Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)
1913-10-02 / 229. szám
Sitrlilitiiéf Kárán-ntea 9. Tdef oa-száa: 369. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész im . K 24'— Wéw . • K12— nctfedkm X %•— njMapiiK 2-— ina mm fai ÁB VIDÉKEN Kí^"- föfcste • . Jlt'l4k-—^ X >— eaMMparK W9 iiéí tea N atal Kirász-ntcs 9. Szeged, (9!3. II. évfolyam 229. szám Csütörtök, október 2. Stílus. A magyar tudományos és irodalmi világnak, az egész (kulturális és szellemi közéletnek nagyjelentőségű eseménye az a rendelet, amellyel lapunk vezető helyén már foglalkoztunk és amelyet Jankovieh Béla közoktatásügyi miniszter (adott ki a magyar stilus képzéséről. Ez a miniszteri akta, amely egy bürokrata rendelkezés rideg köntöséiben, csupa erős hazafiság, csupa lüktető szeretet, 'a magyar nyelv szépsége, tisztasága, gazdasága, (a magyar kultura érdekei iránt, uj utakat nyit a magyar szellemi élet fejlődésének és föllendülésének. Fájdalmas igazságból indul ki a miniszter rendelete: a magyar stilus hanyatlik. A magyar intdligencia elvesztette jártasságát a fogalmazásban és az előadás művészetében. Pedig a szép fogalmazás és élőadás az általános műveltség elengedhetetlen alkotó része. Ennek a tételnek igazságát mindnyájan érzik, akiknek Magyarország szellemi életében valami részük van. A társaséletben, az üzleti világban, politikában, tör véVfyikezésben, tudományban, de még az irodalomban is ritka a szép, világos, helyes magyar beszéd és irás. A jó magyar nyelvérzékre való tördkvés, a magyar 1 •nyelv természetes szépségeinek kutatása és ismertetése, a nyelv egészséges fejlesztése egyszerűen kiment a divatból. Az irodalomban megszűnt iaz idegenszerűségek és a magyartalanságok üldözése, a szellemi élet egyéb terein pedig éppen semmi értéke sincs a fogalmazás és előadás szépségének, magyarosságának, világosságának és szabatosságának. Az emberek még a legműveltebb osztályokban is pongyolán, darabosan, magyartalanul Írnak és beszélnek. Döcögős a stílusok, tele sablonossággal és közhelyekkel. Fájdalmasan jellemző a magyar szellemi életnek erre a dekadenciájára, hogy az a jajkiáltás miniszteri székből, miniszteri rendelet keretében hangzik el. De annál nagyobb elismerés illeti meg a közoktatásügyi minisztert, hogy az igazi kultúrember átlátásával nemcsak konstatálta ezt a veszedelmes bajt, hanem meg is kereste és nyomban meg is találta az orvoslás leghelyesebb eszközeit. A rendelet utasítja a középiskolákat, hogy szigorúan alkalmazzák a tanterv igaelveit. Az olvasmányokat ne csak formálisan tárgyalják, hanem elmélyedve, a tartalmat megismerve. A növendékek szokják meg, hogy mindenkor megtalálják a leghelyesebb kifejezést. Az Írásbeli munkákból Iki kell küszöbölni a sablonokat és a közhelyeket. A formalitásokat mellőzni kell, a fődolog a konkrétség, a tény, a gondolat a tartalomban, világosság, tárgyiasság, természetesség az előadásban. A' miniszter gondoskodni fog jó stilisztikai segédeszközökről, uj tankönyvekről. A tanároknak kötelességévé teszi, hogy rendszeresen, tervszerűen fogjanak hozzá az ifjúság sitlusbeli kiműveléséhez. Ezt a munkát iskolalátogatók által állandóan ellenőrizni kívánja. A középiskolai oktatás erne nevezetes reformja, reméljük, meghozza üdvös eredményeit és a jövő generáció eléri a stílusbeli kulturának azt a fokát, amelyre minden müveit nemzetnek törekedni kell. De mi nem ebben látjuk Jankovieh rendeletének nagy jelentőségét. Itt többről van szó, mint egy bármily jelentős oktatásügyi reformról. A magyar nemzeti élet egy súlyos betegségéről van szó, arról, hogy a magyar értelmiség léhán, bűnösen és (könnyehnüien elhanyagolja, megrontja a nemzeti fejlődés, a nemzeti kultura legdrágább kincsét: a magyar nyelvet. Hisszük, hogy ez ,a szép, hazafias, minden sorában átgondolt rendelet nem lesz irot? malaszt. Ettől a rendelettől, a közoktatásügyi miniszter nevezetes akciójától nagy eredményt várunk: a dekadens magyar szellemi élet újjáébredését, fölvirágzását. A hipnotizált nő. Irta: Henri Falk. Galfo barátommal a nőkről csevegtünk, miközben kifejeztem aggodalmamat, hogy az ja tévéi,1 amelyet tegnap egy bájos, kis szomzédnőmnek irtam, véletlenségből a férje ker ébe kerülhetne és ennek következményeit ö'bbé sohasem lehetne jóvátenni. Nem lehetne jóvátenni? — kérdezte olf. — Kérlek, ezt sohase lehet 'határozottan mondani, amikor asszony van a játékban, lékem, is volt egy olyan kalandom, amelyül' azt hittem, hogy következményeit nem |ehet jóvátenni és mégis... Ezelőtt tiz évvel történt... akkor még sak huszonkét éves voltam... de a történet iyan különös, hogv még máig is ugy eniléki?.em rá, mintha csak tegnap történt volna. » bobban megszólítottam egy magányosan sétáló, karcsú növésű, csinos arcú, szőke fajú és nagy, kékszemű nőt. Eleinte nagyon tartózkodó és félénk volt, de mikor megtudt|. hogy festőművész vagyok, mindig közlékenyebb és szeretetreméltóbb lett. Egyszeru nyárspoígárné lehetett, mert ezek a müfeszernbert mindig kivételes lénynek képzehk. Sokat kérdezősködött szokásainkról, erkölcseinkről, életmódunkról, miközben szemei kitágultak és pillái idegesen megrándultak. Annyira megbarátkoztunk, 'hogy — a tisztesség 'határai közt — (fölajánlottam neki műtermem megtekintését. Mikor hazaérkeztünk, mindent alaposan szemügyre vett és mindenen szerfelett csodálkozott. Szemléje közben a szobrokat takaró függönyhöz is eljutott és mikor azt félrelebbentette, ijedten felsikoltott és egész testében megremegett, mert valószínűleg meglátta az állványon elhelyezett halálfejet is. — Mitől ijedt ugy meg, asszonyom ... vagy kisasszony? — Mathilde a nevem, — válaszolta erőltetett'mosolygással, — de bocsánat, ebben a pillanatban többet nem mondhatok. Én megelégedtem ennyivel is és nem akartam a bájos angyalt további indiszkréciómmal ferde helyzetbe juttatni, annál kevésbbé, mert folytatólag azt is kijelentette, hogy rendkívül ingerlékeny természete van. Közben én megtöltöttem a poharakat tüzes, piros borral. A hölgyeeske énekelt, kacagott, cigarettázott és keresztbefont lábakkal, hátratett kezekkel végigheveredett a pamlagon, mert valószínűleg azt hitte, hogy a művészek műtermében ilyen fesztelenül illik viselkedni. Megmutattam neki néhány érdékes vázlatomat az albumban ... arcát rózsás pir futotta át és feszült figyelemmel lapozgatott az albumban... Én felhasználtam a kináikozó alkalmat és átfontam karjaimmal... Egy kicsit vonakodott... egy kicsit könyezett — •még máig sem tudom, hogy valódi könyeket hullatott-e? — aztán sóhajtozott: — Édesem... sötét szemeid ugy uralkodnak rajtam... megbűvölsz, elvarázsolsz ... és ... Itt elakadt a szava ... karjai lehanyatlottak ... egy nehéz sóhaj vergődött fel szivéből... azután lehunyta szemeit és élettélenül terült el a pamlagon ... Megdöbbentem. Nyugtalanul tekintettem rá... rázogattam ... ébresztgettem ... nevén szólítottam ... megnedvesítettem homlokát, de mozdulatlan és merev maradt... Az arca halálsápadt, de nyugodt volt és ajkán csodálatos mosoly vonult át... Hirtelen súlyos gyanú támadt bennem. Elfutottam az orvoshoz és magammal vittem lakásomra. Megvizsgálta Mathildot, azután komolyan igy szólt: — Semmi kétség, hogy ön szemeivel hipnotizálta barátnőjét. Merevgörcsben fékNEUMANN M. felöltők, costOmök link és leánykák Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5