Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-28 / 226. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefoa-szám: SOS, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN II ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egéMévre . K24- ttlévn . . KI2-- tí egén fen . K29"— ttfen . . KM. negyedérre K 6 - egyiaósapraK 2-— || negyedévre K T— egjrMnapraK 249 EgyM Mám ára n krás. tssm m J Kiadóhivatal Kárász-utca 9. ucao Tolaton-számt m. Szeged, 1813, II. évfolyam 226. szám Vasárnap, szeptember 28 A kievi vérvád. Tudvalevőleg évek óta húzódik már a kievi vérvád ügye. Évek huza-vonája után az ügyet aktuálissá teszi az, hogy most október elején fogják megtartani eb­ben a pörben a Jőtárgyailást. Annak kelt eldőlnie, hogy ki ölte meg Juscsimszky gimnazistát, aki egy napom nyomtalanul eltűnt szüleinek lakásából, hogy azután egy barlangban találjanak rá rettenetesen megcsonkított és összeszur­kált holttestére. Miután az eset Oroszor­szágban történt, Oroszországnak is abban a városában, ahol hihetetlen gyűlölet ural­kodik a zsidók ellen, mindjárt ,az első idő­ben fölmerült a (vérvád meséje. Azt suttog­ták, hogy Juscsinszkyt, aki húsvét táján tűnt el, zsidók ölték meg, vérét vették pászkasütéshez. Amit felélőtlen pletyká­zok elkezdtek, azt megerősítették és foly­va^^mP, egy szereTi­csétlen Nellis nevű 'záüo embM, a® két évnél hosszabb idő óta tartanaik fogf-u ságban és őt vádolták meg azzali, hogy ri­tuális célokból megölte a meggyilkolt diá­kot. Azóta meglehetős valószínűséggel bi­ró nyomok merültek föl arra, hogy Jus­csinszkyt egy tolvajbanda tettééi láb alól. Juscsimszky bejáratos volt egy barátjához, egy postamesternő fiához. Ez az asszony tagja volt egy rablókból és ,tói vaj ókból ál­ló szövetségnek, mélybe csakhamar a fia­tal Juscsinszkyt is bevonták. Ugy látszik, a banda tagjai gyanút fogtak a fiatal diák ellen és amikor attól kellett tartaniok, hogy a fiu elárulja őket a hatóságoknak, el tették Juscsinszkyt láb alól. A hatóságok azonban ebben az irány­ban nem is nyomoztak, ellenben a szeren­csétlen Bellis ellen fömtartottálk azt a vá­dat, hogy rituális célokból ölte meg a fia­tal gyereket. Komoly bizonyíték nincsen a megvádolt zsidó ellen, — mégis fönntart­ják a vádat. Külföldi szakértőket hallgat­tak meg, akik alaposan végeztek a vérvád meséjével, — mégis tovább kardoskodnak a vérvád meséje molett. Mert orosz szak­értők, köztük egy egyetemi tanár, napnál világosabban kimutatták azt, hogy a zsi­dók pászkájához keresztény gyermek vé­rére van szükség és ezeknek a külön házi szákértőknek véleménye az orosz ható­a^rok előtt többet nyom a latban, mint az enV^Ufetélyek véleménye. Végül most maga az orosz igazságügyminiszter jelent meg Kievben és félülvizsgálta azt az anyagot, melyre a kievi ügyészség a vérvádat alapitjá. És az orosz igazságügy­miniszter helybenhagyta a vádat, nem éb­resztett benne skrupulusokat sem a bizo­nyitékók elégtelensége, sem a vád inga­dozó és belső ellentmondásokat tartalma­zó gyöngesége. Most már tehát az orosz igazságszol­gáltatás legfőbb őrének a pecsétje is rajta a vádon: Bellis, ellen október első napjai­ban megkezdik a tárgyalást. Vájjon le­het-e remélni (azt, bogy biráiban több ész lesz és több belátás, miiint ,a pletyikázó közvéleményben, a lélfciisrneretlenül vádo­ló királyi ügyészben, a rosszakaratú orosz szakértőben és az orosz igazságügymi­niszterben? Halvány, nagyon halvány ez a reménység, pedig Kievben sokkal több fog eldőlni, mint egy ember bűnössége, vagy bűntelensége, mint egy ártatlan em­ber martiriuma. Ez a pör a fajok harcához tartozik: az uralkodó orosz faj gyűlölete és megve­tése lángol föl benne az elnyomott zsidók ellen. És abban az országban, ahol ritka év múlik el progratm nélkül, ahol a hulligán csorda bizonyos, időközökben a hatóságók passzív rezisztenciájával szokta magát gyilkos haraggal rávetni az ártatlan zsi­dó lakosságra arról van szó, hogy Kievben esetleg megujulnak a kisenevi borzalmak, hogy egész Oroszországban uj ürügye s uj alkalma kezdődik a zsidóüldözésnek. Visszaemlékezhetünk a mi saját vér­vádunkra, a tiiszaeszlári pörre. Nálunk Csau main. Irta: Ignotus. Együtt ültünk a fogadó halltiában, villa­mos fényben, remek . fcandallótüz körül, melyben gerendaszám izzottak a drága k'e­rnényfalha'sábok — errefelé, boldog Norvé­giában, ilyen fával .fűtenek. Mi férfiak, my­lord, meg én, feketében, felhér .nyakkendősen, mylady kivágott esti ruhában, vagyonérö prém vállták-aróval. Szép két szál emberi teremtés volt; nem egészen fiatal már, de friss, ,üde és rugalmas. Az utazás s a fogadó­élet demokráciája hozott igy össze bennün­ket, ebédi után való kis csésze kávénál, me­lyet mylord meg mylady, s önkéntelen után­zással magam is, azzal a bizonyos könyök­emeléssel szállítottunk föl szájunkhoz, mely ,a 'mértani i'v .maga körül való megfordulásá­hoz hasonlít, mikor gömböt készül leirni. — Mylady megbocsát, szóltam1; nem udvarlási szándékból mondom, de a bizonyí­tásihoz szorulok rá annak megállapítására, ihogy mylady a legtökéletesebb s legelőke­lőbb szépség, melyet az életben látnom ada­tott. Ez különben, nem nehéz észrevennem, magának myladyne'k is meggyőződése. Ha­sonlóképen ő lordsága olyan tökéletes férfi­alak, aminővel edidlig csak a imi Jókaink Iskola öltönyök, regényeiben találkoztam, s talán még a Ve­lasquez egy képén, a don Fernando d'Austria képmásán, csak azzal a rnylard javára való különbséggel, hogy ez a spanyol Habsburg már erősen d'egenerátus, mig mylord maga az egészség. Ezt, mondom, meg kell állapí­tanom, Ihogy félre ne értessem, Iha azt hi­szem, hogy mylord a lelke mélyén földmű­ves, vagy, ha ugy tetszik: kocsis; mylady pedig a legszéditőbb fejőteány, ki valaha saj­tárt emelt a majorságban. Csak angol tud oly szeretetreméltóan, oly melegen s oly biztatóan elmosolyodni, mint mylady s mylord rám mosolygott — én pedig folytattam: — Tévedés azt hinni, hogy a paraszt­ban nincs uriság. A szertartás nem a nagyok kiváltsága, sőt mentül mélyebbre szállunk, annál t'öbb a szertartásosság, s ahogy mi a mi kávés csészénket ajakunkhoz emeltük: rikító szabadosság áhíhoz képest, mint emeli szájához, szent cselekedetül, a kannibál a megölt ellenség husdarabjait. Tudom, -my­lady ősanyái hosszú fölfelé menő sorban, évszázadokon át udvari hölgyek valának, mylord apái pedig már iH'óditó Vilmos idejé­ben ,urai .voltak földnek, erdőnek, vadnak és parasztnak. De az uraság s a királyság magában nem teszi; a zuluknak is vannak királyaik és nemeseik, teméntelen idők óta. ő ladységük, mylady ősanyái, a szűz király­nő udvaránál -füstölt oldalast reggeliztek, s megittak utána tea helyett egy pint sört; my­lordnak pedig csak ő lordsága, az ő dicső emlékezetű dédapja kezdte meg a szokást, hogy ne csak .palástot, köntöst és ujjast vált­son, de inget is. Igaz, a mai nemzedék lázas Tgyekvéssel- igyekszik jóvá tenni az ősök 'ebbeli mulasztásait — de nem' teheti jóvá; hatura non f-ecit saltum; nemcsak az udvar­képesség: a fürdőképesség is őspróbát kiván. S maga a fürdő is'-em teszi; XIV. Lajos akkor fürdött n-emcslak először, de utoljára is, mi­kor a tudós nő megfürösztötte. A művelt­ségben. való élés ősi vo'lta teszi — s ebben egész Európa, mindenestül, messze elmaradt a Kelet népei mögött. Itt Európában is: fran­ciák, olaszok, spanyolok és oláhok — igen, még az oláh pásztornép is — továbbá a ma­gyarok is előtte járnak a germánságnak s a szlávságnak, mert ereikben sok ivan a régi róimai, etruszk, gölrög, arab és török vérből. De, kivált önök angolszászok, roppant fiata­lok. Az önök ősei még maguk is fákon él­hették, mikior az indusok már kímélni kezd­ték a lombok közt kergetődző, rriajimokat. Ez roppant 'különbség a radzsák javára, s az angol alkirályok rovására ... NEUMANN HL felöltők, costtimok Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink és leánykák részére kaphatók Szeged, Kárász-utca 5

Next

/
Thumbnails
Contents