Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-28 / 226. szám

1913. szeptember 26. DfiFMAGYARORSZÁG ÍL — A szultán rákbeteg. Kostantinápolyból jelentik: 'A szultán betegsége a legnagyobb aggodalommal tölti el környezetét. Tegnap óta a szultán állapota rosszabbodott. A betegség rendkívüli komoly természetű. -A szultánnak a kiszivárgott Ilinek szerint, rákbaja van. — Iparpáriolók gyűlése. A segedi magyar iparpártolók szövetségének központi tanácsa a nagy szünet után élénk ülést tartott. Jelen voltak: Pataki Simon ügyvezető alelnök, Rózsa Károly főtitkár, Kengyel János jegyző, továbbá Vészits Lajosné, Benedickt Ferenené és Horváth Lajosné úrhölgyek, Jánossy Gyula kir. tanfelügyelő, dr. Nagy Zoltán, b. Holtzer Emil és Reiohert Vilmos rendes tagok. Pataki Simon ügyvivő alelnök mélyreható szavakban emlékezik meg a szövetség nagy veszteségéről, mely Perjéssy László kamarai titkár elhunytával ért bennünket. Az a kiváló és értékes munkásság, amelyet e téren is kifejtett, szinte pótolhatatlan veszteség a szövetségre nézve. Érdemeit jegyzőkönyvileg örökítjük meg. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után Rózsa Károly főtitkár tette meg jelentését a folyó ügyekről és előterjesztette a szövetség ezidei őszi és téli programját A középiskolai tanulóifjúság között a beiratások alkalmával 12000 jiéldány Diáknaptárt osztottunk ki. Az iparpártolás eszméiének terjesztése céljából Iparosok és gazdák naptára eimen 5000 példány naptárt nyomat, melynek összeállítására Kisteleki Ede ismert nevű irónak adott megbízást, aki azt készséggel vállalta és október végén a sajtó alól már ki is fog kerülni. E naptárt a szövetség igen olcsón árusitja, hogy hatását minél szélesebb körben éreztesse. Segélyezésre és jutalmazásra 500 koronát szavazott meg a szövetség. 100 koronát a magyar ipartermékek kiárusításában- legnagyobb eredményt felmutató kereskedősegédek és 400 koronát a kezdői-párosok részére részint gép-, részint anyagbeszerzésre. Kirak'atversenyt és karácsonyi vásárt a szövetség ebben a szezonban nem tart; ellenben elhatározta, hogy a tél folyamán körökben és egyéb egyesületekben lehetőleg fölhasználja az alkalmat, hogy a magyar iparpártolás eszméjét terjesztő előadásokat tartson. Jánossy Gyula kir. tanfelügyelő pedig 'kijelenti, hogy a tanyai tanítóság által egyes iskoláknál tartandó téli előadásokon programba fogja Vétetni egy-egy a magyar iparpártolás eszméiét és fontosságát isimertető előadás tartását is, amit a jelenvoltak hálás éljenzéssel vettek tudomásul. Főtitkár előterjesztésére az öszszes villamos kocsikon a magyar iparpártolás eszméjét hirdető jelmondatos táblácskát helyez el a szövetség, melynek kivitelével az elnökség bizatott meg. Végül Reichert Vilmos iparifelügyelőt kérte meg a szövetség, hogy az éveken át segélyezett iparosoknál időnkint tegyen látogatást és tapasztalatairól tegyen jelentést, ihogy az ilynemű .cgélyezések megfelelnek-e céljuknak és hogy a beszerzett gépeket a segélyezettek üzemben tartják-e? — Tanfolyam. A Szegedi Nőipariskola október 15-én ingyenes tamfolyaméit nyit szabászat ós hímzés elsajátítására. Tanítják a többi között iRí-ehelieu és ma-deire 'hímzést. Jelentkezhetni lehet délutánonként a iMargit-uteai polgári feányLsIkoláhan. — Nászút a polgármesterek kongreszszusára. Ábrándos szemű, romantikus lelkű kisasszonyok, akik estenden titokban píros kötésű regények lapjairól küldik álmodozni szivüket az eljövendő férfiúról, aki a szegényes életből kiemeli szive hölgyét és mint régi mesékben mondják, _ négylovas hintón viszi a boldogság útjára. Ónodinak szól ez a kis történet. Mert Újpesten ma délelőtt megelevenedtek a regények betűi és az egyszerű kartonruhás, gépirókisasszonyból polgármesternő lett. Róth Irima és Miklós Antal dr. esküdtek ma délben az újpesti anyakönyvvezető előtt egymásnak örök hűséget. Miklós Antal Újpest város polgármestere néhány évvel ezelőtt még ügyvédi gyakorlatot folytatott. Az irodájában a poros aktákat ós zord leveleket egy szép, csillogószemü leányka, Róth Irma kopogtatta le. Az ügyvéd, aki élete derekán volt és egyhangú özvegységben élt, csakhamar melegebb érzelmekkel fordult a leány felé. A szigorú principális helyett jó barátja lett a szép Irmának, aki szívesen vette Miklós érzelmeit. Röviden szerelem lett a vonzalomból, két sziv egymásra talált és a boldogság felé siető szerelmeseknek semmi sem volt akadály. Hogy áz ügyvédből azóta polgármester lett, hogy a negyvenhét éves férjével szemben husz éves a menyasszony, hogy a leány szegény család gyermeke, ezen tul repültek és ma délben törvény pecsételte meg a romantikus keretben fakadó szerelmet. A nyilvánosság teljes kizárásával folyt le a polgári esküvő az újpesti anyakönyvi hivatalban, ahol az uj párt Jarmatzky Sándor anyakönyvvezető eskette meg. Csöndben és a kíváncsi 'szeméktől nem kisérve azután az uj pár megyeri városrészben levő kis kápolnába ment, itt egyházi áldást kaptak az uj frigyre. A boldog férj ma délben asztalánál látta Újpest város tanácsosait, délután pedig feleségével együtt Nagyváradra utazott, ahol kötelességet teljesít, városát képviseli a polgármesterek kongresszusán. Innen megy majd az uj pár boldog nászútra. — Nyomdász-jubileum. A szegedi nyomdászok egyik derék társukat fogják köszönteni a holnapi vasárnapon. Most huszonöt éve, hogy Klenóczky József odaállt az ólomszekrényeik elé, ahol ,a hetük katonájává avatták. -Negyedszáz év, — milyen -nagy idő ez, különösein egy nyomdász életében! Nékik különösen -élet-halálmirnka ez, ő-k igazán el lehetnek arra, szánva, hogy idő előtt kidőlhetnek, rajtuk szinte külön-külön kiipróbá!taták az -a fájdalmas igazság, hogy -az emberi szervezet sok-at kihir, de — néha —még se eleget. ÍEiz-ér-t nagyon i-s hensőséges szökött lenini az ilyen jirMlleum, mint -most Klenóczkyé, -akit tárisai díszes -plakettel lepnek meg, a következő szöveggel: 1888—1913. október 1. Várnay-nyomda grafikai személyzete. Klenóczky ugyanis -már 7 esztendő óta a Várnay-nyomdába-n dolgozik s a személyzet vasárnap társasvacsorát is rendez ;a Szekeresféle vendéglőben, a jubiláns tiszteletére. — Fra Kolera. A délvidéki koleráról van szó, amelyről már több napja azt Írták a lapok, hogy szünőfél'ben van, holott a valóság az, hogy a járvány tán pillanatnyira csökkent, de a veszedelem még mindig a fejünk fölött van. Ma már mindenki tudja, hogy a kolera ellen való védekezés nem annyira orvosi, mint inkább közigazgatási kérdés és a közigazgatás nem igen -akar erről tudomást venni. Ezért nem tudják minálunk csirájában elfojtani a bajt, hanem a szörnyű rém terjedésének egy másik okáról, amelyik szintén speciálisan magyarországi. Ez a lakosság rémes elmaradottsága, a sötét k-ulturátlanság, ami a nyomorúság mellett egyik' fo tényezője a járvány terjesztésének. Hogy a nép tudatlansága és babonás volta milyen pusztításokat visz végbe, az megdöbbentő módon világlik ki egy krassószörénymegyei tudósításból. Nagylaposnok községet háromszáz házban ortodox hitű románok lakják. Babonás nép, a kolera fertőző voltában nem hisz, azt tartja, hogy egy láthatatlan fekete nő járja be a vidéket és ahol megjelenik, nyomában a halál jár és akiket megközelít — azok napjai meg vannak számlálva. Szerintük ugy lehet ellene védekezni, ha az egész község egy nagy „pománát" ad a Fra Kolerának, amely abból áll, hogy minden ház előtt, minden utca felső végéig fehér abroszokat teregetnek a földre és ráhelyeznek minden nekik elképzelhető ételt, italt és Ínyencséget s miközben a falu apraja-nagyja az asztal köré gyül, siránkozva invitálják a Fra Kolerát, hogy lakjék jól eledelükből, engesztelődjék meg és könyörüljön házuk né-, pén, kegyelmezzen meg nekik. Ha mégis, az engesztelő lakoma ellenére megbetegszik valaki és pláne meg is hal: ennek oka a „pománá"-ban keresendő, az bizonyára kevés volt és nem engesztelte meg a földön aszszony képében járó halált. Fertőtlenítésről eddig annyit tudtak, amennyit megtanultak a néhány, év előtt föllépett difteritiszjárvány alkalmával, amikor i-s a nyugalmazott tanító, mint halottkém, egy karbolos edénnyel sorra járta a házakat és minden ajtóra három szabályos keresztet parancsolt a karbolos ecsettel. Ezt még eltűrték a babonás emberek, de a hatóságok komolyabb intézkedéseit ellenségesen- fogadják, megnehezítik, sőt meg is akadályozzák. Ilyen viszonyok között nem csoda, ha a járvány nem szűnik, hanem egyre nagyobb arányokiban pusztít a tudatlan, buta emberek között. És Nagylaposnok nem az egyedüli község, ahol Fra Kolera halálra csókolja a lakosságot. A babona halálasszonya Északmagyarországon is karon fogja a járványt és hurcolja végig az egész vidéken. — Botrány a színházban. Drezdából jelentik: A szász királyi színház, amelyet csak tizennégy nappal ezelőtt avattak föl, tegnap este a Hedda Gabler előadása közben izgalmas incidens történt, m'elynek következtében az előadást is félbe kellett szakítani. A drezdai sajtó már sokszor hevesen kifakadt azért, hogy a szinlháznak rossz az akusztikája. Tegnap e miatt az előadás közben kezdték hangosan szidni a színházát. Körnerné, aki a címszerepet játszotta, a lárma hallatára elájult. A függönyt lebocsátották. Tiz perc múlva a szinlház rendezője kijelentette, hogy Körnerné nem játszhatja végig a darabot. A közönség nagyon izgatottan távozott a színházból. — I. Napoleon és a sajíó. I. Napoleon tudatában volt annak, hogy a sajtónak milyen nagy jelentősége van a közvélemény kialalkulásária. Amikor 1796-ban Olaszországba indult egy hirl apirónak a következőkei mondta: — Legyen gon-dj ci ra, hogy győzelmeinkrőil közölt tud-ósitáisaiban csak az én -nevemet említse . . . érti? . . . csak az én nevemet! És -mikor később hatalomra jutott, mindenekelőtt arra törekedett, hogy — sokszor drákói eljárással — Franciaországban, valamint a külföldön iis, jóak-aró, szolgálatkész sajtót teremtsen magának. Ö tette ÍFonöhé rendőrniiniszter előtt a közismert, jelenitős -nyilatkozatot, hogy: „A hírlapok fontos tényezők." (A'mit -még manapiság s-ok államférfi nem akar elismerni.) A következő lev-éJkivo-nat eléggé Ibizonyitj-a, hogy -Napoleon.mak milyen eszméi támadltalk, amikor arról volt szó, hogy rend-szerét ia -franciákkal megkedveltesse: -Eljütöttünk -az 1809-ik évhez, — ezt irja Napoleon Spanyolországból Fon-ché ren-dőrmi-niszternek. — -U-gy hiszem, jó volna, néhány hírlapi -cikket Íratni, amelyekben Öszszebasonlitáis történnék a Franciaországot ' 1709-be.n ért n-agy szerencsétlenség és az országban 1809-ben bekövetkezett boldog állapotok közt. Az ügyet -a terület és népesség, a benső jólét ós Ikülső dicsőség szempontjából -kellene alaposa^ megvilágítani. -Önnek bizonyosan vannak olyan jó emberei, -akik ei-ről a -fontos tárgyról öt-hat jó cikket tudnának irni és ezáltal -a közvélemény hangulatának kedvező irányt szabni" . . . — Megvendégeli fccsfcarajok. A nagv Szent-Bernáthegy kolostorának szerzetesei évszázadok óta híresek vendégszeretetükről. De vendégszeretetük nemcsak emberi vándorokra terjed ki, -mint ez a legújabb eset is bizonyitja. Mult vasárnap — mint olasz újságokban olvassuk — a derék barátok jó messze észak felől feketén felhőző madárs-ereget pillantottak meg a felhők alatt. Vándormadarak voltak, melyeket a szél, a mikor a völgybe értek, keservesen összevissza dobált. Szegénykék fáradtak lehettek nagyon, mert repülésük ereje nem birt a szél ereién győzedelmeskedni. A jószívű barátok azonnal -minden ajtaját és ablakát felnyitották hatalmas épületeiknek, hogy a szegény állatok a melegtől becsalogatva, biztos födél alatt pihenhessenek meg. Néhány perccel utóbb megérkezett a fekete madárfelhő és nem sokkal utóbb ezer meg ezer fecske lepte el a szó pontos értelme szerint az óriási épületkomplexumnak minden zegét-zugát. Szegénykék boldog csiccsergéssel élvezték a me-