Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-27 / 225. szám

1913. szeptember 21. DÉLMAGYARORSZAG 27. Kárász- és Jókai-utcákon át egészen a pályaudvarig. Ma bizony már nem is Ígérgetik. Az történt mindössze, hogy a Gizella-teret elárasztották az esteli fénynek olyan pazarlóan bőkezű ön'tásával, amilyenről az azelőtt hepehupás, sáros, elhanyagolt terecske nelm is álmodott. De szép i!s most cudarul, csak a lombos, nagy fák hiányoznak róla, amik nem is lesznek ott soha, mert a főkertész félti tőlük a virágágyait. A Gizella-tér nagyszerű világítása azonban kész példa arra, hogy milyen könnyen lehetne ugyancsak ilyen kevés gondoskodással elragadó széppé varázsolni a Kárász-, Kelemen- és Kölcsey-uteálkat, melyeken végig az úttest fölött lebegő Ívlámpák ragyoghatnának. Villany kell ezenkívül ia Jókai-utcára és a vasutak felé vezető, impozáns két boulevardra, mindenütt az úttest kellős közepén, a levegőben s a hosszú gyöngysorok olyan szépséget varázsolnának az utcai világra, a milyennel egyetlen magyar város sem rendelkezhetnék. Szinte bámulni kell rajta, hogy a város hatósága ezt még nem látta be és komolyan nem is gondölt rá, hogy a szép tervet megvalósítsa, holott annak akadálya nincsen. * HOL VAN SÁRI JÁNOS? Bizony nem fájna a fejünk a város lassú fejlődése és a közügyek iránt való érdeklődés folytonos csökkenése miatt, ha élne még jó Sári János, a nyugalmazott fientes, amint a névjegyén magát nevezte . . . Akii minden közgyűlésen előrukkolt a maga becsületes józanságu indítványával, aki a Kölcsönös Rókusok deputációjának ólén meg sem áll a miniszter szobájáig, iha arról volt szó, hogy csináljunk már valamit azzal a kis á'ilamkölcsönnel . . . Sári János azoniban már nagyon csöndes ember és nem olvassa többé a „helybéli sajtót". Nincs is hát alkalmas polgártársunk, ki az életrevaló eszmét megforgassa az agyában, azután pennát ragadjon és megszerkessze az indítványt Szeged város nemes és nemzetes cíviseinek közgyűléséihez. Pedig ezer és ezer ötlet lenne még, aminek csak hangot kellene adni és egyszeriben testté válnék. Az hiányzik, hogy valaki indítvány alakjában a közgyűlés elé dobja a város szépségének szeretetéből, felvirágoztatásának gondolatából fakadt terveket. A közgyűlés aztán elvégezné a többit. Ám az emberek kezdenek már fáradtak és közömbösek lenni. Mivel tölti idejét vájjon Kormányos Benő, a másik nagymultó indítványozó? Az öreg ágyú, Pillidh Kálmán is mind ritkábban irja már régi táblabirós okoskodásu cikkeit, a közgyűlésre meg el se igen jár, hiába fábrikáltak külön fogózkodó korlátot direkt a kedvéért a lépcső falába. Hol van Dobay Gyula, Bokor Adolf, meg a rámáscsizmáju Dobóczky sógor? Elaludt a közügyek felvirágoztatásáért égő szeretet és nem divat már orral beléütődni a más dolgába. Csöndesebbek lesznek a közgyűlések, ,a népkörök, az emberek. Uj város kerekedik a régi helyén, melynék ódon divatú hangulatát innen-onnan már csak az emlékezés őrzli. (d) Tisza miniszterelnök a király előtt. Bécsből telefonálják, hogy Tisza István gróf ma délután az osztrák fővárosba érkezett és a holnapi napon audiencián jelenik meg a király előtt. Az albán-szerb háború. (Komoly a helyzet. — Az oroszok véle • ménye. — Tanácskozás Berchtold grófnál. — A hatalmak álláspontja.) (Saját tudósítónktól.) Szerbia hadseregének ujabb mozgósításával a harmadik Balkán-háborúra készül, de ehez a háborúihoz már nincs meg a szerb hadseregben a harci kedv. A katonák teljesen kimerültek az előző két háborúiban, de még az elhanyagolt mezei munkákat is el kell végezniök. A földmives nép elég kárt szenvedett, mert az egy évig tartó háború alatt csaknem mindén tönkrement. A katonai köröket most az a 'kínos meglepetés éri, hogy az újból, behívott katonák jelentékeny százaléka nem akar bevonulni. — Mi már eleget küzdöttünk, fáradtunk, — ugy mondják — s nem hagyhatjuk, hogy földjeink teljesen elpusztuljanak, mert mindannyian éhen halunk. Menjenek most mások! A szerb kormány egyelőre rendelete: bocsátott ki, mely szerint a negyvenöt éven aluli férfiaknak nem szabad elhagyni az országot. A rendelettel a nagyarányú szökést akarja a kormány megakadályozni. Tegnap hire kelt, hogy a hadügyminiszter lemondása befejezett dolog. Az ujabb háborús veszedelemért áltálában őt okolják, mert megengedte, hogy Albániáiból a csapatokat visszarendeljék és a határ biztosításáról nem gondoskodott eléggé; e miatt most a zavargások következtében igen nagy vér- és pénzáldozat hárul Szerbiára. Ujabb hírek a hadügyminiszter lemondását megcáfolják. Egyelőre be kell várni, hogy a kormánynak miként sikerül a kellemetlen helyzetből kiszabadulnia. A szerb hadügyi kormány mindenesetre előkészíti más hadtestek esetleges behívását is, mert a moravai hadtestnél túlságosan nagy renitencia veszedelme fenyegét. A belgrádi sajtónak természetesen mindezekről hallgatnia kell. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek : Belgrád, szeptember 26. A szerb sajtóiroda jelenti: Az albán határterületeken a helyzet az albánoknak szerb terület ellen nagy tömegben intézett támadásai következtében igen komoly. Az albánok folytatják betöréseiket a határ különböző pontjain. A szerb kormány szüntelenül erősítéseket küld a határra. Mihelyt a szerb hadsereg a megtámadott vidékekre érkezik, a rend újból helyre fog állíttatni. Berlin, szeptember 26. A Tageblattnah táviratozzák Pétervárról: Az orosz diplomácia az albán-szerb konfliktusnak mai fázisában nem tulajdonit komoly jelentőséget. Itt az a fölfogás érvényesül, hogy Szerbiának megvan a íj oga és a hatalma is az albán támadások leverésére. Ebben a szerbeket senki sem foigja megakadályozni, annyival is inkább, mert Albánia határát nem is állapították meg. A bandák leverése nim.es ellentétben a független Albánia elvével, Ausztriának és Magyarországnak az albán /fölkelésben való szerepéről az orosz diplomácia hallgat. Bécs, szeptember 26. Husszein Hilmi basa török nagykövet tegnap hosszabb ideig tanácskozott Berchtold gróf külügyminiszterrel az albán fölkelésről. A nagykövet a porta nevében tájékoztatást kért az osztrák és magyar kabinet állásfoglalásáról. Mcnnsdorff-Pouilly gróf londoni osztrák és magyar nagykövet szintén hosszabb ideig tanácskozott Berchtold gróffal, hir szerint az albán eseményekről és a londoni nagyköveti értekezlet mielőbbi összehívásának szükségességéről. Ugyanebben az ügyben Avarna herceg, olasz nagykövet is tanácskozott Berchtold gróffal. Berlin, szeptember 26. A szerb kormány tegnap jegyzéket nyújtott át a külügyminisztériumban. Mint hirlilk, a nagyhatalmák egyelőre nem fognak beleavatkozni az uj háborúba. Ha azonban a szerbek arra gondolnának, hogy határukat tágitsák, a nagyhatalmak ragaszkodni fognak régebbi elhatározásukhoz. A nagyhatalmak ez alkalommal nem engedik meg, hogy tekintélyükön csorba essék, mert annak idején is csak a legnagyobb fáradsággal lehetett a határt megállapítani. Ha pedig az albánok gondolnának a határ megváltoztatására, a nagyihatalmak velük szemben is ragaszkodni fognak elhatározásulkihoz. Csődbe ment a Gazdasági és Iparbank. (Saját tudósítónktól.) A Gazdasági és Iparbank felszámoló bizottsága, melynek tagjai voltak: Pálfy József dr. árvaszéki elnök, Kdemen Dezső dr. ügyvéd, Kompolti Ábrahám dr. ügyvéd és Boros Ignác bankigazgató, ma délután a bank ügyében tanácskozást tartott és minthogy ugy látszott, hogy az ujabban beállott események olyan fordulatot adhatnak a bank életének, amelyért az erkölcsi és anyagi felelősséget nem vállalhatja, elhatározta, hogy a bank ellen a csődöt megkéri. A csőd'kérvényt nyomban megszerkesztették és mind a négy felszámoló aláirta. Ezzel a Gazdasági és Iparbank eljutott szánalmas és szerencsétlen életének utolsó fázisához, amelyben még mindig mélyen szántó és keserves nyomokat hagyhat hátra gazdasági életünkben. A Gazdasági és Iparbank, eleinte legalább ugy Játszott, hivatást töltött be a város gazdasági életében azzal, hogy a kisebb egzisztenciák érdekeit karolta föl. De mint bank is számottevő szerepre tudott jutni, mert feltűnően tekintélyes betétje és Visszle számi toló hitele volt. Nem annyira a pénzkrizis, mint Fényes Marcell szerencsétlen manipulációi és önmagáról való megfeledkezése ölték meg é's ihamár a fentartása lehetetlen volt, ép az ügykörébe bevont kis egzisztenciák egész tömegének érdekében kétségtelenül kívánatos lett volna,. hogy békésen fölszámolhasson. Kétségtelen, hogy a csődöt a hitelezők türelmetlensége idézte elő, amelyet viszont nem lehet minden esetben a hitelezők kapzsiságának a számlájára irni, mert hiszen azok között olyan is volt, aki majd egész vagyonával fűződött a Gazdasági és Iparbank sorsához és tudott dolog, hogy a gazdasági krizis mindenkit egyformán szorított. Illetékes helyről nyert információnk szerint a következő események és okok késztették a fölszámolókat, hogy a csődöt megkérjék: A Gazdasági és Iparbanknak még mindig 1.200,000 korona visszleszámitolási hitele és 900,000 korona betétje volt. A zárgyárból körülbelül 230,000 korona illette volna a Gazdasági és Iparbankot és most, Ihogy ez röviden esedékessé vált volna, egyes hitelezők az eddiginél is erélyesebben léptek föl a bankkal szemben, hogy követelésüket biztosítsák. Viszont a fölszámoló bizottság tagjai nagyon jól tudták, hogy egyes hitelezőket nem szabad kielégíteni, a többinek rovására. Volt a banknak egy Mikite István nevü betétese, aki körülbelül 30,000 koronával érdekelt. Ügyvédje, Rottenberg Pál dr. szerdán végrehajtást akart foganatosítani a bank ellen és ebből a célból könyvszakértővel je-