Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-28 / 226. szám

IC. DEEMAQYARORSZXG 1913. szeptember 222. KALODQ5ZKQP KÁRTYÁZZUNK HOZOMRA. Minden­féle volt már a világon, csak olyan eset nem volt még, amilyen az Országos Kaszinóban történt. Egy ur elvesztette kártyán az egész vagyonát, ó, soklkai többet annál, mert az igazán finom urat egy cseppet sem zseni­rozza az, hogy erejét meghaladó kőtél ez ette séget kockáztasson egy jó (főnyereményért. A finom ur tehát veszített, mint a pinty. S mikor már úszott végképen, mikor már igazán nem volt más hátra, mint egy karcsú és könnyed Browning-golyó, akkor a finom ur kijelentette, hogy sem nem fizet, sem agyon nem lövi magát, hanem egyszerűen — kilép a kaszinóból. A megoldás egyszerűen mesés. Most lát­szik csak meg, hogy milyen logikus és me­sésen egyszerű. A világ békésen tovább foly, a kaszinóban tovább barakkoznak, minden marad a régiben, csak . . . Mi is változott te­hát? Igazán nem olyan könnyű megmon­dani. Egy gavallért visszaihóditott az élet a társasági szinház festett világából. • MÁRIA HOPPON MARADT. Hét év óta pörösködik, intri'kál, szeretkezik, gyilkol és vezekel a hajdan szép Mária apai örökségé­ért. Hét évvel ezelőtt még jelentős summát is képviselt a vén fukar Haverda Boldizsár vagyona, miikor Mária mélységes elhatáro­zással testét, lelkét ajánlotta érte az ördög­nek. S ma, mikoron átvergődött érte egy tíz­kötetes rémregénynek mind a kétszázhatvan­öt fejezetén, mikor egyik lovagja már-már élő halott a fegyház sötét magánzárkájában, ő maga pedig szürkülő fejű, réveteg tekinte­tű padlósuroló némber a márianosztrai női hotel szuterénjében, — most végre hozzájut majd Mária az ördög könnyéhez, a bűnös, véres, csengő aranyhoz. Haj, az igazi tragikum azonban most kezdődik. A Haverda-vagyont íölették a fis­kálisok, perek, bélyegek, hitelezők. Máriá­nak nem marad egyéb, csak egy nagy ha­lom papiros, néhány kocsira való. A bűne van rajtuk leirva. Ha majd kiszabadul s cseléd­sorban tengeti tovább az életét, füthet velük téli éjszakán. Hogy fog égni a sok papiros! Melege elárasztja az egész világot. Mária bűne fogja melegiteni a rossz asszonyok és szegény elesett leányok ernyedt tagjait. Má­ria bűne, mely mindenkinek büne. * ANATOLE FRANCÉ gyönyörű kiáltvá­nya fölébresztette a köztársaság híveinek fi­gyelmét és fényt vetett a sötétben bujkálok manipulációira. Boldog Franciaország, mely­nek elismert irói a radikálizmus jegyében irányitják a francia közvéleményt! Nálunk a magyar iró pályafutása abban a percben végez a közbecsüléssel, mikor sikerűit va­lamelyik tekintélyes irodalmi egyesület vé­dőszárnyai alá menekülnie. Onnantól kezdve elvi ellensége lesz az ifjúságnak és radiká­lizmusnak. Beáll szekértolónak a már meg­érkezettek sorába és semmi sem áll tőle tá­volabb, mint hogy szellemi vezére legyen kora bátor harcosainak. lm, a nagy humanista és kulturhistori­kus, a finom és könnyed stilusu elbeszélő, Anatole Francé, nem vallja magát öregnek és agyalágyultnak. Közel a hetvenedik évhez, egy mun'kás élet alkonyán még mindig fia­talos hévvel és lelki derűvel őrködik a kor ideáljai fölött. Az Anatole Francé kora: az egyház és állam szeparációjának világtör­ténelmi fontosságú tényének gyönyörű epo­chája. Voltaire és Renan eszméinek hordozó­ja, megőrzője, drágaköves gemmája ennek a kivételes férfiúnak az aranyszi've. Szinét, zo­máncát, friss hangulatait nem veszti el soha, talán még a hamuvederben sem, ahová egy­kor rejteni fogják. Milyen könnyekig meg­ható, gyönyörű, felséges látvány ez: az ősz Bonnara Szilveszter, amint előkelően finom ujjait tilíóan emeli föl és odakiált a retrográd epigonoknak: — Ne romboljátok szét azt, amit a vi­lágtörténetnek épitettünk! . . . (d) Bulgária is mozgolódik. Belgiddi jelen­tés szerint ott nagy izgálmat kelt az a hir, hogy Bulgária újra morgolódik és támadásra készül Szerbia ellen. Állítólag két bolgár had­osztályt már mozgósítottak is. Erre vonat­kozólag Szófiából semimi cáfolat se érkezett, ami hozzájárul ahhoz, hogy az izgalom fo­kozódjék. — A szerb hadügyminisztérium hivatalosan közzéteszi, Ihogy a szerbek az eddigi harcokban háromszáz halottát és öt­száz sebesültet vesztettek. Az albánoknak hatvanezer eirfcjere áll .fegyverben. Manrí­licher-fegyverekkél vannak fölfegyverkezve és dum-dum lövegeket használnak. — Szalo­nikiból jelentik: Egy itteni gazdag kereske­dőt, aki útban volt Prizrend felé, szterb ka­tonák a Prizrendből piakovába vivő ország­úton meggyilkoltak és kiraboltak. — Thrá­ciában egyre veszedelmesebb a helyzet. A basibuzok dúlnak és fosztogatnak. A görög kormány minden védelmi intézkedést meg­tett s elrendelte, hogy Dedeagacs helyőrsé­gét megerősítsék. — Bécsből jelentik: Szerb lapok és azok nyomán más külföldi újságok is azt a hirt hozzák, hogy a szerb csapatok­kal harcban átló albánok sorában osztrák­magyar tisztek is vannak. Illetékes katonai helyen ezeket az állításokat a legkategóri­kusabban megcáfolják. Tisza kihallgatása. Tisza István gróf ma két óráig tartó auidencián jelent meg őfelsége előtt és részletesen referált az ak­tuális kérdésekről, őfelsége kegyesen hall­gatta meg a miniszterelnök előterjesztéseit és helyesléssel vette tudomásul, hogy a ma­gyar kormány további programját kidolgoz­ta. Igy Tisza bemutatta a képviselőház jö­vendő munkaprogramját. A horvát kérdésben a miniszterelnök bejelentette, hogy Skerlecz báró állapota annyira javult, hogy rövidesen személyesen referálhat eddigi tárgyalásai­ról, amelyek eredménnyel kecsegtetnek, ugy, hogy remélni lehet, hogy már a legközelebbi napokban béke lesz Horvátországban s a nor­mális viszonyok teljesen bekövetkeznék. Félhivatalos jelentés szerint bizonyára szó­ba került a mai audiencián Andrássy Gyula gróf pártalakitása s Tisza miniszterelnök bejelenthette, hogy az uj pártalakitás egyál­talán nem érintette a munkapártot, mert egyetlen tagja sem csatlakozott Andrássy Gyulához. — A katonai kérdések csak futó­lag kerültek szóba s az októberben összeülő közös minisztertanács fog e kérdéssel fog­lalkozni. — Tisza István gróf a délután fo­lyamán fölkereste Krobatin hadügyminisz­tert s hosszabb ideig tárgyalt vele, úgyszin­tén tárgyalt Stürgkh gróf osztrák miniszter­elnökkel, valamint Daruváry kabinetirodai főnökkel. i A „vaskezü" Kopasz József. — A Szegedről felkerült főnök és az ezerötszáz tisztviselője. — (Saját tudósítónktól.) (Néhány naipjla a budapesti 42-es számú központi távirdán, a hol közel ezerötszáz tisztviselő dolgozik, a keserűség \te(rmésiz0tszjeriüiLeg passzív r>efeLá­tenciába csapott át. Tisztviselők forrongásá­nak ma már majdnem a végső pontja ez, hiilszen a tisztviselő kénytelen tűrni tul a végletekig, ha nem akarja elveszteni állását. Ezt -a csendes, szótalan forrongást, ami most a központi távirdán dul, szdkatlau dolgok idézték elő. A forrongás egyetlen oka: a központi távirdla különben kitűnő és rendkivüi nagy­tudásu főnökének, Kopasz Józsefnek egyik­málsiik intézkedése. Mintegy másfél évvel ezelőtt a szegedi ifőpostáról, laíhoi egyszerű főitiiszt volt, került egyenesen a legnagyobb magyar távirófőnökség élére. Aránylag egé­szen fiatal tisztviselő, a felügyelői rangot már uj állomáshelyén érte el. Tudnunk kell, hogy a kényes emlékű Jancsó-rezsim után jött Koplalsz József, direkt azért, 'hogy ren­det teremtsen. Két éve, Jiancsó főnök alatt már ki is tört nyíltan a központi távirdán az elégedetlenség a főnök könyörtelen szigora és kíméletlen bánásmódja miatt. Akkor a palotaforradlalom elsöpörte Janosó főnököt, megvonták tőle az intézkedési jogot, el­hagyta főnöki székét s azóta mint beosztotti tisztviselő dolgozik a központban. Ekkor hozták aztán a lázongó tisztviselők nyakára az ambiciózus, pedáns, keménykezű Kopasz Józsefet. Az uj főnök határozott (programot csinált. — Vaskezü főnök leszek, csak ennyit akarok mondani, — jelen telt te ki a tisztvi­selői kar előtt. Mindjárt ki is függesztett egy rendele­tet, amelyet elneveztek a. tisztviselők rab­szolgarendeletnek. Az eredmény 1 egláthatóbb jele többek között laz is, hogy a központ majd nem ezerötszáz tisztviselője közül a másfél év alatt (közel hatszáz saját kérelmére már áthelyeztette magát más (főnökséghez. Meg leheit állapítani statisztikailag, hogy a mene­külők többnyire főtisztek; a hivatal elitje tá­vozott. De hát miért menekült a hivatalnoki kar negyven százaléka? 'Mert Kopasz József ren­delete többek között ilyen pontokat tartal­maz a hivatalnokok részére, akik intelligens úriemberek s akik hat órát vannak szolgálat alatt egyhuzamban: 1. Beszélgetni nem szabad. 2. A helyét ne hagyja el senki. 3. Tiz percnél tovább uzsonnázni nem szabad. 4. Akinek szükségre távoznia kell, a cso­portvezetőnél jegyeztesse be ezt a naplóba. Az ellenőr belátásától függ, hogy a távozás­hoz megadja-e az engedélyt. 5. A cigaretta hamuját elszórni nem sza­bad. 6. Az irodahelyiségekben senki ne egyék, 7. Szolgálati kedvezések megszűntek, És igy tovább. És ne gondoljuk, hogy azért rendelet ez, bogy senki be ne tartsa. Korántsem. Maga a főnök szívós következe­tességgel őrködik állandóan, bogy e rendele­tei ós ezek részletes módositálsai .pontosság­gal be legyenek tartva. Intelligens embereiket és idősebb főtisz­teket szólítgat meg a sízigoru főnök, azért, bogy hogyan ülnek a széken. iA legkomo-

Next

/
Thumbnails
Contents