Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-28 / 226. szám

4. DCCMAOYARORSZXQ 1913. szeptember 23. — Bizony barátom. — Én csak azt tuldom, azt is ©gy magánorvos konstatálta, bogy beteg vagyok. — Sajnálom . . . Már a harmadik munkás-pénztári orvoshoz fordult ia kereskedősegéd, de az se -mutatkozott -hajlandónalk még arra se, liogy megvizsgálja. Végre, -az a mentőgondoiliata támadt, hogy egyenesen a munkásbiztositó vezető orvosához fordul. -El is inenit hozzá, az megvizsgálta, majd -azt tanácsolta neki, hogy menjen a kórházba. A kereskedősegéd azonban okosabb volt: nem -ment -a kórházba, injra ágyba-feküdt otthon és várt, Az állapota közben olyan rosszra fordult, hogy csakugyan alapos orvosi kezelésre lett voil-n-a szüksége. Értesült errőil a muinkiaadója -is, a kii megütközve hallotta, hogyan jártak el az alkalmazottjával szemben a munkáspénztári orvosok. Megsokallta a dolgot és rögtön telefonozott egy -közismert -szegedi magánorvosnak, bemondta az alkalmazottja lakáscímét és megkérte az orvost, hogy naponta látogassa meg a beteget, kijelentette továbbá, a gyógykezelési költségeket is ő hajlandó fizetni. Igy a-ztá-n rendes kezeléshe-z jutott a beteg és néhány nap mulv-a meg' is lett az eredménye: joíbba.n lett és mimikába állhatott. A három munkáspénztári orvostól akár el is patkolhatott volna. aiastaiiaHaae»>i»»iBuiiHMisaiiiaisiiiaiiai<iii>3> Kereskedelem-politikái aktualitások. Az a kereskedelempolitikai programra, mely nálunk most egymást gyorsan követő dőközökben elintézésre vár, tudvalevőleg áro-m részre oszlik. Az első csoport-ba tarozik a Szerbiával -és Bulgáriával megkötött zerződések módosítása és a Görögországfal tervbe vett -uj szerződés megkötése, imin-d i hárem az 1917-i-k év végéig terjedő érvénnyel. Időrendben következik ezután Ausztriával való gazdasági viszonyunk ujabb •endez-ése. A harmadik -feladatkört végül a jülállarnokkal fennálló és 1917. végén lejáró íereskedelirmi szerződéseink megújítása ké)ezi. A Balkán-államokkal létesíteni kivánt uj negállapodások végett mindenekelőtt SzerMával indulnak meg már ma-holnap -a tárgyalások. Aitnltly 'ellenszenvvel fogadták a Vlagy-ar Vámpolitikai Központnak azt az elíatározását, hogy a szerb szerződés esetleges reviziója végett anyaggyűjtést indít és amilyen elszántan küzdöttek még jó ideig gazdák különböző szervezetei ebben a kérdésben: épen olyan csendesek most. Még mindig tiltakoznak ugyan, de ma olyan a helyzet, hogy ha már előbb is a tizenkét pontjuk közül talán csak egy pontban volt alapja a részükről hangoztatott aggályoknak, most egyáltalán nem találhatnak -ürügyet a komoly ellenkezésre. Mert lássuk csak, mi történt? A Vámpolitikai Központ a Szerbiának esetleg nyújtandó koncessziók között tudvalevőleg felsorolta -a kellő egészségügyi ka-utélák mellett való élőállat-behozatalt, esetleg a ihushehozatalii kontingens felemelését, vagy korlátlan husbelhozatalt a szerződéses vámtétel mellett. Ezenkívül a behozatali jegyek rendszeresítését és a takarimányvámok leszállítását. Ami az élőállat-behozatalt illeti, ennek forszirozásá-Val a vámpolitikai központ határozottan- hibázott. Rámutattak erre annak idején nyomban merkantil részről is, hangsúlyozván, hogy amiig nem lehetünk teljesen nyugodtak afelől, Ihogy minők az állategészségügyi viszonyok a törököktől elhódított területeken, nettn szabad az élőállatbehozatalt felajánlani. Az élőállat-import ma tényleg teljesen le van fújva. Abból a mostani revíziónál nem lesz semirni, talán majd' 1917. után. A busbehozatalt illetően a legmesszebbmenő koncessziónk az lehet, ha a szerződéses vámtétel mellett a korlátlan behozatalt engedjük meg. (Vám-mentes behozatal eddig komolyan szóba nem került.) Ismeretes azonban, hogy a háború alatt Szerbiának és a -hozzácsatolt területeknek állatállománya jelentékenyen elpusztult, amit egy-kettőre helyrehozni még a tervbevett állatkiviteli tilalommal sem lehet. Ennélfogva kétségtelen, hogy a legközelebbi négy esztendőben Szerbia, dacára megnövekedett terület-ének, nem tud majd olyan mennyiségű h-ust exportálni, mint a háborút megelőző években, vagy pláne régebben, amikor 60— 70.000 darab marhát importált 'hozzánk., Wekenle magyar és Bienerth osztrák miniszterelnök 1909-ben egy titkos egyezményt kötöttek, amely szerint 1917. végéig a monarchia területére a szerződéses vámtétel mellett nem szabad évente többet beengedni, mint 50.000 -darab marhának, 120 ezer darab sertésnek és 100.000 darab báránynak a busát. Ebből a husmennyiségböl a imost érvényes szerződésben csak 15.000 darab marha és 50.000 darab sertés évi -behozatalát engedélyeztük Szerbiának, amely azt 1911-ben és 1912-ben be is tudta száll itarri, sőt még azonfelül az autonóm vámtétel mellett is küldött be hust. A folyó esztendőben azonban Szerbia már csak a sertöskontingensét tudta kiha-sználn-i, marhát ellenben eddig csak 2—3000 darabot szállított. A tit-kos egyezményben megállapított buskvantum túlnyomó részét Romániának juttattuk a vele 1909-ben megkötött szerződésben. Románia azonban már elejétől fogva nem tudta kontingensét kihasználni. 1912ben 20.000 darab -marha (helyett 7000-et, 90.000 darab sertés helyett 4000-et szállított. A jövőben annál valószínűtlenebb a románkontingens kii,használása, mert a koncedáli behozatal évről-évre emelkedik és 1915-re, 1916-ra s 1917-re már 35.000 darab -marhában és 120.000 darab sertésben van megállapítva. Ma tehát az a helyzet, hogy engedélyezzünk bár Szerbiának a módositoít konvencióban a szerződéses vámtétel melletti korlátlan husbeihozatalt, mégis teljesen bizonyos, hogy összeszámítván az 1909. óta eddig behozott husmennyiségeket és hozzáadva azt a huskvantuimot, amely még 1917. végéiig bejön: az 1909-től 1917. végéig a szerződéses vámtétel mellett behozott hus kevesebb lesz, mint amennyinek behozatalát a titkos egyezmény az 1909—1917. közötti időtartamra összesen engedélyezte. A behozatali jegyek rendszeresítését az agráriusok nagy része nem ellenzi feltétlenül. Csak azt kifogásolják, hogy a behozatali jegyek csupán az idegen gabona vámjának lefizetésére legyenek (használhatók, ők ezzel szemben azt kívánják, hogy a behozatali jegyekkel pénzügyii vámokat (tea, kávé, fűszerek, déligyümölcs stb.) is lelhessen leróni. Minden kétségen felül áll, hogy a behozatali jegyek életbeléptetése vámküliföldi lisztkivitelünk emelése végett égetően sürgős és igy nemcsak a malomiparnak, hanem a -mezőgazdaságnak is vitális érdekét szolgálná. Éppen olyan tisztán áll az i>s, hogy a takarmányvámok mérséklése állattenyésztésünknek lényeges könnyebbségeket nyújtana. Rátérve most már azokra az ellenk-oncessziókra, amelyeket Szerbiából nyerhetünk, sajnosan kell megállapitamunk, hogy különösen a .beviteli vámok tekintetében nem sokat remélhetünk. Kedvezményt az eddigi helyzettel szemben reánk nézve az jelentene, ha -ugy Szerbia régi területére, alhol eddig jórészt magas vámok voltak érvényben, valamint az uj területre, ahol eddig 11 százalék értékvámot szedtek be, olyan egységes középvám-okat állapitanának meg, amelyek mellett arra a körülbelül 18 millió koronára telhető árura, melyet mi magyarok eddig a régi és uj szerb területekre szállítottunk, az eddigi, mondjuk 3 millió korona vám helyett, ezentúl csak 2 és fél millió esnek. Előrelátható azonban, hogy a szerbek körömszakadtáig védelmezni fognak minden fillér vámbevételt. Remélhetőleg mégis csak elérünk valamit és kellőképen meg tudjuk óvni érdekeinket a forgalmi kérdésekben is, amelyek elsőrangú fontosságúak. A szerb szerződés revíziójának egyik legbecsesebb eredménye az lesz, hogy ez által szorosabbá, barátságosabbá formáljuk kereskedelempolitikai viszonyunkat Szerbiával, tanúságát adván annak, hogy szakitani kivárnunk vele szemben az eddigi elzárkózás elvével, amidőn az eddiginél nagyobb mértékben akarjuk megnyitni termelése részére a monarchia piacát. Iparosainknak és kereskedőinknek azonban azt tanácsoljuk, hogy ne várjanak arra, mit hoz a szerződés, hanem járassák be m-egbizottaikkal minden késedelem nélkül a Balkán-piacokat és igyekezzenek ott mielőbb a régi összeköttetéseket felfrissíteni és uj konnexiókat szerezni. A Balkán-szerződések reviziója ellen az agráriusok főként azzal agitáltak, hogy a revizióval rést akarnak ütnii, a merkantilisták a mezőgazdasági vámvédelemben, illetve mostani vámrendszerünkön, hogy azután ebben az irányban később tovább haladjanak. Mondanunk sem kell, hogy ez tisztára ráfogás volt. A Vámpolitikai Központ tiltakozott is ellene, bár nem engedte magát abban beleugratni, -hogy máris az agrár vámok mellett foglaljon állást. M-ost azonban ebben az irányban is nyugodtak lehetnek az agráriusok. Az uj Andrássy-pártban ott van Darányi mellett .a Vámpolitikai Központ egyik elnöke is, aki természetesen szintén magáénak vallja a párt programját. Ez a program pedig határozottan kimondja, hogy mindaddig, amig a jelenlegi európai v-á-mivédelmi rendszer fennáll, eddigi vámvédelmünkhöz ragaszkodnunk kell. íme tehát r.emesak Németországban fogott össze a B-und der Landw-irte és a Zentralverband Deutscher Industrieller, hanem nálunk is egyesapáson halad a mezőgazdasági és az ipari -érdekeltség két legfeljebb álló vezető embere abban a kérdésben, amely kereskedelem politikánk irányát parancsolóan megszabja. A magunk nézete a mezőgazdasági vámvédelemről az, hogy ez a kérdés tulajdonképen azonos azzal a kérdéssel, vájjon fenn akarjuk-e továbbra is tartani a vám-közösséget vagy nem. Közös vámterületen a mostani mezőgazdasági vámvédelem számottevő enyhítéséről szó sem lehet, ezt magyar ember nem követelheti. De a jelenlegi vámrendszer további fentartása nyilván csak akkor járhat részünkre megfelelő előnnyel, ha mezőgazdasági termelésünk lépést tart a közös vámterület fogyasztásának emelkedésével, amely a népesség szaporodásával a fejszámszerinti szükséglet növekedésével egyre emelkedik. A termelés minden erővel való fokozása annál inkább szükséges, mert ezzel némileg ellensúlyozhatjuk az időközönkint jelentkező rossz terméseket, amelyek esetében, mint például 1909-ben, a mostani vámrendszerre ráfizetünk. Figyelembe veendő azonban, hogy jelenlegi vámrendszerünknek két kardinális hibája van. Az egyik, hogy bár biztosítja mezőgazdasági termelésünk feleslegeinek előnyös értékesítését, másfelől mérhetetlenül megdrágítja idehaza is az élelmiszereket azok részére, akik nem a mag-uk termését fogyasztják. A -másik hibája, hogy iparunkat az osztrák iparral szemben védtelenül hagyja. A vám'külföldi ipar ellen ugyan megvédi vámrendszerünk a hazai ipart, de ugyanekkor leszállítja iparunk versenyképességét a külföldi iparral szemben az élelmiszerek elviselhetetlen megdrágításával. A jelenlegi vámrendszer fentartása esetén -feltétlenül gondoskodni kellene arról, hogy az emiitett hibák valamiképen paralizáltassanak. B. G. Deiiikós aarstt szivart, cigarettát, ált. jövedéki és különlegességi gyártmányokat árusit a DENIKÓ részv.társ. főraktára Szeged, Kigyó-u. 6. sz. (Fried-féle ház)