Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-27 / 225. szám

4. DCCMAOYARORSZXQ 1913. szeptember 23. kölcsönzött volna. A városok és a kormány közvetetten érintkezése ugyanis hozzájárult volna a sok baj minél előbbi orvoslásához. Érdekes, hogy a magyar városok értekezletével egyidejűen az osztrák városok egy része, a német-osztrák városok is tanácskozni fognak Bécsben. A baj tehát ott is súlyos, a városi hitel megszorulása s a mérlegek deficitje ott is szövetkezésre buzdít. Az október közepén vagy végén tartandó értekezleten meg fog jelenni Zaleski lovag pénzügyminiszter is, hogy tudassa a gyülésezőkkel, hogy a kormány figyelő tekintete rajtuk nyugszik. Most volt a gyűlés elöértekezlete, amelyen a tanácskozás programját állapították meg. Legelsősorban a német-osztrák városok hitel ügyét fogják megvitatni s körvonalazni a városi hitelt közvetítő középponti szerv megalapítását. A megbeszélés e főtárgya mellett mellékkérdések megvitatása is sorra kerül. A megszerzendő hitel gazdaságos fölhasználásának biztosítása céljából meg fogják állapítani, hogy mi módon küzdjenek a városok beruházását megdrágitó különféle építőipari kartellek ellen? Végül a beruházások jóléti, szociális csoportjából a lakáskérdésnek városi beavatkozással való orvoslása is sorra fog kerülni. A városok tehát mozgolódnak. Óhajtandó, hogy a mi városaink mozgalma ne • járjon csekélyebb gyakorlati eredménnyel, mint az osztrák városoké. A magyar gazdasági életnek, a magyar kulturáltak és igy a magyarságnak érdeke ezt kívánja. Görög-albán unió. Valonából jelentik Egy görög küldöttség 'érkezett ide, amely Görögországgal való perszonális uniót javasolt az ideiglenes kormánynak. A küldöttség megigérte, hogy e javaslat elfogadása esetén Görögország Albániának engedi át Jani-> nát. ! Az idei szüret kedvezőtlen kilátásai. (Saját tudósítónktól.) A begyekben már szüretelnek, 'de ennek dacára még oly bij' zonytalanság uralkodik a termelők és kereskedők között a vánliató bor mennyiségéről, akár 2 'hónappal ezelőtt. A rossz és állhatatlan idő szinte hetenkimt változtatja a kilátásokat. Annyit azonban már i's tudhatunk, hogy a tavaszi op ti misztikus fölfogás helyett a legpesszi-misztikusalbbat vehetjük elő. Tavasszal még 5 és fél 6 millió hektoliterről beszéltünk, de ha -most tanulmányozzák a helyzetet, alig fogunk 3—3 és fél milliónál többét találni. Ennek a pár számnak legkedvezőbb esetét véve számitásba alapul, 30—40 'koronás ár ímelett 60—80 millió korona a Jzár! S ezt mind a rossz időjárásnak, a levélperonoszpórának, az ódiumnak, a szőlőmolynak, a liszt-harmatnak s a 'fakórothadásnak köszönthetjük. Alig van olyan szőlő az országban, melynél kisebb-nagyobb kárt ne tettek volna ezek a betegségek. Pedig a gazdák megszámlálhatatlan összegeket vertek bele a védekezésbe, de mind hiába. Szemük láttára megy tönkre a szőlő, anélkül, hogy segíthetnének rajta. Permeteznek, de az eső rögtön lemossa a meglehetős drága oldatot. Szedik a molyhernyökat, a cserebogár álcáit, a kártékony rovarokat, de mert a szomszéd nem tesz ugyanígy, megint csak átjönnek a másik szőlőből. Ezen csak az általános, kötelező védekezés behozatala tudna -segíteni. S ha bizonytalanság van a mennyiség dolgában, különösen ugy van ez a minőségA gel. A hónapokig tartó hideg esőzések -miatt a szőlő cukortartalma a minimális maradt. S ha nem lesz már a szüretig szép, meleg idő, ugy talán a tavalyi bor minőségét sem fogja az idei bor megütni. Rendkívül- .nagy károkat okoz a szőlőtermelőknek a külföldi sajtó a kolera-hirek alaptalan kiszínezésével, amiért is az egész szőlőexport stagnál. A galíciai határon nem engedik át a -magyar szőlőt, vagy ha át is eresztik, a megijesztett fogyasztó közönség nem meri vásárolni. Ez magában is kiszámíthatatlan károkat jelent a magyar szőlőtermelőknek, mert ezzel egyedüli fogyasztó piacát vesztette el. Ilyenképen egy liter borhoz, amelynek értéke talán még kisebb lesz, mint egy kilogramm csemegeszőlőé, 1 és fél, sokszor -még több csemegeszőlőt kell venni. A borkereskedelemben az a jelszó alakult ki ugy a termelők, mint a kereskedők körében: várjunk. Igaz ugyan, hogy szolid kereskedőnek bajos lenne már most vásárolni, amikor még a minőségre nézve is a leghomá'lyosabb bizonytalanság uralkodik. Mégis nem kis köze van ennek a „várjunk" jelszónak a kialakuláshoz az abnormális pénzviszonyoknak is. S bár a kereskedői körök részéről némileg jogosult, hogy a drágán és nehezen kapott pénzzel aránytalanul akarják a bor árát leszorítani és hogy nem veszik tekintetbe, hogy a termelőknek a tavalyi és az idei rossz esztendő és az alacsony árak mellett tönkre kell menniük, de előre látható, hogy azokat a termelőket, kiknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a bor eladásával várjanak, kik nem készülhetnek elő a szüretre hordókkal, pincével s pénzzel — a hitelmegvonások miatt megszűnt korikurrencia folytán — ugy ki fogják uzsorázni, ahogy eddig még nem volt rá példa a magyar bortermelés történetében. A hercegprímás bérmautja. Nyitráról jelentük: Csernoch János hercegprímás ma fejezte be körútját, melynek folyamán két említésre méltó epizód történt. Nagytapolcsány előtt, amikor a primás, titkárja kíséretében automobilon Nyitraludányból érkezett, egy bérkocsiból hirtelen egy középkorú feketeruhás hölgy ugrott eléje nagy bokrétával a kezében. A hölgy Pokorny Jánosné, nagytapo-lcsányi asszony, tót beszédben iidGsaik amikor végképp szakítottunk, akkor éreztünk egymással szemben meleg-ebben, vágyakozóbban, szerelmesebben. Nem szavakban nyilvánult ez meg, hanem áruló, tit'kos, néma viselkedésünkben. Az emberi nyelv -sokkal szegényebb, semhogy ki tudta volna -fejezni, amit elválásunk percében -éreztünk. A Mária szeme csodálatosan fejezett kl kérdés-eket, amelyeket az ajka nem tudott volna megkockáztatni. — Vádolsz — kérdezte a pillantása — hogy nem vagyok már a régi? . . . Vagy saját magad -miatt pirulsz és ezért haragszol reám? De aztán biztatón intett: — Nem vagyok hálátlan. Nem foglak elfelejteni. Azért válok el tőled, mert megszerettelek. Akit -szeretek, az előtt szégyelem magam és hogyan -maradhatnánk mi együtt rnöst egy pillanatig is anélkül, hogy ne kellene röstelkednünk csúnya multunk miatt? Későn tértünk észre. Te a fiatal legény, én az érett, de tapasztalatlan, asszony már az első rohamnál, mikor találkoztunk, elvesztettünk mindent . . . Isten veled! Lehajtott fejjel mondta el ezt a végső vallomást és én nem tudtam rá mit felelni. Egyszerre megfordult és a régi, gondtalan, szerelemtelen- pajkos pillantással nézett utoljára a szemembe. Fölvillanó fénye többé nem is incselkedett velem. A -másik percben már bánatosan megölelt, anyásam megcsókolta a hajamat, az ajka egy pillanatig habozott, ihogy ne csússzék le ajkamra és otthagyott. Ez volt életem legszomorúbb elválása. A lemondás, mint valami lázas betegség elgyöngitette minden tagomat. A szivem halkan vert, mintha könnyek csurdogáltak volna benne. És egy fecske csicsergé'se odakinn az uj tavaszban különösen élesen, bántóan hangzott és sehogysem illett elbucsuzásunk őszi harmatához, könnyeihez . . . Máriát néhány hét múlva a rendőrség tartotta nyilván. • A milói Vénusz áll az ágyam fölött karrarai márványban. Elég jó másolat ahhoz, hogy megértsem, ilyen tökéletes sz-épségü nő nincs is a világon. A művész sok asszony soikféle elszórt előnyeit egy-esitette egyetlen márványkölteményben, amely a szépség istennőjének akart az örök emléke lenni. És ez a szobor ismét -elém hozza a multamat, sok apróbb-nagyobb hűtlenségemet és a nőket, akiket szerettem. A görög márványba tudta foglalni emlékeit, -én csak behunyt szemmel tudom magam elé idézni azt a milói Vénuszt, aki az -én csókjaim emiékéből kialakult. Én vagyok a imásik szobrász, az emiékék összegyurója. Ha Manóinak két szeme volt, Artemisznek bizonyára jól illett a bár| sonyos mosoly, amelyhez azonban inkább az ; Ella finom, ideg-es lelke és Aszpáziá-nak a . hattyú nyakához hasonló hajlású keze illett volna. Ez a fölsorolás -egyszersmind bűnbocsánat lehetne hűtlenségeimért. Részletekben és apránkint, de végeredményiben imégis egyetlen nőt szerettem, azt a Lucretie erényü milói Vénuszt, aiki emlékeimből kialakult -és aki a valóságban nincs, csak mint szobor, vagy mint csók-album állja meg a helyét. Azt mondják, hogy az ember egész életén végig egyetlen, elérhetetlen ábrándképet cipel magával és minden szerelme voltakép csa'k megalkuvás az -ideál és a valóság között. Én fordítva tapasztaltam. Amig az ember nem ismeri a valóságos nőket és az igazi lehetőségeket, addig nem is tudja összeállítani az ideált. Addig csak egy nagy, ismeretlen bálványt cipel magával, amelyet az első jött-ment valóságos kis nő kedvéért szívesen cserben hagy. Sok nő, 'sok esó'k, sok hűtlenség kell ahhoz, hogy az ember végre egybe tudja rakni azt -az Ideált, amely boldoggá tehetné. A hűtlenség a szerelemnek legfőbb iskolája. És -csak most értem meg, hogy -miért felejtettem el azokat, akik Ihivek és jók voltak hozzám és miért járnak még imost is hozzám az emlékezet szárnyán mindazok, akik hűtlenül cserben hagytak, mint például ama gyermekeim anyja, akik nem az apjukra, hanem valami titkos lelki hatásnál fogva reám hasonlítanak és Mária, aki -rajtam lehelte ki utolsó szerelmét és mások, akik még roszszabba'k voltak hozzám. Miattuk szenvedtem, si-rtam a legtöbbet. Ok tanítottak írneg arra, hogy ki vagyok és hogy milyen nőt kellene ki'ván/nom. Csókalbu-mimal a hónom alatt elindulhatnék világgá, ihogy megkeressem ezt -a nőt. de még most is a fülemben cseng a kacér Artemisz nevetése, mivel mondta: — Csak hűséget ne keress a nőkben! Az az asszony, a'k-i örök hűséget fogad, szereti a tilosat és csak azért esküszik, hogy legyen mit megszegnie. Csókjaim albumát tehát kishiltü-en összecsapom.