Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-30 / 227. szám

Szerkesztőség Kárisz-etca 0. ELŐFIZETÉSI AM SZEGEDEN 1 ELŐFIZETÉSI ÁB VIDÉKEM Szerkesztőség Kárisz-etca 0. egészén* , K24- félém . . K Vtnegyeőérre K 6*— egyhémpraK t— I c^itt épN • K fflé^s • . K11 1 negyedévre K t— cgyhéupfaK 248 Telefon-szám i 385. Egy w ssáM Ém M ülte. Sggw mtm én N ffittr. Tok B#MMKám< 30* Szeged, 1913. II. ivfolyam 227. szám Kedd, szeptember 30* A nemzet érdeke. Andrássy pártjának megalakulásától az ellenzék sokat remélt. A sok alatt itt azt kell értenünk, hogy az ellenzék azt remélte, hogy Andrássy pártailakitása boimlasztólag fog hatni a munkapártra. Ámde a munkapárt sziklaszitórdu1! kitart -a körmány és Tisza István mellett, Csüpári csaik az ellenzéken tolódták el valamenynyiré az erők, amenih^fben néhány függetlenségi nem is közkatona, hanem vezér, belépett az András'sy-pártba s ezzel nyíltan is a hiatvanhetes alapra helyezkedett. A nagy hűhóval hirdetett, de már sokkal kisebb hűhóval megalakult pártnak mindössze az az eredménye, hogy megszaporította a hatvanhetes alap hiveinek a számát. Hogy ezért a munkapárt nem haragszik, az bizonyos, de hogy a niagy kinók és keservek között egyesált függetlenségi párt ennék egy csöppet sem Örüli, az ma már 'kétséget nem szenved. Nem szenved kétségét az sem, hogy ezzel ia haderővel hiába küzködik iá2 'annyira áhitoitt győzelemért. De nem is ellenzéki győzelem kéli a nemzetnék, hanem — béke. Mi sem Bizonyltja jobban ezt az állítás unkát, mint az ország törvényhatóságainak az a megnyilatkozása, 'atmtellyeil félreérthetetlenül és a leghatározottabban állásit foglalnák Tisza István lés kormánya melllett. Még Zemplénmegye is, Andrássy vármegyéje. Erre a törvényhozási ciklusra az ellenzék eljátszotta már kis játékait. Az ország közhangulatából ítélve pedig elmondhatjuk az ellenzék ciimére adresszálva nagy költőnk szavait: Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény. A munkapárt haliad iá maga utján és erről az útról az éllenzék alattomos, de gyerekes gáncsvetései egyáltalán nem fogják eltéríteni. A munkapárt haladásának az útját a inemziet jól felfogott érdekei, az ország közgazdiasági viszonyai jelölik ki. KözgazdiaSiági viszonyaink sivársága pedig arra tanit bennünket, hogy Magyarország a még oly hangzatos jelszavak kedvéért sem bazárdirozhat és nem tehet fel mindenit egy tétre. A biztos fejlődés szempontjából magának az országnak van szüksége a munkapártra és ennék a pártnak józan, előrelátó és mindennel szátnitó munkásságára. Az Ausztriával valló kereskedelmi és vámszerződé'sek megújításának, illetőleg megkötésének az ideje közeledik. Ezeknék a szerződéseknek a nem ugyan minden áron való, de jó megkötése az ország érdéke. De jól csaik akikor köthetők meg, ha ahhoz értő államférfiak intézik az ország sorsát és ezen államférfiak mögött iskolázott politikusokból álló, megbízható többség ül. Hogy >egy politikailag éretlen többségben nem lenne meg a kellő rutin, a kellő körülteikintés, a kelő közgazdasági képesség, ezeknek az országos érdekű szerződéseknek a jó megkötésére, az alig szenvedhet kétséget. Csiak a koalíció tette magát nevetségessé azzaíl, hogy e kérdésben szakértőket hivott meg, akik a politikai fellelősség porondján kivül állva adták le felelőtlenül szakvéleményüket. De a koalíció épen politikai iskolázatlansága s közgazdasági tudatlansága miatt rá volt íkíényszeritve erre a komolytalan lépésre. Közgazdiasági helyzetünk távolról sem olyian, hogy e kérdésben kísérletezhetnénk. Szegénységünk nem engedi, hogy Ausztriával, vagy a külfölddel vámháboruba keveredjünk. A nemzet érdeke a legfőbb érdek, ha még oly türelmetlenül várja is a boszus ellenzék a munkapárt összeomlását. Már pedig a munkapárt nem fog összeomlani, mert az ország közgazdasági szükségleteinek a talajába eresztette le a gyökereit. Csak ábrándozók biznak abba, hogy a nemzet ismét belebocsátkozik egy koalíciós kalandba, mely a tön'k szélére juttatja az országot, csupán csak azért, mert ők vám-szakértőikkel akarták megmenteni az országot, melyben azonban A társszerző. írta: Dortlíniqtíe Sylvaíre. — A lapokat, a lapokat! Yves Lebiüot felnyitotta szemeit. Az októberi tiápféfly besütött a szobába lés bearanyozta az ágytakarót. íiéfbillot felült az ágyban és 'körülnézett, hogy Ihol vállnak az újságok. Az ágy jobboldalán álló fauteíllén hevertek ruhái össze-vissza dobva, baloldalt Leone aludt imég és közben ajkai közül előtört a 'kiáltás: — Bravó, bravó, bravó! Yves mosolygott. '— Kedves kicsikém, — gondolta magában, még álmában Is az újságokat akarja, Ihogy elolvassa a kritikákat és még álmában is örvend a darabomnak. Meghatva ettől a nagy hűségtől, megsimogatta Leone iborzas haját. — Vájjon hány óra lehet, — kérdezte azután fenhangon. Megnézte az éjjeli szekrényen levő zsebóráját, de az három óra előtt megállt; de a leeresztett függönyökön át is megérezte az odakint lüktető életet és a beszűrődő lárma már elveszítette az utca reggeli zajának frissességét. Az egyi'k toronyóra tizenegyet ütött, •— Ilyen késő van már? No de ilyen este után már szabad lustálkodni. Az este volt a Theatre Párisién'ben a Hermelin-nék, Yves dafábjának a premierje. A darab, tagadhatatlan, sikert aratott, tizenötször húzták fel a függönyt a második felvonás után. A játszmát ugy látszik megnyerte az iró, a siker impozáns volt. Yvesnek eddig nem adták darabját nagy színpadon, mostanáig a kis színházak specialitása volt és tiz sikert aratott darabja miatt, amelyeket a „Bonboniérek"ben játszottak, irótársai ,jMiniatür"-nek nevezték. Ez a dolog szörnyen bántotta. Az irók életükben elérkeznék egy olyan időponthoz, amelynél szükségét érzik annak, hogy saját maguk fölé emelkedjenek. Har-' minc éves korában Yves Lébillot már ott tartott, amikor már a halhatatlansággal kezdenek kacérkodni. A „Hermelin" már válasz volt ellenségeinék és kérdés a dicsőséghez. A eim szimbólum volt. Yves nem egyedül választotta, barátnője, Leone segített neki ebben. Egyszer pompás (fehér prémbundában jött haza a szűcstől. Amikor Yves a csodaszép, fehér prémet megpillantotta, épen a darabján dolgozott és hirtelen eszébe ötlött, hogy a darabja az erkölcs diadala a bűnön, ifehér a fekete, hermelin az asztrakán ellen és megvolt darabjának a címe. Igaz, hogy tízezer frankjába került. Ettől a perctől kezdve Leone komolyan fogta fel „társszerzői" 'hivatását és teljes tudatával birt felelősségének, ö, aki eddig ismeretlen kis szinésznő volt, ugy látta végre, hogy ő igy inspirálta barátját, ugy érezte, hogy sokkal szorosabb közöttük a viszony és elhatározta, hogy valóban hü társa lesz. Minden nap be is bizonyította ezt valamivel; ő vágta négyrét a nagy iv papirosokat, munkaközben lábujjhegyen a közelébe lopódzott és homlokon csókolta és a szobalánynak csak ugy beszélt róla ,.a mester". Órák hosszat elült egy fauteillen Yves előtt, amikor dolgozott, várva, hátha tanácsot kér tőle valamiben. Hat hónapja, amióta Yvesnek a barátnője volt, sohase gondolt arra, hogy megcsalja, mert egyetlen egy alkalom sem 'kínálkozott. Egyszer azonban megismerkedett Paul Venieuval, Yves egyik barátjával. Venieu vonásaiban volt valami, ami a halálos blazirtságot fejezte ki és épen ennek nem Iskola öltönyök, NEUMANN M. felöltők, costömök Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fillk ©S leánykák részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5