Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-05 / 206. szám

6. DFTJMAGYARORSZ&G 1913. szeptember 5. reste Thewie Dávid s .közöittük sok sikerrel agitált. Hamarosan nagy szerepet vitt hívei között .s a pénzzél sem fukarkodott, iha a pro1 pagamda céljaira pániz kellett. Az agitálás lassanként .nagyobb összegekéit emésztett meg s a pénz Thewie kezeitől jött. Tegnap váratlanul' rovanésolni akart a sörgyár pécsit vezetősége. Aimint megjelentek a iituáei raktárban a kiküldöttek, Thewáe Dá­vid vakum ürügy alatt eltávozótC Azóta inem látták. Csakhamar kitűnt, hogy hagy sikkasz­tások történtek. Először ölveriézer korona el­tűnését állapitoittáik ímeg, majd rájöttek, Ihogy a szdzötVenezéf koronát is ele fi a sikkasztott össieg. ' "A kiküldöttek gyorsan táviratoztak a gyár pécsT .igazgatóságának, ahonnan azit az utasítást kapták, hogy á rendőrséginél ne te­gyenék feljeléntest": A társaság nigyanáls neim ak arca, ;h ogy a sikkasztás nagyságának nyilvá nassagrá kerülésével részvényeinek értéke csökkenjen.1 lEzért magán détékltivóket híztak még, hogy kutassanak a megszökött Thew.ie Dávid után. A magándetektívek csak annyit áíllaifit­b attak meg, hogy a szenvedélyes agitátor minden valósfeiinüíség' szerint az olasz Irrfeden­tisták segélyével Olaszországon keresztül szökhetett. Pénzt nem vitt magával, vagy csak jelentéktelen össZegef, mert az elsikkasz­tott pénzt a propaganda céljaira adta. KALEIDOSZKÓP (Nevelkedés álÚbiköltségeri.) Valamelyik magyar állami ipariskolában két Ifeíkete áron, villogó szemű .iifjp nevelkedik,és tanulja szor­galmasan a legfelsőbb ipart. iMikor fizetniök kellene a fiuknak /valóimat, tandijat, vagy mi­egymást, olyankor nagyipecsétes arás érkezik egyenesen .ottomán birodalom kormányától, mely küldd a pénat bőségesen. A két török urfiaikat a török kormány küldte (Magyarországra ipart tanulni. Mint­hogy pedig az 'iskola felvételi szabályai sze­rint egy évi gyakorlati működést kell kimu­tatni, .a kis törökök tehát inaskodtak előbb magyar lakatosok füstös műhelyeiben s csak azután menték iskolába. Milyen kedvesen szép és komoly .dolog ez! .Az ezer sebtől vérző Törökország, melyet oly könnyedén szoktak ázsiai elmar,adottságúnak .bélyegezni, ráér ar­ra, hogy külföldön iparra taníttassa gyer­mekeit. Eszünkbe jutnak a magyar állami ösztön­dijak, melyeken poétikus csemeték tanulnak odakünn .francia és angol nyelvéket. Csak nyelveket és semmi egyebet, mintha bizony nem volna a nyelvtanulásnál ezer fontosabb nemzeti feladat. Küldött-e valaha a magyar kormány fiatal embereket a francia salyem­gyártás, a belga osipkekészirtés és a porosz posztógyárak tanulmányozására? Küldött-e főként olyanokat, akiknek ez a megbízatás életpályát teremtett volna s nem csak arról lett volna szó, hogy nyári ikéjutazásuikat könnyen szerzett áillaimi pénzen tegyék meg? Aligha. .Mikszáth .Kálmánnak van égy kedves öt­lete valamelyik regényében. Az öreg Borly László, aki bogaras .ember, kiveszi az, első eminens unokáját a gimnáziumból ós odaad­ja lakatosi nasinaik,. a rosszabbakat pedig, akii mindig a szamárpadban ült, ott Ihagyta to­vább Is latin szóra, hadd csináljanak papot belőle. Persze általános megrökönyödés. Az öreg ur pedig ekként adja meg a választ: — Dejszen, tudom én, hogy mit csinálok. Éles eszű, zseniális fiu ez, kár volna éltemet­kezmie haszontalan könyvök közé. Amaz a léhűtő meg nem tudna boldogulna a maga am­berségéhől, megérdemli; hogy ingyenélő le­igyen és dolog nélkül éljen. Hadd legyen csak pap belőle. A magyar közélet ezt az egészséges, filozó­fiát nem ismeri. 'Nálunk az a jelszó, hogy aiki nem birja a latint meg az egyéb kieivéshasznu tudományokat, az menjen, inasnak. .A vala­mirevaló tehetségeket pedig felszívja .a ilatei­ner pálya és a szellemű proletariátus. A berlini egyetemeken .csapatosan talá­lunk japán hallgatókat. Külföldi felső ipar­iskolákon minden nemzetséghel'it. De olyant, akiit a magyar kormány küldött volna oda, egyet sem. Nálunk ez ínég nem divat. * (Most van a beim tás.) A lepkekergető aranyvalkáciának vége s a kis nebulókat már nagyiban szerkesztik be .az iskolai nmtrijkuláik­ba. ,Nekik imég csak hagyján, d.e a szülök iz­zadnak ilyenkor emberül, a kishivatalnoki fizetésből élő szülők, akik kocsi deréknyi köny veket vásárolnak mostanság. .Évről-évre .nő .a tankönyvkiadás,ck össze­ge. Még mindig .rendezetlen a tankíönytvirás és ezért boldog-boldogtalan, akinek valami (köze van a könyvkiadásokat engedélyező tanács valamelyik tagjához, az nyakra-főre gyártja az uj tankönyveket. A tavalyi kiadás .persze oiiáir nem jó, mert az harmadik kiadás, emez meg ,negyedik s ezenfelül egy uj olvasmány js.van benne a pókok életéről, ami nélkül .nem kehet (i tudományos pályán boldogulni. Fizess tehát, jámbor szülő, mert a könyvi ró peda­gógus ur nagyon jól tudja, hogy tankönyvet összeróni a legkönnyebb s emellett a legjöve­deáimiezőbh foglalkozás. Külföldön ez minősen igy. Németország­ban vannak iskolák, ahol tankönyv .egyálta­lán nincs. .Másutt városi nyomdák állítják elő u .könyveket és hivatalos olcsó árszabás sze­rint árusítják; a feleslegből a szegényebb ía uniókat látják el. Ott jól' tudják, hogy ,a. szü­lői gondoskodás áldozatkészségét megzsarol­ni nem szabad. — Alkudoznak már . . . Konstantinápoly­ból jelentik: A bolgár delegátusok ma a ren­delkezésükre bocsátott hajón Jolkijbe mentek, ahol a nagyvezér tartózkodik. Délelőtt 11 Órakor volt az első megbeszélésük. A főkér­dés, mely a 'küszöbön álló tárgyalásoknál elintézést nyer, a határ megállapítása és a hadifoglyok kicserélése lesz. Nacsevics bol­gár delegátus tegnap a szultán palotájába ment, hogy ia Bejráim-ünnep alkalmával ki­tett iven magát bejégyezze. A többi bolgár delegátus ma reggel jegyezte nevét az ivek­re. — Az Echo de Paris athéni külön tudó­sítója jelenti, hogy a görög kormány .a nagy­hatalmakhoz jegyzéket intézett, amelyben Görögország formai megbízást kér azon te­rületek. megszállásának meghosszabbítására, mélyeket a bukaresti szerződés Bulgáriának juttatott. Ha ezt a megbízást nem adják meg, ugy Görögország a kérdéses helységeket, köztük Dedeagacsot is, íki fogja üríteni. — Rómából jelentik: A Drinápoly ügyében el­járó; török küldöttség- vezetője bizalmas kö­rökben'a következő kijelentéséket tette: — Semmi kétség többe, hegy Drinápoly a miénk marad. Még pedig osztatlanul, ki­véve a pályaudvar környékét és a Marica jötb partját, rndly Bulgáriáé lesz. A tárgya­lások nem sokáig fognak tartani. Bulgáriá­nak legnagyobb erdeke, hogy megegyezzék velünk. A küldöttség ma financiális ügyekben Parisba, utazott. — Valonai jelentés szerint Buléna albán faluban véres harc volt görög katonaság és a falu népe között. A katonák koimltácsitk kíséretében jötték, betörték a há­zakba és fosztogatni kezdtek. A balubeüek védelmezték maglukat és az igy keletkezett harcban tizenegy görög katonát megöltek. Az albánok közül a katonák kilenc férfit és négy nőt gyilkoltak meg. Menekülésük köz­ben a görögök fölgyújtották a falut. Vojnich Sándor báró iKIlffí OUV ' ilii-UioJTMSMCt :Ü­aranytárcája. — Az előrelátó ötvösmester. — (Saját tudósítónktól.) iA mostani politikai életben a bankokon .kiviül nagy szerep jutott véletlenül az aranyanfüvesaknek ás. Fz a imüiparii szereplés már alkoikr kezdő­dött, amikor Károlyi Milhály gróf iBécsihe ve­zette a mag',a szabad halaikra kész harminc ne­mesét. A fejét ngyan egyiknek sem ütötték le, azonban a bank-utcai Magyar Háíz .előtt je­les spektákulumot csaptak a bécsiek inaigy mu latsáigára. A feduálisHSzociálista-radíikális­konzervativ főúr azután harminc damb szép cigaretta-tárcával lepte meg a 30 vértanút. Máig sem dicsekedett vele egyetlen budapes­ti ötvös sem, hogy nála készíttette. Azóta mindenféle dolgok voltak és ujabb ötvös-müvek is adódtak egy-egy zajosabb po­litikai párbaj után. De ezek már a maigyar ipart gyarapították. Most a munkapártban érdekes történet járt szájról-szájra egy ilyen arany cigaretta­tárcáról, ami Vojnich Sándor báró tulajdona Az eset, imiiint minden ilyen anekdota, nem tarthat számot történeti hitelességre, de igy is megérdemli, hogy legalább „kortörténeti aidát" gyanánt berukkoljon Olio megszentel t csarnokába. ,A munkapártban ugyanis, amint már em­lítve vcilt, sok bosszúságot ckott, .hogy szere­tett vezérének, aki egyúttal Magyarország miniszterelnöke is, éhben az évben három párbajt is kellett vivnia politikai ellenfelei­val. A pártkain iis az a ,hangulat, ami általá­ban az egész világon; hogy a mindenkori mai­nisztereMökiölknek egyéb tennivalójuk lis a:kad, mint párbajokat vívni és ihogy ennek a divatnak is jó volna a nyakára hágni vala­milkép, de a párt hervülékenyebb tagjait a beavatkozástól mindig az tartotta rvnssza, hegy Tisza István egyáltalán mieim szereti, ha személyes ügyeiben valaki segiten.i akar .néki. Tisza még a két janaiárusi párbaj után •egy szépmüvü arany cigaretta tárcát adott •emlékül segédjének, Vojnich Sándor báró­nak, amit Voj.niéh természetesen iigeu naigy becsben tart és bizalmas barátainak is csak selyempapirosba göngyölgetve és csakis messziről mutogat. .A gyönyörű kis tárca .bel­ső lapjára. Tisza István autograimmja v,an be­vésve és utána a két párbaj dátuma. Erről ,a tárcáról folyik kedves kis plety­ka. Amikor .ugyanis Tisza az ötvösnél a tár­cát .megrendelte, autogrammján kívül az 1913. január 2. és 8. dátumokat is /belevésette. Az aranyműves a dátumokat mindjárt a mi­niszterei nők .autogrammja alá véste (be s a miikor Tisza az átvételnél megjegyezte, hegy nagyon jól van, csak épen a dátumok vannak kissé magasra vésve, az előrelátó ötvös fino­man mosolyogva ezzel mentette maigát: — Igaz, egy kis üres tér is maradt a dá­tumok alatt, de készakarva csináltam igy. Legalább bely marad, kegyelmes uram, a to­vábbi párbajok számára is. Tisza mosolygott az ötleten és ráhagyta a providencia'1.is ötvösre, aki ugy látszik, igen alapos ismerője a magyar politikai párt­életniok. Most. ugyanis, amikor az augusztus 20-iki Paillcvicimi-iféle párbaj is meg vplt, Vojnich Sándor báré szaladván-száladt az aranyműveshez, hogy. vésse most már a töb­biek alá ezt az uj dátumot is. Az aranyműves mér messziről mosoly­gott rá: — Tudtam mindjárt. Tessék csalk idead­ni, báró ur, holnapra már meglesz ez is. Le­gyen szerencsém máskor isi Hirdetések közlésére legcél­szerűbb a Délmagya UxrM.ífP

Next

/
Thumbnails
Contents