Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-07 / 208. szám

4. DFTJMAGYARORSZ&G 1913. szeptember 5. 1915. "közepén uj választásnak kell lennie, már az <uj választójogi törvény alapján. Mivel a választási eljárás előkészítésére (névjegyzékek összeállítására és a többire) több mint egy esztendő szükséges, ennek a törvénynek legkésőbb még a most következő tél folyamán el kel'l készülnie. Mivel, novemberben és decemberben a delegációk miatt nem lehet tárgyalni ily fontos javaslatot a Házban, célszerű volna még a delegációk előtti három hetet fölhasználni e törvényjavaslat letárgyalására. A javaslat azonban, mint mondottuk, írnég nem készült el. A belügyminisztérium utasította a főispánokat, hogy a kerületek uj beosztására vonatkozó javaslataikat sürgősen terjesszék föl; a főispánok értekeztek is ez ügyben minden megyében a munkapárti képviselőkkel (— azért csak a munkapártiakkal, mert józanul nem lehetett föltenni se, ihogy az ellenzékiek részt vennének Tisza István gróf törvényjavaslatának előkészítésében) és a legtöbb főispánnak a fölterjesztése már meg is érkezett a miniszterelnökséghez. Innen az előterjesztések a statisztikai hivatalba kerülnek, amely kiszámítja, hogy az előterjesziíés elfogadásának nemzetiségi és szociális szempontból rni lenne az eredménye? Látnivaló, hogy csak az összes fölterjesztések statisztikai átszámítása után lehet majd tiszta "képet alkotni arról, liogy a kerületek uj beosztásával milyen lesz a képviselőház kialakulása? Mivel pedig az átszámítások után a törvényjavaslat kodifikátori munkálataira is kell legalább néhány hét: a kerületek uj beosztása januárnál előbb nem kerülhet napirendre. A közigazgatás reformját, illetőleg ennek egy részét : a jegyzők fizetésének államosítását és a járási tanácsot mindenesetre megcsinálja a kormány, azaz a kormány javaslatára a törvényhozás még a télen, de valószínűleg már most rákerül a sor a közigazgatást tisztviselők államosítására is, ugy, hogy ezeknek a fizetése az 1914—15. évi költségvetésben., melyndk ideje 1914. július l-'én kezdődik, már benne is lesz. Az októberi ülésekre Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi és Balogh Jenő igazságügyminiszter ad majd munkát a képviselőháznak: mindkettőnek több reformjavaslata lesz. A delegáció ülésszaka, melyet most Budapesten fognak megtartani, ezúttal igen hosszú lesz. A mult delegáció óta zajlott le ,a két nagy 'balkáni háború, azóta tökéletesen megváltoztak a viszonyok a Balkánon és ezt a helyzetváltozást az osztrák delegáció szláv nemzetiségű tagjai bizonyára hetekig tartó vitára fogják fölhasználni. A magyar delegáció valószínűleg igen csöndes lesz, ha csak az uj Andrássy-párt rá nem szánja magát a delegációban való megjelenésre. Ennek azonban előfeltétele volna, hogy a képviselőházban is megjelenjék. Ha pedig ott megjelennék az Andrássy-párt, mely az ellenzéknek mindenesetre tekintélyes csoportja, akkor meg volna törve a jég és nem maradhdtnának el a többi ellenzéki pártok sem. Azaz: meg volna téve az első lépés a mai áldatlan helyzetből való kibontakozáshoz. Andrássy jövő vasárnapi (szeptember 14-iki) ferencvárosi beszédének az a legnagyobb jelentősége, hogy világot Jog vetni arra a kérdésre, hogy az uj ellenzéki párt bemegy-e a képviselőházba, vagy sem? Az egész őszi ülésszaknak a sorsa ezen torául meg. , Hirdetések közlésére legcélszerűbb a Délmagyarország. J KALEIDQSZK (A pénzpiac) nem akar javulni, az építkezési kedv végleg befagyott, az értékek emelkedéséről szó sincs. Pedig a háborúnak már vége. Azt lehetett volna hinni, hogy a nyomasztó érzések elröppentével egyszerre felszökken a vállalkozási kedv, mint más, kisebb válságok után. Most lehet csak látni, hogy miiyen mélyreható, halálosan nagy sebeket ütött a háború azokon, akik nem vettek részt benne. A jegybank mintegy nyolc millió koronát fizetett be az állampénztárba a forgalombahozott adóköteles bankjegyek után s aranykészlete tetemesen megfogyott, mig ugyanebben az időben más jegybankok színültig teltek pénzzel. Az orosz bank pincéiben háromszáz millióval nagyobb volt" az aranykészlet a háborús világban, mint egyébkor. Hogy lehet ez? A mi népünk megijed a háborútól és visszavonja a takarékbetéteket, íölaprózza ezüstre, vagy aranyra és elássa otthon az istálló tövénél. Másutt meg épen ilyenkor viszik be a pénzt biztonság okáért a nemzeti jegybankba. Persze, itt van a hiba épen. A mi saját külön jegybankunk iránt valószínűleg bizalommal viseltetnénk mi is. Ezzel a mostanival pedig ugy vagyunk, hogy mikor szóba állunk is vele, egyik kezünk mindig rajta van a zsebünkön, hogy valami ravaszsággal ki ne emelje belőle a verejtékes garasokat. Mégis kiemeli. A magas kamatláb rettentő jövedelmet hozott az Osztrák-Magyar Banknak. Százezrek esték össze a válság alatt, kereskedők, bankemberek, 'építők és vállalkozók, de a jegybank Úszik a saját zsirjában. Amint egy kissé helyreállanak a viszonyok, kezdi majd maga is megsokalni a pénzbeözönlést, nem birja el az arany1 súlyát és kénytelen lesz a kamatláb leszállításával védekezni a nagy kinálat ellen. El lehet képzelni, hogy mikor lesz az, amikor ilyen kénytelenség szoritani fogja a jeles főtanácsot? Akkorra már emitt a perifériákon nem lesznek többé sebesültek, csak halottak . . , * (A meztelenség divatja.) Időről-időre haragos kis cikkek jelennek meg a világlapokban s boszut esküdnek a szép nők ruházkodásának mai divatja ellen. Püspökök, tiszteletreméltó korú matrónák és egyéb tekintélyes személyiségek nyilatkoznak, erkölcstelennek bélyegezvén a lenge divatot, mely szerintük a meztelenség álarcos kultusza. Csak épen azt nem lehet olvasni, hogy a minden korok lelkének megérzői és a született esztéták, az Anatole France-ok és Maeterlixkek nagyon haragudnának olyasmiért, ami végre is sokkal erőteljesebb tömegjelenség, semmint hogy rnorálprédikációkkal csak ugy egy-kettőre megálLitani lehessen. A zúgolódók a jó erkölcs nevében háborodnak föl, mintha bizony az erkölcs valami abszolút érvényességű törvénykódeksz volna, melynek paragrafusai! a világ társadalma közakarattal alkotta volna meg. Az kiváló bór- és r lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, ciukoroeiegaégnél, vörhe övnél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. ' —— ZEKSSSSÜtr*" * SCHULTES erkölcs társadalmak szerint más és más; a maori nők például eltakarják az arcukat szégyenletükben, ha egy felöltözött európai férfiút meglátnak. Erre mifelénk, amint mondani szokták: a müveit nyugaton, viszont ennek a megjelenési módozatnak épen az ellenkezőjét szokás megbotránkozással fogadni, aminek magyarázata az, hogy itt az éghajlati viszonyok függvényeként jelentkező ruházkodás kifejlesztett egy civilizált érzést, a szemérmet, mely azonban nem természeti, hanem mesterséges termék. S ez se volt mindig igy. A görög atlétika és görög társadalom fénykorában serdülő fiuk és leányok együtt versenyezte^ a stadionban teljesen ruha nélkül s tizezernyi tömeg gyönyörködött a látványnak erotika nélkül való szépségében. Az erényőrök naiv felháborodással szokták mondogatni: „a mi korunkban" nem volt igy! Igen, a mi korunkban ... A kilencvenes évek is még Javában termelték a nyárspolgári módit; a puffot hol a vállhoz tették, hol a kézcsuklókhoz, a szoknya fodrát hol a csipő köré, hol a (bokák régiójába varrták, ahogy a szabócégeknek jól esett. De épen ebben az időben némi szabad szárnyaláshoz jutott a lélek. Jelenségek mutatkoztak, melyek belső kapcsolatban állottak és a modernizáló embert kezdték felszabadítani kopott bilincsek régi nyűge alól. Koedukációról és feminizmusról kezdtek beszélni, a divat legkirívóbb szögletességeit pedig szépen lecsiszolták és a női testet kivetkőztették a turnürből, puffokból, krinolinból, fodrokból. Az emberek kezdtek rájönni, hogy a test szabadabb élete és a nemek közvetetlenebb érintkezése nem hogy fokozná az erotikát, de sőt csökkenti azt. A teljes és megszokott meztelenség abszolút erotika nélkül való. Az idegélet izgékonysága tehát a civilizáció terméke, mely az egészséges nemiséget elburkolta és igy értékét fölfokozta. Nem mondjuk azért, hogy a lenge ruházkodás valami túlságosan kijózanító és idegcsillapitó 'völna. A fátyolszövet mindenesetre rosszabb a semmiféle szövetnél és Goethe óta tisztában vagyunk a vetkőzés értékével. De a szabadabb ruházkodás nem rejt magában több veszedelmet, mint a régi módi szerint való elrejtőzés. Pszidhikai kapcsolatai mindenesetre természetesebbek és erkölcsösebbek. Emellett az orvosi szempontokat sem szabad kicsinyelni. Mindent összevéve: megértjük, méltányoljuk és kulturhistóriai szempontból még helyeseljük is a mai divatot. Már csak azért is, mert az elitélő kritika egy hajszálnyira sem változtathat rajta, * (Színházi kritikák.) Csaknem naponta ollózhatnánk a vidéki lapokból sorokat, melyek a helyi színházi előadások szépségeit hallatlanul és utolérhetetlenül magas stílusban glorifikálják. A nyári kritikusok hevülése nem ismer határt, 'ha arról van szó, 'hogy a primadonna énekének ritka mübecsét méltányolják: mint emelkedik a magasba ezüst csengő szavához (hasonlatosan, mint foszjforeszkál benne, csattog s kacag az isteni nő könnyfakasztó derűje (?)... és igy tovább a végtelenségig, vagy papiros fogytáig. A hősnő nekik a lélek hárfáján mesteri kézzel játszó bajadér, a hősszerelmes szava tenger morajlása ködös fjord szirtfokán. Ki győzné elsorolni a sok nagyotakaró szópocsékolást, a naiv és ostoba tömjénezést, régi és holt darabok szentimentálizmusának lelkes magya-