Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-25 / 223. szám

1913. szeptember 21. DÉLMAGYARORSZAG 185. ejtjük az utcára. Ugy látszik, ezt meghallot­ták az ott lévő színésznők és értesítették szándékúinkról Turányit, mert ez ia Kassnál panaszt tett elleniünk, hogy mi a nők előtt pikáns viocekiet mesélünk. Kass Ján,os erre nekünk levelet irt, amelyben arra kért ben­nünket, hogy védtelen nőiket ne inzultál­junk. Mi felháborodtunk ezen az egyoldalú elintézésen ós elhatároztuk, hogy míndany­nyiau elmegyünk ia Kasstól, ha telijes elégté­telt nem kapunk. Most várjuk a fejlemé­nyeket. Utánajárásunkhoz híven még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy (beszéltünk a jelen volt urak közül többel, akik egyértel­műen kijelentették, hegy a kis Kassban megjelent színésznőket nem inzultálták, je­lenlétükben nem feledkeztek meg magúikról. Valamennyien állítják, — bár mi igazán nem tartjuk fontosnak — hogy Turányi ur lezsidózta őket. Vajta Jenő dr., ügyvéd ép « miatt proivokáltatta is Turányit, aki magya­rázattal szolgált és ezzel ez az ügy békésen elintéződött. A közgyűlés elrendelte a bejelentő-hivatal felállítását — Husz szótöbbséggel meg­buktatták a tanács javaslatát.— (Saját tudósítónktól.) A szeptemberi közgyűlés első napján a bejelentő hivatal sorsa végérvényesen eldőlt. Hosszas és itt­ott izgalmas vita után a közgyűlés husz szó­többséggel leszavazta a tanácsnak azt a ja­vaslat út, mely kézzel-lábbal törekedett arra, hogy a bejelentő hivatal fölállítása bizony­talan ideig elhalasztódjék. Abban, hogy a közgyűlés az ellenkező álláspontra helyez­kedett, oroszlánrésze van Somogyi Szilvesz­ter dr. főkapitánynak, akinek az érvei a ta­nács indokolásával szembe." döntő súllyal ha­tottak. A közgyűlés Hauser Rezső Sándor indítványára negyven szóval husz ellenében kimondotta, hogy a bejelentő hivatalt novem­ber elsejére föl kell1 áílitani és utasította a ta­nácsot, hogy a bejelentő hivatal költségeinek fedezésére vonatkozólag még a szeptemberi közgyűlés elé terjesszen javaslatot, amely a póttárgyként fog szerepelni a közgyűlés pro­gramján. A szerdiai közgyűlésnek erről a ré­széről az alábbi kimerítő tudósításunkban számolunk be: Hauser Rezső Sándor, törvényhatósági bizottsági tag azt az ismeretes indítványt terjesztette a szeptemberi közgyűlés elé, hogy a bejelentő hivatal november elsejére való fölállítását haladéktalanul rendelje cl és kötelezze a tanácsot, hogy a fedezet kérdé­sét illetőleg póttárgyként még a szeptemberi közgyűlés elé terjesszen javaslatot. A tanács az indítvánnyal szemben azt a javaslatot ter­jesztette a közgyűlés elé, hogy a bejelentő hivatal fölállítását halasszák el addig, amig a költségvetést a pénzügyi bizottság, valamint a közgyűlés letárgyalja. De javasolta az in­dítvány elutasítását anyagi szempontok miatt is, mondván, hogy a bejelentő hivatal­nál sokkalta aktuálisabb, sürgős eb és fonto­sabb városi tervek várnak megvalósításra. Hauser Rezső Sándor, az indítványozó szóit először a tanács javaslatához és mind­járt kijelentelte, hogy nem járulhat hozzá, mert a bejelentő hivatal nemcsak rendőri, de közgazdasági szempontból is rendkívül fon­tos. A tanács is elismerte a bejelentő hivatal szükségességét, amikor 20,000 koronát irány­zott elő erre a célra a jövő évi költségvetés­ben. Kéri indítványa elfogadását. Kormányos Benő szerint erről a kérdés­ről nem is kell beszélni . . . (Derültség.) Fölkiáltások: Hát akkor minek beszél? Kormányos dr.: . . . bocsánat, még nem fejeztem be a mondatot: nem kell beszélni, mert a tények beszélnek. A bejelentő hivatal hiánya miatt valósággal meg van bénítva a rendőri szolgálat. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány buzgósága ebben a kérdésben a legteljesebb elismerésre méltó, annál ke­vésbé azonban a tanács halogató politikája. Kéri Hauser inditványának, amellyel a leg­teljesebb mértékben egyetért, változtatás nél­kül való elfogadását. Hoffer Jenő szintén a bejelentő hivatal mielőbbi fölállítása mellett foglal állást. Somlyódi István dr. szerint, ha Szeged csakugyan az ország második városa akar lenni, nem maradhat bejelentő hivatal nélkül. Becsey Károly dr. tiszteletiben tartja mindenkinek a véleményét, az ő fölfogása azonban az, hogy bejelentő hivatal fölösleges. Számos külföldi nagyváros van, ahol ninncs és nem is lesz bejelentő hivatal, ímert ha szük­ség lett volna rá, már megcsinálták volna. Valóságos pénzkidobás lenne a város közön­sége részéről, ha most, épen a rendőrség ál­lamosítása előtt, áillltaná föl a bejelentő hi­vatalt. Ha kell, megcsinálja majd az állam is, :ha pedig az államinak nem 'kell, akkor nem kéld a városnak sem. Kéri a közgyűlést, tér­jen napirendre Hauser Rezső Sándor indít­ványa fölött. Tóth Imire dr. csodálkozik, hogy még mindig akad a közgyűlésen olyan bizottsági tag, aki ellenzi a bejelentő hivatal föl állítá­sát. Gaál dr.: Én is a leghatározottabban' el­lene vagyok. Balogh Károly: Nem magyar emberhez méltó! Taschler Endre: Zsanddrintézmény! Tóth Imre dr. ezután Becsey Károly dr.­ral polemizál. — Szavazzunk! Szavazzunk! — kiáltják közbe. Tóth Imre dr. szerint nemi áll meg az az érv, hogy az állam a város helyett megcsi­nálja majd a bejelentő hivatalt. Ez nagy té­vedés, mert a bejelentő hivatalra nem az ál­lamnak, hanem magának a város közönsé­gének van szüksége. A legmelegebb pártfogá­sába /ajánlja a közgyűlésnek Hauser indítvá­nyát. Somogyi Szilveszter dr. főkapitány sze­rint a tanács két indoka van a bejelentő hi­vatal fölállítása ellen. Az egyik alaki, a má-' síik anyagi. Az alaki indok az, hogy várjon a közgyűlés a költségvetés letárgyalásáig és ha marad pénz, akkor talán sor kerülhet a bejelentő hivatalra. Az anyagi pedig az, hogy a bejelentő hivatalnál sokkal fon'tosabb vá­rosi kérdések várnak megvalósitásra. Sem a tanács, sem Becsey Károly dr. nem néztek a mélyére ezeknek az indokoknak. Becsey dr.: A főkapitány ur csak a saját zsebének a mélyére néz. Somogyi dr.: Amikor én az én zsebem mélyére néztem és amikor a város költség­vetésébe belemarkoltam, azt a pénzt a köz százszorosan visszakapta. (Hosszantartó taps.) Ott folytaíja ezután a főkapitány, ihogy a rendőrség államosításának a kérdése még nagyon bizonytalanul áll. Az erre vo­natkozó törvény ugy szól, hogy a kormány tartozik a rendőrségek rendezéséről gondos­kodni. Hát ebből az államosítást a legjobb akarattal sem tudlja kiolvasni. Egyáltalán biztos-e valaki abban, hogy államosítani fog­ják a rendőrséget? Akikor álljanak a sarkára Becsey dr. és Gaál Endre dr urak, ha a kor­mány államosítani fogja esetleg a rendőrsé­get, de csak ugy, h'a ehez a városok pótadó 10 százalékos fölemelésével járulnak hozzá. A bejelentő hivatal jövedelmeiről beszel ez­után. Özönével hozzák ma a rendőrsiéghez a nemleges zálogolási leveleket azokról az adókról, amiket a város nem tud behajtani, azért nem, mert nincs nyilvántartva, hová költözött az adófizető. Taschler: A Deszkás-temetőbe! Somogyi szerint az ilyen nemleges zá logolási levelekből tízezrekre rugó jövedel­met csinál a városnak a bejelentő hivatal. Mindezek alapján kéri Hauser inditványának elfogadását. Elnök a vitát ezután bezárja. Taschler Endre előadó reflektál most a föl szól alá sok­ra. A vita során teljesen nyitott ajtót dönget­ték a fölszólalók. Elfogadja, hogy szükség van a bejelentő hivatalra, de épen olyan do­log ez, mintha valaki azt mondaná, itt a tél, fa kell, lebontom a házam tetejét, hogy le­gyen fűtőanyagom. Hoffer J enő: Nem akarjuk mi a tanácso­sok fizetését leütni! Taschler azt hangoztatja, adjon a köz­gyűlés módot a tanácsnak, meg a pénzügyi bizottságnak, ihogy kijelölje a bejelentő hi­vatali1 költségeire szolgáló fedezeteket. Tisz­tán erről van szó, nem pedig halogatásról, huza-vonáról. A tanács javaslatát ajánlja el­fogadásra Hauser inditványával szemben. Elnök elrendeli a szavazást. Az ered­mény az lett, hogy -a tanács javaslata mel­lett húszan, Hauser indítványa mellett pedig negyvenen szavaztak. A közgyűlés tehát el­rendelte a bejelerltő hivatalnak november el­sejére való fölállítását. Újra mozgosit Szerbia. — Harcolnak a határokon. — (Saját tudósítónktól.) Belgrádból egyre­másra érkeznek a jelentések, amelyek véres harcokról számolnak be. Berlinből érkező bir pedig azt a megjegyzést fűzi a belgrádi hiretóhez, hogy nem kell azokat olyan tragi­kusan venni, mert a monarchia és Olasz­ország, dacára hogy nagyon is érdekeltek, meglepően nyugodtak és nem veszik komo­yan a rémhíreiket. Szerbiának az eset fölfu­jásával céljai vannak, de — mondják Berlin­ben — a nagyhatalmaik, elsősorban a monar­chia nem mennek bele semmi olyan tervbe, mely Albánia megnyirbálását óhajtja. Bécsből jelentik: Albániáiból és Belgrád­ból aggasztó hírek érkeznék Esszád pasának az albán kormány ellen indított akciójáról és a szerb) katonaságnak iaiz albánokkal való összeütközéseiről. Esszád tnem nyugszik, nyilltan fölvette a harcot az lsmail Kemal el­nöksége alatt álló ideiglenes kormány ellen. Ugy látszik, köztársaságot ákiar csinálni Al­bániából. Az uj köztársaság elnöke természe­tesen ő' lenne. Tiránából érkezett táviratok szerint Esszád kitűzte ott az osztrák-magyar lobogót és a vakmai kormányt fölszólította, hogy a várost adják át neki. Az osztrák-ma­gyar diplomácia most arra törekszik, hogy lsmail Kemalt kibékítse Esszáddal és Zam­bauer szkutari-i főkonzul a napokban Albá­niába megy, hogy az ellenfeléket, ha még lehet, íkibékitse. Egyre-másra érkeznek Belgrádba jelen­tésiek, hogy az albán haderő fölvonult és péntek éjjel óta heves harcba keveredett a szerb csapatokkal. Dibránál egyszerre négy felől támadtak. A szerb csapatok előrenyo­multak és Peskopeica falut megszállták. A helység nagyrésze a tüz martaléka léit. A harcokat hétfőn ismét megkezdték. Drenicá­ban — mint egy későbbi távirat jelenti — a föllázadt albán lakosság a szerb község vé­neit és az összes tanácsosokat meggyilkol­ják. A községet fölgyújtották, aztán vissza­vonultak a hegyek közé. Megállapították, hogy a bandák vezérei bolgár katonatisztek. Cettinjéből arról értesítették a szerb kor­mányt, hogy az albán lázadások következ­tében Miklós király több dandárt fegyverbe szólított és már le is küldte katonáit a határ­ra. A csatározások egyre tartanak. A mai napon még ezek a jelentések ér­keztek : Belgrád, szeptember 24. (Hivatalos je­lentés.) Ma reggel királyi ukáz jelent meg, amely elrendeli a Morava-hadosztály moz­gósítását, valamint az összes hadosztályok tartalékosainak a behívását. Belgrád, szeptember 24. Lázas izgalmak , hatása alatt áll ismét a szerb föváro.,. Dib-

Next

/
Thumbnails
Contents