Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-25 / 223. szám

1913, szeptember 25. JM—-i I ——— 9 mén yen volt, ihogy a szinügyi bizottság dolgát érdemlegesen és az iigylhlöz értő fölszólaIáteok után a tanács előterjesztésével kapcsolatban döntik el. Kormányos Benő dr. a szinügyi bizottság ügyében intézett interpellációt a polgármesterihez. Gaál lEnidre dr. előadó kéri a közgyűlést, vegye tudomáául, bogy a szinügyi bizottság ügye a tárgysorozat 51. pontjában szerepel s majid aniilkor erre kerül a sor, módjában lesz mindenkinek hozzászólni. iElnök: A szervezeti szabályok szerint is majd akkor szólhat hozzá a közgyűlés ehez a kérdéshez, amikor az 51. pont sorra kerül. Kormányos dr.: Interpellációm alapján jogom van követelni a város tanácsától, mondja meg, mi az oka annak, Ihogy a szinügyi bizottság 8 tagja lemondott? Fölkiáltások: Semmi köze hozzá! Kormányos dr.: Tisztelt közgyűlés! Az a nagy szégyen, ami bennünket a szinügyi bizottság miatt ért . . . Fölkiáltások: Megint felforgassak?!! Üljön le! Kormányos dr.: Igen, mert az a szégyen, ami bennünket ért, személyi motívumokon alapszik. Pirulni mi a szinügyi bizottság miatt nem fognak. Azt hiszem, helyesen járunk el, ha a szinügyi bizottság ügyét, a lapokban megjelent sok lierce-burea után végre itt, a legilletékesebb fórum előtt, tisztázzuk. Szükség esetén olyan inditványt fogok tenni, amelyből ki fog tűnni, hogy a szinügyi bizottság működése megszűnésének egyetlen egy bizottsági tag az oka. Ki i® mondom nyíltan, ki az a bizottsági tag ur, aki .miatt a szinügyi bizottság nem működhet: Wimrner Fülöp! . . . Elnök: Tessék a tárgynál maradni! Egyébként is tapintatlanság személyeskedni egy olyan törvényhatósági bizottsági taggal szemben, aki nincs is jelen s aki igy védekezni nem tud, Kormányos dr. azt hangoztatja, bogy a tárgynál maradt, mert annak okát kutatja, bogy miért nem működik a szinügyi bizottság. Érthetetlen előtte, bogy a szinügyi bizottság krémje, szine-ijarva otthagyta a biÉs egy délután nagy nyugtalanság volt a betegszobában. Margitka egészen a kertbe kihallotta a mama jajsiikOltásait. Reszketve áflt az atilak alatt, mert már be sem engedték. A doktorok komolyan tanácskoztak. Olga néni és Orsolya nővér sírt. Margitkával sen'ki sem törődött. Kis gyermekszíve összeszorult félelmében. — Mi történik a mamával? Meggyógyul? Megint szép lesz? Mikor fogunk megint együtt labdázni? Ugy-e, még gondol rám? Nemsokára szabad már hozzá bemenni? De senki sem válaszolt kérdéseire. Az egész házban és a betegszobában is halotti csörid lett. — És hogy van a mama? — kérdezte Margitka Olga nénitől vacsora közben. — Már nagyon jól. — válaszolta a néni félénken. — Mikor fogom látni? — Majd egyszer, később. A kis gyermek megborzadt: — Később? — Igen és most ne kérdezz többet. És ezzel elbúcsúzott Olga néni a kis lánytól. Senki sem világosította föl Margitkát. És késő este Orsolya nénivel kocsira ültek. Kihajtattak a vonathoz. — Hova Utazunk, Orsolya néni? — kérdezte könnybe lábadt szemmel a kis lány. — Egy jóságos hölgyhöz, akit már ismersz. Boldogult apád nővéréhez. — Ó. Istenem! Ahoz? Hol van ő? — Messze, messze innen. Az egész éjjelt át kell utaznunk. Ekkor Margitka néma megadással hajtotta le fejecskéjét és csak egy kérdése volt még: — Hol van a mama? . . . DELMAQYARORSZXG zottságot. Bocsánatot kór az elnöktől, hogy Wimimer személyével foglalkozik, de Baok Bernát összeférhetetlenségi inditványt nyújtott be Wknmer ellen, akii szerinte magánérdekeket érvényesített a szinügyi bizottságban. Hibáztatja és korholja a tanácsot, miért nem nyúlt bele a szinügyi bizottság darázsfészkébe a tisztogató seprűjével. Fürdőihelyen volt a nyáron s ott ,is szégyenkezni kellett, mert folyton azt firtatták még a teljesen idegenek is, bogy mi van a szegedi szinügyi bizottsággal? Taschler Endre: Mi van a vízzel? (Nagy derültség.) A kamarai titkárválasztás. (Saját tudósítónktól.) A kamarai ti'tkárválasztás ügyében sikerült a fogalmakat öszszegabalyitani. De ugy látszik, mire a döntés napja elérkezik, mindenkinek módjában lesz tisztán látni és az eseményekét és a választás .módozatait értékük szerint mérlegelni. Ez ideig — legalább a mi tudomásunk szerint — csak szegediök hallatták ebben a kérdésben szavukat. Ép ma számoltunk be a beltagokínak ebiben az ügyben tartott értekezletéről és arról, hogy az élwök október elejére közös értekezletre hívja össze a bel- és kültagokat. Ma Zomborból Spitzer Sándor aláírással a következő levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztő ur! A szegedi ipartestület a kamarai titkárválasztás ügyében a csatolt átiratot küldte meg az egyes kamarai tagoknak. Közérdekű kérdésről lévén szó, kérném, hogy válaszomnak b. lapjában tér: engedni legyen szives. Az ipartestület átirata, amelyet már közöltek a lapok, de amelyet rákövetkező válasz miatt újból' le kell közölni, szó szerint a következő: ^ Igen tisztelt Kamarai Tag Ur! A Szegedi Kereskedelmi ós Iparkamaránál jelenleg üresedésben lévő titkári állás — mint köztudomású, — a közel jövőben fog betöltetni. Az eddigi előcsatározásokból azonban arra lehet következtetni, mintha egyesek akár illetékesen, vagy illetéktelenül a titkárválasztás kérdését kisajátították volna s annak a — szerintünk ferde álláspontnak iparkodnak híveket szerezni, hogy a titkári állás pályázat mellőzésével — meghívás utján, vidéki emberrel töltessék be. Ipartestületünk elöljáróságának e tekintetben az az álláspontja, bogy nem szükséges nekünk kamarai titkárt vidéken, sőt még Budapesten sem keresnünk. Voltak és jelenleg is vannak Szegeden arra képesített egyének, akik ugy a város, mint a kamarai kerület viszonyaival ismerőseik s a bizalomra talán még fokozottabban érdemesek, mint a máshonnan jött ismeretlen. Az tehát a mi szerény óhajtásunk, hogy a mikor a kamarai titkárválasztás kérdése napirendre kerül, szíveskedjék b. szavazatával azt a törekvést támogatni, hogy a kamarai titkár csak a szegedi viszonyokkal ismerős, szegedi ember legyen és hogy a szegedi jelölt is csak pályázat utján választassák meg. Ezzel a ténnyel a második fővárosnak, a százhúszezer lakosságú Szegednek erkölcsi tekintélyét is meg méltóztatik védelmezni az ország előtt. Ezen álláspontunk támogatását ismételten kénve vagyunk Szegeden, a szegedi ipartestület elöljáróságának 1913. évi szeptember hó 10-én tartott üléséből Rainer Károly, elnök, Bozsó János, titkár. Az ipartestület vezetősége a kültagoknál — ugy látszik — ép az ellenkezőjét érte el annak a hatásnak, amelyet elérni kivánt. Bizonyltja ezt az a cikk, amelyet a föntebbi levél kíséretében az ipartestület átiratára válaszkép küldtek be hozzánk és amely a lokálpatriotizmus ujiból fölkapaszkodott jelszavait ugyancsak alaposan és olkos érveléssel megtépázza. S. Kormányos dr. reméli, hogy az a szinügyi bizottsági tag, aki miatt a heroe-hureák történtek, levonja a konzekvenciákat, mert különben megtörténhet, hogy azok a tagok, akiket a tanács majd meghív, nem fogadják el a megtiszteltetést. Kijelenti végül, hogy nem fogadja el a tanács válaszát. Gaál Endre dr. megköszöni, hogy Kormányos dr. olyan melegen érdeklődik a szinügyi bizottság ügye iránt, kéri azonban a közgyűlést, fogadja el a tanácsnak azt a válaszát, bogy majd az 51-ik pontnál tárgyalnak erről a kérdésről. A közgyűlés a választ tudomásul vette. A szegedi ipartestület tekintetes Elnökségének Szegeden. A cimemre beküldött átiratot vettem és annak tartalma épen az ellenkező hatást gyakorolta reám, mint a szegedi ipartestület elképzelte és hiszem, hogy gondolkozó tagtársaim ,az én álláspontomat fogadják el helyesnek. A kamarának joga van elnöksége utján valakit a titkári állásra'meghívni, ha a többség 'hozzájárul ehez, igy Illetéktelen beavatkozás nem történik. Tévedt a szegedi ipartestület, ha azt hiszi, hogy itt a lokálpatriotizmus hamis és üres jelszavait hangoztatva hangulatot remél teremteni, mert a szegedi kereskedelmi 'és iparkamara nem Szeged szab. kir. város intézménye és nemcsak a 120,000 lakosú Szeged város érdekében van, hanem egy kicsit a 100,000 lakost számláló Szabadka, sőt a 700,000 lakóút számláló Bácsbodrog vármegye érdekében is. Megállapítom tehát tényként, hogy mi is vagyunk és épen nem kötjük magunkat ához, hogy a jövendő kamarai titkár úgynevezett szegedi ember Jegyen. Nekünk egy nagy koncepciójú, közgazdaságilag alapos, elméletijég és gyakorlatilag kész emiber kell, ki nemcsak adminisztrálni, de iniciálni is képes legyen és tudásával ugy ibafellé, mint kifelé imponálni képes legyen. Itt csak arról van és lehet szó, hogy ki a rátermettebb ember, az elnökség által meghívásra ajánlott budapesti, vagy pedig a jelen esetben a szegedi pályázók. A szegedi ipartestületnek mindegy, akármélyilk szegedi pályázó nyerné is el az állást, pedig hát az egyik mégis csak rátermettebb, mint a másik, de a lényeget abban találja, hogy szegedi legyen! Igen tisztelt ipartestület! Egy korporátio nem igy szokott állást foglalni, hanem a közérdekét tartva szem előtt, a legkiválóbb mellett foglal állást, hu épen vidéki is. Ránk, nem szegediekre, szinte sértő volna a beküldött megkeresés, ha téves álláspontjukat nem naivságnak tudnók be. Különben, ha megnyugvásul szolgál a szegedi ipartestületnek, részemről és 'több vidégi tugtársam meggyőződéséből kijelenthetem, 'hogy a szegedi pályázókat képzett, ! rátermett férfiaknak tartom, de nem lokálpatriotizmusból, 'hanem tudásuknál fogva is és végül ugyancsak megnyugvásul leszögezhetem azt a tényt is, hogy a meghívásra ajánlandó idegen ur lehet az érdemes szegedi ipartestület előtt idegen, de közgazdasággal foglalkozó egyének előtt igen jó nevü, ismert ember, kitől a kamara kerüléte sokat remélhet, várhat és követelhet. Spitzer Sándor, a szegedi kereskedelmi és iparkamara tagja, a zomibori Kereskedők Testületének elnöke. Uiif aaaaaaaisaaBaaa .ioa«BBjiBa»aaa»iaBnaBaiiaaaBoaBasraBOBi