Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-28 / 226. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefoa-szám: SOS, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN II ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egéMévre . K24- ttlévn . . KI2-- tí egén fen . K29"— ttfen . . KM. negyedérre K 6 - egyiaósapraK 2-— || negyedévre K T— egjrMnapraK 249 EgyM Mám ára n krás. tssm m J Kiadóhivatal Kárász-utca 9. ucao Tolaton-számt m. Szeged, 1813, II. évfolyam 226. szám Vasárnap, szeptember 28 A kievi vérvád. Tudvalevőleg évek óta húzódik már a kievi vérvád ügye. Évek huza-vonája után az ügyet aktuálissá teszi az, hogy most október elején fogják megtartani ebben a pörben a Jőtárgyailást. Annak kelt eldőlnie, hogy ki ölte meg Juscsimszky gimnazistát, aki egy napom nyomtalanul eltűnt szüleinek lakásából, hogy azután egy barlangban találjanak rá rettenetesen megcsonkított és összeszurkált holttestére. Miután az eset Oroszországban történt, Oroszországnak is abban a városában, ahol hihetetlen gyűlölet uralkodik a zsidók ellen, mindjárt ,az első időben fölmerült a (vérvád meséje. Azt suttogták, hogy Juscsinszkyt, aki húsvét táján tűnt el, zsidók ölték meg, vérét vették pászkasütéshez. Amit felélőtlen pletykázok elkezdtek, azt megerősítették és folyva^^mP, egy szereTicsétlen Nellis nevű 'záüo embM, a® két évnél hosszabb idő óta tartanaik fogf-u ságban és őt vádolták meg azzali, hogy rituális célokból megölte a meggyilkolt diákot. Azóta meglehetős valószínűséggel biró nyomok merültek föl arra, hogy Juscsinszkyt egy tolvajbanda tettééi láb alól. Juscsimszky bejáratos volt egy barátjához, egy postamesternő fiához. Ez az asszony tagja volt egy rablókból és ,tói vaj ókból álló szövetségnek, mélybe csakhamar a fiatal Juscsinszkyt is bevonták. Ugy látszik, a banda tagjai gyanút fogtak a fiatal diák ellen és amikor attól kellett tartaniok, hogy a fiu elárulja őket a hatóságoknak, el tették Juscsinszkyt láb alól. A hatóságok azonban ebben az irányban nem is nyomoztak, ellenben a szerencsétlen Bellis ellen fömtartottálk azt a vádat, hogy rituális célokból ölte meg a fiatal gyereket. Komoly bizonyíték nincsen a megvádolt zsidó ellen, — mégis fönntartják a vádat. Külföldi szakértőket hallgattak meg, akik alaposan végeztek a vérvád meséjével, — mégis tovább kardoskodnak a vérvád meséje molett. Mert orosz szakértők, köztük egy egyetemi tanár, napnál világosabban kimutatták azt, hogy a zsidók pászkájához keresztény gyermek vérére van szükség és ezeknek a külön házi szákértőknek véleménye az orosz hatóa^rok előtt többet nyom a latban, mint az enV^Ufetélyek véleménye. Végül most maga az orosz igazságügyminiszter jelent meg Kievben és félülvizsgálta azt az anyagot, melyre a kievi ügyészség a vérvádat alapitjá. És az orosz igazságügyminiszter helybenhagyta a vádat, nem ébresztett benne skrupulusokat sem a bizonyitékók elégtelensége, sem a vád ingadozó és belső ellentmondásokat tartalmazó gyöngesége. Most már tehát az orosz igazságszolgáltatás legfőbb őrének a pecsétje is rajta a vádon: Bellis, ellen október első napjaiban megkezdik a tárgyalást. Vájjon lehet-e remélni (azt, bogy biráiban több ész lesz és több belátás, miiint ,a pletyikázó közvéleményben, a lélfciisrneretlenül vádoló királyi ügyészben, a rosszakaratú orosz szakértőben és az orosz igazságügyminiszterben? Halvány, nagyon halvány ez a reménység, pedig Kievben sokkal több fog eldőlni, mint egy ember bűnössége, vagy bűntelensége, mint egy ártatlan ember martiriuma. Ez a pör a fajok harcához tartozik: az uralkodó orosz faj gyűlölete és megvetése lángol föl benne az elnyomott zsidók ellen. És abban az országban, ahol ritka év múlik el progratm nélkül, ahol a hulligán csorda bizonyos, időközökben a hatóságók passzív rezisztenciájával szokta magát gyilkos haraggal rávetni az ártatlan zsidó lakosságra arról van szó, hogy Kievben esetleg megujulnak a kisenevi borzalmak, hogy egész Oroszországban uj ürügye s uj alkalma kezdődik a zsidóüldözésnek. Visszaemlékezhetünk a mi saját vérvádunkra, a tiiszaeszlári pörre. Nálunk Csau main. Irta: Ignotus. Együtt ültünk a fogadó halltiában, villamos fényben, remek . fcandallótüz körül, melyben gerendaszám izzottak a drága k'ernényfalha'sábok — errefelé, boldog Norvégiában, ilyen fával .fűtenek. Mi férfiak, mylord, meg én, feketében, felhér .nyakkendősen, mylady kivágott esti ruhában, vagyonérö prém vállták-aróval. Szép két szál emberi teremtés volt; nem egészen fiatal már, de friss, ,üde és rugalmas. Az utazás s a fogadóélet demokráciája hozott igy össze bennünket, ebédi után való kis csésze kávénál, melyet mylord meg mylady, s önkéntelen utánzással magam is, azzal a bizonyos könyökemeléssel szállítottunk föl szájunkhoz, mely ,a 'mértani i'v .maga körül való megfordulásához hasonlít, mikor gömböt készül leirni. — Mylady megbocsát, szóltam1; nem udvarlási szándékból mondom, de a bizonyításihoz szorulok rá annak megállapítására, ihogy mylady a legtökéletesebb s legelőkelőbb szépség, melyet az életben látnom adatott. Ez különben, nem nehéz észrevennem, magának myladyne'k is meggyőződése. Hasonlóképen ő lordsága olyan tökéletes férfialak, aminővel edidlig csak a imi Jókaink Iskola öltönyök, regényeiben találkoztam, s talán még a Velasquez egy képén, a don Fernando d'Austria képmásán, csak azzal a rnylard javára való különbséggel, hogy ez a spanyol Habsburg már erősen d'egenerátus, mig mylord maga az egészség. Ezt, mondom, meg kell állapítanom, Ihogy félre ne értessem, Iha azt hiszem, hogy mylord a lelke mélyén földműves, vagy, ha ugy tetszik: kocsis; mylady pedig a legszéditőbb fejőteány, ki valaha sajtárt emelt a majorságban. Csak angol tud oly szeretetreméltóan, oly melegen s oly biztatóan elmosolyodni, mint mylady s mylord rám mosolygott — én pedig folytattam: — Tévedés azt hinni, hogy a parasztban nincs uriság. A szertartás nem a nagyok kiváltsága, sőt mentül mélyebbre szállunk, annál t'öbb a szertartásosság, s ahogy mi a mi kávés csészénket ajakunkhoz emeltük: rikító szabadosság áhíhoz képest, mint emeli szájához, szent cselekedetül, a kannibál a megölt ellenség husdarabjait. Tudom, -mylady ősanyái hosszú fölfelé menő sorban, évszázadokon át udvari hölgyek valának, mylord apái pedig már iH'óditó Vilmos idejében ,urai .voltak földnek, erdőnek, vadnak és parasztnak. De az uraság s a királyság magában nem teszi; a zuluknak is vannak királyaik és nemeseik, teméntelen idők óta. ő ladységük, mylady ősanyái, a szűz királynő udvaránál -füstölt oldalast reggeliztek, s megittak utána tea helyett egy pint sört; mylordnak pedig csak ő lordsága, az ő dicső emlékezetű dédapja kezdte meg a szokást, hogy ne csak .palástot, köntöst és ujjast váltson, de inget is. Igaz, a mai nemzedék lázas Tgyekvéssel- igyekszik jóvá tenni az ősök 'ebbeli mulasztásait — de nem' teheti jóvá; hatura non f-ecit saltum; nemcsak az udvarképesség: a fürdőképesség is őspróbát kiván. S maga a fürdő is'-em teszi; XIV. Lajos akkor fürdött n-emcslak először, de utoljára is, mikor a tudós nő megfürösztötte. A műveltségben. való élés ősi vo'lta teszi — s ebben egész Európa, mindenestül, messze elmaradt a Kelet népei mögött. Itt Európában is: franciák, olaszok, spanyolok és oláhok — igen, még az oláh pásztornép is — továbbá a magyarok is előtte járnak a germánságnak s a szlávságnak, mert ereikben sok ivan a régi róimai, etruszk, gölrög, arab és török vérből. De, kivált önök angolszászok, roppant fiatalok. Az önök ősei még maguk is fákon élhették, mikior az indusok már kímélni kezdték a lombok közt kergetődző, rriajimokat. Ez roppant 'különbség a radzsák javára, s az angol alkirályok rovására ... NEUMANN HL felöltők, costtimok Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink és leánykák részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5