Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-26 / 224. szám

4. DCCMAOYARORSZXQ 1913. szeptember 23. hagyja el a középiskolát, mint a nyugati vezető kultur nemzetek ifjúsága. És ha egyelőre nem is érhetjük el a franciák stiláris képességét, de lehetőleg érjük el az angol tárgyias, természetes és világos előadást". Ezt a oélt mikiént gondolja a miniszter elérhetőnek, arra a rendelet részletes utmutatást ad. Nem ez a helye, hogy ezzel az útmutatással és annak részleteivel itt foglalkozzunk, inkább csak az volt a célunk, hogy rámutassunk Jamkovich Béla dr. reformátor] működésére és a legapróbb részletökre is kiterjedő gondosságára, mely méltóvá teszi ezt ,a világosfejü, logikus gondolkodású és működésében nagybuzgalmu és céltudatosan akarni tudó államférfiunkat a reform-miniszter elnevezésére. A kultuszminisztert abban a reményében, hogy ily irányú törekvéseinek — amint azt rendeletében is kifejezi — a sajtó előkelő részében is visszhangja támadjon, nem fog csalódni, annál kevésbé, mert személyében és eddigi működésében biztos garanciáját látjuk a magyar nemzeti műveltség megújhodásának. iMiaaa>iiHaaHaaaMaBaaHBBaaiiscii»sfla»aeaaca»Msc Az amerikai nagykövet bemutatkozása Bécsből jeltentik nekünk, ihogy ;a király ma délelőtt ünnepiets ÍLJuniutiaitkozó ikUhallg|atőson fogja fogadni az észak-amerikai Egyesült Államok uj bécsi nagyikövetét, Penifield CouTtland Frigyest. Az orosz cár Velencében. Velencébő jelentik: Boris orosz nagyherceg közölte Velence .polgármesterével, hogy a cár a velencei szépművészeti palotának első tavasszal való fölavatása alkalmával röviid ideig Velencében fog tartózkodni. A cárné azt az óhajtását fejezte ki, hogy szeretné megismerni Olaszországot. Városi birtokpolitika. — Szeged félszáz millió értékű vagyona. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország hasábjain sokszor rámutattunk már arra a szomorú tényre, Ihogy Szeged város gazdálkodásában sem tervszerű beosztás, sem- számító gazdasági érzék nincsen. Még soha sem volt város, mely félszáz millió értékű vagyon birtokában annyi ,patopálos nemtörődömséggel nézné az idők folyását, imint a mi kívülről fölcicomázott, belülről azonban a mesebeli Csipkerózsa évezredes álmát alvó városunk. Mintha tanulság és tartalom nélkül suhannának el felette az évek. Néhanéha egy-egy építkezés, vagy valami halaszthatatlan közszükségleti berendezés köti le a hatóság erejét és figyelmét, azontúl azonban megint serriimi, .csak csönd és hoszszu hallgatás. k Ezúttal a városi birtokpolitika tengődésének körülményeire akarunk rámutatni. Szeged város köztulajdont képező földbirtokai bérbeadás utján vannak hasznosítva és a gazdálkodásnak ez a módija évtizedek' óta semmi változást föl nem mutat, hacsak azt nem, hogy a város igyekszik évről-évre magasabbra verni a beszedendő árendát. Ez a tevékenység nem mondható túlságosan szociálisnak, de hát a városi élet igényei is folyton emelkednek és igy a folyton emelkedő bérjövedelemre — mondjuk — szükség vau. A vármegyében azonban itt-ott egészen más irányú gondoskodás nyilvánul meg a polgárság iránt. Néhány évvel ezelőtt egészen csöndben épülni kezdtek a munkáslakások és Szentesen, meg Csongrádon külső városrészek vannak már pirosfediélü, barátságos munkásházakból, melyekben a viliág legnincstelenebb szegény emberének, az alföldi kubikos munkásnak a pereputtya húzza meg magát. Ezeknek a föld| bői nőtt városnegyedeknek állam és község a legmesszebbmenő kedvezményeket nyújtja, miáltal hosszú időre biztosítva van a kiétkézi munkás ókból álló fajimagyar lakosság fenmaradása és 'helyhezkötöttsége. Gondolt-e Szeged valalhia is munlkáslakásolk építésére? Soha. Pedig a szegedi nép első kubikos munkása nemicsak az Alföldnek, hanem a szomszédos külföldnek is. Ez a város azonban nem tud szabadulni a régi módi szerint uijalbb és .ujabb \ határidőkre meghosszabbított földibérleti rendszertől, a' mély aránylag semmiféle fáradtsággal nem jár, imég csiak gondolkozni vagy valami komplikált számadást végezni sem kell fölötte. A városi gazdász egyszerűen megjden a tanyai 'központon és a jólelkű kültelki magyar, aki egyébként majd belepusztul a földéhségbe, egymásra licitálja az árakat. Rendben van, megint nem fáj a fejünk az árenda miatt három évig. Igy megy a birtokkal való gazdálkodás Szegeden. Ami bizony elég kényelmes megoldás. Ha .már most azt nézzük, hogy más alföldi város hogy bánik a földjeivel, furcsa kis összehasonlításokat tehetünk. Kecskemét városa, melynek kiterjedése százharminc négyszögkilométerrel meghaladja Szeged kiterjedését, óriási területi földbirtokait hosszú idő óta apróbb részletekben parcellázza. A fölosztás a tizenkilencedik század legelején, 1801-ben kezdődik, de a nyolcvanas évekig alig ölt nagyobb mérvet. A nyolcvanas években egyszerre 844 hold, ,a kilencvenes években már 1917 hold Ikerül kiosztásra, azóta pedig ötezer hold jutott ismét a gazdaközönség: kezére. És van a városnak két gyönyörű telepe, mind, a kettőnek létesítése szociális érzéséről és nagy szivéről isimert néhai polgármesterének, Kada Eleknek nevéhez fűződik. KadafaJva és Hetényegylháza az ország két legboldogabb munkástelepe. Mindkét telep ötven-ötven rencsés körülmények között élő fiatalember, aminő te ivagy, ennyire megváltozzék oly rövid idő alatt. Mert megváltoztál — a hátrányodra. — Ugyan csak nem azt kívánod, hogy a léha életeimből meséljek neked epizódokat? — Nem, ine fáradj. A kalandjaiddal ugy sem imponálsz már nekem. Azt azonban konstatálom, hogy az egyesület nagyon is rossz befolyást gyakorol reád. — Csaik kérlek, nekem és az erkölcsnek hagyj békét. Mi ketten kizárjuk egymást. Hanem mondd már, mit csináltál ed'dig? — Dolgoztaim. Éjjel-nappal mindig dolgoztam s most végre elkészültem vele. — Mi az, már elkéiszü'ltél a doktori munkáddal? Károly fölállott a helyéről. — Ddhogy a doktori munkával. Az első, nagy költői müvemmel, az első drámámmal. Azt hiszem, hogy jól .sikerült. Emlőkszel még Dedalus és Ikarus mondájára. Amikor Ikarus fölszállott a magasba s a Nap megolvasztotta viaszszárnyait, mire lezuhant a tengerbe. Ez az én drámám tárgya is, de azért nagyon modiern fö'lfogásu és konipozicióju. Istenem, ha ez beütne. Halas, ha ez sikerülne, akkor én volnék a világ legboldogabb embere. Sartoriust is valósággal elragadta barátjának lelkes rajongása és ez idő alatt elfelejtett minden egyesületi és párbajügyet s szinte örömtelten kiáltott föl: — Hát akikor öregem gratulállak. Szóval, költő lettél. Emlékszel még a gimnáziumban többször mondotta ineked az irodalom tanár: Holimeder, magából még nagy iró lehet. — Reméljük a legjobbakat — mondotta nevetve Károly. — Hanem mondd csak, mi szél hozott erre téged. — Hát igen barátom, térjünk a dologra. Igen kényes história és a tanácsodat akarom kérni, mert kettőnk közül te vagy a megfontoltabb . . . — Ha valami nagyfontosságú életkérdésről van szó, akkor bajosan hinném, hogy segíthetek neked', a Don Jouannak. , — Hát kérlék alássan, hogy a dologra térjek, én a minap egy este, ugy nyolc óra körül, kinn a Thentiner-strassen mértem az aszfaltot, amidőn egy végtelenül bájos és csinos, de roppant egyszerűen, de ízlésesen öltözött leányka libegett el mellettem. Szóval egyszerű volt, de bájos, mint majdnem minden szegényebb müncheni leány. — Jól megfixiroztam és a szeméhe nevettem, de a kicsikére körülbelül ugy hatott ez a régi fogásom, mintha a miiéi Vénusz szemébe nevettem volna. Igy nem ment, tehát más módhoz folyamodtam. Követtem egy kissé, majd 'kalapot emeltem előtte s ezt moindottaim neki: „Bocsásson meg drága kisasszony, hogy megszólítottam, de egy izben a jogászibálon volt már szerencsém kegyeddel találkozni. Nevem . . . Nagyon sajnálom — válaszolta ő élutasitólag — én nem voltam ott s önt nem ismerem és nem is akarom ismerni. Erre tovasietett. Én még mindig nem mondottam le róla. Mellette siettem s minden lehetséges dologról beszéltem neki, Carusóról, a vágási sebek antiszeptikus kezeléséről, Oberamergauról, az októberi ünnepségekről — bár ez utóbbinak akkor semmi értelme nem volt, de én osak beszélteim minden értelem nélkül. Midőn egyszer akaratiamul .sikerült valami szellemeset mondanom, hirtelen reagált, nevetett ... A végén azután mint jó barátok váltunk el. Tegnap megint találkoztunk. Bementünk egy cukrászdába. Félrevoinultunk egy diszkrét szögletbe, mindig bizalmasabban beszéltünk, ő is mindjobban 'belemelegedett a diskurzusba. Majd hazakísértem. Sötét volt már. Kezet nyújtottam néki. Erősen Butoríásárlók Tisztelettel Telefon 515. meggyőződhetnek arról, hogy dúsan # M|| .U-AU felszerelt raktárunkban kizárólag sa- CJj CJttll jvlUa}ZIal050ty ját készítésű, elsőrendű bútorok, minden versenyt felülmúló árban, — kedvező fizetési feltételek mellett » « «... (. . t,*** is - kerülnek eladásra. SZCflCCl, Tí$Za £ajOS-l(írít 19. (Hertísz pélftel szemben.) gntorralstára