Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-25 / 223. szám

2. Lukácscsal oly megoldásról, mely őt erősítette volna meg a magyar kormányzat élén és hogy e tárgyaiások idejére felfüggesztették felháborodásukat. Több szót ezúttal igazán nem akarok a dologra vesztegetni, ennyi elég mindenkinek, akinek helyes erkölcsi érzékét teljesen nem inficiálta a pártszenvedély. — Az ellenzék köreiben minduntalan megujul az a hir, hogy a kormány mihamarább meg fog bukni . . . — Ezeket a híreszteléseket én is olvastam, némi csodálkozásomra magának Andrássy Gyulának kijelentéseiből is. Hiszen igaz, ez a kis biztatás nagyon szükséges lehetett, de még sem igen szokta pártját szervező vezér saját személyében hirdetni e biztató igét. Ez azonban magában véve csak egy kis szépséghiba. Ami azonban valóban megdöbbentett, az az a mód, ahogyan Andrássy Gyula a kormány bukását várja és reméli. Egészen biztosra kell venni, ugy mondja egy intervju alkalmával, hogy „nem sok idő múlva megbukik a kormány", fis amikor a kérdező az időpontra vonatkozólag kíváncsiskodik, igy folytatja: „ezt előre meghatározni nem igen lehet s nagyrészt attól függ, hogy a mérvadó köröknek mennyi belátásuk lesz". A mérvadó köröknek! Szabad tisztelettel kérdenem, kik ezek? Micsoda mérvadó köröket ismer Andrássy olyanokat, akik a magyar parlament bizalmát biró kormányt megbuktathatnák? Mérvadó tényezőt ismerek én is egyet. Minden kormány végét jelenti a király bizalmának megvonása. De talán nem egészen helyes ós a dinasztikus hűség szempontjából sem ildomos, ha a király hatalmi tényétől várjuk a parlamenti többség bizalmát biró politikai ellenfelünk megbuktatását. Az 1910-ben újból diadalra Margitka kérdez. Irta: Martén Martens. — Miért beteg a mama? — kérdi a kis Margit, fehér u'jjacskájával húzogatva sürü gönidör fürtéit. — Miért jajgat ugy? Olyan nagyon fáj neki? Olga néni Végigsimítja a kis kérdező fejét. — Igen, nagyon beteg szegény. És azért is, mért fájdalma és bánata van. — Ugy szeretnék bemenni hozzá. Hát nem szabad? — Még nem, gyermekem. A doktor bácsi még nem engedi. Még szomorúbb lesz szegény mama, ha téged lát. — Ügyön, néni, az nem lehet. Hiszen maiskor olyan vidámak voltunk, ha nála voltam. — Azelőtt bizonyosan, amikor még egészséges volt. — Igen, azelőtt, ha labdáztunk, sokat nevettünk. És mikor még a papa is élt, ö is velünk játszott. Olyan fura volit, ha néha eldugta a labdát hossziu fehér szakállába, ugy, hogv meg se találtuk, — Hát most okos kis lány leszel és szépen eljátszol magadban, — szólt Olga néni és a kis lányt kézen fogva kivezette a magányos kertbe. — Ó, mindig csak ez a kert! — szomorkodott Margitka. — Milyen, unalmas, mikor senkivel se játszihatom. Más gyereknek van testvérkéje. A marnia igérte, hogy nemsokára én is kapóik egyet. — Most csak játsszál niég egymagadban. Akarod a labdát? Viagy hozzam a babádat? — ó ne, már akkor csak inkább itt ülök nyugodtan és megvárom, mig a mama hiv. Olga néni bánatosan ment vissza a szaDELMAQYAROR5ZÁQ juttatott nyilt, becsületes 67-es iránynak hosszú, konzekvens munkával kell ezt a csorbát kiköszörülnie. Végezzük ezt a munkát minden lépésünkkel, igyekezzünk megerősíteni a magyar nemzetnek alapjában megingatott jóbitét és presztízsét, igyekezzünk visszavinni a köztudatba, hogy a magyar nemzet a monarchia nagyhatalmi állásának legerősebb támasza és akcióját paritásos jogkörrel irányító egyik döntő tényezője, de végtelenül megnehezíti munkánk sikerét, ha magyar ellenzék részéről nyilvánul ilyen torz fölfogás. Egyébiránt, bármint legyen is, aranyigazság az, hogy a kormány bukása csak idő kérdése. Arra illetékes tényezők bizalmától, akarat át ól függ, rövidebb, vagy hosszabb lesz-e az az idő. Egyről azonban biztosíthatom Andrássyt: addig, amig a király és a parlament bizalmával rendelkezhetem, menni fogok a magam utján, egész erőmmel szolgálni fogom a nemzeti erőgyűjtés ügyét és minden megengedett eszközzel rajta leszek, hogy a koalíciós kormányzat csapásaitól megkíméljem a nemzetet. Vilmos császár a hármasszövetségért A Corriere della Sera jelenti: Vilmos császár a u s ztr i a-m agya r o rszági utazásának és konopisti- látogatásának az a célja, hogy végleges megállapodást hozzon létre a monarchia és Olaszország között. A hármasszövetségndk feltétlenül szüksége van a teljes összhangra és nem szabad megengedni, hogy közöttük félreértések merüljenek föl. Vilmos császárnak most nem: először jiut az a föladat, hogy a ,'hár.m asszövet.s égben a békéközvetitő szerepét játssza. natóriumba. Útközben Orsolya nővérrel találkozott, aki jelentőségteljesen illesztette ujját az ajkára. És mind a ketten lábujjhegyen mentdk tovább. Margitka ezalatt nyugodtan. megült a padon. Gondolkozott . . . Még ma reggel agy volt, hogy elmegy más gyerekek közé. Finom, uri kis lánykákkal fog játszani. A városi tanácsos ur még azt is megengedte neki, hogy ott lakjék néluk. Igazán .kedves, jó gyerekek voltak; együtt is aludt velük Margitka és játszás közben el is feledte már a beteg mamát. De egyszerre csak valami kis civódás támadt. Ernia, a legidősebb 'kis lány, gőgös arccal rárivalt: — Nem is maradhatsz nálunk semmiké- ' pen. Apa azt mondta, nem hozzánk illő a család. t És ilyenformán Margitka visszakerült a szanatóriumba. — Miért nem hozzájuk illő család a mama? — kérdezte. De Olga néni, aki voltaképen nem is volt igazi nénije, csak egy kisasszony a legutóbbi penzióból, nem .felelt erre. Ha Margitka lefeküdt, folyton hallotta ÍL mama sírását, jajgatását. Egyszer egészen tisztán ezt hallotta: — Gyermekem, édes kis gyermekem!.... Istenem, mi lesz vele?!... Margitlka félni kezdett. Hevesen kívánta, hogy vigyék a maimához. Végre teljesítették kívánságát, mert a beteg is szivettépően könyörgött érte. De hiszen az nem is volt a mama! Valami idegen öreg asszony volt, hegyes sárga orral; ilyet Margitka sohasem látott. A beteg gyöngén fölemelte karját ... át aka rta ölelni gyermekét, de Margitka ijedtenmeghátrált. Orsolya nővér mögé bújva, kiáltotta: ; 1913. szeptember 25. Előcsatározás a szinügyi-bizottság körül. — Kormányos Benő dr. kirohanása. — (Saját tudósitónktól.) A közgyűlés mai tárgysorozatán a városatyák nem nagy örömére, egy interpelláció szerepel, amelyben Kormányos Benő dr. törvényhatósági bizottsági tag a szinügyi bizottság sorsa iránt érdeklődött. Az interpellációnak már a benyújtásakor se tulajdonítottak jelentőséget és hogy Kormányos Benő dr. mai fölszólal ás át egyáltalában közöljük, ennek oka az, hogy dokumentálni kívánjuk, mennyi hozzáértéssel és tárgyismerettel kezelik Szegeden ép a városatyák a színházi ügyeket. Kormányos ur felszólalása nyomán — tán ez is volt a célja — ujabb botrányok támadhattak volna a szinügyi bizottság körül, dé bála a közgyűlési tagok nagy többsége jóizlésének, ez elkerülhető volt. Nagy örömmel szokták a sajtót okolni azért, ha az egész országot bejárjaik Szegedről va'ló kellemetlen hirek. Tehet-e erről az újságíró, ha a városatyák a legkisebb tapintatról és tárgyilagosságról megfeledkeznek kötelességük teljesítése közbein és ha erőnek-erejével újból előráncigálnak olyan ügyeket, amelyek fölött, hála istennek, kezd napirendre térni a közvélemény. Megnyugtatásul megjegyezzük, hogy Kormányos ur felszólalása a legkisebb emóciót, vagy érdeklődést sem keltette, a városatyák javarésze viccel vele és nevetett rajta és miután nem1 ép megfelelő .módon Olyan embert támadott meg, aki a közgyűlésen nem volt jelen, az elnök erélyesen fölSzólitotta, hogy több tapintattal irányítsa beszédét. Még csak annyit, hogy Kormányos dr. egyedül állt álláspontjával és a közgyűlés a tanácsosat egyetemben egyhangúlag azon a véle— Ó, hát ez 'kicsoda? Csak nem te vagy, mamáim? Mért .lettél ilyen csúf? Mért olyan kék az ajkad, miért hegyes az orrod? Ékkor a beteg kétségbeesetten intett, távozzanak és a paplan alá takarta arcát . . . Künn aztán sirt Margitka. — Ugy-e, Olga néni, ha a mama meggyógyul, megint szép lesz? Ép olyan szép, mint azelőtt volt? — Igen, gyermekem, reméljük. Csak imádkozzál a jó Istenhez, .hogy .gyógyítsa meg. Valami különös, csodálatos félelem nyitotta erre tágra a gyermek szemét: — Hát a marna meghalhat? Ugy mint a papa? Hiszen ő még fiatal. Hogyan lehetséges ez? — Nem, Margitka, nem. Én magam sem hiszem. Ezt az istenke sem akarhatja. Hiszen neked akkor senkid sem maradna ezen a világon. — Senkim? ... Hát te? ... néni? — Egyelőre... igaz, én itt maradok, de hiszen tudod, Olga néninek vissza kell térnie a dolgaihoz. És oda meg nem vihetlek magammal. Rokonaid majd csak meghívnak téged. Margitka komolykodva vont vállat: — Hiszen .mamának nincs rokona. A papa rokonsága meg nem akar. mert a mama nem elég finom nekik. — Apád nővére pedig már érdeklődött irántad. ó, az öreg pók!? Már egyszer el akart vinhi a mamától'. Akkor borzasztó veszekedés volt. A mama azt mondta neki, hogy sohasem enged majd rossz idegenekhez. — Pedig hát ő volt még az egyetlen, az egyetlen rokon, .aki magához venne ... De ne beszéljünk erről ... A doktor bácsi majd meggyógyítja a mamát.