Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-30 / 227. szám

4. DCCMAOYARORSZXQ 1913. szeptember 23. volt annyi életerő, annyi életösztön, hogy megszabadította magát — a koalíciótól, melynek számára nincs feltámadás. Polgármesterek parlamentje. — A nagyváradi kongresszus első napja. — (Saját tudósítónktól.) Legmelegebb üdvözletünket küldjük és gazdag eredményt kívánunk a magyar polgármesterek! 'kongresszusának, amely közel száz város több mint másfélszáz küldöttjének részvételével ma kezdte meg Nagyváradon tanácskozását. Kívánunk neki békés és tartalmas munkát, sok egészséges, jó gondolatot, a föladatok megértésében (harmóniát és teljesítésében lelkes buzgóságot. Gazdagabb programja, ami a tennivalókat illeti, aligha lehet még egy más gyülekezetnek, mint a magyar polgármester ék parlamentjének. De mindjárt örömmel hozzátehetjük azt is, hogy olyan gyülekezet is kevés van, amely tagjai ismeretes munkásságában oly tömeges bizonyságát adta volna nagy és súlyos föladataira való rátermettségének. Ami különben természetes is olyan testületben, amely csupa első polgárból és legjobb polgáriból válogatódott össze az egész városban. És ha a valóság mégis az, hogy kitűnő emberek sok lelkes és eredményes munkája után is még mindig tenger a reparálni és alkotni való a magyar városok berendezésében, több, mint a műveltnek elismert Európa bármely más országában, ennek bőségesen tudjuk a magyarázatát. Tudjiuk, hogy az ország egy igen nagy, lakossága és a gazdasági fejlődés meglévő föltételei tekintetében roppant értéket képviselő részében a szó modern értelműben vett város, mint a kulturális, szociális és közegészségügyi intézmények tömegének telepe egészen uj, sőt csak most elkészülő alakulás. És ebben az uj alakulásban a fejlett igények képviselőinek nagyon sok helyen ádáz és elkeseredett harcot kell folytatniok azokkal, akikben az ő kívánságuk, mint egy szükség tüzelő érzése nem él és a teljesülésében mást, mint uj, szerintük fölösleges és haszontalan megterhelést nem látnak. Terhet, amelynek a nyomása alól inkább visszaretirálnának — falunak. Növeli a helyzet nehézségét még két I más körülmény. Áz egyik az, hogy a köteles fejlődés elmaradhatatlan költségeit viselő városok között nagyon sokban nagy teherbírású gazdasági egységek: a hatalmas ipari vagy kereskedelmi vállalatok nincsenek. A teher egész tömege tehát a minden legkisebb uj tételt is erősen megérző, kismódu lakosságra esik. — A másik meg az, hogy nem Szeged az egyetlen város, amelynek magának kellene gondoskodnia olyan intézményekről és Intézkedésekről, amelyek egy fejlett szociális erkölcs uralmában nem adnak gondot és nem okoznak költségeket a városnak. A lakásuzsorát, az élelmiszeruzsorát is és a konjunktúra sok rnáságu lelketlen kihasználását nemcsak a főváros kénytelen ellene sokszor költséges háborút viselni, hanem nálunk is elég ösimeretes. Látnivaló tehát, hogy azoknak az uraknak, akik most Nagyváradon tanácsba ültek, bőségesen van min törni a fejüket. Súlyos problémákat kell megoldaniok, hogy teljesíthessék a hivatásukat, amely nagyon fontos, nagyon szép, hiszen a müveit, módos és egészséges Magyarországot kell megalapozniok, de elég nehéz is, hogy csakugyan csupa első polgár legyen, aki szolgálja. A városok szövetségének gyűlése ma kezdte meg tanácskozásait Nagy váradon. Figyelmet érdemel miinden olyan esemény, a mely törekvő városaink érdekeivel van valami összefüggésben, eninék a (gyűlésnek azonban fokozott jelentőséget ad az, hogy ezen a városoik küldötte egy olyan. nagyszabású terv ötletével foglalkoznak, amely ha megvalósul, egy csapásra a legkáhitóbb lendületet adná a városok fejlődésének. Ennek a tervnek az a. magva, hogy a városok megfelelő jogi formában egyesülten maguk akarják fölhasználni az Erdélyben IfeLszinre törő földgázát. A 'kongresszusnak ez a tárgya mágyarázza meg .a megnyilatkozott nagy érdeklődést. Ugyanis ia< gyűlésre polgármesterének vagy főjegyzőjének személyében csaknem valamennyi város el küldötte képviselőjét, akik vasárnap érkeztek Nagyváradra. Ott vannak Bárczy István polgármester, Harrer Ferenc székesfővárosi tanácsos, Antal Géza, Ilermmm Miksa, Simanek Emil, Pfeiffer Ignác mügyetemi tanárak, Ripka Ferenc, a fővárosi gázmüvek igazgatója, Bernády György marosvásárhelyi főispán, Szentpály István képviselő. A vendégeket a vasúti állomáson Révmlef Károly polgánnester és a tanács fogadta. Este a színházban díszelőadás volt, majd ismerkedő-est a Bihari kaszinóban. A kongresszus ülését ma délelőtt tiz órakor nyitotta meg Bárczy István elnök. Az ülésen a többek között megjelenték \Hlatky Endre főispán, Széchenyi Miklós gróf és Badu Demeter váradi püspök is. Az elnöik megnyitója után Bernády György főispán tartotta meg másfélórai előadását a (földgáz kérdéséről. Délben Széchenyi ©rőf püspök ebédet adott a vendégek tiszteletére. (aaaua •aaaaaaaaaaa*' Andrássyék se mennek be a Házba. A munkapárt köreiben Andrássy fejtegetései, melyekben ma este a miniszterelnöknek válaszol, nem igen keltettek nagyobb figyelmet. A poiemiája Andrássy ismert eszmékörében mozog és minden egyes kontroverz kérdésben megismétli azokat a kevésbé meggyőző érveket, melyeket már számos újságcikkben és intervjuban kifejtett. Legfnrcsábban hat az, ami igazán ujdonságszámba megy, hogy Andrássy Tiszával szemben Kristófíyt védi, akinek dicséretére tudja be, hogy nem járt cl nagyobb eréllyel a renitens közigazgatási tisztviselők ellen. Egyébként Andrássy kijelenti, hogy komoly ellenzéki képviselő a Ház 'tárgyalásain rendesen részt nem vehet, amiből nyilvánvaló, hogy az alkotmánypárt is az Országház-kávéházban fogja politikai 'harcait megvívni, mely célra valóban felesleges volt az uj pártnak megalakítása. Andrássy fejtegetéseivel egyidejűleg érkezik hire Széchenyi Emil gr. beszámoló beszédének. Széchenyi szolidárisnak jelenti ki magát Tisza politikájával, miben az a politikai pikantéria, hogy az alkotimánypárt mostanáig azt ITT ni i iiT«~~.-r-^r-Tí Tűi tudott Leone ellenállni. De .még sem tudta elhatározni, hogy elmenjen a találkára, amelyet Paul kért tőle. ö Yves Le'billot társa, munkáinak részese — ugy érezte — hűséggel is tartozik iránta. A „Hermelin" főpróbáján utasította vissza utoljára Paul Venieu kérését fájdalmas, de erős elhatározással. És ezért vegyült egy kis fájdalma még azokba a bravó-kiáltásokba is, amelyek álom közben hagyták el ajkát. — A lapokat, — kiáltotta most Yves. Leone felébredt és csengetett a szobaleánynak, a'ki nemsokára megjelent hóna alatt az összes újságokkal. Mohón bontották fel azokat mindketten. A sajtó, amint ez már szokás, tartózkodó volt. Elismerte a „Hermelin" sikerét, de ugy látszik nem értette meg a morálját. — Figyelj csak kedveseim. — szólt Leone, — mit ir ez a nagyképű Valentin. „A Hermelin egy egész fiatal 'költő darabja, amelyben megtalálni mindazokat a technikai kiválóságokat, amelyek eddig anynyi sikert szereztek Yves Le'billot darabjainak. Majd (ha megismerkedik az iró az élettel, darabjai a drámai irodalomban fognak méltó helyet elfoglalni." — A hülye, — kiáltott fel Yves, — ez nem ért nneg semmit. Legalább gondolkodott volna egy kissé. Nézzük, mit ir Mesnard. „Elvitathatatlan, hogy Yves Lebillonnak van téhetsége. A természet bőven és számítás nélkül segített rajta; de vájjon segitett-e ő is a természeten? Ezt lehet kérdezni a „Hermelin" után. A szerző könnyedén játszik a természet adományával, de nem adott hozzá semmit a sajátjából. Gazdagság vagy szegénység-e ez? Yves Lebillotnak nincsen meg az a gazdagsága, mint azoknak, akik már szenvedtek is az életben." — No ez azt hiszi, hogy több szerencsém van, mint néki, — szólt Yves. — Néz: zünk meg egy másikat. „Kedves darab; szerelmi történet; elég jól játszottak, szerzőt 'tizenötször kihívták; a szerző ragyogott; tulsok szerencséje van az életiben; mondjuk meg az ő érdekében, kis szerencsétlenség reánézve." Yves haraggal dobta el a lapokat. — Szamarak mindnyájan, féltékeny szamarak. Egy sem értette meg a „Hermelin" filozófiáját, tisztán az irigység beszél belőlük, mert nem éheztem és nem vártam ihusz évig, mint ők, amig a darabom szinre 'került. Ezentúl nem akarnak „Miniatür"-nek hivni, hanem „Sokszerencsé"-nek... Kis szerencsétlenség ... ök bezzeg boldogok lennének, ha ... Azzal az összes újságokat dühösen földhöz csapta. Leone szót sem szólva feküdt az ágyban és gondolkodott. — Nos, te nem szólsz semmit éhez? — Igazad van, kedvesem, — felelte — ezek mind irigyelnék. De észre lehetett venni a hangján, hogy meggyőződés nélkül beszél. Yves gyorsan felöltözködött és nem szólt közben semmit. Amikor készen volt, szólt, hogy elmegy kicsit sétálni. Leone megcsókolta és gyöngéden a fülébe súgta: — Kedvesem, ugy szeretném, ha te egy kissé boldogtalan lennél. — Óh, hát már te is, (hisz ez rettenetes! — De csak azért, hogy valami nagy dolgot alkothass. Yves elment és becsapta az ajtót. Leone habozott egy kissé, azután odament az íróasztalhoz, kezébe vette a tollat és hősiesen maga elé morogta: — Meg kell lenni, meg kell tennem ő érette. Ez kötelességeim. És irni kezdett: „Paul, ma délután ötkor eljövök önhöz. Szeretem!" A levelet borítékba tette és megcímezte Paul Venieunek, becsöngette a szolbaleányt, hogy vigye a postára. — E kis boldogtalanság, — mormogta — ezt meg kell tennem ő érte. Kötelességem. 8ntorVá$árIól( Tisztelettel Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan Mtf felszerelt raktárunkban kizárólag sa- t(|y«?Ull JflUa5ZIal0>0lS ját készítésű, elsőrendű bútorok, DfitlH»9»slftái»9 minden versenyt felülmúló árban, »•!»»» » - "T- Szeged, Tisza lajos-Kírfit 19 (K«rtOz pflflel szemben.)