Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-28 / 226. szám

1913. szeptember 21. DÉLMAGYARORSZAG 219. liák átalakításának kérdéséhez tudjon szólni. Minden ifényüzés mellőzésével kell ezeii tanfolyamot vezetni, mert csak rontanék a növendéket, lia olyanhoz szoktatnák, amit az életben nem fog megtalálni. Takarékosságot, egyszerűséget és egy polgári háztartás szükségletét óhajtjuk szemünk előtt tartani, mert semmikép sem érnők el célunkat, ha pl. növendékeink mindig csak oly ebédeket főznének, milyeneket a család csak ünnepi alkalommal rendez, vagy csupán oly ruhákat varrnának, minőkre csakis a tehetősebb embernek telik. A beiratkozott növendékek a legszigorúbb felügyelet alatt állanak és igen helyeseljük, hogy az intézet Fegyelmi Rendtartása rájuk is vonatkozik. A tanfolyam tananyagát ugy osztják be, hogy hétfőn, szerdán és pénteken varrnak, kedden, .csütörtökön és szombaton pedig főznek. (Bizonyára sok keserűségtől menekülne meg a nő az életben, ha az észszerű gazdálkodás és beosztás alapelveit ismerné, a háztartási munkák értékét megbecsülné s örömét találná a háziasszonyi teendők elvégzésében. A tanfolyam dijai: beirási dij az egész évre: 6 korona; főzés s varrás havonként: 18 korona, csupán főzés 12 korona, csupán vairás: 6 'korona. A jelentkezőknek készségesen szolgál felvilágositással a szegedi áll. (felsőbb leányiskola igazgatósága. ••••••••«B»aa>a»as»aa»>iiB>9»ai)ce:iiBisiiagu A franciák és a Vátikán. Párisból jelentik: Politikai körökben nagy feltűnést kelt Berry képviselőnek Franciaország és a Vatikán viszonyának helyreállításáról szóló cikkei. Bartlhou1 miniszterelnöknek ama határozott kijelentésével szemben, hogy a kormány nem gondol arra, hogy a jelenlegi állapotot is bármiképen is megváltoztassa, Berry kijelenti, hogy hát hónapon belül viszsza fogja állítani a Vatikánnal való viszonyt. A kamara többségét, hir szerint, már megnyerték. Németországnak a második nunciaturára való törekvését hangulatcsinálásra akarják kihasználni. Hogyan gyógyítják a munkáspénztári tagokat. — Szegedi történet. — (Saját tudósítónktól.) Egy szegedi kereskedősiagéd, akit a törvény arra kötelezett, hogy tagja legyen a szegedi munkásbiztositó pénztárnák, (a inu'lt hét végén hirtelen megbetegedett. Erős láz gyötörte, ágybafelküdt és mert a Valéria-téren lakik, átküldött valakit az ebbe a kerületbe tartozó munkáspénztári orvosért. Orvos helyett azonban' üzenet jött, amély rövid volt, de hihető: — Az orvos ur beteg, nem jöhet! Rendben volt, ha beteg, csakugyan nem mehet beteghez. A keres ke d őseged azonban logikával élt és azzal a gondolattal áltatta magát, lia az az orvos beteg, akinek jönni kellene, majd jön helyette más, aki ia kerülethez legközelebb lakik. A kereskedlősegéd azonban azt is tudta, hogy ez a legközelebb lakó munkáspénztári orvos az ilyen esetekben 'helyettesiteni szokta a kollégáját, vagy legalább is helyettesítenie kel, hiszen ez természetes és nemcsak a kollegialitás parancsolja, hanem az úgynevezett humanitás is, (amelynek a jegyében az orvosi diploma születik. Átküldte tehát a fiút a .beteg munkáspénztári orvos legközelebb lakó kollégájához, aki ugy-e bár, azért munkáspénztári orvos s azért veszi fel a fizetését, hogy a pénztár beteg tagjait kezelje, vagy legalább is megvizsgálja. Hiszen a kereskedősagéd sem akart mást, csak azt, konstatálja az orvos, mi a baja. Elvégre sohasem lehet tudni, mi fejlődhetik a lázas betegségből. A fiu átment a doktor úrhoz, előadta, hogy .a kereskedősegéd beteg, mire a doktor urnák első kérdése ez volt: — (Melyik kerületben lakik? — A Valéria-téren. — Mit akar akkor? Az néni az én kerületem. — Tudom, kérem szépen, de az az orvos ur, akinek a kerülete, most beteg. — Sajnálom, tessék más orvoshoz menni, mert mondom, a Valéria-tér nem az én kerületem. A doktor ezzel visszavonult, a fiu élment, közölte a választ a kereskedősegéddel, akinek a láza egyre nőtt. Mivel a logikájával is kudarcot vallott, kénytelen volt magán orvoshoz (fordulni, aki azon nyomban a lakásán termett, négy korona ellenében megvizsgálta és konstatálta, ihogy veszedelmes máj- és lépdaganata van s emiatt ilázas. Medecinót is rendelt neki, utasításokat is adott, a beteg megköszönte a látogatást, majd tudtára .adta a magánorvosnak, hogy ő muukáspénztátii tag és munkáspénztári orvos (fogja tovább kezelni. /Elpanaszolta még, hogy most is azért vette igénybe a .magánorvos ur szívességét, inert a kerületi munkáspénztári orvos beteg, a helyettese pedig nem akart eljönni hozzá. IMásnap még beteg volt a kereskedősegéd, alig valamit csökkent a lláza, de felkelt, hogy most már ő megy a munkáspénztári orvoshoz. El is ment, de egy harmadikhoz, aki a belvárosban lakik, nyolc percnyire a Valéria-tértől. Kezeltetni (akarta magát, felmutatván a tagsági könyvecskéjét. — De ez nem elég ám, barátom, önnek tudnia kell, hogy minden munkáspénztári orvos csalk a kerületébe tartozó beteget lajstromölihatja be a beitegállományi kimutatásba, ön pedig nem ebbe a kerületbe tartozik. — Bocsánat, én nem tudtam, hogy ennek ilyen formaságai vannak. hatott, s gyömbér, sáfrány, bors, faggyú, só, is egyiéb ilyen, külön-külön borzasztó izek, együttvéve s az ő kiszámított keverésükben, hihetetlenül, szinte légiesen finom egységes zamattá alakulták ez ételben. A nekem idegennek adott nehéz kéissel-viílával szinte vandátság volt feldúlni e pernek halmot; a szomszéd asztalnál, egy japán fiatalember két fapálcikával ette, s tanítgatta e művészetre mellet te ülő amerikai barátnőjét'. Hiába tanítgatta — ehhez a művészetihez tízezer esztendősnek kell lenni! .Megtanulhatjuk, hogy e két pálcikát szögben kell egymáshoz illeszteni, s az igy alakult csúcsra rája, rajta pedig szájukhoz lehet 'kapni akár a vizet is, de ahogy a japán azokat a pálcikákat fogta, .forgatta, szögbe döfte s szájához .kapta: azt, mondom, a nyugati parasztkéz csak 'nyolcezer év mulya fogja megtanulni ... 1 Csak angol tud; oly mozdulatlanul megmozdulni, ahogy mylady az ő ifélkeztyüs kezét mylordéra nyugtatta. Én <meg igy végeztem: — Mert, viszont, nemcsak a tartózkodásban van finomság; néha a merészségben is. A mi'asszonyaink sohasem .tudnák eljárni a keleti nők vakmerő táncait — de ne is tegyék, nem illenék nekik; nem részegitőek volnának, hanem nevetségesek. Mikor ebéd után való ifvásra egyszer mylordnak egy pár kiváló honfitársával együtt maradtam, ezek az urak — ,a hölgyek természetesen visszavonultak — széles jókedvükben táncra kerekedtek. Micsoda tánc volt ez! Mint mikor az ember leszáll a lóról, s rug egypárat, hogy a zsibbadtságot kiiüzze a térülőből. A páncélos ősök ereszkedhettek igy térdre, vasvértezietükben, mozdulatlan felső testtel, a sírboltokban, mint ahogy e gentlemanek mulattak. Pedig mégis groteszkek voltak; nem férfiasak, hanem nevetségesek. Látnák csak a mi magyar urainkat táncolni! Táncolni, kurjogatni, öklüket rázni, kabátjufcat elhajítani, s mégsem lennii nevetségesnek! De ez mind semmi a messzebb kelethez kiépest. Mylady bizonyára volt már Konstantinápolyban, áthajózott Sbutariba, s megnézte a táncoló derviseket. Én is láttam őket. Nem csodálkozott azon, hogy nem nevetségesek, s nem is tartanak attól, hogy nevetségesek lehetnek? Pedig tarthatnának tőle, mert ezek a dervisek nem holmi aljanépség; vannak köztük előkelő kalmárok, sőt katonák is; azt a hórihorgas szerecsenőrnagyot bizonyára mylady is ott látta már köztük, kire minden konstantinápolyi utas 'emlékszik. Teremtő isten: ihogy' járt ennek az óriásnak a feje; hogy' csavarodott a nyaka, a dereka; hogy' topogott a lába, hogy' himbálódzott a karja, hogy' egybeszáladt homloka meg szemöldöke, miközben szemehéja lecsukódott s orralyika^tágult és melle izihált, miint a beteg lóé! .És m'égsem volt • nevetséges, hanem rettenetes volt és szép volt, igen: szép és férfias; a vélünk volt nyugati menyecskék kipirult rámeredésén, miélázó hazasétálásán láttam, hogy szép és férfias volt. S vették észre a perzsa formájú egylházfit, ki a dervisek körül szorgoskodik? (Miikor a táncba belemelegszenek, egymásután oldják le s nyújtják ia szolgának, kábultan, behunyt szemmel, bizonytalan mozdulattal, tur.bánbéllelő süvegjüket,, zekéjüket, minden fölösleges ruhadarabjukat; ő meg lábujjhegyen megy oda, fejedetmii fejbiccentéssel áll meg előttük; megértő, rajongó, hódoló, de magára is tartó szemöldökkel, Szemmel s fajiakkal néz föl rájuk; szetid biztossággal Veszi el a süveget vagy a zekét, béhunyt szemmel ajakához érinti, s lábujjhegyen viszi egy sarokba. Hol az a marquise és hol az az abbé, hol az a nyugati előkelőség vagy akár kényeskediés, • mely külön vagy együtt osa'k távolról is meg tudná közelíteni azt a bájos méltóságot, azt a .férfias lágyságot, amivel ez az utolsó ember ezeket a szennyes rongyokat ezekről, az átizzadt állatokról leszedte!... Mylady és mylord mélázva biccentett a fejével, én pedig elhallgattam. A zsarátnok összeomlott, a hall kiüresedett, a pincérek ásítottak. Mylady ós mylord felállott; reggel utazni 'készültek és bucsuzóna kezüket nyújtották. Csak angol tud oly jólesően kezet rázni, mint ők shákehandeztek velem. Értesítés Kárpitos áruH bárHincH részletfizetésre is gjj Dús választék kész diván, ottomán, matracok, .. kárnitne ii7ÍPÍ = garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze- ** lUirpilUb-UZiei Telefon 1203. sz. :: :: rüen és olcsón eszközöltetnek. :: Kossut Lajos-sugárut 6. szám, H