Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-25 / 223. szám

4. DCCMAOYARORSZXQ 1913. szeptember 23. Ebez a levélhez még csak a következőket fűzzük. Egyik elterjedt és országos nevű budapesti lap, mely (közismert arról; hogy minden kérdésben az arra illetékes legkiválóbb férfiakat szólaltatja meg, ankétot rendez hasábjain Magyarország szerepéről az átalakult Balkáinon. Az elsők között szólaltatta meg Tonelli Sándort, akinek nagy érdekű és értékes fejtegetését itt közöljük: A Balkánon végbement változások bennünket részben politikailag, részben gazdaságilag érdekelnek. Noha nemzetközi vonatkozásokban a politikai kérdéséket a gazdaságiaktól renldlkiviil nehéz elválasztani, mégis tisztáznánk kell a Balkán államokkal való gazdasági viszonyokat, részben mert a bábom után nagy föllendülésre és nagy ipairi megrendelésekre kell számítanunk, résziben mert veszedelmesen közeledünk 1917-hez, az uj kereskedelmi szerződések megkötésének időpontjához. Gazdasági szempontból a bábom hatása az, hogy azok az államok növekedtek meg területben, amelyek politikailag részben, gaz daságilag csaknem kivétel nélkül velünk ellentétben vannak és melyekikel máir több ízben vámháborukat kellett végigharcolnunk. Szerbia, Románia és Bulgária egyaránt mezőgazdasági á'llanmk, kebdőidő iparral, de erős iparfejlesztési tendenciákkal, magyar ipari vámokkal és állami mon opóliiumokka 1. •Mig a régi török tériül etelken 11 százalékos érték vám ok állottak fönn, ők most 25—30, sőt egyes esetekben 70 százalékos vámjaikat terjesztették ki a hódított területekre. Ipari kivitelünk tehát az uj alakulások folytán ne hezebb viszonyoknak néz élébe, különösen azért, .mert a magasabb vámok főként az álfajuk is termelt közönségesebb mámőségiü iparcikkeiket sújtják, melyeket eddig a magyar ipar leginkább exportált. Mi telhát a magasabb vámokat viszonylag jobban meg fogjuk érezni, mint a finomabb és a Balkánállamokban nem igyártott iparcikkeket exportáló nyugati államok. Ellenük szól a forgalmi viszonyok eltolódása is. Már a szerlb vátmíháboruiban tapasztalhattuk, hogy Szerbiát főként a Szaloniki-i útirány képesítette ellentállásra velünk szemben. A bábom után Bulgária, a melyet eddig a Dunán és Galacon át mii érhettünk el legkönnyebben, kikötőhöz jutott az Égei-tengeren. Szerbia pediig az eddiginél nagyobb mértékben biztosította magának Görögországgal létrejött megállapodásában Szaloniki kikötőjének használati jogát. Forgalmi politikájuk tehát, amely eddig észak felé irányult, nagyrészben délnek fordul, a mii természetszerűleg az idegen — angol, francia és olasz — versenynek az erősödését vonja maga után. Mivel tudjuk ezeket a változásokat ellensúlyozni? Csakis céltudatos, előrelátó és kicsinykedéstől ment gazdasági politikával, a •melyből a presztízskérdéseket ki kell kapcsolnunk. Az üzlet — üzlet és ha azt akarjuk, liogy ők adjanak nekünk valamit, azért nekik ellenértéket kell nyüjtanunk. Ez pedig nem lehet más, minthogy könnyítéseket adunk a Balkán-államok mezőgazdasági, de különösen állatbehozatalának. Azt hiszem, távol áll minden józanul gondolkozó embertől, hogy a magyar iparért a magyar mezőgazdaságot áldozza föl. Erről szó sem lebet. De viszont higgadtan gondolkozva föl lehet-e tételezni, hogy 70.000 darab szerb marba — ez ugyantis a maximális mennyiség, amelyet egy élvbein exportálni tud — tönkretegye a magyar állattenyésztést, a mely egy évben másfél milMó darabot termel levágásra és kivitelre? Ránk ez a behozatal — különösen, ha zár alatt történik, határszéli, de magyar területen lévő vágóhddakon szigorú ellenőrzés mellett — egyáltalán nem veszedelem, de rájuk rendkívül fontos és érte hasznos kedvezéseket kaphatnánk. A gabonabehozatal, mióta a közös vámterület gabonát exportáló területiből importáló területté alakul át, szintén nem veszedelem többé. A másik fontos eszköz, amivel kivitelünk számára kedvező elbánást érhetünk el, a kikészítést eljárások rendszerének kiépítése. aimi természetes csereviszonyt teremthet, köztünk ós a Balkán-állaimok között, ugy, hogy földolgozandó nyersterményeikért ipar cikkeket kapnalk cserébe. Régi kereskedelmi tapasztalat ugyanis, hogy mindenki ott vásárol legszívesebben, alhova elad. E szempontoknak kell dominálni a nemsokára megkezdődő szerződési tárgyalásokban is. A tárgyalásokat pedig sürgősen meg kell indítanunk, nehogy ismétlődjék az 1906. évi eset, mikor a Balkán-államok mindenkivel előbb szerződtek le, mint a monarchiával. Gyors elhatározásra, kicsinyességtől ment, széles koncepciójú gazdasági politikára van szükség. Ez adhatja vissza nagyrészt elvesztett pozícióinkat is. Eddig a Balkánon a politika nílegronította gazdasági viszonyainkiaft: tegyünk most kísérletet, hogy a gazdaságiak utján javítsuk meg politikai helyzetünket is. aaaa.imaas.iibaa.bii.anaiiaeaiiba.naaihsasbaaaaaaaastnaaa Jíázi háború a kis-^assban — Szinész és tanár afférja. — (Saját tudósítónktól.) A kis Kassban szombaton affér támadt, amelyet szereplői — bizonyára kényszerűségből — egyre bonyolítanak. Az affér lefolyását ma megírta az egyik délutáni lap, amire Turányi Alajos, színész, az egyik szereplő, levelet intézett hozzánk, amelyben igy monldja el az affér lefolyását: Tisztelt Szerkesztő Ur! A Friss Hirek szept. 25-én megjelent számában „Botrány a bohémtanyán" ciirnü cikkére, a következőkben vagyok bátor az igazságnak megfelelően válaszolni: Horváth Miklós a bdhémtanya „legnépszerűbb" tagja, napról-napra, ebéd ideijén, botrányos viselkedésével, a legbtolsó zugkocsma nívójára süllyesztette az egyébként tényleg kedves és szeretetreméltó kis Kass helyiségét. Egy ízben pedig annyira elragadtatta magát, hogy kénytelen voltam már csak azért is, mert bölgykollégáiimmal ültem, a legildomosaibban felszólítani, hogy 1 csendesebben viselkedjék. Erre természetesen, — hiszen ő a legnépszerűbb, — modortalan választ kaptam feleletül, kisérve egy még nagyobb skandalum kitörésével, amire méltó feiháborod ásómban egy nem éppen hízelgő kijelentést röpítettem, az akkor már kimenőfélben lévő „legnépszerűbb" után. Újházi mester szokta gyakran használni ezt a (kifejezést ! ! .. .Nem tudom, hallotta-e, vagy nem, de nagyon valószínű, hogy tudomására jutott. Ennyi történt. IMásniap délben elleniben, amikor nőkollógáim egyedül jelentek meg ebéd idején, az urak — nem tudom kilk, mert nem voltam jelen, — olyan megjegyzéseket zúdítottak feléjük, amelyeket itt nincs módomban visszaadni, mert még a nyomdafesték is elpirulna. A hölgyek Kass Jánostól kértek orvoslást, amit meg is kaptak, amennyiben rászólt Horváth Miklós „legnépszerűbb" úrra, hogy viselje magát úriember módjára. Még csak annyit, hogy antiszemita soha nem voltam és ha jól tudom, Horváth ur, a „népszerű" nem is szidó. A többi ottlevő urákkal pediig nem volt és hihetőleg nem is lesz sem vallási, sem pedig egyébb differenciám. A nékem tulaj dodonitott kifejezéseket, rossaalkaratból ós tendienciózus bcrt-rjányosiinállásiból költötték. A vasbot magyarázata padig szintén érthető, mert hiszen tudomásomra jutott, hogy egynéhány ur, hangoztatnom kell ismét, hogy nem tudom kik, szellemesen megjegyezték, hogy ,geplülő"-iversenyt fognák rendezni. Vártam vasibottal a pilóta urakat, de nem jöttek. Igy a dal, a „legnépszerűbb" Horváth tanár úrról. Szerkesztő ur igaz bive Turányi A., a szegedi szinház tagja. Miután a fenti nyilatkozatnak helyt adtunk és miután mégis .csak olyan dologról van sző, amely nyilvános helyen történt, szükségesnek látjuk az eseményeknek utána nézni. Felkerestük az afférnál jelen volt urak egyikét, aki igy mondja el a történtelket: A kis Kassba csupa nőtlen ember jár étkezni. Legtöbben már 6—8 éve állandó vendégielk vagyunk ott és szinte örülünk, a mikor összejövünk, mert nagyon megszoktuk egymást, valósággal ugy érezzük magún kat, mintha otthon, családi körben lennénk. Sokan tudják ezt különben is, kivált azok, akiiik megfordultaik már a kis Kassban és mindenki ugy tekinti ezt a helyet, mint egy kedélyes, bohém tanyát, ahol az étkezők gyerekek módjára feledik rövid időre az élet sók bajáti gondját és elwicoeilődiwjk egymássail. Igaz, hogy ilyenkor hangosak vagyunk, hisz idegen ritkán szokott oda vetődni és ha valaki jó tréfát csinál, akkor mindnyájan nevetünk. Gyakran egyik asztaltól átszólunk a másikhoz és tovább adjuk a tréfát. Szombaton déliben is ilyesmi törtónt, a mikor Turányi Alajos, a szegedi szinház uj tagja színésznők és színészek társaságában szintén ott ebédelt. Ö a legújabb vendég és ugy látszik, neki nem tetszett sehogy se az ottan dívó hangulat. Az történt ugyanis, hogy az egyik asztaltársaságtól fölkelt Horváth Miklós, tanár és elbúcsúzva, az ajtó felé ment. Amikor az ajtóhoz ért, az asztalnál ülők közül az egyik ur, aki kitűnő humoráról ismeretes, utána kiabált: — Te Horváth vigyázz, ne menj közel a Willbeimhcz! — Miért? — kérdezte a tanár kiváncsian — Mert kieszi a szalmát a fejedből, — válaszolt az előbbi. Erre természetesen óriási kacagás támadt. Mindenki nevetett, csak Turányi nem, aki dühhel ugrott fel ós sértő kifejezéseket használt a lármázókra vonatkoztatva. Ezek a nagy zajhan nem hallottak semmit, csak később, amikor Turányi eltávozott, Iraldtálk meg a másik asztalnál ülőktől, hogy Turányi azt mondta: — Micsoda zsidó tempó ez. Folyton lármáznak itt, azt hiszik, hogy ezt eltűröm. Mikor a társaság megtudta a történteket, nagyon fölháborodott velem együtt. Elhatároztuk, hogy ha Turányi legközelebb eljön, hát kidobjuk. Másnap, vasárnap délben egészen 1 óráig vártuk, de nem jött. Közben hangos célzásokat tettünk: hogyha eljön KiM0ZI-OZINHAZ. •••••••••••••• FEKETESAS- ÉS GSEKONIGS-UTCA SARKÁN. H * rLi Csütörtökön 3 sláger darab! Kastély titka. Dráma 2 felvonásban. halálba egyesülve. Dráma 2 felvonásban. N<9C-7fí# PSYLANDERREL, iiosiui. vigjáték. és a 2 órás teljes műsor! Az Erzsébet királynő cimü nagy történelmi dráma 3 felvonásban e hó 26, 27 és 28-án kerül bemutatásra. Kelytak: Páholy 5 K, páhol szék 1K, I. hely 80, II. hely 60, III. hely 30, kat nik és gyermekek 20 f. fizetnek Hétköznapokon d. u. 5, vasár- és ünnepnapokon 3 órátólfolytatólag