Délmagyarország, 1913. szeptember (2. évfolyam, 203-227. szám)

1913-09-24 / 222. szám

1913. szeptember 21. DÉLMAGYARORSZAG 175. — A király köszönete. A Magyar Állami Tisztviselők Országos .Egyesülete távirattal üdvözölte győri kongresszusáról a királyt. Ö felsége ma a következő távirattal vála­szolt: Méltóságos Batthyány Tivadar gróf ur­nák, a Magyar Állami Tisztviselők Országos Kongresszusának elnöke, Győr. Wien-Sdhönbrunn. ő es. és apostoli kir. felsége a magyar állami tisztviselők Győrött ülésező negyedik kongresszusának hódolatát a legkegyelmesebben tudomásul 'venni és az­ért köszönetét fejezni méltóztatott. Ö cs. és apostoli kir. felsége kabinetiro­dája. — A debreceni egyetem alapkőletétele. Debrecenből jelentik: A debreceni egyetemi klinikák épitéíse ügyében a kultuszminiszté­riumban a mult héten tartották meg a ver­senytárgyalást, amelyről a miniszter értesí­tette a város tanácsát. Az építkezésekhez miég ez évben hozzáfognak. Az alapkőletételi ünnepséget a reformáció emléknapján, októ­ber 31-én akarja a város megtartani. Ez ügy­ben kérdést intéztek Jankovich Bé'la vallás­és közoktatásügyi miniszterhez, aki kijelen­tette, hogy a határnaphoz hozzájárul. Az ün­nepségen a kormány képviseletében Tisza István gróf miniszterelnök és Jankovich Bé­la kultuszminiszter utaznak Debrecenbe. — Pálfy János temetése. Kedden dél­után temették a belvárosi temető halottas há­zából Pálfy Jánost, a Pálfy-féle vasgyár meg­alapítóját. A temetés a város társadalmának rendkívül nagy részvételével ment végbe. Képviselve volt az iparosság, kereskedők, kü­lönböző testülletek és egyesületek, amelyek­hez Pálfy Jánost évtizedeken keresztül való munkássága idején kötelékek fűzték. — Az aradi vízmüvek. Aradról jelen­tik: Az aradi királyi törvényszék Fábián Lajos dr. királyi Ítélőtáblai ibiró el nők lósével most hirdette ki Arad városának az Araldi Vízmüvek Részvénytársaság ellen indított pőrében az ítéletet. A törvényszék Arad sza­had királyi város keresetének .helyt adott s kötelezi az Aradi Vízmüvek R. T.-ot, hogy tizenöt nap alatt, végrehajtás terlhe mellett Arad szabad 'királyi város közönsége rendel­kezésére 'bocsássa a vízmüveket, illetőleg tűr­je, hogy az Ítélet jogerőre emelkedése után a zárgondnok a vizmüveket a város közönsé­gének átadja. Ennék ellenében följogosítja az itólet alperest, hogy Arad szabad királyi város áltál megváltási áriként 1907. december 1-én bírói letétbe helyezett 1,238.996 korona és 20 fillért s ez összegnek azóta fölszaporo­dott kamatait az adóthivataltól fölvegye. Kö­telezi az Ítélet alperest 12.400 korona pör­költség, továbbá a zárlattal .fölmerült és ösz­szegében csak később megállapítható költsé­gek viselésére. Fontos rész még az is az íté­letben, amely kimóndja, hogy a város a víz­müvek tulajdonjogát 1907. december elsejé­től szerezte meg, tehát a zárgondnok által kezelt és az adóhivatalnál letétbe helyezett időközi jövedelem a várost illeti meg, ami­nek ellenében viszont a vízvezeték megkap­ja az 1,238.000 koronányi megváltási ár idő­közi kamatait. — A román mozgósítás után. Bukaresti jelentések szerint a Károly király rendeleté­re kiküldött katonai bizottság, mely a had­sereg élelmezésével és egészségügyi fölsze­relésével megbízott tényezők visszaéléseit van hivatva kideríteni, nap-na'p után. mind megdöbbentőbb rnegálfapit ásolkra jut. Nem is­mer példát a történelem, .amely azt bizonyí­taná, hogy a háborúba küldött sereg olyan tökéletlenül lett volna fölszerelve, mint a ro­mánok csapatai. A csapatok napákon keresz­tül egyetlen falatot sem kaptak enni. Útköz­ben a falvakban talált éleltmici'kikeket fölfal­ták az első vonalban haladók. Akik pedig utánuk 'következtek, étlen-szomjan pusztultak el. Kezdetben sokkal több áldozata volt az ctltifusznak, mint a kolerának. Egy 'kukori­cásban negyven román katona holttestére akadtak. Mind a negyvenen az éhség miatt haltak el. A katonák semmiféle táplálékot nem kaptak, csak minden három-négy nap­ban egyszer s éhségüket nyers zabbal, fiivei I és búzával csillapitdUák. Románia paraszt­sága nagy elkeseredéssel beszél a háborúban, résztvett hozzátartozóiknak szenvedéseiről. És hogy ezt a már-már lázongó parasztsá­got megnyugtassák, a hadvezetőség példásan megbünteti azokat a tiszteiket, akiknek a ianyhaságán, és visszaélésén mult az, hogy a 'hadsereget nem lehetett rendesen élelmezni, A bizottság figyelme kiterjed a tiszteknek a legénységgel szemben tanúsított brutális vi­selkedésére is. A román katonai 'büntetőkő­dex 224. szakasza megengedi egyes esetek­ben a katonák verését. Ezzel a joggal némely csapatparancsnok aztán annyira visszaélt, hogy több tartalékos süketen, sántán, vagy a verés következtében megörülteit került vissza. A bizottság munkája még hetekig el­tart. Bukarestből jelentik még: A román, szo­ciáldemokraták vasárnap délutánra nagy népgyűlést hívták egybe, hogy a bolgár ok­kupáció alatt a román hadseregben történi visszaéléseket és borzalmasságokat szóvá tegyék és a bűnös tisztek .iiíen való vizs­gálatot sürgessék. A bukaresti rendőrfőka­pitány azonban a gyűlést a kolerajárványra való hivatkozással megtiltotta. A tilalom el­lenére a szocialisták vasárnap délután, nagy tömegben (kivonultak az utcára, hogy a Dá­cia-teremben hirdetett népgyűlést megtart­sák. A hatóság nagyméretű intézkedéseket tett a rend föntartására, mert attól féltek, hogy összeütközésre kerül, a sor. Délután 2 órakor a szociálisták vezéreik vezetésével kivonultak a gyűlés megtartására, de a ka­tonaság utjukat állotta és a szocialistáknak többszörös kísérlet mellett sem sikerült a ka­tonai kordont keresztül törniclk. A katonaság szétoszlatta a tötneget. — Uj huszkoronás bankjegyek. Szinte önkéntelenül kínálkozik, liogy az uj bankje­gyek kibocsátásáról megemlékezve, fölmele­gítsük a régi, közismert adomát: Ejnye, hát voltak régiek is, nem is tud­tam! Mert hát ez nem is olyan jó vicc, ami­nőnek az első pillanatra látszik. Bizony, so­kan vannak, akiknél .majdnem szomorú va­lósággá vált az adomabeli föl'kiáltás. Mert a szegény munkásember, ha tudja is épen, hogy van husz koronás ás ha néha-néha ma­gáénak is nevezhet egyet a hőn óhajtott sze­nes papirosok közül az, mint mondani szo­kás, meg s.e melegszik a kezében. Husz ko­rona még kicsi pénz, mégis egy munkásem­ber egész lieti keresete sem tesz ki többet. E hó 29-ón bocsátják ki az uj bankjegyeket s az első napókban bizonyára 'azok előtt is ka­pósak lesznek, akiknél még az ezresek setm ritkák. Akinek van .a régiekből, annak sem kell sietnie, hogy túladjon rajtuk, mert két évig még forgalomban maradnak s ezentúl is hat évig beváltja az osztrák-magyar bank. Igy hát az uj pénz csak a banikóhamisitók­nak ad majd gondot, akiknek most .uj hami­sítási .módszereken kell majd törni a fejü­ket, He hát ez a kellemetlenség már a hi­vatással jár. — Omnibusz a vonat alatt. Budapest legvidámabb részén, a vurstli mögött, ahol máskor mulatósan hangos a nappali és éj­jeli élet, ma délelőtt halálhörgés és sebesül­tek jajiveszé'kelése verte fel a délelőtti csön­det. Az Angol park mögött, ott, ahol az Ál­latkertet elhagyva az Angyalföld felé vonul­nak a nyugati pályaudvarról kifutó sínpá­rok, egy robogó vonat elgázolt egy utasok­kal telt omnibuszt. Az omnibusz darabokra zúzva maradt a síneken, melyet pirosra fes­tett a kiömlő emhervór. Három halottja és nyolc sebesültje van a szerencsétlenségnek. A 124. számú omnibusz ma délelőtt 10 óra 38 perekor a Városliget felé haladva, átment a síneken. A sorompó nem volt leeresztve. Az omnibusz kocsisa, Zsibók József nem vette észre, hogy Rákospalota felől jön egy R. R. - jelzésű gépvonat, mely egy mozdonyból, egy gépkocsiból és egy tartalékkocsiból áll. Mi­kor a kocsi keresztül akart menni a Hungá­ria-fcöruton levő átjáráson, ugyanakkor ha­ladt át .a sineken a gépvonat, amelyet Bach­mann Gyula vonatvezető vezetett. A vonat nekiment a 124-es számú kocsinak, elkapta az omnibusz elejét, ahol a kocsis ált. A ko­csison ós Steiner Gyula kalauzon kivül kö­rülbelül tizenegy utas ült a kocsiban. A gép­vonat magával rántotta az omnibuszt, amely nak leszakította a tetejét. A vonat belefor­dította a kocsit az árokba. Az utasok közül többen a kerekek alá kerültek. Zsibó Ferenc kocsis és egy ismeretlen míunkásnő, akiket husz lépésnyire magával cipelt a vonat, nyomban meghaltak. A nő lábfejét leszelte, testét darab okira morzsolta a vonat, a ko­csis testét pedig össze-vissza törte. A sebe­sülték között van Hilik Rózsa buszéves szi­ninövendék, aki lábtörést és kartörést szen­vedett. Fischer Dávid magánhivatalnok, a ki sógora Szende Lajos, a Magyar általános kőszénbánya vezérigazgatójának, koponyatö­rést és más súlyos sérüléseket szenvedett, ugy, liogy délután meghalt. Érdekes, liogy tegnap este ugyanezen a helyen egy vas­utast gázolt el a vonat. A nyomozás eddig már megállapította, bogy Nemes Géza és Hajnal Sándor pályaőrök a katasztrófa oko­zói, mert elfeledték a sorompót lebocsátani a vonat átrobogása előtt, — Az Orosházi Népbank igazgatóit letartóztatták. Megirluk, hogy az Orosházi Népbanknál nagy visszaéléseknek jöttek a nyomára. Az intézet igazgatósága szomba­ton gyűlést tartott és elhatározta, liogy Ko­vacsik János igazgató, Szalay Mihály köny­velő és Steiner Ármin, az áruosztály főnöke ellen biinfenyitő följelentést tesznek. A föl­jelentés következtében a vizsgálóbíró elren­delte az illetők letartóztatását, amit a rend­őrség szombaton éj jel foganatosított és a három terheltet a gyulai ügyészség fogházá­ba kísérte. Az intézetet ért kár összegét több százezer koronára becsülik. A tőzsdevesztesé­gek összege maga közel félmillió korona. — Koporsóháboru Zalaegerszegen. Hetek óta viharos háborúság dul Zalaeger­szegen két koporsógyáros között s a furcsa háborúba most belekeveredett az ottani gim­názium egyik tanára is. Ott kezdődik a he­ves harc, hogy a Troppanból származó Wap­per Ignác cseh szobrásznak, mint egyedüli koporsógyárosnak konkurrense támadt: Si­poss Dezső vállalkozó is koporsóüzletet nyi­tott. Az ellenfelek között nyílttéri vita kez­dődött a helybeli újságokban és a két kapor­sógyáros egyáltalán nem 'kímélte egymást, az emberek mulattatására s a haldoklók két­ségbeesésére, mivelhogy olyanokat mondtak el egymásról, liogy a haldoklók már nem mertek meghalni Zalaegerszegen. Egymást érték a hatóságok előtti feljelentések is és egyre tartanak a legképtelenebb vádak ügyé ben a bírósági tárgyalások. A mérges nyilat­kozatok során közben beleszólt a háborúba ártatlan jóhiszeműséggel Pásztor Imre zala­egerszegi gimnáziumi tanár is, aki többek között cikkében nem volt megelégedve az­zal, ahogy a Siposs Dezső vállalatának em­berei a koszorúkkal bánnak a temetések al­kalmával. Siipassnak sem kellett több, — dörgő nyilatkozatban válaszolt s bejelenti, hogy a tanár sértő cikke miatt is — .mint a többi cikkek miatt — a bíróságnál keres elégtételt. De mielőtt ez megtörténnék, a koporsógyáros imaga is vett magának egy kis elégtételt és azzal vádolja meg Pásztor Imre tanárt, hogy azért pellengérezte ki cik­kében, mert nem az ő kertjéből vásárolja a koszorúkhoz a virágot. Végül megvádolja az zal is a koporsógyáros a tanárt, bogy egy szobában öt diákot tart magánál magas kosztpénzért, — holott ez összeférhetetlen üzlet. Persze egészen bizonyos, hogy a tanár most ujabb nyilatkozattal és ujabb sajtóper­rel fog válaszolni. — Frosso ember vagy automata nem hozott oly feltűnést kirakatomban, mint az idei fin ós leányka ruháim, melyet olcsó ée j szabott Árak mellett lehet elérni Neumann M. es. és kir. udvari kamarai szállítónál, Sae-

Next

/
Thumbnails
Contents