Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-12 / 238. szám

1913, október 11. DEDMAöYARORSZXQ 7. * Az uj földesúr. A színházi iroda jelenti: A jöiV,ő hét újdonsága Az uj földesúr lesz, Hevesi Sándornak Jókai -regényéből alakított szinmiüve. Hogy mi a különbség a híres regény és a színdarab közlött, arra megadja ,a választ Hevesi Sánidor maga: — Az uj földesúr annyira emberi, olyan közvetlen, minden színe ós melegsége mellett olyan reális ós lélektanilag megépített, hogy amikor a szinrealkalmazásáról volt szó, eszembe sem jutott feldolgozni, összegyúrni, átalakítani, vagy pláne ujrakölteni Jókai Mórt. Az volt a meggyőződésem, hogy minden tradíció és szokás ellenére művészet és kegyelet ezen a ponton teljesen összevág s nem tehetek okosabbat, mint hogy a Jókai gyönyörűséges regényéből kinyirom, vagy kiírom a színdarabot. A dramatizált Az uj földesur-nak egyetlen olyan jelenete sincs, amely nem a Jókai regényéből való, sőt ahol toldanom kellett a dialógét, ott is Jókai szavait és mondatait használtam. Az előadás érdekéhen a szegedi szinház legjobb erőit mozgósítja. A drámai személyzetnek körülbelül valamennyi tagja részt vesz benne. A címszerepet — a német ritter,ből jó magyarrá vált Ankerslhmidihet — Körmendy Kálmán játsza. ,iB«*U«»BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaBBtfBOM,IBIÍIia'a!li Pénzdrágaság és gazdasági válság Irta: Kreutzer Jénö A pénzdrágaság és pénzszűke, mely már másfél, esztendeje nehezedik rá gazdasági életünkre, Imai napig semmiféle enyhülést nem mutat. Az a reménység tehát, hogy a 'balkáni háború befejezése után ujja megnyílnak a pénzforrások, sajnos, nem vált valóra. Pénzszűke és drága pénz rendszerint rövid ideig tölti el félelemmel a gazdasági piacot. Rendes körülményék között az őszi hónapok beálltával drágul meg a pénz és eltart egynéhány hétig, hogy újra helyet adjon a normális viszonyoknak. Hogy most mégis ez az állapot eltér a rendestől, .annak mélyreható okai vannak. És itt — fájdalom, mindjárt ki kell mondanom a szomorú valóságot — még igen hosszú ideig eltart, mig Magyarországon a normálos viszonyog viszszatérnek. Évek hosszú során át nem lesz olcsó pénz. Hangsúlyoznom kell, hogy olcsó pénz! Mert az bizonyos, hogy a pénzpiac a feszültségéből engedni ,fog, de iá régi .kamatlábpolitika megszűnt. A balkáni háború kitörése volt kiinduló pontja a pénzpiac felforgatásának, bár én a magam részéről még előbbre helyezem a gazdasági és pénzválság keletkezését. A háború kitörése csak tovább fejlesztette a bomló processzust, mely romboló hatással volt egész közgazdaságunkra. Nagy és kis exisztenciák menték tönkre. A hitelmegvonások — a sok jogos bukás között — itt-ott érdemes kereskedőt s iparost is végzetesen sújtottak. De ,a lavina megindult és semmi se tartóztatta föl útjában. A bajba jutottak pénzintézeteinket okolták, mert a súlyos bajok eredetet és okait nem ismerték. A pénzbőség idejében sok olyan iparvállalat és kis pénzintézet keletkezett, melyek már alapításukkor magukban hordották a bukás iés összeomlás csiráit. Nálunk nagy baj az, hogy sokan minden szaktudás és anyagi erők hijján „alapítani" akarnak. Más országokban az államhatalomnak is vau némi beleszólása uj alapításokkal szemben. Ottan nem lehet derüre-borura részvénytársaságokat alapítani, hogy aztán azok rövid fenállásuk után pénz és szakismeretek hiányában összeomoljanak és az ország jó hírnevét is kockára tegyék. Nálunk azonban gomba-módra szaporodtak — különösen a vidéken, — kétes iparvállalatok és Pénzintézetek. Ezek a vállalatok nagy összegeket vontak el a pénzpiactól. Hitelt különben is könnyen lehetett szerezni a pénzbőség idején. Ameddig a pénzpiac jól funkcionált, addig jól ment minden. A kis intézetek optimizmusukban nem ismertek határt. Részvényeiket jegyeztették a tőzsdén. Elfelejtették, hogy van az éremnek másik oldala is. Jöttek a nehéz idők. Az emberek szabadulni igyekeztek részvényeiktől. És elsősorban azokat a papírokat dobták piacra, amelyekről tudták, hogy belső értékük kisebb, mint árfolyam értékük. A ikis intézetek jdeigHÓráig ellentálltak az ostromnak, de végre, bekövetkezett a válság, a baj. A visszavásárolt részvények felemésztették azt a pénzt, mely a folyó üzlethez kellett volna és az igy elvont tőkék a bukáshoz vezettek. De ez a válság során csak a kisebb baj volt. A háború következtében \a .külföld vesztette el bizalmát monarchiánkhoz. És ez volt a nagyobbik csapás. Mi, akik három ízben álltunk a háború mesgyéjén, de nem volt háborúnk, rosszabbul vagyunk, mintha csatát vesztettünk volna. A háború következtében a külföldi tőke visszavonult tőlünk. Vagy háromszáz millió koronára tehető az az összeg, melyet Franciaország helyezett el a monarchiában különféle váltóhitel alakjában. Ugyanilyen összegre rug azon záloglevelek, járadékok és ott elhelyezett részvények értéke, melyek a háborús bonyodalmak alatt visszaözönlöttek a monarchiába. Ez a hatszáz millió hiányzik. És bár a 'háború már megszűnt, ebből az összegből csak igen csekély töredék talált nálunk újra elhelyezést. S ez a pénz évek hosszú során át nem fog hozzánk újra visszakerülni. Franciaország, Európa kincses kamrája, a Bálkán felé gravitál, neki ott politikai érdekei vannak és nem igen bánja, ha a monarchiának, mint a neki nem szimpatikus hármas-szövetség egyik faktorának pénzügyi nehézségei vannak. A folyton növekvő hadügyi kiadások évekre kihatóan fogjá'k igénybevenni a pénzpiacot. A mindig ujabban és ujabban felmerülő kiadásokat a két állaim pénzügyi kormányának kell fedeznie. A mai viszonyok mellett a hadsereg fejlesztésére elköltendő számtalan millió megszerzése súlyos gond és a kormányok, tekintve azt, hogy uj járadékok kibocsátása teljesen lehetetíen, már hosszú idő óta függő államkölcsönökkel operálnak. És ezért áll majd be .a javuló viszonyoknál az az esemény, hogy az esetleges felszabaduló tőkéket az állam fogja igénybeli wnupuui UHU, Ital 5,1 íl 9 fiE&VRRPH: Pátiolu 5 MolUSZM 1H, l.hellj 80, II. 60, III. hely 30, haíonáh és ouepmeReH 20 f. fizetnek. j KET NAGYHATASU SLÁGER DRÁMA! E hú 13-án és 14-én, héttön és Társadalmi dráma 3 laluonásban. arnii | =£"'"' Társadalmi dráma 1 fcluonásban. + Úrhatnám Kecsege ur tüz-viz között. kiinni iii. venni saját céljaira és elvonja a gazdasági élet egyéb faktoraitól. Szépen fejlődő iparunk is nap-nap után nagyobb tőkéket abszorbeál és dőreség volna az igazi ipart fejlődésében letörni. A tőkék nagy része, mely a háborús izgalmak hatása alatt tezauráltatott, még csak igen kis mértékben kerül vissza egyes bankok pénztáraihoz. ! A segítségnek, a pénz-zsilipek megnyílásának máshonnan, kell jönnie. Ebben a rohanó században minden gőz- és villa-nyerővel megy előbbre, csak az európai jegybankok — a franciát kivéve — maradnak meg a régi csapáson. Régi banlkstatutumaikra hivatkoznak, elavult 'doktrínák alapján intézik és nézik a világ folyását. Nem akarják meglátni, hogy húsz-harminc év óta nagyot változott a világ és a pénzszükségletek fedezésére kicsiny lett a jegybankok takarója: az adómentes bankjegykontingens. Az évek óta lényegesen alig felemelt adómentes bankjegykontingens nem tartott semmiképen sem lépést az ipar és kereskedelem nagyott nőtt forgalmával. Azok, akik a jegybankok sorsát intézik, fikciók elvén állnak és nem kapcsolódnak bele az igazi, praktikus élet forgatagába. Hiszen ha egy állam jegybankja éveken át adóköteles bankjegyekkel dolgozik, hogyan legyen lehetséges a pénzpiac alapos javulása. Az adóköteles bankjegyek állandósítása az állami járadékok árfolyamát nagyon kedvezőtlenül befolyásolja és minden állam maga alatt vágja a fát, amikor ilyen pénzügyi politikát folytat. A hosszantartó pénzkrizis az értékpapírpiacot is már jó ideje béklyóba verte és habár az értékpiparoik árfolyamcsökkenése nyugvópontra is ért, az értékpapírpiac fellendülése mihamar nem fog bekövetkezni. Pénzintézeteink nagyrésze a betétek után olyan magas kamatot fizet, amely az értékpapírok jelenlegi rentabilitásával nem áll arányban. A lombard- és report-üzletek kamatlába tulnagy, ami szintén nem- indokolja egy erősebb árfolyamemelkedés bekövetkezését. Sok-sok idő fog elmúlni, mig minden a régi kerékvágásba visszazökken és gazdasági életünk horizontján újra megjelenik: „post uuhila Phoe'bus." Szerbia és a monarchia viszonya. Belgrádból jelentik: U|j-iSzerbia területe már meg van tisztítva az albán csapatoktól. A szerb seregek visszafoglalták az elhódított városokat, megerősítették azokat és a montenegrói csapatokkal együtt üldözik az albánokat. A Ljnma vidékén bekerítettek egy albán sereget és mikor az a felszólításra nem akarta megadni magát, az egész sereget felkoncolták. A falvak kivándorolt lakossága lassankint visszatér és munkához lát. Négy bolgár banda még minidig nyugtalanítja a határokat Istipnél, Strumicánál és bolgár tisztek vezetik a betöréseket. Pasics miniszterelnök a radikális párt tegnapi ülésén hosszabib beszédet mondott a külpolitikai helyzetről. Szerbia — úgymond — nem akar izolálva maradni és az uj balkáni szövetséget a románokkal kell megerősíteni. Bulgáriával normális viszonyt kíván és azt óhajtja, hogy Ausztria-Magyarországgal gyorsan rendezzék a kérdéseket, mindkét fél érdekeinek megvédelmezésével. Az albánszerb konfliktust a hatalmakkal egyetértőleg akarja rendezni, de a nevezetesebb stratégiai pontokat Szerbia megtartja. A görögtörök ellentéteket optimisztikusan fogja fel és nem tartja azokat veszedelmeseknek a balkáni békére nézve. Romániával a legjobb viszonyban van Szerbia ós hü marad görög és montenegrói szövetségeseihez is. Végül ugy nyilatkozott, hogy Törökországgal hamarosan visszaáll a diplomáciai jó viszony. Ausztriai/Magyarországgal pedig megkezdődnek a kereskedelmi tárgyalások.