Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-07 / 208. szám

Í913. szeptember 13. DFILMAGYARORSZAQ 5. rázatát és védelmezését, a mai fásultság szembeállítását a „még el nem kopott" poézissel szemben? Iskolás könyvekben lehet ilyen megállapításokat olvasni. Az ember jó lélekkel azt mondhatja a nyári kritikus zöngeményeire, amit a tanyai magyar mond az egy'krajeáro's újság vezércikkének olvasása után: Debizonyisten egy szó sem igaz ebből . . . Egész nyugodtan meg lehet állapítani, hogy a színházi kultusznak ez az elfajulása, ez a gyerekes éretlensége valóságos szégyene az újságírásnak. Igaz, hogy komoly újság ilyen csodabogarakat le nem ad és a színházat nem szolgáltatja ki ambiciózus sakálok, vagy föladatok fontosságától megilletődött álhirlapirók stílusgyakorlatainak, — de hát egy csodabogár már elég a megbotránkozásra és a szegény vidéki hirlapirás issza meg ennek is a levét. Szinész-ek, közönség, hivatásos újságírók egyaránt fényesen mulatnak és olykor szinte dűlnek a kacagástól. Ezt cselekszi a komoly (?) szinházi kritika, mely néha-néha szinte ugy ki van mérve colísiokkal, mintha soron'kint kapná a fizetségei... Tenni kellene valamit ez ellen. Ha a VHOSz-nek nem fáj, nekünk fáj egy kicsit, hogy a vidéki ujságirodalomnak egy-egy rovata kis stréberek martaléka és köznevetség tárgya. Egy betörő öngyilkossága a Széchenyi-téren. — Rálőtt Kiss detektivre, de nem taláit. — Aztán magát lőtte agyon. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután öt órakor Kiss G. 'Dezső s Kolesszár Ferenc detektívek a belvárosban cirkáltak. A rendőrségre ugyanis több távirat érkezett vidékről, amelyek által különböző betörések tetteseit körözték. A két detektiv emiatt már napok óta járta a várost és figyelte a gyanús alakokat. A detektívek éberségének meg is lett az eredménye. Az ísköla-utcában Kiss detektív észrevette,, hogv az egyik ékszerész boltból két póriasait öltözött, gyanús ember surrant ki, akik mikor az utcára értek, óvatosan néztek körül. Amint ezt meglátta Kiss, intett detektiv társának és azonnal közrefogták a két gyanús alakot és igazolásra szólították. Az egyik idegen izgatottan viselkedett és dühösen mordult rá a detektivre: — Molnár vagyok, mit akar maga tőlem? — Én meg detektiv vagyok, — szólott nyugodtan Kiss — és kérem, mutasson valami igazoló irást. Az idegen erre remegő kézzel nyúlt a zsebébe és előhúzott egy munkakönyvet, a melyben a következő név állott: Miski István. Közben a foga között mormogva odaszólott a társának: —- No most megjártuk. , Kiss G. Dezső ekkor már tudta, ihogy veszedelmes emberekekl van dolga. Kivált amikor a másik ember is megszólalt és Miski nek bétörő nyelven mondott érthetetlen szavakat. A detektív imost már teljesen tisztában volt az idegenek személyével és ezért azt mondta a másik detektivnék, Kolesszárnak, hogy menjen előre az egyik emberrel, aki nem tudta igazolni magát, ő pedig maid húsz-harminc lépés távolságra követni fogja Miskivel. Megmagyarázta hamarjában azt is Kiss Kolesszárnák, hogy azért menjen- előre, nehogy ezek útközben egymással beszélgethessenek. Egyben arra is figyelmeztette de'tektivtársát, hogy nagyon vigyázzon a gya'nus alakra, nehogy az útközben valamit eldobhasson magától. Ezután- megindultak mind a négyen. A 'megbeszéléshez híven Kolesszár elől -ment az ismeretlennel és könlil'beliil 30 lépésnyi távolságiban Kiss követte -őket, figyelmesen'- ví'uvázva Miskit. Útközben nem történt egy 'ideig semmi különös dolog sem, csak Kiss azt vette észre, hogy Miski gyakran a zsebeibe nyul és ott idegesen kotorászik. Rá is 'szólt ezért erélyesen és megtiltotta neki, hogy zsebbé tegye a kezét. A tilalom azonban nem sokat használt. Mikor az Iskola-utcából a Kárász-utcáira értek, akkor Miski isimét a 'zsebébe nyúlt -és Kiss felszólítására sem akarta kivenni a zsebéből a kezeit. Kiss ekkor nagyon dühösen szólt rá, de mivel a Kárász-utcában meg nem motozhatta, békét hagyott neki és minden mozdulatára figyelt. Később kivette Miski zsebéből a kezét és egy darabig nyugodtan haladt. Eközben már Kolesszár detektiv a másik emberrel bement :a városházára és Kiss ekkor ért a Széchenyitéren levő városi bérház elé, a park tükrök sarkára. Ebben a pillanatban a sarkon ismét idegesen a felső zsebébe nyúlt Miski, mire Kiss mérgesen rákiáltott: — Vegye ki azonnal ,a zsebéből a kezét, mert rögtön megmotozom. Erre Miski már nem is válaszolt, hanem kikapva felsőzsebéből a kezét, hirtelen a nadrágzsebébe nyúlt és onnan előkapva egy hdtalmas revolvert, közvetlen közelből Kiss detektivre lőtt, csakhogy Kiss nem az az ember, aki mindjárt elveszti a fejét; amikor meglátta, hogy Miski valami fénylő tárgyat huz elő zsebéből, azonnal a földre bukott és épen jókor, mert a következő pillanatban már fejefölött sivított el a golyó. Kiss mikor meghallotta az első lövést eldördülni, mint egy macska ugy mászott a földön, háttal a merénylő felé, -de alig tett -egy-két lépést, már a második lövés is dördült, mire Kiss azt hitte, hogy azt szintén neki szánták, segítségért kiabált. Ugyanekkor egy hatalmas zuhanást hallott, mire önkénytelenül is hátra nézett és a legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy Miski átlőtt fejjel, vértócsában, eszméletlenül hever a földön. A száján hatolt -be a golyó és a nyultagynál jött ki. Eddig -az -ügy -résatete-it maga Kiss detektív mesélte el <a Délmagyarország urnuinkatársálmak -este 9 óraikor, amikor még azt is ui-cmdbtta kicsinylő gesztussal, hegy nem ez az első esete, mikor életveszélyben forgott. És tényleg a derék -detektív, laikilhen az ügyesség és az -erő, a lélekjelenettel és a- személyes bátorság párosul, már volt egyszer -nagyobb veszélyben is, lamrft unitnak idején részletesen közöltek szintén a. lapok. KUs G. Dezső akkor csendőr volt és Algyőit teljesített szolgálatot. Egy 'vasárnapi mapon épen mikor szolgálatban volt az egyik korcsmában, 40 legény összeverekedett. Kiss egymaga tne-nt be a legények közé és rendét latkart csinálná. A legények erre olyan .rettenetes 'dühbe jöttek, liogy abba hagyták az egymással való hadakozást és mind a negyvenen Kissre támadtak. Sörös üvegek, székek, fütykösök repültek Kiss felé, -némelyek bies kát -rántottak, mások revolvert kaptak elő — és Kiss ntégis megmenekült. A -legségső pillanatban lekapta válláról hatalmas osemdőr fegyverét és egymásután négy lövést tett a legények közé. Ez megtette a hatást, -akik épkézláb maradtak, elmenekültek. Ezután a -kis kitérő után folytassuk ott, ahol elhagytuk. Ezeket, amik itt következnék, már nem Kiss -mondotta él, hanem magiunk láttuk. A revolver lövésekre nagy tömeg gyűlt ö«sze a bérházzal -szemben. Atkáik a korzón sétáltak, pedig ezek jó -pár százan voltak, azcrtnpl odasiettek. A tömeg jó része mégis későn érkezett, mert a bérházban lévő rendőr laktanyából csakhamar kijöttek -a rendőrök, akik' a véres embert fö'emelték -és tl»ovitték a váre+áza udvarára. Ide -már a kivánosi-ak nent mehettek he, de eaj-n-áiltiák, mert maik azt látták volna, amit mi és amit most leárunk. Alogpy tetették a kövezett udvarra a halódó embert, egy rendőr odulépéti hozzá, hajánál fogva felemelte a fejét és egy fadarabot tett a,lá: — Nesze! — mondotta. A szerencsétlén embernek (elvégre ha betörő is valak-i, első sódban mégis csak ember) -a száj álból fölhugy-borékolt a vér. A rendőrt figyelmeztette valaki, h-ogy máért nem adnak vizet neki, hisz a vér könnyen magfnlliasztliatja, vagy mossák ki legalább a száját A rendőr cinikusan válaszolt: — Nem köll ennek már semmi, úgyis möghót! Ez az eset is azt bizony ltja, amire sok példa akadt, hogy az első segély nyújtásra sincsenek 'berendezkedve a rendőrségen. Ennek az eredménye, hogy nem is jól f ektették a sebesültet (a hátá-ra) s a legprimitívebb dolgokat sem bírják megtenni, csak addig, míg jönnek a mentők. Pedig azok a segélyeszközök, amelyek szükségesek,, a. rendőrségen is meg vámnak, csak soha -nem veszik azokat használatba. Ezúttal pediig igen üdvös1 tett volna, mert -csak 16 perc múlva érkeztek meg a mentők, orvost pedig ennyi idő alatt sem lehetett kapni! Igy aztán nem csoda, hogy -az öngyilkos a közkórházba kerülés© után félóra múlva meghalt. Társát a rendőrségen valilatóra fogrták. Kiderült, hogy az illető Kecze János1 52 éves nagyváradi illetőségű cipész. Elmondotta, ihogy az elhalt társát tényleg Miski Istvánnak •hávtáik, szaintén, nagyváradi iiil|lcitőség.ü, ! 40 éves molnár segéd volt. Eleinte tagadta, hogy bűnösök tettek volna bármiben -is, de amikor a rendőrség tudomására hozta, hogy -az elhaltat megmotozták és nagymennyiségű ékszert: találtak nála, akkor bevallott mindent Az ő kabátjának a béléséből és- cipőjéből is kikerülték csakhamar -gyűrűk, nyakékek, órák ós láncok. Az összes hol-mi, ami a két betörőnél volt, körülbelül 10.000 korona értéket képviselnek. A rendőrség megélte pitott a Kecze vallomásából', hogy a nörnrég történt ikisjenöi betörést ők követték el, amikor is egy egész ékszerüzletet -elraboltak. Az egyik betörő már saját kezűleg Ítélkezett maga fölött, Kecze pedig előzetes őrizetben v-árja az igazságsizoligáltatás további intézkedését. Ciprus a görögöké. Athénből jelentik: Jól értesült körökben- ellenőrizhetetlen hirek keringenek arról, hogy Anglia hajlandó Ciprust Görögországnak átengedni. (Ciprus szigete Macedóniai Nagy Sándor óta. tehát több mint kétezer év óta nem a görögöké, lakosainak túlnyomó része azonban görög nemzetiségű. A 9600 négyszögkilaméter nagyságú sziget évszázadokig, a törököké volt; 1878ban a szultán évi két millió korona fejében átengedte az angoloknak.) Az uj pétervári nagykövetönG Bécsből telefonálja tudósitónk, hogv Szápáry Imre grófnak pétervári nagykövetté való kinevezése befelezett dolog. Utódja a külügyminisztérium első osztályfőnöki állásában Forgách gróf lesz. Montenegró bajai. Szkutariból jelentik: Miklós király meghívta a malisszor törzsek ie.ieit, vegyenek részt Cettiniében azon a "gyűlésen, amelyen- a nagyköveti reunió által Montenegrónak odaítélt -albán területek átengedéséről fognak tárgyalni. Az összes törzsfőnökök visszautasították a meghívást. A malisszorok földjének különböző részein Miklós király ügynökei befolyásos malisszorokat meg akartak vesztegetni, hogv vegyenek részt a cettinjei gyűlésen. — Belgrádból jelentik: Ipek és Plevlje lakossága emlékiratot intézett a szerb kormányhoz, amelyben tiltakozik a Montenegróhoz való csatolás ellen | és kivándorlással fenyegetödzik.