Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)
1913-10-12 / 238. szám
á. DBDMAGYARORSZXO 1#!3. október Í2 BBS®®®®®®®®®®®®®® ® a! ==! L®J E e ® 1 a) § s KORZO MOZI Igazgató: VAS SÁNDOR. Telefonszám: 11-85. Vasárnap október hó és 12-én :: kerül bemutatásr :: l fekete halál Nordisk modern dráma :: 5 felvonásban. :: A főszerepet a világ leghíresebb táncosnője Rita Sacchetto játsza. Valamint a teljesen uj 2 órás műsor. Pénztárngitás délelőtt 11 órakor a „KORZÓ" MOZI helyiségében. Előadások szombaton 5,7 és 9- kor vasárnap d.q. 2-től éjjel 12 óráig. Hely árak: páholyülés k 1.20, ^rrr zsölye K 1.—, l-sö hely 80 fillér, Il ik hely 60 fillér, lll-ik hely 30 fillér. — Kedvezményes ]egyfüzetek a pénztárnál kaphatók. 0 0 0 0 0 0 0 ® 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 E (! 0 0 0 0 0 • 0 0 0 0 0 ÜsSHSSBHBBBBBBEt! 0 ití 0 0 0 Marconi szerepe a világpolitikában. — Oroszország Összeköttetése a Balkánállamokkal. — (Saját tudósítónktól.) Csupán néhány hete, hogy elcsöndesedett az a nagy politi kai affér, amelyet a Marconi-társaság és az angol minisztérium botrányaképen emlegettek világszerte. Tudvalévően arról volt szó, hogy az angol kormány szerződést kötött a iMarconi-társasággal több szi'kratáviróállomás berendezése végett. Ez a szerződés az angol parlament ellenzéke szerint olyan nagy hasznot biztosított jogosulatlanul a részvénytársaságnak, hogy a Marconirészvények ára rohamosan emelkedett a szerződés hírére. Kiderült azután, hogy több miniszter nagyobbszámu Marconi-részvényt vásárolt akkor, amidőn a szerződés még nem jutott nyilvánosságra és hogy ily formán a miniszterek is nem egészen fair módon nagy jövedelemhez jutottak. Az angol miniszterek hosszú tárgyalás során tisztázták magukat a vád alól, de maga Marconi egyáltalában nem vett részt a találmányával és nevével kapcsolatos hangos botrányban. Lent járt ugyanis Délamerikában, ahová annak a kérdésnek tanulmányozása céljából ment, hogy mi'kép lehet Brazília fővárosában, Rio de Janerióban, továbbá az argentínai főváros, Bumosz-Airesz kikötőjében olyan szikratáviróállomást létesíteni, amely nemcsak Európával, hanem Északamerika kikötőivel is lehetővé tenné a dróttalan távíró összeköttetését. Most érkezett vissza Marconi Délamerikából és szülőföldjére, Olaszországba ment. Most Rómában tartózkodik s mint onnan jelentik, egy újságírónak elmondotta az angoj Marconibotrány fejlődésének az ujabb .részleteit. lE szerint a nagy herce-burca egyáltalában nem ártott a részvénytársaságnak. Sőt ellenkezően. Most már meg is kezdették öt hatalmas szikratávirótél 1 omás építését Marconi rendszerével Egyiptomban, Mombasszáb>an a jóreménység-fokánál, továibbá Indiában és Singapore kikötőjében. Ezek az állomások Angolországgal lesznek összeköttetésben. Egynek-egynek az építése körülbelül 2 millió koronába kerül. Elmondotta Marconi azt is, bogy a szikratávirásban niéhány uj eredményt sikerült elérnie. Eddig nagyon lassan ment a szavak leadása. Most már halvan szót lehet a készüléke segítségével percenkimt továbbítani. A szikratávíró tökéletesítése mellett évek óta dolgozik Marconi a szikratelefon megvalósításán is. Nyilatkozata szerint van immár egy igen egyszerű és igen hasznavehető készüléke, amely arra való, hogy a segítségével hajóról-hajóra lehessen telefonozni vezeték nélkül. Ennél azonban nagyoib sikert vár a jeles olasz föltaláló a szikra-telefontól. Emiitette Marconi, hogy a dróttalan távíró lassanként óriás módon elterjed. Most példáiul tervet kell kidolgoznia Oroszország közepén létesítendő állomásról, amely a Balkán-államokkal tartama fönrn összeköttetést. Ez a kérdés nagy mértékben érinti Magyarországot is, annál is inkább, mert sem Magyarország, sem Ausztria területén számításim vehető nagy Mareoni-állomás nincsen. Ugyancsak érdekelheti a kettős monarkiát az is, hogy már a legközelebbi jövőben Olasz ország is hatalmasan fejleszteni fogja dróttalan táviró-hálózatát. Mindenesetre üdvös volna, ha ugy Magyarország, mint Ausztria arra illetékes vezető férfiai tudomásul vennék ezeket a részleteket és figyelemmel kísérnék a dróttalan távíró rendszerének a terjedését, amely hódító útjában, ugy látszik, teljesen elkerüli Magyarországot és nagyrészben Ausztriát is. Holott elkövetkezhet olyan idő, amikor a gondolatközlésnek ez az eszköze megbecsülhetetlen szolgálatókat tehet. bili szeletei. j-íogyan inferjuvolják meg a prima* donnát a vidéken? fiSaját tudósitánktál.) A mult héten leadtunk humorként egy úgynevezett kritiikát, .amely az egyik debreceni lapban jelent meg Borbély Liliről. Ez a kritika, mely miniden volt, csak kritika nem, közforgalmi utat tett meg az egész ország sajtójában, — mint csodabogár. Ugy látszik azonban, bogy mindez egy csöppet se zsenirozta a kritika íróját, mert, — mint az alábbiakból kitűnik, — ujabb kiruccanást tett a debreceni primadonna személye felé és ihogy nem eredménytelenül, arról egy interjúban számol be az illető debreceni lap, Legfrisebb számában. Az interjú szenzációsabb részleteit közöljük. Először is álljon itt, hogy mi volt az előidézője a debreceni interju-matador ötletének: — Evett mar ilyet? Szólt hozzáim a Buksi premierjén egy egyszerű fekete ur, a barátom* roz^gaVörjÖs, pofaszakáll ail, gyilkos .pil'Lajíitásisa], miközben kéjesámcsogásokkal reszkettetve meg a levegőt, az öt körme közt tartott csokoládé 'betétes süteményt pont az orrom alá tolta. — Nem, hebegem kíváncsian, mint Napóleon Szentilona-szigetén, még nem ettem ilyet! — BorbélyliH-iszelet! — mongyia ő, a barátom. Ez volt kérjük alássan az expozíció. Most következik mindjárt az interj.u, csak előbb oda fárad barátunk: Pont bat óra volt, mikor én az előző sorokban említett máísnap 'becsöngettem a Művésznő lakásán. Fehérbólbitás komorna fogadott. Izgatottan krákogtam kettőt. — Itthon van kérem szépen az Isteni Nő? — Igen. Kit jélentsek be? Átadtam vlizitkja'rtyámiat és két perc múlva már a belső szentélyben állottam, azaz, Ihogy ültem egy pompás krokodilíbőr Ifotelben, Lily kék szolbájában . . . . . . .Álmodozásaimból csengő női hang riasztott fel. — Isten hozta nálam! Ő volt. Most aztán jöjjön az interjú. A valódi, hamisítatlan párbeszédek keretében. Ilyet még ugy se pipált a világ! — No, mi jót hozott? — Iriterjuvolni jöttem . . . dadogtam bárgyún. — Hahaha, interjú! Hahaha, interjú! — dúdolta az Édes a Cárnő harmadik felvonásából — ós ugyan miről? — A szeletről, könyörgöm, a .szeletről ... A Kegyed szeletéről . . . az úgynevezett B orbélyli 1 i-szeletről, amely most olyan divatba jött . . . — Ah! — Igen, és amennyiben magától a név viselőjétől szeretnék egyet mást megtudni .. . — Rendelkezzék veleiüi! Ezt ő mondta. De hogy mondta! Szinte szerettem volna mmgyért stántepéde rendelkezni Vele . . . De hát persze az illem, az illem! . . . a bonton, a bonton! . . . romtombontom, a teremburáját! ... — megelégedtem hát azzal, hogy megcsókoljam bársonyos kacsáját. — Tehát . . . kezdjük! — mosólyogta. — Folytatlhatóto? kérdém aztán, szemlesütve. — Folytassa, folytassa! Újból megosókóltmn erre. — No, maga hamis, ne a csókokat folytatssa, az interjút, az interjút! , Megcsókoltam tehát még egyszer a kacsóját és folytattam az interjút.