcsön részvénytársaság igazgatója Zentárói, ahol a képviselőválasztásokon vett rész*, Horgoson keresztül hazautazott Szabadkára. Egy ma-, sodosztályu kocsiban foglalt helyet, ahol kiviile még négyen ültek, közöttük Vigh Ferenc topolyai mészárosmester és Vigh Lipót, topolyai kereskedő. Útközben Vigh Ferenc elaludt és a másik két útitárs kiment a kocsiból ugy, hogy csak Singer Ernő és Vigh Lipót maradtak bent az alvó emberen kivül. Singer is elszunditott a helyén és egyszerre csak arra riadt föl, hogy Vigh Lipót éktelen káromkodással rátámadt: — Nem szégyenli magát úriember léiére, ilyen dolgokon tör! maga a fejét? Aztán nagy botrányt csapott, öklével rá is ütött a bankigazgatóra és a kiabálásra betóduló embereknek azt mondotta, hogv Singer az alvó fivérén homosexuális merényletet akart elkövetni. Singer hasztalan tiltakozott a legerélyesebben a vád ellen, a vonaton utazók inkább a két felháborodásban levő testvérnek hittek. Singer Ernő ekkor könyörgésre fogta a dolgot. Látta, hogy már másképen nem segitihet a bajon, sirva kérte Vighet, hogy ne tegye tönkre, mert nős ember, akire duplán kellemetlen volna épen emiatt, ha nyilvánosságra jönne az eset. A két Vigh ekkor meg is igérte a bankigazgatónak, hogy hallgatni fognák. Csakhogy a hallgatást állítólag nem ingyen Ígérték, hanem ötezer koronát kértek érte. Singer látva, hogy zsarolni akarják, aminek véleménye szerint az ötezer koronával sem lehetne egyszer s mindenkorra véget vetni, elkeseredésében Budapestre utazott és ekkor követte el az öngyilkosságot. Súlyosan megsebesült ugyan, mert a golyó a hasába ment, mégis felgyógyult néhány hónapi betegeskedés után. A Vigh-testvérek, amikor megtudták, hogy Singer ismét egészséges, folytatni akarták megkezdett manőverjüket és felszólították a bankigazgatót, hogy ha nem fizet, akkor nyilvánosságra hozzák az egész dolgot. Singer azonban tanult már a múltból és elszánva magát arra, hogy a botrányt mindenki megtudja, elhatározta, hogy kelepcébe csalja zsarolóit. Vigh Lipótot Szabadkára hivatta és egy vendéglő szeparéjá'ban, ahol előzőleg detektiveket rejtett el, ezer koronát adott át neki. A pénz átadása után a detektívek előléptek és letartóztatták Vigh Lipótot. Singer Ernő a sikeres leleplezés után zsarolás bűntettéért tett följelentést a két Vigh ellen. A szabadkai törvényszék 1913. május 14-én tárgyalta ezt az ügyet páratlan érdeklődés mellett és nem kis meglepetésre mind a két vádlottat fölmentette a vád alól. Singer Ernő jogi képviselője Temunovich Zoltán dr. megfelebbezte az Ítéletet és igy került az ügy ma a szegedi tábla elé. A királyi tábla mai tárgyalásán a főiigvészség nem vállalta a vádat és Temunovich dr. a másodrendű vádlottal, Vigh Ferenccel szemben elejtette a vádat, ellenben Vigh Lipóttal szemben fentartotta. Ringhoffer ^ajos dr. elnöklésével, Biró Vilmos táblabíró referálta el az ügyet. Az Ítélőtábla anyagi semmiségi okok miatt megsemmisítette a törvényszék ítéletét és Vigh Lipótot az enyhítő szákasz alkalmazásával tiz napi fogházra, átváltoztatható 100 korona pénzbüntetésre itétte. Az ítélet indokolása szerint azért állt fent zsarolás vétsége, mert Vigh Lipót kezdeményezte az ügynek pénzzel való elintézését. Az elitélt semmiségi panasszal élt. EtBEaasBaaaaEBBBaBBBBBBBBBaBBBBaiiisaaBaaaBaaaaaBaaBaB' Magyarország helyzete a monarchiában. — Tisza válasza Andréssynak. — (Saját tudósítónktól.) Andrássy Gyula gróf és Tisza István gróf már hetek óta éles polémiát folytat egymással; parlament hiányában az újságok hasábjain nyilatkoznak, nagy energiával és gyakran sok szellemességgel védve a közönség előtt már jól ismert álláspontjukat. A kiváló szellemi torna utolsó összecsapása a körül forog, hogy Magyarországnak tulajdonképen mi a helyzete a monarchiában és hogy hol vannak az igazi „mértékadó körök", itthon-e vagy Bécsben? Andrássy Gyula gróf utolsó nyilatkozatában, bizonyára csak ironikus megjegyzésként, Magyarországot provinciának mondotta. Erre ma Tisza István gróf igy felel: — Azzal az állítással szemben, miszerint kétségtelen kény, hogy provincia vagyunk, megjegyzem, hogy volt egyszer egy Deák Ferenc nevü ember, aki királyával együtt lerakta a magyar állami akarat érvényesülésének jogi alapját, volt egy nagy Andrássy Gyula és egy Tisza Kálmán, akik két évtized önfeláldozó munkájával élő valósággá tették ezt a jogi állapotot s belevitték azt a tényt az életbe és a köztudatba, hogy Magyarország a monarchia sorsának és cselekvésének paritásos alapon egyik irányító tényezője. — Fönnállóit ez a tény és ez a hit egy darabig Tisza bukása után s még a millenáris ünnepség alkalmával is impozáns módon nyert kifejezést. Másfél évtized sivár gyűlölködésének, anarkiájának, válságainak romboló hatására volt szükség, hogy megingassa ezt az állapotot. Az obstrukció, a „nemzeti ellenállás" s a koalíciós kormány a süiyedés utjának három etappe-ja volt. Csodálkozzunk-e, hogy olyan mélyen leszállította a magyar nemzet súlyát és tekiritélyét, ha e kormány egyik tagja kétségtelen ténynek hirdeti ma is, hogy Magyarország, sajnos, provincia? — Igazi Deák-párti ember lelkének minden porcikája megremeg erre a gondolatra. Azok a férfiak, akik a koalició kezeiből kiesett gyeplőt felragadták, minden szavukkal és minden tettükkel az ellenkezőjét hirdetik. A magyar nemzet hiven ragaszkodik a kiegyezéshez és saját érdékeinek helyes belátásával szivesen vállal minden terhet, amire a nemzetnek és dinasztiának egyaránt érdekében fekvő nagyhatalmi állásnak valóban szüksége van. A magyar állam a monarchiának legerősebb oszlopa, de csak ugy és csak addig, ha és amig annak egyik egyenjogú irányító tényezője. Minden olyan törekvés, a mely provinciává akarná sülyeszteni Ma-\ gyarországot, szemben fogja magával találni a magyar többség s a magyar kormány egész erejét. •^BBBBBBBBBBBBBBBk, Ileiiikós Srr"^ szivart, cigarettát, ált. jövedéki és különlegességi gyártmányokat árusit a DENIKÓ részv.társ. főraktára Szeged, Kigyó-u. 6. sz. (Fried-féle ház) Schwarz Eliza, a bihari nábob-leány. — Egy titokzatos öngyilkosság. — (Saját tudósítónktól.) A gyapolyi kastély százados parkjában, egy őszi pompában virágzó virágágy közepén tegnap délután halva találták a kastély kisasszonyát: Schwarz Elizát. Egy finom müvü rövidcsövű Flóbert oltotta ki a viruló szépségű, vidám fiatal ieány életét. A megdöbbent család kétségbeesetten kért orvosi segítséget, de hiába siettek automobilon Nagyvárad orvosai, már csak a halált konstatálhatták. És jöttek az orvosok nyomában a hatóság emberei, a vizsgálóbíró es az ügyész, megállapították, hogy öngyilkosság történt és megadták a temetésre az engedélyt. Senki nem tudja, mért kereste a halált a vidám, dúsgazdag leány, akinek csak ragyogás és öröm volt az élete. A család, mely egyik leggazdagabb familiája Biharvármegyének és távoli rokonságban van az okányi Schwarzokkal, nem is sejti az öngyilkosság okát. Kedden délután három óra tájban követhette el végzetes tettét Schwarz Eliza. Délben együtt ebédelt családjával és ebéd után a kocsihoz kisérte apját, aki Nagyváradra hajtatott, hogy Temesvárra utazzék. Elbúcsúzott apjától, aztán sétálni ment a parkba. Egy rejtetteb helyen, hol duslombu fák szegélyezik a park útjait, egy virágágy szélén halántékához szorította a fegyvert és elsütötte. A golyó ütötte seb halálos volt. A leány arccal a virágokra esett. Igy találta meg egy parasztasszony, aki jajveszékelve rohant a kastélyba. Mire a család tagjai hozzásiettek, már halott volt. Schwarz Likai, elegáns, finomíelkü, ragyogóan szép szőke leány volt. Apja, Schwarz Gyula, egyik© a leggazdagabb bihari birtokosoknak, a családnak harminc millió koronát meghaladó vagyona van. A fiatal Leány, igy tudják a családhoz közelállók, néhány hét óta megváltozott. Kedvtélen és szomorú lett. Kedden délelőtt feltűnt a jókedve, szokatlan vidámsága, de nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. A kastélyban csak édesanyja ós fivére voltak, a mikor az utolsó flóbertlövés elrobbant. Csak természetes, hogy amikor egy dúsgazdag, szép fiatal lány öngyilkos lesz, megindulnak a találgatások a tragédia oka körül. Nagyváradon, ahová keveset járt a gyapolyi kastély kisasszonya, romantikus hátteret emlegetnek. A családfő komoly, szigorú ember, Liza leányát azonban a rajongásig szerette. Az előkelő rokonság kizártnak tartja, hogy a leány szerelmes volt és ezért kereste volna a halált. Mert ha lehetséges is volna az emlegetett romantikus háttér, a leánynak apja minden kívánságát teljesítette volna. A család is azt hiszi, hogy a szépszőke Liza, aki szerette a fegyvert és jól tudott "bánni vele, pillanatnyi elmezavarában követte el az öngyilkosságot. De ezt a föltevést félremagyarázhatatlanul megcáfolja az, bogy a szép Liza szobájában elegáns, kicsi íróasztalán egy levelet találtak, melyből kitűnik, hogy előre készült az öngyilkosságra és már napokkal előbb elhatározta, hogy eldobja magától az életet. A levél kusza, összevissza Írás, finom, szép betűi helyett zavart, kuszált vonások. Csak annyit lehet kivenni belőle, hogy rettenetes kétségbeeséssel, elérzékenyülve búcsúzik szüleitől. A levél hosszú, de ennél több nincs benne. Csak búcsúzás és újra búcsúzás és zavart, teljesen értelmetlen mondatok, az öngyilkosság igazi okáról semmi. Legalább is nem lehet kivenni belőle semmit, amiből az öngyilkosság okára lehetne következtetni. A család nem ad róla részletes felvilágosítást, azt mondják a gyapolyi kastélyban, liogy nem lehet megérteni a szegény szép szőke Liza utolsó levelét. Schwarz Liza holttestét még kedden este, nyomban azután, hogy az ügyészség megadta az engedélyt a boncolás nélkül való temetésre, kettős érckoporsóba helyezték és kocsin beszállították a nagyváradi állomásra.