Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-02 / 229. szám

r 4. DEEMAGYARORSZ'ÁG 1913. október 2. A városok hitelügye. — Előadta a polgármesterek kongresszusán Lukács Ödön tanácsos. — A városok hitelező és fakultativ feladatkörét a .fejlődő élet fokozatos módon bőviti. Legrégibben a feladatok körébe úgyszólván csak az államhatalmi funkciók exekutiv teendői tartoztak, későbben a szoros értelemben vett községi szükségletek, például iskola, útburkolási ügyek ellátása is bevonatott, ma pedig már a haladó kor a tömeges együttélés minél kellemesebbé, minél jobbá tételét is e feladat közbe állította be s ezzel nemcsak kulturális és szociális, de ezenkívül a közéletben lejátszódó termelési és fogyasztási processzus helyes szabályozásának szükségessége révén nagy közgazdasági problémák megoldását is az úgynevezett városfejlesztő politika programjához csatolta. A helyes városi politika e nagy feladatai megoldásához természetesen nagy anyagi erő, nagy tőke kell. Sajnos, a magyar városok a jelen érdekében nem vették igénybe a multat, tartalékok gyűjtésével nem proviáeáltak. A társadalom szervezetlensége s ebből eredő gazdasági erőtlensége pedig egyenesen türelmetlenséget visz bele a közhangulatba a köztevékenységgel szemben, ezeknél fogva a városok hova-tovább mind jobban rá vannak utalva a közhitelre. Sajnos, a magyar állam nem forditott annyi gondot a városi közhitelre, mint a mennyit ennek állami szempontból való fontossága megérdemel. A magyar törvényhozás az első községi kötelezők kibocsátása után 13 évvel ismerte el csak a községi hitel szabályozásának államgazdasági szempontból való fontosságát. Később, az 1904. évi 34. t.-cikk a hitel képessége garanciáját megadta Budapest székesfőváros költségeire is, majd az 1911. törvénycikk az adó és illeték mentességén kivül kiterjesztette ezt a kedvezményt Pozsony, Zágráb és Fiume önálló kibocsátási kötvényeire is. A magyar városok fejlődésük első stádiumában nem nagy figyelmet fordítottak a községi közhitei-szerzés megkönnyatésére. Ennek oka egyrészt az, hogy hiteligényeik is csekélyek voltak, másrészt a kölcsönök lebonyolításával foglalkozó bankok is .szívesen és kedvező feltételű kölcsönök .nyújtásával állottak ,a városok rendelkezésére. Később azonban, amikor a fejlődő kereskedelem rohamosam kezdte igénybe venni a nagy tőkét, kezdtek a városok a. .községi .kölcsön ügyét érdeklődésükre méltatni. A mai nyomasztó pénzügyi helyzetben a sürgős megoldásra váró feladatok homlokterében fokozottabb mértékben állit ja be a községi hitel rendezését. A nehéz pénzügyi viszonyok között minthogy a belföldi címet elhelyezésünk igen csekély, a községi közhitei ügye áldatlan állapotba került. A városok állandó kölcsön felvételére mem is gondolhatnak, szinte szerencsének kell tartamok, ha rövid lejáratú, de annál magasabb kamatozású függő kölcsönökhöz juthatnak. A függő kölcsönök nyomasztó terhe azonban a mostani viszonyok között a háztartás egyensúlyi mérlegét kritikus helyzetbe hozhatja és hozza is, ennélfogva az igen tisztelt értekezletnek mem lehet aktuálisabb témája, mint a községi közhiteinek valamelyes formában való rendezése. A hitel viszonyok javítását célozó egészséges eszme azonban csakis a városok pénzügyi helyzetének és hiteligényeinek ismeretével fogamzhatik meg. Éppen ezért szükségét látom annak, hogy a városok vagyoni állapotát, jövő terveit s ennek kapcsán hitelkeresetét a tisztelt értekezlettel megismertessem. Lukács Ödön pénzügyi tanácsos ezután 25 törvényhatósági város, vagyonáról szóló kezéhez érkezett adatokat ismerteti. Ugyancsak ennek az előadásnak kapcsán tér ki a magyarországi 112 rendezett tanácsú város vagyoni állapotára is. Végső .konklúziójában a magyar városok összvagyona 1,251.531.778 koronát tesz ki, amelyet 496,655.726 korona adósság terbel s igy a magyar városok 754,740.226 korona értékű tiszta vagyonnak a tulajdonosai. Ami a városok jövő 'beruházási terveit illeti, a törvényhatósági joggal felruházott városok a legközelebbi jövőben 272,537.100 korona értékű beruházást terveznek. A beruházásból 179,199.498 korona produktív ós 93,337.602 korona improduktív befektetés. Ez a kis statisztika a vidéki törvényhatóságokra vonatkozik. A rendezett tanácsú városoknál a beruházás 175,868.879 koronát tesz ki, a törvényhatósági és rendezett tanácsú városoknál ilyképp 'összesen 448,405.978 korona értékű beruházást tervezmek. E beruházás folytán a városok vagyona 35 százalék emelkedéshez jutna. Szóval ennyi a beruházás. Ezzel szembe kell állítani a hitelszükségletet. A városoknak tőkék rendelkezésre nem állanak, tehát ezeket kölcsönből kell fedezni. A városok hitelszükséglete a beruházásokkal szemben 487,788.264 korona. Lukács Ödön szerint e hiteligénytelenség nem annyira a pénzbőségnek, mint inkább amnakitulajd'onithaitó, hogy legalább is a nyomasztó pénzügyi helyzet tartamáig az adminisztráció nyugvó ponton ikiván maradni. Lukács Ödön e részletkérdéssel kapcsolatban adatokat sorakoztat fel. Ez adatok szerint 1. a magyar városok eladósodá sáról beszélni nem lehet; 2. az ujabb beruházások a városok vagyoni helyzetét nem fogják rontani; 3. a városok gazdálkodása ökonomikus lenne; 4. a tervezett beruházások csak előnyös befolyással lennének a város hitelképességére. Lukács Ödön előadó ezután a városi hitel .kielégitésének az európai államokban való formáit ismerteti. A külföldi városokat négy irányban kérdezte meg. 1. A városi hitelszükségletek kielégítésére alkalmas-e tisztán a belső pénzpiac. 2. A városok mi módon nyernek összeköttetést a hitelforrásokkal. 3. Miben nyilvánul meg az állam funkciója a városi közhitel terén. 4. .Tettek-e a városok valamelyes lépést a közhitelszerzés megkönynyitése érdekében. A beérkezett jelentésekből az tűnik ki, hogy tühb helyen a városok magiánalapi'tásokkal segítettek magukon. Másutt azonban 1. részben az állam nyújt közvetlen hitelt, 2. .közvetve segit, 3. törvényes kedvezményekkel növeli a községi obligatikóak az értékét. Némely helyen, igy .Brüsszelben a városok a közhitel megkönnyitése érdekében egy pénz,közvetítő állomás utján tevékenykedtek. E pénzközvetitő intézet létesítését a szász községek is elhatározták. Ami községi hitelviszonyainknak — mondja Lukács Ödön — a külföldi hitelviszonyokkal való elmaradottsága három okra i vezethető vissza: 1. hazánk tőkeszegénysége; 2. a .községi hitelügy szervezetlensége; 3. a községi hitel állami támogatásának hiánya. Hitelügyünket jövőre okvetlenül kell szer- f BTÜTj szik... a legmagasabbra fokozott extázisban! Gratulálok uram! Különben nyugodt lehet, a baj nem komoly. A mesterségesen felidézett álom lassacskán természetes álomba megy át. — Nem ébreszthetné fel, orvos ur, most mindjárt? — kérdeztem aggódva. — Nem, mert az álomba helyezett egyént a harmadik ember felébresztése könnyen végzetes veszélybe sodorhatná. Különben is csak közepes delejes erővel rendelkezem, azonban, 'ha akarja, ön megkísérelhetné. Összeszedtem minden akaraterőmet, igyekeztem a delejes fluidumot a nőre átvezetni és felemelt kézzel ráparancsoltam: — Mathilde, ébredj... akarom! Meg se mozdult. Az orvos utasításai szerint végigcirógattam a homlokát, halántékát, minden eredmény nélkül... Miikor már az összes kísérleteket kimerítettem, tele torokkal kiabáltam: i — Mathilde, ébredj! Akarom! Parancsolom! v} Nem reagált. Megtartotta előbbi merevségét és ajkainak kétségbeejtő mosolygását. — Ne fárassza tovább tüdejét és ne gyötörje magát hiába. — Néhány órai türelem után a nő magától fel fog ébredni, anélkül, hogy hipnotikus álmáról sejtelme volna, — vigasztalgatott az orvos és azután kezet nyújtva eltávozott. Képzelheted kinos helyzetemet barátom, mikor a nőcske még másnap reggelre sem ébredt fel. Különösen izgatott az a gondolat, hogy hozzátartozóit, a családját, vagy szülőit milyen aggodalommal töltheti el titokzatos eltűnése. Emellett a saját helyzetem is aggasztott... a felelősségem lesújtó tudata ... Oktalan haragomban már arra a gondolatra is vetemedtem, hogy leviszem a hipnotizált nőtegy bérkocsiba és a kocsissal elvitetem valamelyik jóbarátom lakására De nem tettem. Estefelé, hat óra tájban végre megkönyörült rajtam és engedni kezdett merevségéből. Megmozdult... nyújtózkodott, azután mosolyogva mondta: — Jaj de jól esett ez a kis alvás! Majd nyugtalankodva folytatta: — Kérem, hány óra lehet most? — Mindjárt félhétre lesz. — Szent isten! Akkor sietnem kell, mert férjem hét órára vár vacsorára. Tehát asszony... feleség? Ez a boldogtalan azt hiszi, hogy ma — még tegnap van. — No, ne szomorkodjál, édesem! Inkább holnap ismét eljövök... de most sietek, mert férjem nagyon szigorú a pontos órák betartásában. Megszántam tévedését és elhatároztam, hogy mindent elmondok neki... Ámulattal hallgatta szavaimat... izgatott lett és görcsösen a karomba kapaszkodott... Mikor végre megértette a rendkívüli helyzetet, ideges sietséggel megtüzte a kalapját és elhaló hangon, panaszosan nyögdécselte: — Istenem, istenem, hogy ilyesmi is megtörténhetett velem! Mit szóljak majd a férjemnek? Vissza akartam tartani, de határozottan elutasított magától és tajtékzó dühvel kiáltota: — Bocsásson el. Úgyis mindennek maga az oka! Azután elrohant és mikorra utána futottam, már eltűnt a legközelebbi utca sarkán, Azóta nem találkoztam vele, de nem is törtem azon az eszemet, hogy mit mondhatott a férjének, mert biztosan tudom, hogy mindent mondott, csak azt nem, amit elhallgatni a saját érdekében tanácsosnak látott. Azért hát megnyugodhatok, hogy a végső esetben bájos kis szomszédnőm is eltalálja majd, hogy mit kell férjének mondania, ha a leveled csakugyan a férje kezébe kerülne... BntorVísárlíls Tisztelettel Telefon 515. 7 1 meggyőződhetnek arról, hogy dúsan # Mii felszerelt raktárunkban kizárólag sa- tgJfC>Ull JflU35Z T3I050ty ját készítésű, elsőrendű butorck, ÍhIai»i»»MÍi»9 minden versenyt felülmúló árban, 0RiO»r3151310 — kedvező fizetési feltételek mellett •„„„„j • • «« is - kerülnek eladásra. S«0«<1, TlJZa 19. (Kerttsz p%l szemben.)